HAZAI ZSIDÓSÁG

Gergely Anna

Lovasberénytől a világhírnévig

A Feleki család története

2019.12.12

 

Bevezetés

 

A tanulmány célja, hogy egy Lovasberényből (Fejér megye) elszármazott zsidó értelmiségi család történetét kövesse nyomon. A családtörténet az úgynevezett asszimilációs aranykortól indul az első generációval és a XX. század első harmadával zárul. A rendelkezésre álló szórványos adatok tükrében nagyon nehéz összefüggő életutakat rekonstruálni, mégis kísérletet teszek arra, hogy a három generációs értelmiségi utak egyes állomásait megragadjam.

 

A családtörténet része a kiegyezés utáni magyar történelemnek, ugyanakkor ezen belül is a hazai zsidóság történetének, kultúrtörténetének, melyhez az 1867-es emancipációs, és az 1895-ös recepciós törvények alkotják a legfontosabb támpontokat. Tipikus zsidó családtörténet, ahol mint annyi más- általam vizsgált- családtörténet, és kiemelkedő személy esetében ezt megfigyeltem, egy- egy rabbi- ős személye áll a családfa elején. Karády Viktor[1] rámutat arra, hogy a rabbinikus tudományokban felnőtt nemzedék, hogyan, milyen szellemi foglalkozási ágakban helyezkedett el, hogyan rétegződött át a hagyományosság az egyes szellemi foglalkozásokba a modernizáció korában. Olyan vallásos-kultikus foglalkozások, hivatások ezek, amelyek gyökereiben kapcsolódnak a zsidó tradíciókhoz: rabbiság, kántorság, tanítás, zene, orvostudomány, nyomdászat.[2] A fenti megállapítás bizonyítására álljon itt most néhány példa.

 

A lovasberényi ősökre visszamenő, később a Baumgarten-díjról híressé váló Baumgarten család őse Baumgarten Izrael hitközségi bíró volt. De folytathatnánk a sort csak az általam alaposabban kutatott Fejér megyében Frigyessy Adolffal, aki az Adria Biztosító Társaság megalapítója. Nagyapai ágon rabbi ősre tekintett vissza. Ezt a felsorolást a teljesség igénye nélkül kiegészítem Hevesi György Nobel-díjas tudós sárbogárdi rabbi ősével, Székesfehérváron született Kohut G. Alexander, Kohut Sándor főrabbi fia, Goldziher Ignác világhírű orientalista Székesfehérvár szülötte. Naplójában megrajzolja édesatyja portréját, aki híres talmudista volt. Neumann Ármin jogtudós, egyetemi rendkívüli tanár balassagyarmati ortodox rabbi fia volt, aki jogtudományi munkássága egy jelentős részét e városban fejtette ki.

 

Az általam bemutatandó Feleki család egyik őse a vágújhelyi rabbi volt, akinek személyéről, tevékenységéről nem áll rendelkezésünkre adat. Fia, e családtörténet pater familiasa, Füchstel Miksa. Neumann Sándor, aki a lovasberényi hitközség történetét megírta 1912-ig, könyvében már Feleki Miksa néven szól nagy elismeréssel a lovasberényi körorvosról.[3]

 

Kitekintés a lovasberényi zsidóságra és a hitközségre

 

A Fejér megyei Lovasberény 1765-ben nyert mezővárosi rangot. Ezt megelőzően a zsidók betelepülését a szájhagyomány őrizte meg. A monda szerint a Morvaországi Lundenburg városából indultak el az új hazát keresők, akik az osztrákok ellenséges magatartása miatt kerekedtek fel rabbijukkal, elöljáróikkal. Útközben értesültek arról, hogy Lovasberény földesura letelepülőket keres birtokára. Követek útján tájékozódtak a földesúr kedvező ajánlatáról, majd a letelepedési engedélyt kérvén és kapván báró Fleischmann Anselmtől, itt maradtak.

 

Az 1700-as évek elején már rendezett hitközségi viszonyok közt élt a lovasberényi zsidóság, hiszen a Fleischmann báró két, úgynevezett „fabrika házat” építtet a bevándorlók számára. Egy-egy ilyen házban 15-20 család lakott, amelyben egy lakás és egy közös konyha volt. Neumann – a régi, azóta elveszett, vagy megsemmisült források alapján – arról is beszámol, hogy a földesúr a zsidó hitközséges 1720-ban zsinagóga céljára telket adományozott, mely mór stílusban épült fel.[4]

 

A lovasberényi uradalom 1730-ban kerül gróf Cziráky József tulajdonába. A lovasberényi zsidók szerződéses jogviszonyban álltak a földesurakkal. E szerződés értelmében szabadon gyakorolhatták vallásukat, valamint szabadalmi jogokat is kaptak. 1. Kóser bolt és húsárusítás joga, 2. Engedélyezi az úgynevezett szombat zsinór felállítását, 3. Ünnepi alkalmakkor az uradalmi erdőkből gallyakat szedhettek, 4. Templom, temető, rituális fürdő céljára telket kapnak, 5. Bizonyos megszorításokkal idegen zsidók letelepedését is engedélyezik számukra.

 

A hitközség a már említett fabrika házakért bérleti díjat fizetett. A bérleti szabadalmakért, a só-, a dohány-, gyertya-, szappan- és vasárusítás jogáért szintén fizetni tartoztak. A türelmi adó, az úrbéri járandóságok megfizetés szintén kötelezettségeik közé tartoztak. A zsidóság földesurához való jogi viszonyát 10 évenként megújította. Előbb gróf Cziráky György, majd öccse, László rendezte a hitközséggel való jogviszonyt. 1798-ból származik a lovasberényi zsidók kiváltságlevele. A hitközség német nyelvű, héber betűs alapszabálya 1824-ből való, amely a Chevra kadisa és a Bikkur Cholom egyesületek működéséről is ír. A lovasberényi hitközségnek elemi iskolája és híres tanházai voltak Neumann szerint.

