Mihail Romm  

A szovjet filmművészet megújulásáról, 1962

www.filmintezet.hu/magyar/filmint/filmspir/26/romm.htm

2023.07.19.

 

A hatvanas évek első felében a szovjet filmművészet ismét felszálló ágba került. A sematizmus leküzdésére irányuló alkotói erőfeszítések nemzetközi filmsikereket eredményeztek¹, ezzel együtt a legfelső pártvezetés több, ún. "művész-aktíván" kereste a közvetlen kapcsolatot a filmművészekkel²

Aczél György

Ebben a légkörben került sor Mihail Romm³ magyarországi útjára. A művész és az őt elkísérő Baszkakov kulturális miniszterhelyettes látogatást tett Aczél György⁴ művelődésügyi miniszterhelyettesnél. A szovjet filmművészet akkori helyzetét jellemző, a problémákat nyíltan felvető, és a magyar vonatkozású párhuzamokat sem nélkülöző útkeresési folyamatról a szovjet vendégek 1962. szeptember 18-án beszélgetést folytattak Aczéllal, amelyről feljegyzés készült. A megörökített gondolatok még akkor is figyelemre méltóak, ha egy részük naiv vagy irreális, vagy ha egyes megállapítások, elvárások, célok fölött eljárt az idő. Jól jellemzik ugyanis a szocialista filmművészet egy kulcsfontosságú történelmi periódusa, a desztalinizáció kísérletező felfogásmódját. A Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumot az alábbiakban magyarázó jegyzetekkel kiegészítve, szöveghűen, teljes terjedelemben közöljük.⁵

 

Feljegyzés Baszkakov miniszterhelyettes és Mihail Romm elvtársakkal Aczél György miniszterhelyettes elvtársnál 1962. szeptember 18-án folytatott beszélgetésről

Nyikolaj Alexandrovics Baszkakov

Baszkakov és Romm elvtársak leszögezték, hogy a filmművészeti konferencia igen hasznos volt, mert kiderült, milyen kevéssé ismerik a szocialista országok filmesei egymás munkáját és nehézségeit. Példának hozták fel, hogy nekünk van egy szinkronizáláshoz szükséges gépünk, amelyről nem tudtak a többi országok, és így a bulgárok már majdnem megvettek egy, a számukra kevésbé alkalmas be rendezést Amerikából. Jelenleg tőlünk fogják megvenni, sőt a Szovjetuniót is érdekli e berendezés.

 

Javasolják, hogy a baráti országok filmszakemberei időnként tartsanak két- vagy többoldalú munkamegbeszéléseket.

A baráti országok filmjei az utóbbi időben nem mutattak kellő színvonalbeli fejlődést, érdektelenek, szürkék, közepesek. Ennek fő oka - az elvtársak véleménye szerint - nem szervezeti vagy gazdasági okokban keresendő, hanem társadalmi téren. Az idősebb rendezők nem rendelkeznek olyan művészi, eszmei és emberi kvalitásokkal, hogy ez elősegítené a színvonalbeli emelkedést, és nem képesek, nem alkalmasak arra, hogy az új rendezői garnitúrát kineveljék.

Márpedig az egész kérdés megoldása csak a fiatalok szóhoz juttatásában rejlik, akik az élet jelenségeit másképpen, helyesebben látják és tudják ábrázolni, mint a régiek. Ennek megvalósítása természetesen azt a kockázatot jelenti, hogy egyes filmeket nem is lehet majd vászonra bocsájtani, azonban ha csak 2-3 valóban tehetséges fiatal filmrendező indulhat el pályáján, akkor is megéri az eredmény a kockázatot. A Szovjetunióban már a XX. kongresszus⁶ óta ez az egészséges irányzat uralkodik és az azóta készült filmek 10-15 %-át ilyen fiatal rendezők készítették.

