Kárpáti Ildikó

Hol a zsidó?

Gondolatok Ari Folman: Hol van Anne Frank? című animációs filmjéről

2022.09.27.

 

Lehet, szentségtörés ezt mondani, de be kell valljam, kicsit mindig hadilábon álltam Anne Frank naplójával és az egész sztorival. Őszintén szólva, azon túl, hogy a napló szövege megőrzött némi információt arról, hogyan éltek a II. világháború alatt bujkáló zsidók (legalábbis a Hollandiában, valljuk be, a lehetőségekhez képest kicsit jobb körülmények között bujkálók), az írásnak összességében azt hiszem nincs különösebb sem irodalmi, sem emlékezettörténeti jelentősége. Biztos van, aki ezt az állítást tételesen tudná cáfolni, de még annak is be kéne látnia, hogy az írásművet egyetlen tényállás tette halhatatlanná, konkrétan az, ahogy Anne Frank meghalt. Ez viszont, természetesen, nincs leírva a naplóban.

Vagyis azt akarom mondani, hogy Anne Frank rövidke élete pár évének leírása csak azért fontos, mert a szerző az írásmű vége (kényszerű abbahagyása) után kb. fél évvel a bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg. Ráadásul mindössze 16 éves volt. Vagyis gyerek.

A naplója tehát nem a haláláról szól értelemszerűen, hanem az életéről, érzelmeiről, gondolatairól, amelyek a bujkálása sanyarú helyzetében és mellett is mégis csak egy átlagos kamaszlány átlagos élete, érzelmei és gondolatai. Éppen amiatt lett fontos: Anne-t ezáltal mindenki a legbensőségesebb szintig személyesen megismerheti, így az arcát adhatja 6 millió meggyilkolt zsidónak, de köztük is kiváltképpen 1,5 millió gyereknek. 1,5 millió Anne Frank, vagy, aki olyan lehetett volna, mint Anne Frank, nem valami számadat, vagy egyszerűen „zsidó gyerek” (vagy roma, vagy mentálisan, vagy fizikálisan sérült német gyerek, és más gyerek, akit bedarált a náci gépezet), nem is egyszerűen „gyerek áldozat”, hanem egy konkrét, megismerhető, fényképeken látható, érző és gondolkodó gyerek, Anne Frank.

Egy személyes történeten keresztül – amihez kapcsolódni tud a mindenkori olvasó – megértetni és közel hozni egy általános és névtelen tömeget, alapvető eszköz a történelem megismertetésében. Anne Frank így válik egy konkrét személyből egy általános fogalommá. A nácik nem úgy általában gyerekeket (is) gyilkoltak, hanem átlagos és ártatlan Anne Frankokat.

Ebből a gondolatmenetből az következik, hogy felesleges Anne Frank sztoriját újra elmondani, hiszen mindenki, de mindenki tudja ki volt Anne Frank és azt is, hogy mi történt vele. A Hol van Anne Frank? című film alkotói éppen ezt használják ki, hogy rávilágítsanak egy amúgy igen fontos tényre, miszerint Anne, sajnos úgy tűnik, minden történelmi korban itt él közöttünk.

A film gondolati párhuzamának kifutása igen egyszerű, mondhatni szájbarágósan sablonos, Kitty (Anne képzelt barátnője, akinek naplóbejegyzéseit címezte), életre kelvén a jelenkor Amszterdamjában némi kutatómunka árán és hely- és helyzetfel/megismerés után meglátja a párhuzamot egy Ava nevű kislány és egykori barátnője élete között és ezúttal ez utóbbit (már csak Anne szellemének jegyében is) megmenti. Nem szeretnék most arra kitérni, hogy jelen korunk menekült-problémája mennyiben állítható párhuzamba a zsidók II. világháborús történetével. Az alkotók egyszerű megfeleltetése, tulajdonképpen Anne Frank szellemiségében (vagy Otto Frankéban) elfogadható. Ha elég hatásos lehet ez a párhuzam, vagy ráébresztő, vagy legalább elgondolkodtató, akkor ám legyen, használják. Anne Frank biztosan nem tiltakozna ellene.

Annál a kérdésnél, hogy Hol van Anne Frank? (a válasz egyszerű: sajnos minden történelmi korban és helyzetben éppen mellettünk, előttünk, csak talán nem vesszük észre, vagy nem ismerjük fel, esetleg szándékosan nem veszünk tudomást róla), számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogy hol van a zsidó? Mármint hol van Anne Frank zsidósága? Hová és hogyan tűnt el ebben a filmben, vagy éppen általánosságban? És persze mire jó ez nekünk? Már ha jó ez nekünk egyáltalán.

Ugorjunk gyorsan a végére, segítek: nem jó. Ha Anne Frank megszűnik zsidónak lenni, akkor egy senki marad, pontosabban egyedi személyisége visszaolvad abba a masszába, amiből kiemeltetett és így nem tudja többé beteljesíteni fent leírt funkcióját. Ha Anne nem zsidó, akkor csak egy 16 éves lány, aki meghalt. Sajnos ez előfordul. Anne-t, mint írtam, a halála tette fontossá, de nem egyszerűen csak a halála, még csak nem is meggyilkolása, hanem hogy zsidó halált halt. A II. világháború végén, egy koncentrációs táborban.

