HAZAI ZSIDÓSÁG

Huszár Mihály

Az első marcali rabbi

Marczali Mihály pályakezdése és családja

2019.12.09

 

Bevezetés

Ez a dolgozat Marcali első rabbijának ifjúkori vándorlásairól, iskoláiról és családjáról szól. Marczali Mihály – 1875-ig Morgenstern – felmenői papok voltak, apja Szalónak, majd Zalaszentgrót főrabbija volt, akivel fia – vallási és tanulmányi konfliktusai ellenére – szoros kapcsolatban maradt. Morgenstern Mihály ifjúkori tanulmányait a nagymartoni Eleázár Lőw, a pozsonyi Abraham Samuel Scheiber, majd a pápai Lőw Lipót mellett folytatta. A korszakban újdonságként a pápai református kollégium első zsidó diákjai között érettségizett. A marcali hitközségi kerület első rabbijaként az 1868-69-es neológ kongresszus egyik hozzászólója, haladó szellemű küldötte volt. Hazafias prédikációival és felvilágosult szellemével a 19. századi magyar zsidóság kivételes személyiségének számított.[1] Feleségének, Freyer Rozáliának a családjában tekintélyes felmenők voltak. Győrnek a szabadságharc mellett kiálló, majd császári megtorlást elszenvedő főrabbija volt Freyer Salamon Jakab, aki élete utolsó évtizedeiben Újvidék konzervatív papjaként szolgált.

A másik felmenő Löbl Abraham Lőwy, Makó első zsinagógájának építtetőjeként és az első magyar nyelvű homilia közreműködőjeként számít jelentős személynek. Az első marcali rabbi feleségének tágabb rokonságában neves matematikus, hitközségi titkár és egyszerű tanító is volt. Marczali Mihály és Freyer Rozália hét gyermeke közül kiemelkedett Marczali Henrik, a modern történetírás egyik megteremtője, akinek visszaemlékezésében megelevenedett édesapja alakja. A Marczali testvérek közül csak az egyik leány maradt Marcaliban és alapított családot. Egy másikuk Kispesten élő családja már a kikeresztelkedés útjára lépett. Marczali Mihály pályakezdésének, felmenőinek, rokonságának és szűkebb családjának történetében az ortodox és neológ zsidóság szétválásának mozgalmas világába tekinthetünk be.

A Morgenstern család

Morgenstern Mihály (1824-1889), a Vas vármegyei Szalónakon született 1824 júniusában. A pontos dátum nem ismert. Szinnyeinél olvashatjuk: „úgy atyai, mint anyai ágon való ősatyái öt nemzedéken át rabbik voltak; gyerekkorában atyjától tanult, ki híres talmudista volt”.[2]Az 1851-es összeírás szerint 380 katolikus, 775 evangélikus és 600 zsidó vallású lakos élt ott, a Batthyány földbirtokos uralma alatt.[3] (A zsidó közösség temploma 1800-ban épült, az utolsó 1989-es felújítás után, ma könyvtárnak ad otthont.)[4]  Atyja, Morgenstern Henrik, héber nevén Tzvi Hirsch (? – 1856), az 1820-as években a helyi rabbi volt, akiről később unokája, Marczali Henrik kapta a nevét. Morgenstern Mihály jiddis nyelvű családba született, ahol éppen már a német nyelvet is használták a mindennapokban. Az unoka szerint, nagyapja Szalónakon híres talmudistának számított, bócherek, rabbi-jelöltek tanultak nála, együtt a négy éves kis Mihály fiával.[5] Önéletírásában így írt: „a harmincas évek elején őt is érintette a haladás szele, kezdett németül olvasni, sőt beszélni is. Akkor azonban nagybeteg lett, és ezt a bajt ő Isten büntetésének ítélte, mert hűtlen lett ősei hagyományaihoz.”[6]

 Morgenstern Henriket 1830 körül egy 37 faluból álló kerület központjába, Zalaszentgrótra hívták a főrabbi tisztség betöltésére. Ez a hitközség számított az egyik legrégebbinek a Dunántúlon, zsinagógáját 1761-re datálták a Magyar Zsidó Lexikonban. A XVII. századi épületet 1809-ben építették át, bővítették ki gróf Batthyány Ferenc engedélyével.[7] A Zala vármegyéhez intézett kérvényben kérik azoknak a zsidó közösségeknek a megregulázását, amelyek nem fizetik a szentgróti zsinagóga terheit és a főrabbi fizetését. „A mi rabbinknak vallásos szokásunk szerént joga van minden valláselv kihágásokat, s más erkölcstelen tetteket büntetni. De mikor ezen kötelességében eljárni akarnak, már akkor se tartoznak a tettesek az ő fárája alá, s emiatt gyakran botrányos kihágások történnek.”[8] Az alispán 1847. április 19-én a vármegyének tett jelentésében arról írt, hogy meghallgatta a panaszosokat és megállapodtak, hogy azok a közösségek, akik új imahellyel rendelkeznek és önálló rabbit választottak maguknak, elfogadják Morgenstern főrabbi felsőbbségét. „A szentgróti zsinagógában és a temetőben a városi zsidókéhoz hasonló joggal részesülhetnek, megajánlották, hogy nemcsak a rabbi fizetéséhez, de a zsinagóga épületének és temetőkerítésének…, sőt a rabbi lakházának is mostani helyén leendő újraépítéséhez és fenntartásához hozzájárulandanak.”[9] Zalaszentgrót azok közé a közösségek közé tartozott, amelyek létszámukban bővültek, gazdaságilag megerősödtek, ezért tudtak zsinagógákat építeni, és az addigi központi szerepet betöltő rabbinátusoktól függetlenedtek. Mindez Morgenstern Henrik papi működésének ideje alatt indult el, és fia 1852-es marcali beiktatásakor is folytatódott azokban az állandó templomok köré szerveződő közösségekben, amelyek a Soá évéig töretlenül működtek. A Morgenstern-család zalaszentgróti letelepedésének dátumát tovább pontosítja, hogy Morgenstern S. 1830-as, zalaszentgróti („St.-Groth. Zalad”) születésű, volt honvédet büntetésből besorozták az osztrák hadseregbe 1849-50-ben. Ő – minden bizonnyal – Mihály öccse volt.[10]  

