Turóczi-Trostler József
Nyugat / 1924 / 1924. 8-9. szám / Figyelő
2022.02.26.
Jó ideje már, hogy van magyar Zarathustránk (kettő is), hogy lefordították a Jenseits von Gut und Böse-t, a Geburt der Tragödie-t, a Schopenhauer als Erzieher-t, néhány verset egy sereg aforizmát, kiszakított részletet...
E fordítások egy része azonban nem teljes, nem eléggé érett, a véletlen meg az alkalom jegyében született. De talán ennél is nagyobb baj, hogy a fordítók (Wildner Ödön és Fülep Lajos kivételével) a naturalizmus párájában, a Nietzsche-mítosz első fokán érthető távlattévedés folytán, csak a tiltakozás, képrombolás, néhány gyorsan jelszóvá kopott kép prófétáját, a biologizmus és intellektus filozófusát látják Nietzschében, s értelmetlenül haladnak el a zenéje, formája, misztérium-megújítása mellett. Így aztán beérik Nietzsche nyers, deformált gondolat-anyagának közvetítésével, holott a zenéjétől elvont, belső formájától megfosztott, anyagi tartalmára redukált Nietzsche épp olyan félreértés, meghamisítás, mint a deformált Platon.
A mi Nietzsche-mítoszunk időtlenebb, mélyebb tragikusabb s éppen ezért megközelíthetetlenebb, az idealizmus utolsó nagy örököse, aki magárahagyottan kezd harcot az általános mechanizálódás ellen, az átmenet kétértelműségének, fényhomályának költője, aki misztérium-megújítást hirdet egy misztériumot gyűlölő kornak, aki új erkölcsi arisztokratizmus formáját tanítja egy olyan emberiségnek, amely mindent nivellál s nem ismeri a "disztancia pátoszát", aki zenéből akarja új létre kelteni a halódó, bomló kultúrát, holott tudja (s ez egyben romantikus végzete), hogy a zene nem indulója, hanem hattyúdala minden kultúrának.
Ilyennek látja Georg Simmel vagy Thomas Mann, így ünnepli a Siebenter Ring hömpölygő Nietzsche-ódája, s Stefan George tanítványai Gundolf és E. Bertam (Nietzsche, Versuch einer Mythologie, Berlin)...
Ezután természetes, valahányszor új fordítás kerül elénk, csak az lehet az első kérdésünk: mit s hogyan látott meg, mit mentett át a maga nyelvére ebből az időtlenebb Nietzschéből? A fordító feladata nem könnyű, s belső fogékonyság, rokonság híján ne is fogjon munkához. Ha a megoldás értéke csak a gondos, lelkiismeretes közvetítésen állna, akkor azt mondhatnánk, hogy a Világirodalom vállalkozása egyszersmindenkorra megoldotta a magyar Nietzsche-fordítás problémáját.
Valóban: itt már nem akad félreértés, elhomályosítás, sehol ferdítés, elhamarkodottság vagy kihagyás. A Vidám tudomány, melyet Wildner fordított, kitűnő példa arra, hogy a belső megértés akaratlanul sem tűri a deformált Nietzschét. Hogy az eredeti gondolat-tartalom telten, hiánytalanul s formájával együtt szűrődik át a fordításon, ez éppen ennél a könyvnél igen fontos, hiszen egyik kulcsa Nietzsche fejlődésének, s a Morgenröte mellett első lecsapódása az erkölcsi fogalmak átértékeléséért indított harcának, az örök visszatérés gondolatának.
Ugyanez áll Varró István tiszta Ecce Homo-járól, melynek minden során, mondatán megérezni nemcsak a belső megértésében gyökerező biztosságnak, hanem mindenekelőtt a Nietzsche-közelségnek közvetlen hangját és visszhangját. Már a Zarathustra nem éri be a közelség passzív, jóakaratú támogatásával. A Zarathustra az utópia legmélyebb lírai formája a tizenkilencedik században. Pátosza a misztérium vágyából, az utópia boldogságából, zenéje a Nitzsche gyógyulásából, az új egészség kedvéből és mámorából születik, a hála zenéje azért, hogy ifjúságának pesszimizmusából, romantikus kísértetei közül megtalálta az utat a dionizoszi boldogság, az újjászületés harmadik országa felé.
Ezt a pátoszt hasonló mélységben és magasságban csak egy költő közvetíthette volna (mint ahogy a lírai találkozás elemi erején egyszer-kétszer közvetítette is): Ady Endre. Akinek elég az eredeti ritmustestének árnyéka, telt hangjának visszhangja, azt persze ki tudja s ki is fogja elégíteni Fényes fordítása, amely úgy mint van, a maga nyelvfokán figyelemreméltó teljesítmény...
Nietzsche fogalmi újításainak glosszáriumát, a Jenseits von Gut und Böse-t, Reichard Piroska fordította. Jól. De mondatainak architektúrájában a kelleténél merevebben ragaszkodik az eredetihez, s a magyar címből hiányzik az eredeti címének ritmusos súlya.
[+]