Avát nem lehet a zsidó haláltól megmenteni, mert nem zsidó, és mert nem a II. világháború alatt él. Avát a saját, egészen másmilyen halálától lehet megmenteni, és legyen is úgy, semmilyen 16 éves lánynak (vagy idősebb, vagy fiatalabb lánynak, vagy fiúnak, vagy felnőttnek) nem kellene semmilyen történelmi korban vallási vagy egyéb (oktalan és céltalan) megkülönböztetés következtében szenvednie és meghalnia, ártatlanul, erőszakos és hatalomhoz jutott szélsőségesek kedvtelésére. Ennek egyszerűen nem lenne szabad megtörténnie és ezért a Hol van Anne Frank? című film természetesen elfogadható és támogatandó.

De akkor is, hol a zsidó?

A filmben Anne azt mondja Kittynek (vagyis írja a naplójába, mivel Kitty és a napló természetesen ugyanaz), hogy zsidónak lenni azt jelenti, hogy döntést hozunk. Arról hozunk döntést, hogy vállaljuk a zsidók sorsát és történelmét.

Amennyiben Anne Frank valóban ezt gondolta, hát súlyosan tévedett. A tökéletes és maradéktalan szabadság állapotában talán valóban van egy ilyen elvi lehetőség, ez az állapot azonban a gyakorlatban még sosem következett be. Zsidónak lenni sosem az egyén döntésének kérdése volt, kiváltképpen nem a II. világháború idején. Messze nem az a zsidó, aki úgy dönt, hogy az, hanem az a zsidó, akit mások annak tartanak. – Sartre ilyetén meghatározása eddig még minden történelmi korban igaznak bizonyult.

Szinte végtelen lehetne azon irodalmi és más művészeti alkotások felsorolása, amelyek éppen Anne elgondolásának ellenkezőjét bizonyítják tételesen, miszerint a probléma éppen akkor kezdődik, ha valakit mások zsidónak tartanak (tehát zsidóként kezelnek, akként bánnak vele – bármit is jelentsen ez éppen az adott esetben).

Ha Anne-nak igaza lenne, akkor a dolog fordítva is működne, vagyis dönthetne a zsidó afelől is, hogy ő bizony nem zsidó többé… ha ez bárkit is érdekelne, vagy ennek bármi értelme lenne egy olyan világban, ahol az élet múlhat azon, hogy valakit mások zsidónak tartanak, akkor Anne és családja (és még sokan mások) bizonyára gondtalanul élhettek volna zavartalan és hosszú életet.

Anne persze tarthatja magát zsidónak, de olyan korban él, amikor ez szinte egyáltalán nem számít. Csak az számít, hogy a többiek, az őt körülvevő társadalom tagjai zsidónak tartják-e és ha igen, akkor ezt melyik oldalon reagálják le. (A Frank család bujkálását több ember is segítette, nélkülük természetesen nem maradtak volna életben a rejtekhelyükön, de végzetüket is az okozta, hogy valaki, – egy egyébként máig ismeretlen személy – feljelentette őket.)

 Ha Anne-nak igaza lenne, akkor dönthetne a sorsáról, akkor 6 millió zsidó dönthetett volna a sorsáról, egyáltalán lett volna sorsuk és sosem született volna róluk egy olyan című könyv, hogy Sorstalanság.

Nem, Anne egyáltalán nincsen döntési helyzetben, éppen ellenkezőleg, nagyon is kiszolgáltatott helyzetben van, éppen mások róla való döntésének van kiszolgáltatva. Vagyis hogy mások úgy döntenek-e, hogy ő zsidó. A naplója azért születhetett meg egyáltalán és azért lett híres, mert mások úgy döntöttek, hogy ő zsidó és ez járt bizonyos következményekkel. (Következményekkel és nem sorssal, de a kettő különbségének megértéséhez valóban a Sorstalanság című könyvet kellene elemeznünk és nem a Hol van Anne Frank? című filmet.)

Mások döntésének a következménye volt a bujkálás és a koncentrációs táborban bekövetkező halál, ami Anne esetében egyet jelentett a zsidóságával. Anne Frank azért halt meg, mert mások zsidónak tartották (függetlenül attól, hogy ő is annak tekintette magát).

Az egész film legtalálóbb megállapítása, ami Kitty szájából így hangzik el: „mindenki tudja, ki Anne, de senki sem beszél arról, hogy mi történt vele”. Amszterdamban a fél város róla van elnevezne (Anne Frank iskola, Anne Frank könyvtár, Anne Frank színház, Anne Frank kórház, stb.), de Kitty hiába járja végig mindezeket a helyeket, senki nem mondja meg neki, hogy mi történt a barátnőjével. (Végül Otto Frank könyvéből tudja meg, amit egy könyvtáros ad oda neki.) Senki sem beszél róla, hogy mi történt vele, miközben Anne személyét – a filmből legalábbis ezt érzékeljük – valami érinthetetlenség, mártíroknak járó dicsfény övezi. Mindenki tudja ki volt Anne, de senki sem ismeri őt már igazán, csak a piedesztálra állított szobor előtt tisztelegnek, de nem beszélnek róla, hogy mi történt vele.