26 évnyi zalai szolgálatot követően Morgenstern Henrik 1856-ban kolerában halt meg. A marcali rabbi édesanyjának a neve jelenleg nem ismert, az unokája a halálának idejét és helyszínét örökítette meg: 1861, Marcali.[11] Marczali-Morgenstern Mihály síremlékén sajátos módon – a zsidó temetkezési szokásoktól eltérően – nem örökítették meg édesanyja nevét.[12]

Morgenstern Mihály vándorlása és iskolái

A Morgenstern Mihály családjában apai és anyai ágon hat nemzedékre visszamenőleg a férfiak rabbik voltak. A hagyományokhoz híven Morgenstern Henrik is erre a pályára szánta a fiát.[13] E célból 1837-ben az ifjút, 13 éves vallási nagykorúságát követően a szülei tanulni küldték Nagymartonba, egy régi, híres jeshivába bochernek. „Szellemi táplálékot nyújtott a Midras és a Talmud eleget, de a testi sem maradt el egészen. Mivelhogy a bócher istenes munkát végez, a jámbor hívek gondoskodnak eltartásáról” – írta Marczali Henrik. A hét minden napján a közösség valamelyik családja látta vendégül őket, voltak szűkösebb és bőségesebb ebédek és vacsorák.[14] A nagymartoni zsidó közösség az Eszterházy hercegek birtokközpontján élt, egyikeként annak a „Hétközségnek” (Seva Kehilot), amely a herceg védelme alatt önálló rabbival, a kismartoni főrabbi fennhatósága alatt a XIV. század óta zavartalanul működött.[15] A helyi jeshivát 1797 és 1806 között Mózes Scheiber, a híres „Hatam Szofér” vezette. Ő irányította az 1802-ben leégett, 15-16. században emelt zsinagóga újjáépítését is. Amikor az ifjú Morgenstern megérkezett, még Eleázár Lőw (1758-1837) vezette a közösséget és tanított.[16] Nem tudjuk, mikor fejezte be a tanulmányait Nagymartonban, azt viszont igen, hogy utána Pozsonyba ment az Abraham Samuel Scheiber, héber néven Ketav Sofer (1815-1871) főrabbi irányítása alatt álló jeshivába. Samuel Scheiber az apja – a tudós és rabbi dinasztiát alapító – Mózes Scheiber (1762-1839) halála után lett a jeshiva és a hitközség vezetője.[17]   

Morgenstern Mihály pozsonyi évei után eldöntötte, hogy gimnáziumi és egyetemi tanulmányokat folytat annak érdekében, hogy a világi tudományokkal is foglalkozhasson. Ezért 1844-ben Pápára ment, hogy az akkori kor legszabadelvűbb magyar rabbijától tanulhasson. Ő Löw Lipót (1811-1875), a XIX. századi magyarországi zsidóság legnagyobb hatású alakja volt.[18] Pápán az ifjú bócher a héber tanulmányok mellett, elvégezte a református gimnáziumot, megtanult magyarul és latinul. Az 1847-48-as tanév diákjai között találjuk Morgenstern Mihály 22 éves, héber vallású, Szent Groth születési helyű, a Zala megyei pápai iskolából érkező diákot. Kiváló tanárai voltak, mint Bocsor István, aki később fiát is oktatta.[19] A zsidó diák ezekben az években leckeadással tartotta fenn magát, ugyanakkor sok barátot is szerzett. Marczali Henrik azt írja: „Amikor atyja megtudta, hogy fia, kitől annyit várt és remélt, ilyen istentelen hitre tért, szakított vele, és megvont tőle minden segítséget. Nemsokára azonban, Löw közbenjárására, kibékült vele. Nagy örömmel fogadta, sőt mikor vitatkoztak, elismerte, hogy a többoldalú tudomány nagyon élesítette fia elméjét, biztosabbá tette ítéletét, hitét pedig nem érintette.”[20] Miután leérettségizett, hazatért Zalaszentgrótra, apja házába.