Andrej Tarkovszkij

 

Néhány fiatal rendezőszakos főiskolás diplomamunkája pl. olyan jó, hogy azokat a filmszínházak játsszák. A fiatalok közül Tarkovszkij főiskolás munkája, az "Iván gyermekkora" a velencei Arany Oroszlán díjat nyerte a legutóbbi velencei filmfesztiválon.⁷

Ott azonban, ahol a rendezői garnitúra elmaradt, ahol a fiataloknak nem adtak helyet, ott rendkívül leromlott a színvonal. Pl. a LENFILM⁸ Stúdió azelőtt igen jó filmeket gyártott. A háború után - részben amiatt, hogy sokan elpusztultak a tehetséges emberek közül - kialakult a régi rendezőknek egy zárt köre és a színvonal romlott. A MOSZFILM⁹ Stúdió, ahol a fiatal tehetségek összegyűltek, összehasonlíthatatlanul jobb filmeket hoz ki. Ezen a helyzeten segítendő, a MOSZFILM-től egy sor fiatalt a LENFILM-hez irányítottak, ahol azonban nem voltak meg a kellő lehetőségek munkájukhoz és visszaszivárogtak a MOSZFILM-hez. Ugyanez volt a helyzet Csuhraj¹⁰ elvtárs küldetésével, akit Ukrajnába küldtek, azonban ott nem nyújtottak részére olyan lehetőségeket, amelyek munkáját biztosíthatták volna, így ő is visszatért. Tehát nemcsal a LENFILM, hanem a kijevi és odesszai stúdiók munkája is rendkívül gyenge.

A magyar filmrendezők idősebb nemzedékéről beszélve az elvtársak elmondották, hogy mindenkit egyénileg kell elbírálni. Pl. Fábri Zoltán¹¹ művészegyéniségében hasonlít Koznyicov (sic!) szovjet rendezőhöz, aki mai modern témával képtelen dolgozni, azonban most készül nagy lelkesedéssel a Hamlet megfilmesítésére, amelynek kapcsán Hamlet problémáján keresztül egy sor mai problémát fog felvetni.¹² Vagy pl. Kolotozov (sic!) egy sor sikertelen filmje után jelenleg Kubáról készít filmet, amely biztosan nagyon érdekes lesz.¹³ Makk Károlyt az segítené talán, ha fiatal kollektívába kerülne, akinek esetleg sikerülne őt jó irányban befolyásolni.¹⁴

Fábry Zoltán

Mihail Konsztantyinovics Kolotozov

Makk Károly

Mindez azt mutatja, hogy minden adminisztratív intézkedés és fájó beavatkozás nélkül lehet megoldani az idősebb nemzedék problémáját, hiszen azok - mint a szovjet tapasztalat mutatja - az alkotói versenyben egyszerűen lemaradnak a fiatalok mögött, hacsak nem csatlakoztak már eleve ezekhez a fiatalokhoz, és nem velük együtt haladnak, mint egyes neves szovjet filmrendezők.

Szervezeti kérdésekről szólva elmondották, hogy a stúdió és a filmgyár elválasztásának kérdése náluk is felmerült és kísérleti méretekben már folyik, azonban tapasztalat még nincsen.¹⁵

Hangsúlyozták - mint ahogyan az ide vonatkozó KB-határozat¹⁶ is hangsúlyozza - hogy a tehetség a legfontosabb követelmény a filmművészet kádereivel szemben. Meg kell tanulni a tehetséges emberekkel dolgozni, hiszen ez sokkal nehezebb, mint a tehetségtelenekkel való munka.

Hogyan történjék a filmművészet felfrissítése fiatal, tehetséges káderekkel? A Szovjetunióban lesz egy kísérleti stúdió, amely nem státusz alapján dolgozik, hanem szerződéseket köt bizonyos időre dolgozóival. Ezen kívül vannak olyan tanfolyamok, amelyek nem a filmfőiskolát, hanem egyéb szakot végzett fiatalok filmrendezővé való továbbképzésére szolgálnak. Az eredmény nem rossz, bár megjegyzik, hogy ezek közül a legjobban végzettek a színházi főiskoláról jött növendékek.