 

A magyarországi, ezen belül a Fejér megyei hitközségek életét alapvetően megváltoztatta az 1840. XXIX. törvénycikk, amely a bányavárosokat kivéve engedélyezte a zsidók szabad letelepedését az országban és a kapcsolt részekben. Fejér megyében kétfajta irányban történt nagyobb elvándorlás. Egyrészt a szabad királyi városba, Székesfehérvárra való betelepedés, másrészt a fővárosba való elköltözés. Ez a belső migráció egész hitközségeket néptelenített el. Lovasberény is ezek közé a települések közé tartozott Cecéhez, Kajászószentpéterhez hasonlóan.[5]

 

E belső elvándorlás nehéz helyzetbe hozta a lakóhelyükön maradó lovasberényi zsidókat is. „Így történt községünkben is, melynek tagjai közül, főleg a vagyonosabbak, többen részint Budapestre, mások pedig Székesfehérvárra költöztek, hol ez időtájban mintegy 30 tagból álló gyülekezet keletkezett. A tehetősebb tagok elköltözésével a község adózó képessége annyira megcsökkent, hogy az 1834 évi szerződésben kötelezett földesúri járandóságokat még a legnagyobb erőfeszítés mellett is alig tudta előteremteni. Ennek következtében a község azon tagjai, kiket a túl magas teher leginkább sújtott, a kereskedők és háztulajdonosok, felszólították az elöljáróságot, miszerint hasson oda, hogy ők mint kiskereskedők mentessenek fel a túl magas illetékek alól, s csupán a törvényszabta úrbéri járandóságukat- mint például robotmegváltás fizessék.”[6] A hitközség kérését azonban elutasította az uradalmi ügyész, mivel a tíz évre szóló szerződésük érvényben volt.

 

Szemere Bertalan belügyminiszter a már említett 1840. XXIX. törvénycikk végrehajtására 1848-ban elrendelte a vármegye „egyetemének, hogy a törvényhatóság határában létező zsidóknak családonként, hozzátartozókkal együtt írassanak össze”. Lovasberényben ekkor 143 családot írtak össze.[7] Az 1848. évi összeírások értékes történeti források, hiszen a családfő nevét, életkorát, foglalkozását, a feleség és a gyermekek nevét és életkorát is tartalmazzák. A főként bőrkereskedésre,apró és textilkereskedésre (bogyros) specializálódott lovasberényieknek van rabbijuk Wiener Simon személyében és sachterjük is, Kulka Marius. Orvosról, vagy ilyen feladatokat ellátó személyről azonban nem olvashatunk. A fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy Füchstel Miksa 1848 után telepedett meg Lovasberényben. Ezt alátámasztja Neumann Sándor munkája is, aki szerint 1860-ban választották körorvossá Lovasberényben a vágújhelyi rabbi fiát, Feleki Miksát. Neumann már idézett munkájában Feleki néven ír a körorvosról. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk, hogy a család mikor vette fel a Feleki nevet. Karády Viktor kutatásaiból tudjuk, hogy a névmagyarosítási mozgalom 1860-1867 februárjától intenzívebbé vált, majd az 1880-es évek elejéig alábbhagyott. A XIX. század utolsó évtizedeiben azonban a névmagyarosítók száma ismét emelkedik.[8]

 

Szőgyény-Marich László Fejér megye akkor főispánja a vármegyei tiszteletbeli főorvossá nevezte ki Feleki Miksát. A főispán visszaemlékezései 1848/49-cel foglalkoznak, tehát ebből sem nyerhetünk adatokat Feleki Miksa körorvosi esetleges közéleti működésére vonatkozóan.

 

1873-ban az országosan is sok áldozatot követő kolerajárvány idején Feleki Miksa is részt vett a betegség elleni küzdelemben. A járvány lefolyásáról az alábbiakban számol be Lauschmann Gyula: „A járvány tulajdonképp 1872. november 28-án lépett fel és január 24-ig pusztított, augusztus 2-ig szünetelt, majd újból kitört, és csak október 5-én szűnt meg. Lakosságunk 0,68%-a volt ez időben kolerabeteg, ami elég kedvező arány, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanakkor az ország összes lakóinak 2,19%-a betegedett meg. A város intézkedései közül megemlítem, hogy az egészségügyi bizottságot járványügyi bizottsággá alakítván át, járványkórházat állított fel a Bottlik majorban. A tisztaságra, ivóvízre, élelemcikkek ellenőrzésére gondot fordította, az utcák öntözését elrendelték, az érkező utasokat felügyelet alatt tartották, a betegeket szigorúan elkülönítették, a lakásban pedig, ahol a kolera eset volt, megtörtént a fertőtlenítés. Csakis ilyen intézkedések által volt megakadályozható, hogy a járvány nagyobb kiterjedést nem öltött, és hogy városunk, az ország többi részéhez viszonyítva elég kedvezően szabadult a kolera pusztító hatalmától.”[9]

 

Lauschmann Gyula – Feleki Miksához hasonlóan orvos volt – feldolgozta a magyarországi járványok történetét, de ebben sem említi a tiszti főorvos működését külön, csupán a járvány általános lefolyásáról és a betegség elleni küzdelem módszereivel foglalkozik.

 

Gróf Szapáry Gyula akkor belügyminiszter a kolerajárvány idején kifejtett áldozatkész, lelkiismeretes munkájáért külön elismerő levéllel ismerte el Feleki Miksa érdemeit. Ez a dokumentum nem maradt fenn, de a fent idézett kolera járvány elleni küzdelem leírásából kitűnik a következetes egészségügyi rendszabályok végrehajtása.

