Szabó Lajos írásaiból
Kantról
KANT: tér és idő szemléletünk puszta formái. Minden szemléletünk
nélkülözhetetlen, de üres
és semmis előfeltételei.
Kant a démokritoszi probléma-szituációt s a parmenidészi semleges-semmi tilalmát
nem is-
merve, vagy azt elfeledve újra rájön arra, amire Parmenidész és Démokritosz
külön-külön rájöttek.
Parmenidész arra, hogy a tér üres, és Démokritosz arra, hogy szemléletünk
nélkülözhetetlen elő-
feltétele. Mi célra nélkülözhetetlen? ez a feltételezett megfoghatatlan,
felfoghatatlan, kikutatha-
tatlan, mindenütt jelenlevő és mindent magába foglaló űr, ami definíciójánál
fogva semmi, s amire
vagy akire gondolva kifogy a szusz a filozófusok tüdejéből a nagy tisztelettől,
az európai és
nemcsak az európai filozófia tanúsága szerint!
KANT: a megismerés bírálata, illetve megismerése, illetve önmagára való
alkalmazás. Ősköd
és első-mozgás elmélet, mint az első szükséges tribut, mellyel az idealizmus
kényszerűen szolgál
matriarchasztikus jogalapon a materializmusnak.
Az ősködmozgás semleges világában minden rossz, szenvedés és negatívum csak mint
a gyö-
keresen gonosz következménye érthető meg: perzsa-manicheus őskétségbeesés
dualizmusa!
Apriori-aposteriori megismerő szerszámgépeink széthulló csikorgó kollekciója ...
identitás,
kategóriák, szkématizmusok feldolgozatlan és stílustalan egyveleg-leltára a
nyelvi empírizmus
megtagadása miatt! Kant a „jó lelkiismeret” gyóntató atyja: a materialista és az
idealista valóság- és
élettagadást egymással és a harmadikkal, a nihilista szkepszissel biztatja,
keveri, támogatja; ötvözi
zsenialitásával az ötvözhetetlent ...ez a kanti kriticizmus történelmi szerepe,
szellemi tömeghatásá-
nak, vonzóerejének, hipnózisának észszerű magyarázata. Empírizmus, racionalizmus
és a szkepszis;
elmélet, gyakorlat és ítélőerő; materializmus és idealizmus, nihilizmus és
vallásosság, apriori és
aposteriori, szemlélet és értelem ... itt minden összebonyolódik, semmi nem
oldódik meg, de min-
den megoldhatatlanság és ezen túl minden saját hibánkból érthetetlenné vált
kérdésünk és problé-
mánk tiszteletet parancsoló értelmetlenné vált latinizmusok és szkématizmusok
tógáit ölti magára.
Itt, a kantianizmusban mentik, rejtik, bújtatják materializmusok, idealizmusok
és nihilista
szkepszisek egyoldalú vagy sokoldalú valóságtagadó lényükből származó
pőreségeiket, mindig az
egyiket a másik kettő köntösében.