Fontos kérdés az, hogy a rendező ne abban legyen anyagilag érdekelve, hogy minél több filmet forgasson, még silány forgatókönyvből is, hanem abban, hogy inkább kevesebb, de magas színvonalú filmet hozzon ki. Ezt a Szovjetunióban a következő rendszerrel segítik elő:

A filmeket 4 kategóriába sorolja egy, szakemberekből (írók, kritikusok, filmszakemberek) álló bizottság. Az I. kategóriába sorolt film rendezője 8000 Rb., a II. kategóriáért 6000 Rb., a III. kategóriáért 2500 Rb. juttatást kap. Ha a film a IV. kategóriába került, akkor a rendező semmiféle juttatást nem kap - a rendes fizetésén kívül. A kategorizálást a film elkészülése után azonnal elvégzik, a végleges főhatósági jóváhagyás azonban csak akkor következik be, ha 6 hónappal a közönség elé kerülése után a film a legfőbb kritikus, a közönség előtt is jól vizsgázott. A forgalmazás után is kap a rendező százalékot, valamint a filmgyár többi dolgozói is.

A filmgyártás színvonalának emelése érdekében fontos, hogy a kritikusokat széleskörűen vonják be a filmművészeti munkába, ne csak akkor folyjanak bele, amikor a film már kész.

Rendkívül fontos a forgatókönyv, mint a film minőségének egyik alapvető feltétele. Ezért a forgatókönyvíró és a rendező szoros együttműködésére van szükség, egyik a másiknak nyújtson segítséget, mert kölcsönös tanácsaikkal megkönnyíthetik egymás munkáját. A forgatókönyvírásba valóban tehetséges, kiemelkedő írókat kell bevonni. A Szovjet Írószövetség pl. 50 legjobb tagja közül jelöl ki írókat, akik a stúdiók dramaturgiai osztályán dolgoznak, a KB határozata alapján. A főigazgatóságokon is megalakulnak a forgatókönyvíró csoportok. A színvonal emelése, a forgatókönyv művészeti rangjának hangsúlyozása és a forgatókönyveknek a társadalom véleménye elé terjesztése céljából gyűjteményes kiadásokat terveznek forgatókönyvekből, ezen kívül a megfilmesítésre tervezett forgatókönyveket folytatásokban fogják a folyóiratokban közölni.

Arra a kérdésre, hogy a főhatóságokon a filmművészettel foglalkozó vezetőket hogyan képezik és választják ki, az elvtársak elmondották, hogy ez igen nehéz probléma, de egy világos: nem művészekkel kell ezeket a helyeket betölteni. Azért nem, mert ha az illető gyenge művész, akkor saját színvonalára fogja lesüllyeszteni a többieket, ha pedig kiemelkedő művész, akkor tehetsége súlyával uniformizálni akarja majd a művészetet.

Ami a film területén működő gazdasági kádereket illeti, vannak tanfolyamaik, amelyek kifejezetten a film részére készítenek fel gazdasági igazgatókat.

Elmondták, hogy a KB filmművészetről szóló határozata óriási jelentőségű. Meg kell jegyezni, hogy a KB csak a helyzet nagy vonalakban történő, általános jellemzésére, valamint a színvonal emelésének általános irányvonala megjelölésére szorítkozik, ellenben tartózkodik az egyes művek vagy személyek konkrét értékelésétől.

Keleti Márton

 

Kifejezték azt a véleményüket, hogy a magyar filmművészet a szocialista országok közül leginkább őriz kispolgári hagyományokat. Az elvtársak szerint egész filmművészetünk ügye Keleti Márton kezében összpontosul, és felvetik azt a kérdést, vajon ez-e az a kéz, amely erre hivatott és amelyben jó helyen van a fiatal művészek nevelésének ügye?¹⁷

 

Grigorij Naumovics Csuhraj

Végül javaslatok hangzottak el, amelyekkel mindkét fél egyetértett, mégpedig: adjanak segítséget a szovjet művészek a fiatal rendezők nevelésében. Például Csuhraj elvtárs, akinek ebben a munkában nagy gyakorlata van, oly módon kíván segíteni, hogy küszöbön áll egy nálunk forgatandó filmje, egy Kádár¹⁸ elvtárs által felvetett téma alapján; ennek a témának egyes momentumait néhány fiatal rendezőnk dolgozza fel, mint kisfilmet, és a legjobb munka rendezője asszisztensként fog dolgozni Csuhraj elvtárs mellett a nagy film forgatásánál.

Romm elvtárs részéről nagy segítséget jelentene, ha néhány hetet el tudna tölteni egyik stúdiónkban és közvetlenül belefolyhatna annak munkájába. Romm elvtárs felajánlotta, hogy szívesen jönne 3-4 hétre, előadások tartása céljából.