 

Neumann Sándor Feleki elismert és méltányolt orvosi tevékenységével kapcsolatban megjegyzi: „Gróf Cziráky János elhunyt országbíró különös bizalmát bírta s gyógykezelő orvosa volt. Dacára zsidó voltának, a székesfehérvári káptalan őt pákozdi uradalmi orvosává nevezte ki, ami akkor nagy feltűnést keltett. Élénk részt vett minden kulturális és jótékony mozgalomban s humánus bánásmódja miatt a nép minden rétegében nagy szeretetnek és népszerűségnek örvendett.”[10]

 

Feleki Miksa karitatív, filantropikus tevékenységéről, miként a lovasberényi hitközségben betöltött szerepéről sem állnak rendelkezésre adatok, azonban Neumannra hivatkozva helytállónak kell tartanunk állítását. Az a nagyfokú társadalmi elismertség, amely Feleki Miksának és jó néhány zsidó származású kortársának osztályrészül jutott egy szélesebb társadalmi kontextusba helyezve azt is kifejezi, hogy a zsidó emancipáció megvalósulása elé nem gördített akadályt a társadalom, amennyiben az magasfokú szakmai tudással, elkötelezettséggel járt, valamint az asszimilációs folyamat egészébe illeszkedtek az életpályák.

 

Feleki Miksa fia, Feleki Sándor orvos és költő édesapjának állít emléket a Jó öreg doktor című versében. (Vándorfelhők című verseskötet, Bp. 1990.)

 

„Szívesen kél, ha álmából zavarják,

És sohasem kérdi, mi a fizetés,

A pénz után ő sohse nyújtja karját,

A munka sok és a vagyon kevés.”

 


Feleky Hugó (Lovasberény, 1861 – Budapest, 1932)

urológus professzor, egyetemi magántanár

 

Füchstel Miksa és Báron Anna legidősebb fia Lovasberényben született 1861. március 14-én. Az orvosi egyetemre már Feleki néven iratkozott be, ahol az 1884/1885 év végén szerzett diplomát. Feleky Hugó munkásságát orvosi szempontból a legteljesebben Szállási Árpád dolgozta fel, így azok részletesebb idézésétől eltekintek.[11]

Pályafutását nagybátyja mellett a zsidó kórházban kezdte, azt követően az I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott.

1899-ben urológiai magántanári képesítést nyert. (A férfi ivar és húgyszerveinek bántalmai kór és gyógytana). Ezt követően a Poliklinika urológiai főosztályának eredményeit hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon adta elő, kisebb közleményekben, majd könyvekben adta közre. Az urológia nemzetközileg ismert és elismert professzora lett. Habilitációja után kinevezték a Szövetség utcai Poliklinika urológus főorvosává. 1902-től az Orvosi Újság urológiai fejezetének szerkesztője. 1903-ban a Budapesti Királyi Orvosegyesület Dermatológiai és Urológiai Szakosztályának elnöke lett. Felfelé ívelő orvosi pályájának, karrierjének következő állomása, mikor 1905-ben az Orvosi Közegészségügyi Tanács rk. tagságát is elnyerte.[12]

Szakmailag sokat foglalkoztatta a prostitúció, de nem szexuáletikai szempontból, hanem a vele járó betegségek megelőzése és gyógyítása kapcsán. Ezért kezdeményezte a Teleia egyesület megalakítását.

 

Feleki Hugó társadalmi elismerésének egyik kiemelkedő eseménye volt, miként azt az asszimilációs életpályák és a karriertörténetek sorában trendként megfigyelhetjük, hogy 1910. április 17-én nemesi rangot kapott. A magyarfeleki előnevet vette fel, s ettől kezdve a Feleki vezetéknév írása a nemesi rangot jelző y-os írásformára vált át.[13]

Feleky Hugó önálló művei: Az ivar és húgyszervek blenorrheás megbetegedéseinek és az ezekhez csatlakozó bántalmak kór és gyógytana (Bp. 1890), A húgycső betegségeinek urethoskopiai kórjelzése és orvoslása (Bp. 1916.)

 


Feleki Béla (Lovasberény, 1862 – Budapest, 1923)

ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag, a Pesti Izraelita Hitközség alelnöke

 

A rendkívül tehetséges és nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő család következő tagja Felek Béla. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után a budapesti egyetem jogi fakultására iratkozott be és szerzett diplomát. Az 1890-es évek egyházpolitikai küzdelmeiben és a recepciós törvényjavaslatot előkészítő munkálatokban tevékenyen részt vett. 1890-ben tagja lett a főváros törvényhatóságának. Főleg a pénzügyi és a szociálpolitikai kérdések felé fordult a figyelme. Cikkei a felekezeti sajtóban, az Ügyvédek Lapjában és az Igazságügyi Közlönyben jelentek meg.

 

1919-ben a Pesti Izraelita Hitközség oktatásügyének vezetője, majd a hitközség alelnöke. A gyermekvédelem terén kiváló kezdeményezése volt az Országos Izraelita Patronage Egyesület megalapítása. Nevéhez fűződik a hitközség fiú-, és leánygimnáziumának életre hívása.

 

A gimnázium alapításával kapcsolatos széleskörű és hatékony tevékenységéről az 1923. március 1-jén bekövetkezett halála után megjelent méltatásokból értesülhetünk. Vázsonyi Vilmos búcsúztatta, s temetésén elmondott beszédében kiemelte, hogy „A felekezeti élet területéről a legszebb részt választotta működési területéül, a kulturális intézmények támogatását, az iskolák, az üldözöttek gyámolítását, a kiüldözött ifjúságnak a felkarolását, és élt annak a gondolatnak, hogy az felekezetének iskolákat, főleg középiskolákat miként építsen, miként tegye azokat minél virágzóbb, nagyszerűbb intézménnyé.”[14]

 