Miért nem? Miért nem lehet egyszerűen megmondani, hogy Anne Frankot a nácik meggyilkolták. Ez a vákuum, ami Anne Frank személyét – a filmben legalábbis – körülveszi, az a zavart csend, amivel Kitty kérdését mindenki fogadja és az az elfordulás a kérdezőtől, hogy hát derítse ki maga, merthogy nem titok, de ő biztosan nem fog beszélni róla, azt érzékelteti, hogy azért nem mondják, hogy a nácik gyilkolták meg, mert nem azt gondolják. Azt gondolják, hogy ők voltak. Azt pedig senki sem fogja mondani, hogy Anne Frankot mi öltük meg, azáltal hogy zsidónak tartottuk egy olyan korban és helyzetben, amikor ez halálos bűnnek számított.

Kitty felismeri ezt és ezért sikerül megmentenie Avát, tudja, hogy hatással tud lenni ezekre a lelkiismeret furdalással küzdő emberekre, ha megvilágítja számukra, hogy a menekültek kitoloncolásával valami hasonló, visszavonhatatlan következményekkel járó, évtizedekig rájuk települő bűnt készülnek elkövetni, mint amit őseik tettek, és ami miatt ma sem tudnak beszélni Anne Frankról, pontosabban a haláláról.

A Hol van Anne Frank? című filmből számomra az derül ki, hogy – legalábbis a holland társadalom – ma is valamiféle bűntudatot érez a II. világháború zsidó áldozataival szemben, még akkor is (sőt, kiváltképpen akkor), ha felmenőik konkrétan semmit nem követtek el. Viszont fogalmuk sincs már róla, hogy miért van bűntudatuk, kiváltképpen akkor, ha felmenőik konkrétan semmit sem követtek el. Hiszen Anne Frankot nem ők ölték meg. Ez a gondolati ellentmondás csak tovább növeli őrlő bűntudatukat, amit egyféleképpen reagálnak le, újabb közintézményeket neveznek el Anne Frankról.

És sosem ébrednek rá, hogy valóban, Anne Frankot nem a nácik ölték meg, már korábban halálra ítélte az őt körülvevő antiszemita társadalom. Ha sosem értik meg, hogy Anne-t az ölte meg, hogy a környezete zsidónak tartotta, akkor mély lelkiismeret furdalásuk mellett is újra és újra el fogják követni ugyanezt a bűnt minden történelmi korban.

Ezért nem helyes párhuzam a menekülteké, akik jönnek valahonnan és a holland társadalom nem fogadja be őket. Ez éppen ellenkező folyamat, mint az, amikor együtt élünk valakivel, ismerjük őt, netán barátok vagyunk, egy nyelvet beszélünk, és egy iskolába járunk, de egyszer csak egy nap arra ébredünk, hogy feljelentettük és a halálba küldtük őt. Nem befogadni egy idegent messze nem ugyanaz, mint szándékosan kieszközölni egy barát, vagy akár csak a szomszéd halálát. Így nem az az igazi kérdés, hogy hol van Anne Frank, hanem hogy hol vannak a zsidók?

Ari Folman - rendező

A mai holland társadalom szempontjából nem az az érdekes, hogy Anne-t megölték a nácik, hanem az, hogy valaki az akkori Amszterdam népéből feljelentette, elárulta, vagyis megölte. Valaki, ismeretlen elkövető, bárki, akárki, egy helyi ember. Anne Frank történetének nem az adja a jelentőségét, hogy Anne Frank bárki lehetne, hanem hogy a gyilkosa bárki lehetne, és lenne is ma is. Ez a felismerés csak akkor következhet be, ha tudjuk, hogy Anne zsidó, illetve mások annak tartották. Ezért Anne történetét nem lehet „zsidótlanítani”, nem csak egy lány volt, hanem egy környezete által zsidónak tartott lány, rosszkor, rossz helyen. Ezért nem az a valódi kérdés, hogy a hollandok ma befogadják-e Avát, (főleg mivel a Frank családot is befogadták, Németországból menekültek Hollandiába 1933-ban), hanem hogy vajon eltaszítják-e a szomszédot, amennyiben egy reggel tudatára ébrednek, hogy az arab vagy orosz vagy ukrán, muzulmán vagy zsidó vagy homoszexuális vagy transznemű vagy valamilyen fogyatékkal él. Vagyis hiába fogadják be ma Avát, ettől még lehet, hogy 11 év múlva üldözői kezére adják. És ha netán így lesz, akkor vajon elég lesz-e 40-50 év múlva egy kórházat elnevezni róla?

Mint fentebb említettem mindemellett a fiktív Ava történetét Anne-éval párhuzamba állítani persze lehet, és ha ezzel hatással tudunk lenni jelen korunkban akár egy nézőre is, akkor használják is a lehetőséget az alkotók, ám legyen. De engem akkor is, mégis csak érdekelne, hogy hová tűnt Anne Frankból a zsidó?