FILOZÓFIA

Erdős János 

Franz Rosenzweig: A megváltás csillaga

2024.05.22.

 


Franz Rosenzweig

Rosenzweig szerint A megváltás csillagának megírásával hozzájárult az új gondolkodás kialakulásához. A könyv vitatkozik azokkal a korábbi idealizmuson alapuló gondolataival, amelyekben Rosenzweig a "régi gondolkodást" leginkább megvalósítja. De A megváltás csillaga posztkantiánus metafizikai törekvései, rendszerszerű szerkezete és drámai hatóköre inkább Schelling és Hegel nagy filozófia rendszereivel való összehasonlításra késztet, semmint bármely más korábbi filozófiai munkájával. Valójában Rosenzweig sok kontextusban ragaszkodik ahhoz, hogy a csillagot "csak filozófiának rendszereivé" tekintsék, ami a német idealisták elkötelezettségének rendszerszerű gondolkodásmódjának a feladata.

Ez a feszültség a csillag és a Rosenzweig szisztematikus céljainak a "új gondolkodás" kifejezése között, amely eltántorítaná a filozófiai hagyományok német eszmei eszméjét és a filozófiai hagyományok tendenciáit, nagy zűrzavarot jelentett a Rosenzweig-féle csillag olvasói között saját idejét a jelenig. Lehet, hogy Rosenzweig osztja a német idealistákkal azt a meggyőződést, hogy az alapvető kérdések, melyeket az emberi lények kérnek - beleértve azokat a kérdéseket is, amelyek az egyén és az egész világ közötti kapcsolatról szólnak, ami saját személyes és szellemi fejlődése során őrá is nyomasztóan hatott. Válaszait egy filozófiai rendszer keretében fogalmazta meg. Ugyanakkor azonban Rosenzweig ragaszkodik ahhoz, hogy az "ismeretünk minden" filozófiai törekvése csak akkor érje el célját, ha a filozófia figyelembe veszi az "új gondolkodás", az időbeliség, a kinyilatkoztatás és az emberi lény alapvető egyéniségét.

A Csillag olyan sokrétű munka, melyben az olvasók nemzedékei számtalan filozófiai felvetést fedezhettek fel, amely messze kiterjed a szisztematikus törekvéseire. A könyvnek a későbbi zsidó gondolkodásra és a kontinentális gondolkodásra gyakorolt ​​hatását tekintve sokkal inkább arra lehet számítani, hogy a könyv szereplőinek az egyes egyének belátásának eredményességére támaszkodik, amelyek nyilvánvalóan szisztematikusak, és nem pedig a könyv saját rendszerelvűsége iránti teljes elkötelezettségére. A könyv gazdag beszámolót ad az emberi lény időbeli elhelyezkedéséről, és azt sugallja, hogy a valóság, amit tapasztalunk, csak a múlt, a jelen és a jövő időszaka által érthető.

 

Ez az álláspont szemlélteti a filozófia és a teológia összefonódását, mely az "új gondolkodás" megvalósítását tűzi ki célul, és amely az olyan teológiai fogalmakat, mint amilyen a ,,teremtés”, a „kinyilatkoztatás” valamint a „megváltás” próbálja a filozófia szempontjából hasznosítani. Mindezt úgy, hogy ezeket a fogalmakat filozófiai értelemben alátámasztja, mégpedig oly módon, hogy az összhangot alkosson az elmúlt 2500 év során felmerült aktuális kérdésekkel, lehetőleg megpróbálva rájuk választ találni, és a teológiai fogalmak filozófiai hasznosítása, mint a "teremtés", a "kinyilatkoztatás" és a "megváltás", mind a filozófia támogatására törekszik a saját 2500 éves lehetőségeinek teljesítése során, mind pedig azoknak a mindig aktuális kérdéseknek a megválaszolására, amelyekkel a vallási gondolkodók, a zsidó és a keresztény teológiával vitába szálltak az elmúlt években.

