HAZAI ZSIDÓSÁG

Forgács András

 

Újpest zsidóságának története
az újpesti ipar kialakulásától a holokausztig

2020.12.06.

 

Az újpesti zsidóság sorsának megismerését a városalapítás történeténél kell kezdeni.

Károlyi István gróf, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa, már az 1830-as évek elején szerette volna hasznosítani káposztásmegyeri és rákospalotai homokos, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földterületét. Ezért felajánlotta más birtokain élő zsidóknak, hogy folytassanak ipari tevékenységet ezeken a földeken.

1835-ben, a Lőwy testvérek - Lőwy Izsák tímár mester és Lőwy Bernát - jelentkeztek a grófi uradalom jószágigazgatójánál Burg Károlynál, és bejelentették áttelepedési szándékukat. Burg, aki még a nagysurányi uradalmi tisztviselői működése idejéből jól ismerte őket, sőt szüleiket is, segített a gróffal való megegyezésben. Lőwyék a gróf eredeti elképzelésétől eltérően nem a rákospalotai részen, hanem a Duna mentén, a főváros északi határánál, a Váci úttól keletre eső területen szerettek volna letelepedni. Ez a hely földrajzi fekvésénél fogva igen alkalmasnak látszott egy bőripari üzem felépítésére és ezzel egy új település létesítésére. A Duna olcsó vízi közlekedést tett lehetővé, itt húzódott a Pest-Vác országút, amely a fővárost és a felvidéket kötötte össze. Ezen kívül itt, a mai Árpád út helyén ágazott el az út Rákospalota felé is. A földesúr elfogadta a Lőwy testvérek település alakítási tervét. A bérleti szerződésben az adott terület „Zsidó Gyarmat” néven szerepelt. Lőwy Izsák, a későbbi községi elöljáró, azonban már kezdettől Új Pest-nek nevezte a települést, bár első hivatalos neve Új Megyer volt.

Az üzlettel mindkét fél jól járt. Gróf Károlyi István a terméketlen pusztaság bérbeadásával megtalálta a gazdasági számítását, ugyanakkor beindult egy szinte egyedülálló település- és iparfejlesztés. Cserében a bérlők, a Zsidó Gyarmat lakói, a szerződésben garantáltan háborítatlanul folytathatták gazdasági tevékenységüket.

 

Lőwyéket sokan követték és a település hihetetlen gyorsasággal fejlődött. Ezt az is segítette, hogy a gróf mindenfajta megkülönböztetés nélkül támogatta nem csak a zsidó, hanem bármilyen vallású és származású iparos letelepedését.

 

Nem csak a város megalapításában, hanem annak fejlődésében is jelentős szerepet játszottak a betelepült zsidó származású vállalkozók.

Sós Endre Zsidók a magyar városokban című könyvében ezt írta: „Újpest fejlődésének nagyszerű regénye a zsidó akaraterő, munkabírás és konstruktivitás regénye is. A zsidó vallású magyarok tehetsége, ügyessége, szorgalma és alkotási vágya jelentős szerepet játszott Újpest amerikai tempójú kialakulásában. Ott találtuk őket az első telepesek soraiban, a község megalakulásánál, nagyközségi való átalakulásban, majd a valóságos város kereteinek formálásában is. Nem vitás, hogy Újpest a zsidó lakosság nélkül aligha lehetett volna az agrár-indusztriális Magyarország legjelentősebb gyár városává.”

 

Az állami népszámlálás adatai szerint a város zsidó lakosainak száma az évek során meredeken emelkedett és 1944-re elérte 14000 főt:

1 ábra Újpest zsidó lakosságának népszámlálási adatai 1869-1941 között

 *az 1941-es a számban már nem szerepelnek azok az újpesti lakosok, akiket Kamenec-Podolskban meggyilkoltak és azok a munkaszolgálatosok, akiknek egy részét pár hónappal később a Don-kanyarba küldtek.

** 1910-ben Újpest lakosságának 18,4%-a volt zsidó (Kis-Budapesten 880371 főt írtak össze, ennek 23%, 203366 fő a zsidónak regisztrált)

Az Újpestre települt kisvállalkozások néhány évtizedes növekedése mellett, teljesen új iparágak fejlődtek ki. Ezek közül több hozzájárult a XX. századi magyar iparosodás számos ágazatának megalapozásához, és tették Újpestet az ország egyik legnagyobb ipari és kereskedelmi központjává:

·      Az alapokat a Lőwy és Wolfner bőrgyárak és a Neuschloss család fatelepe jelentette. Idővel a Lőwy család tagjai parketta gyárat, fűszer és gyarmatáru kereskedést nyitottak.

·      1850-ben alakult Bernauer Lajos növényolajgyára.

·      1856-ban újabb bőrgyárat alapított Weisz Ármin és fia.

·      1860-ban a Leiner testvérek enyvgyárat létesítettek, amit több is követett.

·      1862-ben Stern Ignác szesz és szeszfinomító gyára kezdte meg munkáját.

·      1872-ben Egger Béla első távírógépépítő üzeme is itt kezdte el működését. Az Egger testvérek bécsi és pesti kitérő után végül 1901-től itt teremtették meg a hazai elektronikai ipart meghatározó Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-t, a Tungsramot.

·      1880-ban létesült Krayer Ede féle festékgyár

·      1882-ben Magyar Pamutipari-gyár

·      1884-től Kohn és Fried vegyészeti gyára kátránytermékeket állított elő.