A pesti izraelita hitközségi alapítványi fiú és leánygimnáziumának felügyelőbizottsága gyászjelentésében méltatta Feleki Béla fáradhatatlan munkás életét, a közjóért kifejtett több évtizedes munkásságát. „A megboldogultban alapítványi főgimnáziumaink életre hívóját, a zsidó oktatás és a nemzeti művelődés lelkes munkását veszítettük el. Alkotó lelke fáradhatatlan energiával dolgozott iskoláink, a hazai zsidóság e két kultúrintézményének kiépítésén, s azon, hogy igazi zsidó és magyar szellemben neveljük ifjúságunkat. A sors nem engedte, hogy törekvései nagy célját rendeltetésének átadhassa. De a munkát az ő szellemében fogjuk folytatni.”[15]

 


Feleki Sándor (Lovasberény, 1865 – Budapest, 1940)

Orvos, költő, műfordító

 

Feleky Hugó és Feleki Béla öccse 1865. október 31-én született Lovasberényben. Édesapjától, Feleki Miksától az orvosi hivatást, édesanyjától, − aki kitűnően zongorázott – művészi hajlamát örökölte. A zenei tehetséget az urológus professzor is örökölte, aki dr. Fidelis néven zenét szerzett.

Feleki Sándort 1890-ben avatták doktorrá, majd orvosi gyakorlatát a pesti izraelita kórházban kezdte meg, ahol a világhírű Stiller professzor mellett volt segédorvos. Ezt követően a VII. kerület, Erzsébetváros tisztiorvosi szolgálatát látta el 1935-ig.

Tisztiorvosi hivatása egyik, az orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok által használt kézikönyve lett az 1904-ben megjelent munkája, amely a Budapest egészségügyei érdekében alkotott rendeletek és határozatok címet viselte.

 

Feleki Sándor költő és műfordító is volt, akit a Petőfi Irodalmi Társaság 1911-ben rendes tagjává választott. Az orvosi, közegészségügyi hivatás iránt elkötelezett költő nagy jelentőséget tulajdonított az ismeretterjesztésnek, a felvilágosításnak. Az egészségnevelés verses módszerét választotta több művében.

A Népegészség című újság 1926. évi számában tette közzé „A vers a hygienie szolgálatában” című írását.

 

„…A hygienie-oktatást már zsenge korban, az elemi iskolában kell elkezdeni, mégpedig versek formájában. Olvasó könyvekben, falon függő táblákon, gyermekújságokban a mese csillogó ezüstpapírjába göngyölve kell beadni a gyermekeknek az egészségre vonatkozó jó tanácsokat ezek – a verseket otthon elszavalva vagy a mesét elmesélve – még szüleiknek oktatói is lesznek, mert ezeknek lelkébe, agyába is belopozkodnak majd a behízelgő csengő- bongó verssorok. Mert valljuk be, ha a javulás fokról-fokra tapasztalható is, amiben nagy érdeme van az Országos Közegészségügyi Egyesületnek, a közönség egy részének – sajnos a hygiénével szemben semmi érzéke sincs. Áll ez a gyerekekre és a felnőttekre egyaránt. Mint tiszti orvosnak bőven van alkalmam kis tanulókat megkérdezni: mikor fürödtek? Akárhány csodálkozva nézett reám, hogy mi is az a fürdő. Igaz, hogy e szomorú állapotokban az elszegényedésnek is nagy része van. A gyermekeknek egy rész piszkos kezekkel, maszatos arccal keresi fel az iskolát, s hiába való e tekintetben a tanító minden szigora. De a felnőttekkel sem vagyunk különben. Egyrészt a tudatlanság, a babona, másrészt a szegénység, a nehéz gondok és nemtörődömség miatt a hygiéne legelemibb szabályait sem tartják be. Emlékszem még gyermekkoromból, hogy falunkban tó vagy fürdő nem lévén, a lakók minden évben egyszer Pestre jöttek fel fürödni a Császárfürdőbe. Ilyenkor két jegyet váltott mindegyik, hogy két órán át ülhessen a fürdőben, s aztán – hogy rossz magyarsággal mondjam – egy évre „kifürödte magát”.[16]

 

Feleki Sándor fent említett cikkében verseket is közöl. Jó tanács anyák részére („rendelő intézetekben anyák között való kiosztásra szántam), A fogak („fogászati rendelőkben, kórházakban, ambulatoriumokban volna kiosztandó”), Arany ABC nagyoknak és kicsiknek („olvasókönyvekbe, továbbá főleg falitáblákra ajánlom”), A legnagyobb kincs („néplapokban és olvasókönyvekben való közlésre szántam”).

 

1937-ben megjelent kis füzetében[17]az élet minden területére ad hasznos tanácsokat higiénés és mentális tekintetben egyaránt. A rádióban nagy sikerrel felolvasott és a 40.000 példányban megjelenő ismeretterjesztő munkához dr. Lukács György ny. kultuszminiszter, a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetségének elnöke írt előszót. Feleki doktor kiadványa nagy körültekintéssel ír az egészségügy minden területéről, − a körömrágástól a TBC-ig kiterjed a figyelme mindenre. Többször visszatér a babonára, annak kártékony voltára.

 

„Nevetséges a babona
Nem hallgat rá okos soha
Babonából nem egyszer már
Származott nagy végzetes kár.”

*

„Magzatod bár álmos lehet
Ne adj neki te mákfejet.
Se nem törve, se nem borba,
Se nem vízben főzve, forrva

A mákfejben sok a méreg
S elpusztulhat a kis féreg.”

 

A 75 versből álló írás záró strófája derűt, nyugalmat áraszt, mely költészetének egyik fő vonása.

 

„Hogyha követed majd mindet,
Mire a sok kis vers intett
Boldog leszel, majd meglátod.
Bú, baj és gond szerteszéled
S napsugaras lesz az élet.”

