Szécsi József  

Perú úrvú!

2023.01.25.

Sorrendben és jelentőségében is az első parancs, a legelső micvá a Szentírásban így hangzik: Perú úrvú! Szaporodjatok és sokasodjatok!

 

A Misná feljegyezett egy vitát a gyermekvállalás micvájának alapvető kérdéséről, mely így szólt: "A nemzés csak akkor negligálható, ha az illetőnek vannak gyermekei!" Erre Bét Sámmáj ezt válaszolta: "Akkor, ha már van két fia!" Bét Hillét [1] pedig ezt mondta: "Akkor, ha van egy fia és egy lánya! (Berésít 5,2 [2] ), hiszen az ember férfinak és nőnek lett megteremtve!"

 

A Gemárá elmagyarázza a két vélemény értelmezését: "Mi az értelme Bét Sámmáj álláspontjának? Megtanuljuk ezt Mózestől, ahogyan mondja (ti. a 1Divré Hájjámim 23,15 [3] ): "Mózes fiai: Gersom és Eliézer." Bét Hillél álláspontjának pedig mi az értelme? Az, hogy álláspontunkat a világ teremtéséből ismerjük meg. Akkor azonban miért nem a világ teremtéséből tanult Bét Sámmáj? Azért, mert azt, ami lehetséges, azt nem a lehetetlenből ismerjük meg."

 

Rási [4] pedig elmagyarázza, hogy lehetetlen volt a világot megteremteni pusztán két férfiból, mivel ők nem reprodukálódnak. Most azonban, amikor nagy a populáció, és nincs hiány a világon nőkben, a micvát úgy is értelmezhetjük, mint akinek két fiúgyermeke van.

 

A háláchá Bét Hillél véleményét követi, miszerint valaki akkor teljesíti a perú úrvú micváját, ha van egy fia és egy lánya, így versenyezhet  háSémnek, a Világ Alkotójának teremtésével. A Rámbám [5] (Isut 15,4) a következőképp rendelkezik: "Hány gyermeke legyen egy férfinek, hogy ezt a parancsot teljesítse? Egy fia és egy lánya legyen, mivel megmondatott: "Férfinak és nőnek teremtette őket."

 

Mi a perú úrvú micvájának célja

Rámbám a parancs értelmezésekor felsorol néhány fontos háláchát, [6] hogy rámutasson az emberi nem folytonosságának kérdésére, ami aláhúzza a micvá fontosságát: "Ha valakinek a fia vagy a lánya nem képes a nemzésre, akkor nem teljesítette a parancsot!"

 

Ha valakinek a gyermekei nem képesek gyermeknemzésre, akkor ők nem teljesítették a parancsot. Ezen túlmenően, ha valakinek meghal a gyermeke, akkor az az ember nem teljesítette a micvát, kivéve, ha már vannak unokái (Isut 15,5): "Ha voltak gyerekei, és azok meghaltak, és hátra hagyták saját gyermekeiket, akkor teljesítették a perú úrvú parancsát, mivel az unokák olyanok, mint a gyermekek. Milyen helyzetben (ti. igaz ez)? Akkor, ha fiú- és lányunokái is olyan gyermekeitől születtek, akik maguk is fiú és leány voltak. Ha azonban volt egy fia és egy lánya, és azok meghaltak, és egyiküknek volt egy fia és egy lánya, akkor nem teljesítették a parancsot!"

 

Bár a párásában, a Tóra hetiszakaszában feljegyzett szavakat Ádámnak mondták, és nem a zsidó népnek, az alapvető érvelés a világ benépesítéséről és a fajok fenntartásáról mégis fennáll. Rámbám ezért azt írja (Széfer Hámicvót 212): "A parancsot, amit mi parancsnak kaptunk, hogy gyümölcsözzünk és sokasodjunk, és így szándékunk legyen megőrizni a fajokat, ez a perú úrvú parancsa!"

 

Széfer há-Chinuch(1) [7]   ugyanezt mondja (XIII.sz.): "Aki megszegi (ti. a perú urvú-t), az megszeg egy pozitív parancsot, büntetése pedig nagyon nagy lesz, mert ezzel megmutatta, hogy nem akarja Isten kívánságát teljesíteni a világ benépesítésére."