A Csillag saját esztétikailag és művészettörténetileg konzisztens. Talán a Csillag leginnovatívabb aspektusa a "beszéd-gondolkodás" megfogalmazása, amely a nyelvet "organonként" jeleníti meg, amelyen keresztül a lények egyesítő viszonyai megtörténnek és megérthetők. A beszéd-gondolkodás középpontjában egy olyan párbeszéd filozófiája, amely az énközpontúság felébredését az Én-Te viszony által nyomon követhető, amelyben az Abszolút másaként nevezi meg az ént. A könyv egy olyan dialektikus logikát mutat be, melynek célja a Hegellel való riválizálás. Számos értelmezést kínál a bibliai szövegek számára, amelyek arra utalnak, hogy a Biblia egyedülálló formáját írott szövegként említsék, amely azonban lehetővé teszi az isteni szó meghallgatását. A Csillag a zsidóságot és a kereszténységet olyan közös formákként mutatja be, amelynek intézményei és liturgikus naptárja lehetővé teszik az emberek számára, hogy az örökkévalóságot a hagyományos idő-felfogás szerint értelmezzék. A könyv magába foglalja a vallás és a filozófia, a politika és a kultúra széles körű történelmét, az ókortól napjainkig. Röviden, a német idealizmus rendszereihez hasonlóan, a Csillag számos hozzáférési pontot kínál az olvasónak; de ezeknek a hozzáférési pontoknak az a célja, hogy egyként mutassák be az igazság egyetlen átfogó látomását, és annak útját.

Rosenzweig megérti a rendszer feladatát, hogy magába foglalja a "mindent", az egészet, ami az identitás és a különbség megragadása és artikulálása, vagyis egy tömbként és a részletek legátfogóbb diverzitásaként. Miközben látja, hogy a mindentudásra való törekvés a preszókratészi kérdésekben gyökerezik, a német idealistákat, mint a rendszer  átfogó feladatainak felfedezőjeként azonosítja. Rosenzweig elkötelezettségét a Csillagban ez mutatja, ez a rendszeres feladata, miáltal a német idealizmus helyett a szisztematikus tudást kell elérni.  A német idealizmus rendszereiben a filozófus arra törekszik, hogy elérje az Abszolút álláspontját, amelyből minden egyént dialektikusan értelmez. Rosenzweig szerint az ilyen Abszolút Idealizmus nem veszi tudomásul a részleteket sajátosságaikban, mivel a kezdetektől fogva feltételezi az összes részlet alapvető egységét az Abszolútban. Ezzel szemben Rosenzweig a „Mindent”, a Csillagban, nem abszolút álláspontból, hanem inkább a véges egyéni ember szemszögéből kívánja megragadni, akit a ,,Minden” a folyamat közepén talál. Rosenzweig megérti, hogy a különlegesség kezdete, és a részletek közötti kapcsolatok együtt haladnak az egység végső megváltó megvalósulás felé. Elolvashatjuk a Csillag első mondatát, mely egyben Rosenzweig alapkérdése is a német idealizmussal kapcsolatban, a szisztematikus tudás részeként ,,mindent tudni a halálról, a halálfélelemről”. Ez az abszolút álláspont, amely azt állítja, hogy le fogja küzdeni az emberi végesség korlátait, nem fog eljutni az Igazsághoz. Csak az egyén halandóságának egyedülálló jellegét tartja megfelelő rendszerezett tudás ígéretének.

A Csillag számos szempontból ellentmondásos munka. A könyv olvasása közben az olvasó gyakran elveszítheti a gondolatmenetet. A csillag három részre tagolódik, amelyek mindegyike három "könyvről" szól, és közülük kettő egy bevezető fejezetet is magában foglal, amely bemutatja azt a fajta elmozdulást, melyet Rosenzweig a rész könyvein keresztül akar elérni.

Létezik egy olyan átmeneti fejezet, amely felkészíti az olvasót arra, hogy továbblépjen a következő fejezetre. A csillag első részének három könyve filozófiai konstrukciókat mutat be, amelyekről Rosenzweig állítja, hogy a lények három alapvető fajtája - Isten, világ, önmaguk - az elemek, amelyekbõl a rendszer megvalósul. A második rész három könyve bemutatja azt a párbeszédet, amelyen keresztül Isten, a világ és az önmagunk egymás közötti kapcsolataikba lépünk, amelyek elősegítik az egységességet, a kapcsolatok Rosenzweig a teremtés, a kinyilatkoztatás és a megváltás teológiai elképzelésein keresztül jelöli meg. A könyv harmadik része annak a lehetőségnek a megkérdőjelezésével foglalkozik, hogy elképzeli a Csillag csillagát, megváltó egységében, amely az elemek bemutatása mentén az olvasó számára a könyv első és második részében már olvasható volt. A Csillag azzal fejeződik be, amit ez a látomás - az Isten arcát a megváltás csillagának formájában - láttat, és ezután az olvasót az ilyen látomásból a mindennapi életbe vezeti át.

 

Budapest, 2017. június 4.

 

FEL