 

A fentiekből kiderül, hogy széleskörű és több évtizedes orvosi gyakorlata alapján nem kerülte el semmi a figyelmét. Minden eszközt és pedagógiai módszert megragadott az ismeretek terjesztésére, amelynek eszköze volt a vers. Orvosi lelkiismerete diktálta egyszerű, közérthető, dallamos formában írt verseit, amely így mindenkihez eljuthatott. Feleki Sándor érdeme, hogy felismerte a tudás, az ismeretterjesztés jelentőségét. A népegészségügy iránt elkötelezett orvosként úttörő munkát végzett a felvilágosításban, prevencióban.

 

Feleki Sándor költészete szervesen illeszkedik a XIX. végi, XX. század eleji népies nemzeti költészetbe. A modern irányzatok nem érintették meg, tudatosan távol marad azoktól.

 

Költészetének tematikus gazdagsága valamennyi verseskötetében megjelenik. Petőfihez hasonló hangvételű, a gyermekkor iránt érzett nosztalgiája visszatérő motívum verseiben.

 

„Minden álmom hozzátok száll
Minden dalom ti felétek,
S felkeresni még sem merlek…
Hátha meg sem ismernétek!
A hajdani rossz gyereket
S szólnátok kíváncsian
E bús ember vajh ki lehet?”

(Örök vágy)

 

A poéta sors múlékonyságát a daloló fülemüle elhaló énekéhez hasonlítja. Szenvedés nélküli, halk dala, a költő élete belesimul a természetbe.

 

„Daloló fülemüle- golyó érte mikor dalolt
Nincs búsabb, mint a vén dalnok,
Elfogyott a dal szívéből
Próbálgatja még titokba,
Próbálgatja, de hiába

 

Próbálgatja, de hiába
Nem csendül már szava dalba.
Mást csókol az édes illet.
Él, de érzi meg van halva.”

(Poéta sors)

 

Tájleíró lírája gazdag, impresszionista színekkel festi le a természet gazdagságát, mely számára a költészet állandó forrását jelenti. A természet varázslatos csodájának megéneklése akár magáról a tájról szól, – akár a táj mint eszköz a belső lelkiállapotok érzékeltetésére – sok húron, legtöbbször mélabúsan zeng.

 

A paraszti idillikum állandó motívuma verseinek, amely néha az elveszett, boldog gyermekkor utáni vágyódást, máskor a szülőföldhöz, a hazához való mély kötődést fejezi ki. (Magyar föld)

 

A magyar táj nem mindig idilli módon jelenik meg, hiszen a magyar föld, az ugar, a rajta dolgozó parasztjaival sok elégedetlenséget, nyomorúságot szül. A plebejus lázadás hangjai is megszólalnak verseiben, melyek a költői kérdésekben fogalmazódnak meg, de sohasem Ady forradalmi, éles, lázadó hangján.

 

„Tán meddő lett az ugar
S bent magyar dal nem fakad
Vagy egy titkos kéz lefogja
A nótázó ajakat?

 

Vagy ha dalra nyílik az ajk
Kelletlenül teszi azt
Nem így szokott dalba fogni
Mikor arat a paraszt.

 

Dalol a nagyurak ellen
Gyűlölséget, haragot,
Hej, azelőtt a magyar nép
Nem ily nótát faragott.”

 

A fenti versben is és számos költeményében az 1848/49-es szabadságharc, Kossuth emléke idéződik fel.

 

„Hova egy ország ifja, véne
Sok éven át zarándokolt,
A turini szent, drága hajlék
Gazdátlan, üres, kiholt.”

(Via dei mille 22)

 

A költő számára az aradi vértanúk és Petőfi emléke szent, melyet a nemzeti emlékezet őriz.

 

„Ne tartsatok nagyhangzású beszédeket,
Ne rakjatok hantjukra dísz-követ,
Csak néhány rozsdamarta
Ágyúcsövet…”

(Az aradi tizenhárom)

 

A felekezeti sajtóban is megjelentek versei, melyek az elmúlt gyermekkor idillikuma iránt nosztalgiát érző költő érzéseit szólaltatják meg. A templomban című versében a lovasberényi zsinagógának állít emléket.[18]

 

„És múlnak az évek. Kis falumba
Mint meglett férfi visszatérek.
Ó, elröppent szép ifjúságom,
Ti eltűnt drága évek!

 

Mély csend honol a nagy templomban,
Eltűnt a fény, eltűnt az illat,
Az ajtó zárjai rozsdásak,
Csak kelletlen, nyikorogva nyílnak.

 

És bent a stender és a lámpák
Sűrű, piszkos porral belepve,
A zajra ijedten repül fel
Egy felzavart éjjeli lepke.

 

A falakon nagy repedések,
Bennük a pók tanyáját verte,
A fakó ablakok bezárva
S fülledt, dohos szag szállong szerte.

 

A templomszolga válaszából kiderül és a költő számára szomorú valóság, hogy az elnéptelenedő lovasberényi hitközség, templom híveivel mi történt. „Mindegyiken segített Isten, / S templomba járjon? Más a dolga”.

 

Feleki Sándor 1940. szeptember 1-jén hunyt el. Orvosi pályájáról, a költő munkásságáról megemlékeztek kortársai, s a felekezeti sajtó.[19]

 

Feleki Sándor önálló kötetei:

 

Vándorfelhők (versek,Bp. 1990), Árnyak és sugarak (versek, Bp. 1903), Az én mezőm (versek, 1912), Őszi szántás (versek, Bp. 1930), Lenau költeményei (fordította és kiadta Feleki Sándor,1930), A.B.C. Az egészség könyve versekben és képekben 1930. Budapest közegészségügye érdekében alkotott rendeletek és határozatok, I-III. (1904-1909), Hogyan éljünk nyáron, télen?  1937.


