Christopher Adam 

 

Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek

2019. március 11

2026.08.16.

 

Az elmúlt közel két évtized leleplezéseiből tudjuk, hogy a római katolikus papsághoz csatlakozó férfiak egy része társadalmilag és érzelmileg alkalmatlan volt, és hatalmi pozícióját arra használta fel, hogy bántalmazza közösségük legkiszolgáltatottabb tagjait. Ma is számos olyan pap van, néha fiatalabbak, akik nemcsak magánúton vallják a politikai szélsőségesség legförtelmesebb példáit, hanem módot találnak arra is, hogy plébániájukat ezzel az alattomos anyaggal átitassák, abban a reményben, hogy idővel átalakítják azt a közösséget, amelyhez őket rendelték.

Kun András atya, a Kisebb Testvérek Rendjének tagja története szélsőséges példa arra, hogyan követett el egy pap, aki Magyarország fasisztáihoz, a nyilasokhoz csatlakozott, széles körű fizikai és néha szexuális erőszakot és végül tömeggyilkosságot követett el a magyar zsidók ellen.

1943-ban Kun vagy kilépett a Kisebb Testvérek Rendjéből, vagy kizárták - Szirmai Rezső néhai újságíró szerint kizárták. És érdemes megjegyezni, hogy bár nem tisztázott, hogy valaha is papi tisztséget töltött-e be, prédikációkat mondott és alkalmanként esküvőket is celebrált a városmajori Jézus Szíve plébánián. 1944-ben Kun egy halálosztagot vezetett Budapesten. Reverendát, római gallért, pisztolyt és feszületet viselve Kun személyesen rendelte el és felügyelte a zsidók meggyilkolását. Sok esetben arra utasította embereit, hogy sorakoztassák fel az áldozatokat a Duna partján, majd a következő parancsot adta ki a kivégzőosztagnak: "Krisztus nevében – tűz!"

Frater Kun András — pisztoly van nála.

1945 januárjában Kun elrendelte Ligeti Ernő erdélyi zsidó író megkínzását és meggyilkolását, valamint családjának kiirtását. Kun és halálosztaga brutálisan megkínozta Ligeti kisfiát és feleségét is. Mindhármukat a nyilasok Andrássy út 60. szám alatti főhadiszállására vitték, kihallgatták, meztelenre vetkőztették és összekötözték. Éjfél körül pedig kivégzőosztag elé állították őket. Ligeti Ernőt és feleségét a helyszínen megölték, de fiuk, Károly (Károly) túlélte a négy golyót, végül felépült sérüléseiből és emigrált Magyarországról. (További Ligeti Ernőről itt https://hu.wikipedia.org/wiki/Ligeti_Ernő.)

Kun tombolása folytatódott. Két nappal a Ligeti család ellen elkövetett atrocitás után embereivel megtámadta a Chevra Kadisha kórházát a budapesti Maros utcában, ahol 92 beteget gyilkoltak meg. Két nappal később Kun és nyilas emberei megrohanták a Városmajor utcai kórházat, ahol 130 beteget és 24 ápolónőt gyilkoltak meg. A gyilkosságok közepette Kun és nyilas halálosztaga értéktárgyakat is rabolt, és időnként nem zsidók is áldozatul estek erőszakuknak. Ez vezetett végül a Kun ellen még a második világháború vége előtt felhozott eredeti vádakhoz.

1945. szeptember 19-én Kun András délután felakasztással várta kivégzését, miután egy háború utáni törvényszék legalább 500 holokauszt-gyilkosságért találta felelősnek. Alig néhány órával a halála előtt Szirmai Rezső újságíró interjút készített Kunnal. Szirmai Rezső később 20 elítélt magyar háborús bűnössel beszélgetett, és 1946-ban könyvet adott ki Fasisza lelkek címmel. A többi interjúalany között volt Szálasi Ferenc (1897-1946), a nyilasok vezetője, Jaross Andor (1896-1946), aki belügyminiszterként segített megszervezni a vidéki Magyarország zsidóinak deportálását, valamint a náci kollaboráns miniszterelnök, Imrédy Béla (1891-1946). Ez a sötét interjúgyűjtemény évtizedekig feledésbe merült, míg 1993-ban meg nem jelent a második kiadás.

Szirmai Rezső, Fasiszta lelkek — Pszichoanalitikus beszélgetések a háborús főbűnösökkel a börtönben, Pelikán Kiadó, Budapest, 1993.