Jó hatást tesz és talán eredményes módszer, ha idősebb rendezőinkkel tőlük is idősebb rendezők foglalkoznak. Nagy segítség lenne, ha ösztöndíjas növendékeket küldhetnénk a Szovjetunióba, filmművészetet tanulni. Ezen kívül magyar részről az a kívánság, hogy a szovjet filmművészet kiemelkedő képviselői utazzanak hozzánk üdülésre - pl. Csuhraj elvtárs itt-tartózkodása rendkívül hasznos és értékes eredményeket hozott.

Baszkakov elvtárs közli, hogy ebben az ügyben Központi Vezetőségünk¹⁹ Kulturális Osztálya keresse meg az SZKP KB Kulturális Osztályát és írásban tüntesse fel azok neveit, akiket a magyar fél meg kíván hívni.

 

A dokumentumot közli: Bolvári-Takács Gábor

 

Jegyzetek

 

1 V.ö.: Nemes Károly: A mai szovjet filmművészet, Kossuth Könyvkiadó, 1969.

2 V.ö.: L. F. Iljicsov: A tudomány és a művészet eszmei tisztaságáért, Kossuth Könyvkiadó, 1963.

3 Mihail Iljics Romm (1901-1971) szovjet filmrendező, ötszörös Állami-díjas. Művészetéről lásd: Veress József: Mihail Romm, MFIF-NPI, 1977.

4 Aczél György (1917-1991) kultúrpolitikus, 1957-67 között művelődésügyi miniszterhelyettes, illetve első helyettes, 1967-74 és 1982-85 között az MSZMP Központi Bizottságának titkára, 1974-82 között miniszterelnök-helyettes.

5 A feljegyzést 1962. szeptember 22-én Keleti Sándorné, az MM Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának vezetője készítette: Magyar Országos Levéltár XIX-I-4-a, Aczél György miniszterhelyettesi iratai, 18. d. 1687/A/62. A levéltári kutatómunkát az OTKA támogatta (F 022374).

6 A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát 1956. február 14-20. között rendezték, amelyen Nyikita Szergejevics Hruscsov első titkár nyilvánosságras hozta és bírálta a sztálini diktatúra egyes elemeit.

7 Andrej Arszenyevics Tarkovszkij (1932-1986) szovjet rendező, az Iván gyermekkora c. filmje 1962-ben készült. A velencei filmfesztivált 1962. augusztus 25 - szeptember 8. között tartották, az Arany Oroszlánt Tarkovszkij megosztva kapta Valerio Zurlini Családi krónika c. filmjével.

8 Leningrádi Filmstúdió, alapították 1918-ban.

9 Moszkvai Filmstúdió, alapították 1924-ben.

10 Grigorij Naumovics Csuhraj (1921) szovjet filmrendező, Lenin-díjas.

11 Fábri Zoltán (1917-1994) filmrendező, háromszoros Kossuth-díjas.

12 Helyesen: Grigorij Mihajlovics Kozincev (1905-1973) szovjet rendező, kétszeres Állami-díjas, Lenin-díjas. Hamlet c. filmje 1964-ben elkészült.

13 Helyesen: Mihail Konsztantyinovics Kalatozov (1903-1973) szovjet-grúz rendező, Állami-díjas. Én vagyok Kuba c. filmje 1964-ben elkészült.

14 Makk Károly (1925) filmrendező, Kossuth-díjas. Az utalás Makknak a hatvanas évek elejétől tartó alkotói válságára vonatkozik, amelyet végül az 1970-es Szerelem c. filmje tört meg.

15 Lásd erről Ivan Pirjev referátumát a Szovjet Filmművészeti Szövetség IV. plénumán: A párt XXII. kongresszusa és a szovjet film = Filmkultúra 15. szám, 1962. november-december, 3-9.o.

16 Az SZKP Központi Bizottságáról van szó.

17 Keleti Márton (1905-1973) filmrendező, háromszoros Kossuth-díjas. 1950-73 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola Filmfőtanszakának vezetője.

18 Kádár János (1912-1989) politikus, 1956-88 között az MSZMP első, illetve főtitkára, 1956-58 és 1961-65 között miniszterelnök.

19 Az MSZMP Központi Bizottságáról van szó.