Feleky Géza (Budapest, 1890 – Budapest, 1936)

Újságíró, művészeti író, publicista

 

Magyarfeleki Feleky Hugó egyetemi magántanár fia, Feleky Géza 1890. november 4-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Barcsay utcai gimnáziumban végezte, ahol korán kitűnt széleskörű olvasottságával, lexikai tudásával, művészeti érdeklődésével. A gyenge fizikumú Feleky számára az irodalom, a művészetek jelentették azt a terrénumot, amellyel önmaga testi gyengesége fölé kerülhetett.

 

Feleky Géza állandóan szerepelt az önképző körben. VII. A osztályos tanulóként pályadíjat nyert. A Szépművészeti Múzeum spanyol képeinek esztétikai elemzése című dolgozatával. A következő évben a Szépművészeti Múzeum magyar impresszionista festményeinek esztétikai ismertetése és elemzése című tanulmányával ismét pályadíjat nyert. Végzős diákként előadást tartott Molnár Ferenc Az ördög című színművéről.[20]

 

Feleky Géza a Nyugat összejöveteleire rendszeresen eljárt, első írásai is itt jelentek meg még gimnazistaként. Meghatározó élménye volt Adyval, Ostváthtal, Kaffka Margittal való ismeretsége, barátsága.

Első képzőművészeti írásai Rippl-Rónairól, Kosztolányi-Kann Gyuláról, Csontváry Tivadarról, Szinyei Merse Pálról, Csók Istvánról, Kernstock Károlyról jelentek meg, de az európai és a magyar irodalom legkiválóbb alkotói sem kerülték el figyelmét. Így külön cikket szentel Romain Rolandnak, Gerhart Hauptmannak, Szabó Ervinnek, Molnár Ferenc színdarabjainak.

 

Kiss József a Hét című, a századforduló tehetséges íróit, költőit maga köré gyűjtő lapjának főszerkesztője felfigyelt korán kibontakozó tehetségére, s lapjának képzőművészeti rovatát a fiatal Felekyre bízta.

 

Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben, Párizsban végezte, ahol az európai kultúra, a művészetek hagyományaival és a legmodernebb művészeti irányzatokkal is megismerkedett. Széleskörű nyelvtudásra tett szert, amelyet esszéistaként, művészettörténeti íróként, majd újságíróként is kamatoztatott. Németül, franciául, angolul, olaszul és spanyolul olvasott.

 

Újságíróként éles, a kortársak szemében is csodálatot, elismerést kivívó írásaiból ismerte meg a magyar közönség és Európa a dühöngő fehérterror, majd a frankhamisítási per szégyenteljes részleteit, politikai összefüggéseit. Leleplező írásai a Világ, majd annak betiltása után a Magyar Hírlap hasábjain jelentek meg. A harcos, az egyetemes kultúra iránt és a liberális eszmék iránt elkötelezett Feleky félelmetes írásokban leplezte le a különítményesek gyilkosságait, a velük összejátszó politikai elit immoralitását.

 

„Ez a csendes és finom ízlésű intellektuel talán épp esztétikai okokból nem tűrhette szótlanul és tétlenül a szellemietlen brutalitásnak azt a tobzódását, amely annak idején a közéletet felverte… És főleg nem nézhette türelmesen, hogy úgyszólván senki nem akad a magyar sajtóban, aki ezzel a tobzódással szembe szállna. Így aztán csaknem egészen egyedül állt ki a sötét korszak nyomasztó erejével szemben, hajthatatlan meggyőződéssel és töretlen bátorsággal.”[21]

 

Az „Isten vele, Mihály!” című vezércikkében a gúny, a politikai éleslátás és az erkölcs fegyverével leplezte le az orgoványi többszörös gyilkos Francia Kiss Mihály látszatperét. A cikk apropóját az a kirakatper szolgáltatta, amelyet a Horthy rendszer a népszövetségi kölcsön reményében kénytelen volt megrendezni, s amely során a hadbíró százados, Györffy Imre a vezércikk címéül választott szavakkal búcsúzott a tanúként meghallgatott Francia Kiss Mihálytól.[22]

 

A Moral insanity című írása ismét a Györffy féle bíróság erkölcsileg, politikailag elfogadhatatlan komédiáját tűzte tollhegyre. A különítményeseket elvtelenül védelmező Györffy és társai magatartását erkölcsi színvakságnak nevezte, őket pedig „gyászmagyaroknak”, az Ébredő Magyarok Egyesületét pedig „hiénák egyesületének” titulálta.[23] A megsemmisítő írás miatt Györffy hadbíró százados párbajra hívta ki Felekyt, aki életében először párbajozott, mégis a becsületbeli ügy Feleky erkölcsi, sőt tényleges – megsebesítette ellenfelét – győzelmével ért véget.

 

Feleky Géza Bethlen István miniszterelnökhöz írt cikkében, mely a Nyílt levél az Istennyiláról európai összefüggésbe helyezte az ellenforradalmi rendszer szégyenteljes, a különítményeseket pártfogoló politikáját.

 

„ Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály ügy európai ügy, sokkal inkább európai ügy, mint én azt hazulról elképzeltem, sokkal inkább európai ügy, mint a Dreyfus-affér volt: Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály és társai olyan széles helyre tettek szert Európa érdeklődésében, mint negyed százada a Dreyfus-affér szereplői… Európa elkövette azt az igazságtalanságot, hogy a Héjjas Ivánok és Francia Kiss Mihályok földjévé egyszerűsítette le egész Magyarországot… Miniszterelnök úr, Közép-Európában azt hiszik, hogy a magyar miniszterelnök azonosítja magát a Héjjas Ivánokkal, Francia Kiss Mihályokkal, vagy azt hiszik, hogy a magyar miniszterelnök csak árnyékhatalom, és kénytelen Francia Kiss Mihály füttyszava szerint táncolni. Itt nincs középút és nincsen választás. Vagy az ötvenháromszoros gyilkosnak kell letűnnie a magyar közéletből, vagy a magyar föld nyolcmilliós népe pusztul el a nyomor rettenetes kálváriaútján.”[24]

 

Feleky Géza műtörténeti írásainak gyűjteményét önálló kötetben a Nyugat adta ki 1912-ben, amely a kortárs képzőművészet, irodalom és a színház köréből merítette tárgyát.[25] Balázs Béla Feleky könyvét értékelve azt írta, hogy Feleky személyében egy informált, képzett, művelt kritikus jelent meg a magyar irodalomban.