Szirmai minden interjúban röviden összefoglalja megfigyeléseit az elítélt férfiak viselkedéséről, és maguk az interjúk is tartalmazzák az ő gondolatait. Bár az interjúk lenyűgöző betekintést nyújtanak e férfiak gondolkodásmódjába, az előszóban szereplő megfigyelések némelyike szenzációsnak hangzik. Mindazonáltal, ha túllépünk a féktelen nyelvezeten, maguk a megfigyelések is sokatmondóak. Megtudjuk például, hogy kivégzésének napján a 34 éves Kun András teljesen sztoikusnak, sőt érzelemmentesnek tűnt, miközben a halálra várt. Szirmai megfigyeléseinek egy része a valódi megbánás hiányára, sőt egy "gonosz" szenvedélyre utal, amely még mindig égett az elítéltben.

Interjújában Kun tagadta a gyilkosság vádját vagy azt, hogy gyilkosságokat rendelt volna el, valamint azt is, hogy nők szadista kínzásában vett részt. Beismerte azonban, hogy zsidók megverésében is részt vett, de végül azt állította, hogy az antiszemita propagandának köszönhetően agymosást kapott, hogy megvesse a zsidókat.

"A propaganda belénk verte azt a hitet, hogy a zsidók a bolsevikok mögött ólálkodnak. A legvadabb csaták közepette is ezzel a meggyőződéssel álltam, és amikor zsidók jöttek elém, legyőztem őket" – magyarázta Kun Szirmainak. Amikor Szirmai válaszul megjegyezte, hogy Kunnak a sebezhető emberek kínzási módja a szadizmus jeleit mutatja, Kun nem tagadta ezt, ehelyett megjegyezte: "Ez a perverzió szunnyadó állapotban minden lélekben ott van." Amikor arról kérdezték, hogy az ő lelkében is ott van-e, Kun így válaszolt: "Ha ott volt, akkor szunnyadt. Nem voltam tudatában ennek."

Az interjúban Kun elmondta, hogy a verések után sok álmatlan éjszakája volt. Ennek ellenére másnap reggel ismét verni és kínozni kezdte az embereket. Azt állította, hogy mindez téves és "túlzott hazafiságának" az eredménye, amely végül "elnyomta" katolikus hitét. Az atrocitások elkövetése után továbbra is gyónni járt, de a visszaéléseket nem hagyta abba.

Különösen perverz módon Kun azt állította, hogy a magyar zsidókkal szembeni bántalmazása erős együttérzéséből és emberségességéből fakadt. "Mindig is csökkenteni akartam az emberi szenvedést és nyomorúságot. Ezért harcoltam a zsidók ellen. Ők a tőke urai. A zsidók mindig azok voltak, akik az utca napos oldalán jártak" – mondta Kun.

Az interjú egyik gondolata különösen figyelemre méltó, és érdemes szó szerint idézni:

– Mi a véleményed a kereszténységre áttért zsidókról?

Ha valóban hisznek és keresztény életet élnek...

– Pont mint te, Atyám, ugye?

Igen. Ha valóban hisznek a keresztény hit kulcsfontosságú elemeiben, és azok szerint élnek, akkor üdvözülnek. Ha nem, akkor oda kerülnek, ahová jogosan tartoznak.

Amikor arról kérdezték, hogy voltak-e az áldozatai között olyanok, akik igazságtalanul szenvedtek, Kun egyetértett azzal, hogy "lehetséges, hogy voltak ilyenek". Majd hozzátette, hogy most részben ő is igazságtalanul szenved. Amikor Szirmai megkérdezte, hogy ki szenvedett igazságtalanabban, az áldozatai vagy ő maga, Kun azt mondta, hogy ő maga.

Az interjú végén Szirmai rövid pszichoanalízist kínál – amely talán nem igazán hiteles, és időnként polemikus is lehet. Szirmai határvonalat húz Kun elfojtott szexuális vágyai, amelyek a cölibátus szabályaiból fakadtak, a hatalom és az elismerés utáni vágya, és végső soron az általa elkövetett atrocitások között. Tettei és viselkedése után az orvosok először azt feltételezték, hogy idegösszeomlást kapott, és két hét ágynyugalmat írtak elő neki, ezt követően azonban újra erőszakos cselekményeket és gyilkosságokat követett el és rendelt el.

A Kunnal készült interjú egyedülálló meglátásokat kínál, és Szirmai elemzése, bár meglehetősen tendenciózus és problematikus, legalább egy fontos pontra rávilágít. A mai tudásunk és ismereteink alapján egyértelmű, hogy a társadalmilag rosszul alkalmazkodó fiatal férfiak, akik olyan elismerést és hatalmat keresnek – még ha csak egy kis gyülekezet felett is –, amit a polgári életben soha nem érhetnének el, mérgező kombinációt alkotnak.

*

Ez a cikk a Magyar Szabad Sajtóban is megjelent "A népirtó pap – Az utolsó interjú Kun Andrással " címmel.