·      1889-ben a bőripar újabb gyárral gyarapodott a Mauthner testvérek révén.

·      A következő években még számos bőrgyár létesült: Winternitz, Strasser és Schönfeld, Weisz Adolf, Fürchgott bőrgyárak, Diamant Samu és fia, Dán Károly báránybőr nemesítő Pannonia bőrgyára. Kaufer Lajos bőrgyára, Fuchs Henrik bőrfestő telepe.

·      A faipari gyárak száma is nőtt: 1897-ben Sternsthal Miksa bútorgyárat alapított. Ehrenwald László famegmunkáló telepet hozott létre, Kikár Adolf pedig famegmunkáló szerszámokat és faárugyárat létesített.

Több más iparág is fejődött:

·      1906-ban Werkner Artur Vas és acélöntvény gyár.

·      Gerő Zsigmond bádog gyára, Grühnbaum Ede első magyar forrasztócsőves öntvény-kefe gyára,

·      Pollák Herman vászonáru gyára szélesítette a palettát.

A vegyipari szektor is tovább bővült:

·      Arányi Károly szeszgyári berendezéseket gyártott.

·      Schreiber Emil ecetgyárat létesített,

·      1903-ban létesült a Keleti és Murányi, valamint az Elsner és társa vegyigyárak

·      Winternizt Gyula szappan és szóda gyárat hozott létre.

·      És nem utolsó sorban dr. Wolf Emil 1912-ben alapította a Chinoin gyógyszergyárat.

 

Ezek a gyárak nem csak Újpest és a hazai ipar számára voltak jelentősek, hanem export kapcsolataik révén a világ számos pontjára eljutottak termékeik.

Az ipari fejlődéssel párhuzamosan a cégek tulajdonosai, vezetői és családtagjai jelentős szerepet játszottak Újpest közigazgatásában, sport-, kulturális- és társadalmi életének fejlesztésében. 1939-ben a korlátozó rendelkezések meghozataláig a képviselő testület 58% volt zsidó származású.

 

A város békében élt és fejődött, de már a húszas évek is előrevetítették, hogy nem lesz mindig így.

Dr. Friedman Dénes főrabbi (1927-1944) beiktatási székfoglalójában arról beszélt, hogy mindenkor részt kíván venni híveinek örömében, bánatában egyaránt, velük, mellettük akar maradni a vígság, a boldogság óráiban. De következő mondataiban megjósolta hívei és saját maga eljövendő sorsát. „És, ha megpróbáltatás órái eljönnek a pusztítás angyala száll le, akkor is köztetek akarok lenni, hogy amint ott voltam veletek az öröm napjaiban, veletek leszek a megpróbáltatás nehéz idejében is.” Sajnos e próféciája valóban beteljesedett. A náci halállágerekbe hajtott híveivel együtt ő is mártíromságot szenvedett.

 

1944-ben Újpest 65 ezer polgára közül 14 ezer embert, gyerekeket és aggastyánokat, férfiakat és nőket úgy hurcoltak el, hogy a város tehetetlenül nézte és tűrte a szörnyűséget.

1944. március 19-én végrehajtott német megszállás után, március 29-étől a zsidókat sárga csillag viselésére kötelezték. Április 26-án született a zsidók lakásainak igénybevételéről és számukra kényszer lakhely kijelöléséről szóló rendelet.

Hess Pálnak, a város polgármesterének május 13-i jelentése szerint mintegy 6000 újpesti zsidót május 22-29. között - az Attila, Beniczky, Baross, Fiume, Fóti, József és Toldi utcák által határolt gyárnegyedben kialakított - különleges gettóba kell költöztetni. A többieknek, további 5000 embernek, június 21-23. között. sárga csillagokkal megjelölt házakba kell vonulniuk. A zsúfolt csillagos házakban élő zsidók reggel 6 órától este 11 óráig nem hagyhatták el lakóhelyüket.

Július 1-3. között a Nagyváradról hozatott csendőrök kihajtották a gettóból az újpesti zsidókat a magdolnavárosi pályaudvarra, ahonnan zsúfolt vagonokban a békásmegyeri, illetve budakalászi téglagyárba hurcolták el őket. Itt újabb gyötrelem és szenvedés várt rájuk. A téglagyárakban 35 000 embert, Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Pestújhely, Pest környék teljes zsidóságát zsúfolták össze. Az éhség, szomjúság, nyomorúság és bestiális kegyetlenkedés minden emberi képzeletet felülmúlt, már itt rengetegen meghaltak. A szadista csendőrök, a hírhedt Andrássy csendőrőrnagy táborparancsnok vezetésével, puskatussal ütötték-verték, kínozták a foglyokat, értékek után kutatva kínzókamrába hajtották azokat, akikről feltételezték, hogy valamit sikerült elrejteniük. Az összeterelt emberek nem tudták, csak találgatták, hogy hová, merre viszi őket a sors útja. Hess július 22-én azt jelentette az alispánnak, hogy július l-jén 3483, július 2-án 3741, és július 3-án 626 zsidót szállítottak el Újpestről a haláltáborokba.

 

(Dr. Szilágy-Windt László Az újpesti zsidóságtörténete és Kadlecovits Géza Zsidósors 1944. Újpest könyvei alapján)

 

FEL