 

Felekyt a művészeti és esztétikai kérdések elmélyült tudósát nemcsak a kortárs magyar és európai képzőművészek életműve, kiállításai foglalkoztatták, hanem visszanyúlt többször a XIX. század festő zsenijének, Munkácsy Mihály életművének elemzésére is. Munkácsyról kiadott könyve elindította a Munkácsy kérdés revízióját.[26] Az 1921-ben kiadott Munkácsy emlékirat bevezető tanulmányában Feleky az alábbiakat írja: „Munkácsy nem a XIX. század látásmódján át nézte a múltat, hanem olyan szemmel, amely szinte független korától. Ilyen függetlenségre eleven művészeti kultúrájú környezetben még az igen erős egyéniségek sem tehetnek szert. Ezt a függetlenséget kereste Tahiti szigetén Gauguin.”[27]

 

Feleky Gézát Bálint György, – aki a Nyugat 1937. 1. számában búcsúztatta a kitűnő újságírót a művészettörténeti írót – a század egyik legkulturáltabb és legigényesebb magyar publicistájának nevezte. Kiemelte lenyűgözően egyéni stílusát, tudását, vezércikkeinek éles iróniáját.

 

Relle Pál, a pályatárs és barát kiemelte nekrológjában, hogy „Nagy újságíró volt, a legnagyobbak közül való, a munka mennyiségével és értékével mérve… Polihisztor volt, élő lexikon, akinek csak önmagában kellett lapozni, bármiről volt szó: színházról, képzőművészetről, zenéről, tudományról, közgazdaságról, bel- és külpolitikáról, geológiáról, csillagászatról.”[28]

 

Feleky Géza újságíróként és művészeti íróként maradandó életművet alkotott. Írásai csaknem száz év távlatából is mértékadó, tényszerű, bátor megállapításokat hordoznak. Briliáns intellektusa, az egyetemes emberi kultúráért érzett felelőssége, biztos értékítéletei, finom, érzékeny elemzései, az európai publicisztika élvonalába sorolják.

 

Feleky Géza önálló művei:

Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel. (Bp. 1912), Munkácsy. (Bp. 1912), A művelődéstörténeti múzeum problematikája és a fővárosi múzeum. (Bp. 1914), Kaiser und Krieg. (Bp. 1933).

 


Összefoglalás

 

A Feleki család történetét áttekintve egy háromgenerációs zsidó polgári értelmiségi család modelljét vázoltam fel. A családtörténet a kiegyezés körüli évektől indul, amely átível a századfordulón, s egészen az úgynevezett második zsidótörvényig tart. Az asszimilációs aranykor kedvezett a kibontakozó értelmiségi pályáknak, amelynek első lépcsőfoka a névmagyarosítás volt. A Feleki család esetében ez igen korán, az 1860-70-es években megtörtént, mikor a lovasberényi körorvos-ős Füchstelről Felekire változtatta a nevét. E kérdéskörhöz kapcsolódik az utónévadásban megnyilvánuló tendencia is. Feleki Miksa fiainak a kor szokásainak és elvárásainak megfelelően magyaros utóneveket adott (Béla, Sándor). Vonatkozik ez Feleky Hugóra, az európai hírű urológus fiára is, akinek a Géza utónevet adták.

 

A tanulmányban már vázolt okok miatt a család a fővárosba költözött, bár Feleki Miksa még Lovasberényben van eltemetve. A Budapestre költözés, az iskoláztatás magas foka a zsidó családokban szintén modell értékű. A családtörténetben Feleky Géza volt az, aki tanulmányai a legnevesebb európai egyetemeken is folytathatta. Nyelvtudása, sokoldalú képzettsége, tehetsége Európa legjobb újságírói közé emelte e kiváló publicistát és művészeti írót. A Feleki testvére életpályáját áttekintve felfelé ívelő karriertörténeteket látunk, amelynek csúcsán a nemességet szerzett Feleky Hugó életműve áll. A nemesség megszerzése az asszimilációs folyamat szerves része volt, amely kétségtelenül a legmagasabb társadalmi presztizzsel bírt.

 

Ez a család egészét érintő asszimilációs folyamat azonban nem érintette zsidóságukat, bár erre az adatok szűkössége miatt csak közvetett adatokkal rendelkezünk. Feleki Béla ügyvéd a Pesti Izraelita Hitközség alelnökeként tevékenykedett. Munkásságával a zsidó oktatás, iskolaalapítás terén alkotott maradandó értékeket. Feleki Sándor orvos, költő pedig a közegészségügyben kifejtett több évtizedes áldozatos munkája mellett a zsidó tárgyú verseivel fejezte ki a zsidósághoz, a hagyományokhoz, ugyanakkor a magyar kultúrához való kötődését.

A Feleki család tagjainak a magyar kultúra, művelődés és művészet terén kifejtett tevékenysége modellértékű, szerves része a XIX-XX. századi magyar kultúrtörténetnek.

Feleky Hugo

 

Feleki Sándor

Feleki Béla  

 

Irodalom

 

BARACS Marcell

1923  Feleki Béla. Egyenlőség, március 10. 2.

BÁLINT György

1937 Feleky Géza. Nyugat, 1. szám

DEUTSCH Ernő dr.

1940 Dr. Feleki Sándor, a költő- orvos. Magyar Zsidók Lapja, szeptember 12. 4.

Feleki Béláról.