Egy passzív micvá?

A parancs, mely megfogalmazza a gyermeknemzés kötelezettségét, micváját szokatlannak, furcsának tűnik. Ahelyett, hogy egy pozitív cselekedetről olvasnánk, a Misná a perú urvú kötelezettségét negatív módon állítja elénk: "Senki sem hanyagolhatja el a nemzést, kivéve, ha vannak gyermekei!"

 

A parancs, a micvá tehát úgy kerül bemutatásra, mint ami egy tiltásnak az eltörlése, ti. a nemzésnek az elhanyagolása, és nem egy kötelezettségnek a megtétele.

Rámbám a perú úrvú micvájának bemutatását egy pozitív instrukcióval kezdi: "Kötelessége (ti. az embernek), hogy kapcsolatai legyenek (ti. nemi kapcsolatai folyamatosan), amíg gyermekei nem lesznek!" Mindazonáltal Rámbám egy passzív formulával folytatja, ami egyedi ezzel a micvával kapcsolatban, ti. felteszi egy kérdést, és nyitva hagyja, ti. hogy: "Hány gyermeke legyen egy férfinak ahhoz, hogy teljesítse ezt a parancsot?"

 

Hasonló vonalat követve a Széfer há-Chinuch így ír: "Hány gyereknek kell lenni ahhoz, hogy felmentést kapjon?" Tehát itt is inkább a kötelezettség feloldására történik összpontosítás, nem annak teljesítésére.

 

Úgy tűnik, hogy a megfogalmazások abból erednek, hogy nincs olyan cselekedet, vagy nincs a cselekedeteknek olyan szakasza, mely beteljesítené a perú urvút. Ugyanazoknak a cselekedeteknek néha a parancs teljesítése a következményük, néha nem, illetve az elvárás meghaladja az ember képességét. Ezen túlmenően, az is, aki teljesíti a perú úrvút, még az sem tudja azt kétséget kizáróan teljesíteni, mert lehet, hogy gyermekei gyermektelenül fognak meghalni. Az ember megteszi, amit tud, de az, hogy cselekedete a parancs teljesítését eredményezi-e, az rajta kívüli áll. Valószínűleg ez az oka annak a szokatlan értelmezésnek, amit Cházál [8] és a későbbi tekintélyek használnak a micvá leírására.

 

A micvá speciális jellege miatt a zsidó bölcsek, vallási tekintélyek vitatják a micvá pontos meghatározását.

 

Micvá gyermekszüléskor

Azon a tényből kiindulva, hogy a micvá függ a született gyermek további életétől (és termékenységétől), a Minchát Chinuch (1,14) [9] azt írja, hogy a gyermekszülés micvája alapvetően különbözik a többi micvától:

 

"Világosan látszik az, hogy ez a micvá nem olyan, mint a többi micvá.  Pl. a luláv, [10] mácá, [11] etc. micvák nem ún. továbbélő micvák. Sőt, rögtön az után, hogy valaki megtette a micvát, már teljesítette is a kötelességet. Ez a micvá azonban más, ebben nem a nemzés maga a micvá, ez inkább a micvá előkészítése (hechser micvá [12] ), a micvá fő, központi része maguknak a gyermekeknek a megléte. A kötelesség folyamatosan fennmarad, és ha a gyermekek meghalnak, a személy ettől kezdve nem teljesítette a kötelezettségét. Ez egyértelmű."

 

Erre az érvelésre alapozva a Minchát Chinuch elmagyarázza a Rema [13] által bevezetett szabályt is (Even Há-Ezer [14] 1,6 - Rásbá [15] alapján, Jevámot 22b), amikor a gyermekszülés micvája egy mámzer [16] gyermekkel is teljesül. Egyszerűbben fogalmazva tehát ez akkor is igaz, ha a gyermek egy tiltott kapcsolatból származik. Az említett Minchát Chinuch azonban megkérdőjelezi ezt a szabályt, és idéz forrásokat, melyek azt vitatják.

 

Bár az általános álláspont szerint egy micvá megvalósulhat egy tiltott cselekedeten keresztül is, ebben az esetben azonban a tiltott cselekedet (ti. a nemi kapcsolatok) nem a micvát magát jelenti, csupán a micvá előkészítését. A micvá áthágása tehát nem érinti a micvá teljesítését.

 

A Minchát Chinuch továbbra is támaszkodik erre a megközelítésre, amikor elmagyarázza, hogy miként lehetséges az, hogy valaki, akinek voltak gyermekei már, majd áttért a judaizmusra, teljesíti-e a micvát az eredeti gyermekei által? Rámbám szerint ez attól függ, hogy a gyermekek áttérnek-e a judaizmusra.  Ennek a zsidóságba betértnek már nem kötelessége, hogy zsidóként is gyermekeket nemzen.

 

Bár általában a micvák esetében ez nem áll, mivel a micvá, - melyet a micvára vonatkozó háláchikus ellenvetés körülményei között tettek, nem érvényes teljesítés, - a perú úrvú esete különbözik ettől, mert a micvá lényege itt nem a nemzés aktusa, hanem az, hogy ténylegesen vannak-e valakinek gyermekei.

 

A házassági kapcsolatok micvája

A Minchát Chinuch kiemeli, hogy egy régi, korai forrás – a Toszáfot (Bává Bátrá 13a) világosan kijelenti, hogy a perú urvú micvája a házassági kapcsolattal teljesül, nem pedig a gyermekszülés pillanatában. Így a Minchát Chinuch nyitva hagyja a vitát, mely így további tanulmányozásra szorul.

 

Rabbi Mose Feinstein [17] (Iggros Mose, Even Há-Ezer 2,18) azonban támaszkodik a Toszáfot szabályára, és elveti a Minchát Chinuch álláspontját: "Nem logikus elhinni azt, amit a Minchát Chinuch állít, ti., hogy egy micvá nem egy cselekedeten alapul. A perú úrvú elrendelésének a lényege nem lehet a tényleges gyermekszülés, mivel ez nincs az illető személy hatáskörébe rendelve. A micvá és a kötelezettség inkább az, hogy egy férfinek olyan házassági kapcsolata legyen a feleségével, melyekből lehetséges a nemzés."

 

Az említett Toszáfot Bává Bátrá (13a) kijelentésén alapulva, valamint a Misna szóhasználatát és Rámbám megfogalmazását megtartva, Ráv Mose Feinstein elmagyarázza, hogy a micvá semmi mást nem tartalmaz, csak a házastársi kapcsolatot, ami a személy fennhatósága alá tartozik. Bármelyik későbbi gyermekszületés nem egy micvá önmagában véve, hanem inkább egy felmentés: ti. ha valakinek vannak gyermekei, az már nem kötelezett a perú úvrú micvájára.

A nők szerepe a micvában

Vannak ugyan kisebbségben vélemények, melyek úgy tartják, hogy a nőkre is vonatkozik a perú úrvú kötelezettsége (ld. Jeruzsálemi Talmud Jevámot 6,6) – miként Chává (Éva) is megkapta az eredeti isteni rendelkezést a szaporodásra - a Gemárá és későbbi tekintélyek hozzáállása az, hogy a nők kivételek a micvá alól.

 

Ez a mentesítés furcsának tűnik, hiszen a nőknek központi szerepe van a gyermekszülésben, és így ha valakikre, akkor rájuk kellene, hogy vonatkozzon a micvá teljes súlya. Mi lehet azonban az oka felmentésüknek?

 

A Gemárá (Jevámót 65b) ezt úgy magyarázza, hogy az a vers, ti. hogy "szaporodjatok és sokasodjatok" nem vonatkozik a nőkre, mivel őket nem foglalja magában a vers végén lévő parancs, ti. hogy: "Töltsétek be a földet, és hódítsátok meg azt!" A nőknek itt nem szól a parancs, mert miként a Gemárá magyarázza: "A férfi természete a hódítás, és nem a nő természete a hódítás."

 

Lehetséges, hogy a felmentés mélyebb megértése attól függ, hogy vajon a lényegi micvá teljesítését a nemzésben, vagy a gyermekszülésben látjuk.