1923 Elmondotta Vázsonyi Vilmos. Egyenlőség, március 10. 2.

FELEKY Géza

1912 Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel. Nyugat Nyomdai és Irodalmi Részvénytársaság, Budapest.

FELEKY Géza

1913 Munkácsy. Eggenberger- féle Könyvkiadó Vállalat, Budapest.

FELEKY Géza

1921x Munkácsy Mihály: Emlékeim. Dr. Feleky Géza bevezetésével. Amicus kiadása, Budapest.x

FELEKY Géza

1923  Isten vele, Mihály. Világ, február 24.

FELEKY Géza

1924  Moral insanity. Világ, február 28.

FELEKI Sándor dr.

1937 Hogyan éljünk nyáron, télen kis versekben elmesélem. Sinkó László rajzaival. Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség kiadványai, Budapest, 16. szám, 16.

FELEKI Sándor

1898 Templomban. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 189-190.

GERGELY Anna:

2004 Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. Szent István Király Múzeum Közleményei, D. sor. No. 295. Székesfehérvár.

GERGELY Anna

2003 A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája. Vince, Budapest.

KARÁDY Viktor

2000 Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Új Mandátum, Budapest.

KARÁDY Viktor

2000 Önazonosítás és sorsválasztás. A zsidó csoportazonosság történelmi alakváltozásai Magyarországon. Új Mandátum, Budapest.

KEMPELEN Béla

1996  Magyar zsidó családok III. 2. kiadás. Makkabi, Budapest.

LAUSCHMANN Gyula

1996 Székesfehérvár története IV. A szabadságharc leverésétől az első világháborúig 1849-1914. Közlemények Székesfehérvár város történetéből. Székesfehérvár.

MARKÓ László főszerk.

2000 Új Magyar Életrajzi Lexikon, II. Budapest.

NEUMANN Sándor

        é. n.  A lovasberényi hitközség története 1708- tól napjainkig. Lovasberényi Hitközség, Lovasberény.

PFEIFFER Károly dr.

1940 Fejér megye zsidó összeírása. Közlemények Fejér vármegye Levéltárából I. Székesfehérvár.

RELLE Pál

1937  Test és szellem. Feleky Gézáról. Toll, IX.  6.

ROSENÁK Miksa dr.

1940 Meghalt dr. Feleki Sándor. Magyar Zsidók Lapja, szeptember 5. 2.

SÓS Endre

1965 Felvillanó arcok. Arcképek, emlékezések. Feleky Géza. Szépirodalmi, Budapest.

SZÁLLÁSI Árpád

2004 Feleky Hugó (1861- 1932), a jeles urológus. Orvosi Hetilap, 145. 87-89.

SZINNYEI József

1894 Magyar írók élete és munkái III. Hornyánszky, Budapest.

UJVÁRI Zoltán szerk.

1929 Magyar Zsidó Lexikon. A Zsidó Lexikon kiadása. Budapest.

VENETIANER Lajos

1986 A magyar zsidóság története. Különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest.

VÉRTES László dr.

2000 Dr. Feleki Sándor, költő és orvos. Egészségnevelés, XLI. 216- 217.



[1] Karády 2000. 223-226.

[2] Gergely 2004. 5.

[3] Neumann é. n. 57.

[4] Neumann é. n. 9-10.

[5] Gergely, 2003. 36.

[6] Neumann é. n. 45.

[7] Dr. Pfeiffer 1940. 30-37.

[8] Karády 2001. 126-127.

[9] Lauschmann Gyula 1996. 108.

[10] Neumann é. n. 57-58.

[11] Szállási Orvosi Hetilap, 145. évf. 2004. 87-89.

[12] Szállási Orvosi Hetilap, 88.  A Feleky Hugóra vonatkozó életrajzi adatok még: Zsidó Lexikon Ujvári 1929. 270. Szinnyei, 1894. III. 327-329. Venetianer 1986. ,Bp. 395. , Új Magyar Életrajzi Lexikon  2001 II. 600.

[13] Zsidó Lexikon1929. 643. , Kempelen 1996. III. 82.

[14] Feleki Béláról. Elmondotta Vázsonyi Vilmos. Egyenlőség, 1923. március 10. 2.

[15] Egyenlőség, 1923. március 10. 12. Valamint Egyenlőség, 1923. március 10. 2. Baracs Marcell: Feleki Béla.

Feleki Béla életrajzi adataira L. még Zsidó Lexikon 1929. 270. , Szinnyei 1894. III. 327-329. old. Venetianer 1986. 395., Új magyar lexikon, 2001. 600.

[16] Dr. Vértes László: Dr. Feleki Sándor, költő és orvos. Egészségnevelés, XLI. 2000. 6. sz. 216-217.

[17]Feleki Sándor: Hogyan éljünk nyáron, télen kis versekben elmesélem. Sinkó Károly rajzaival, Bp. 1937. Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség kiadványai 16. sz. 16.

[18] Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1898. 189-190.

[19] Dr. Rosenák Miksa: Meghalt dr. Feleki Sándor. Magyar Zsidók Lapja, 1940. szeptember 5. 2. , Dr. Deutsch Ernő: dr. Feleki Sándor, a költő-orvos. Magyar Zsidók Lapja, 1940. szeptember 12. 4.

[20] Sós Endre 1965. 208.

[21] Bálint Nyugat, 1937. 1. szám.

[22] Feleky Géza: Isten vele, Mihály. Világ, 1924. február 24. Feleky Géza: Francia Kiss Mihály és az akasztófa. Világ, 1924. február 26.

[23] Feleky Géza: Moral insanity. Világ, 1924. február 28.

[24] Idézi: Sós 1965. 218.

[25] Feleky Géza: Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel. Bp. 1912.

[26] Feleky Géza: Munkácsy. Bp. 1912.

[27] Feleky 1921.

[28] Relle Pál: Test és szellem. Feleky Gézáról. Toll, IX. 1937. 1. szám, 6.