 

Ráv Ovádjá Bártenoro [18] (Kommentár a Jevámot 6,6-hoz) azt írja, hogy csak a férfi kötelezettsége a nemzés, mivel az ő természete a nő "leigázása". Mert a házassági kapcsolatokban kifejezetten a férfi van kezdeményező és uralkodó szerepben. Ebből pedig az következik, hogy a nő nem kötelezhető egy micvára abban, amelyhez vezető út felett ő elsődlegesen nem rendelkezhet.

 

Ezt a nézetet elveti a Torá Temimá [19] (Kommentár a Berésít 1,28-hoz), mely úgy érvel, hogy a nemzés micvája része egy nagyobb küldetésnek, ti. a Föld meghódításának, és benépesítésének. Ehhez hozzá tehető az, hogy a férfi feladata a világnak a felemelése arra a szintre, melyet az emberiség végbe vihet, és ennek elérésében a nemzésnek alapvető szerepe van. A felmentés a föld meghódítása alól, mely nem fér meg a női természettel, meghagyja a nőnek a benépesítést a gyermekszülésen keresztül – így jár a kettő együtt.

 

Egy harmadik és újszerű megközelítést ajánl a Dvinski Rabbi Meir Simchá, [20] ő ezt állítja (Berésít 9,7): "Az ok, amiért a Tóra felmentette a nőket a perú úrvú alól, és csak a férfiakat kötelezte rá, azért van, mert "Isten Törvénye, és a Tóra útjai a kellemesség útjai, és a nőnek minden útja béke." (Mislé 3,17), [21] és a Tóra nem rak olyan nehéz terhet egy zsidóra, amit az fizikailag nem képes kezelni …, ezért nem kötelezte őket (ti. a nőket) a nemzésre."

 

E megközelítés szerint a nőket akkor kötelezi a micvá, ha az nem jelent fizikai veszélyt számukra, és a gyermekszülésben meglévő kockázat miatt vannak itt felmentve a nők.

 

A felmentés dacára a nők teljesíthetik a micvát, mint ahogy minden más mizvát is teljesíthet az ember, ami alól fel van mentve, amit számos zsidó vallási tekintély vall. Rán (Kiddusin 41) azt írja, hogy a nők szerves részét képezik a micvának, mivel közreműködésük nélkül a férfiak természetesen nem tudnák azt teljesíteni.

 

Ezen túlmenően, bár a nők fel vannak mentve a Tóra perú úrvú kötelezettsége alól, a Toszáfot (Gittin 41) elmagyarázza, hogy a nők is részei a Föld benépesítésére vonatkozó általános feladatnak, ami a Jesájáhu (45,18) [22] versből vezethető le, ti. "Ő az Isten, a föld alkotója és készítője, Ő szilárdította meg, nem pusztaságnak teremtette, arra hogy lakják, alkotta, Én vagyok az Örökkévaló és nincs más!"

 

Számos modern háláchikus ügy kapcsolatban áll a nemzés micvájával, beleértve olyan kényes témákat, mint fertilitás, vagyis férfi termékenységi kezelések - az apaság kérdése -, a béranyaság, a fogamzásgátlás, vagy a házasság általános kötelezettsége.

 

Bibliográfia

http://steinsaltz.org/learning.php?pg=daf_yomi&articleId=3682

http://judaism.stackexchange.com/questions/18437/why-isnt-peru-urvu-one-of-the-7-noahide-laws

http://etzion.org.il/en/parashat-bereishit-peru-urvu

http://www.yutorah.org/lectures/lecture.cfm/711676/rabbi-mordechai-i-willig/mitzvat-peru-urvu/

http://eteacherbiblical.com/articles/peru-urevu

https://www.wunderground.com/wximage/God/134

http://dinonline.org/2015/10/05/the-first-mitzvah-peru-urvu/

http://www.yoatzot.org/questions-and-answers/answer.asp?id=1368

https://www.coursehero.com/file/10397111/Procreation-Issues/

http://divreichaim.blogspot.hu/2006/10/why-are-women-not-obligated-in-peru.html

http://www.chabad.org/search/keyword_cdo/kid/16727/jewish/Peru-Urevu-the-mitzvah-of-procreation.htm