Ekkor, 1848 nyarán, Magyarországon jelentős változások zajlottak. Morgenstern Mihály, ellentétben az öccsével, kimaradt a honvédsereghez való csatlakozásból, mert szeptemberben Prágába ment, hogy az ottani egyetemen és egy jeshivában tanuljon. Ebben az időszakban a francia nyelvet is elsajátította, s bár szűkösen élt, azért színházba is járt. A magyar szabadságharc miatt nem térhetett haza, csak tanulmányai végeztével 1851-ben.[21] Morgenstern Mihály ekkorra már több nyelven olvasott és írt, a korszak polgári életmódjával is megismerkedett. Ez különösen jelentős volt abban az időben, amikor Mózes Scheiber, elutasította Móses Mendelssohn irodalmi német nyelvű Tóra-fordítását, és tanítványainak ezt mondta: „Színházba soha ne járjatok, Isten titeket attól mentsen. Igen szigorú tilalommal tiltom meg ezt nektek.”[22] 

1850-ben sanyarú volt a helyzet Somogyban, szükség volt minél több jól képzett vallási vezetőre, hiszen a be- és átköltöző, valamint gyermekáldásban bővülő zsidó családok létszáma évről-évre növekedett. Ekkor a megyében mindösszesen három rabbi szolgált.[23] 1851-ben a kormányzat által bevezetett szabályozás alapján szerveződő marcali zsidó hitközösség az első, helyben szolgáló rabbiját akarta megválasztani, ám ez a kísérlet meghiúsult, a jelentkezőket nem fogadták el.[24] Az okok között a magyarosodás és a későbbi neológ és ortodox szétválás korai vitái érzékelhetőek. „Egy becsületes egyén sem siet oly községnek rabbija lenni, hol a konkoly magvai olly nagy mértékben vannak elhintve! – mint nálunk” – írta egy korabeli szemtanú.[25] Ezt követően a hitközség új pályázatot írt ki. Morgenstern Mihályt még Prágában érte a felkérés, hogy tartson próbaprédikációt. Az 1851. november 16-án keltezett német nyelvű megállapodásban az olvasható, hogy a marcali hitközség az 1852 és 1858 közötti időszakra megbízta a rabbi-teendők ellátásával.[26] 

A Freyer-rokonság

A fiatal rabbi kiemelkedő családból választott feleséget. Freyer Rozália (1831-1906) édesapja, Freyer Salamon Jakab, héberül Yaakov Slomo Freyer (1800-1880) Győr neves rabbija volt, aki ugyan elsősorban német nyelven prédikált, de „Harcosa a zsidók közt a magyar nyelvnek, a német Győrben.” Löw Lipóttal együtt a magyar nyelvű prédikáció egyik úttörője volt.[27] Freyer Salamon Jakab 1800 novemberében született a Moson vármegyei Boldogasszonyban Freyer Izrael rabbi, rabbisági ülnök és Haas Johanna, harmadik gyermekeként.[28] A Morgenstern-családhoz hasonlóan felmenői kilenc generációra visszamenőleg papok voltak. A helyi közösség is a „Hétközség” (Seva Kehilot), a hercegi védnökség alatt álló település közé tartozott. Zsinagógája, amelyben Freyer Izrael prédikált, 1778-ban már állt.[29] Bátyjai tanárok lettek: Ábrahám Pozsonyban a héber-német főelemi iskolában, míg Károly Baján modern elvek alapján tanított. Freyer S. Jakab a tanulmányait az atyai házban kezdte, majd a morvaországi Nikolsburgban, Mordechaj Benet (Mordch Baneth) mellett, később pedig Óbudán Münz Mózesnél és végül Prágában végezte.[30]

Első állása Makón volt, ahol feleségül vette Löwy rabbi leányát, Teréziát. Löbl Abraham Löwy/Lövy vagy Juda ben Abraham ha-Levi (1740 körül - 1824) 1778-tól negyvenhat éven keresztül töltötte be a főrabbi tisztséget. 1784-ben, mint „öreg rabbinus”-ra utal egy forrás.[31] Kecskeméti Ármin főrabbi Csanád megyei zsidóságról írott könyvében „Juda Halevi”-nek nevezi, és azt írja róla, hogy „a régi írások nem tájékoztatnak működéséről, de kétségtelen, hogy az ő idejében épült az első templom (…).[32] 1812-ből fennmaradt egy iraton a pecsétje és az aláírása is.[33] A zsidóság magyarországi történetének egy fontos momentuma is a makói zsinagógához kötődik, s így közvetve Lőwy főrabbihoz is. Nevezetesen az, hogy 1814. augusztus 2-án a magyarországi zsinagógák közül elsőként a makóiban hangzott el magyar nyelvű prédikáció (homilia). Az „Ofner-Pester Zeitung” akkori száma szerint a héber nyelvű prédikációt és a német nyelvű imádságot követte magyar nyelvű beszéd, amelyet Sveiczer Fábián (1778-1856) a hitközség titkára mondott el. Ő már magyar anyanyelvűnek született, majd 1837-től már magyarul vezette az anyakönyveket is.[34] Mándl Bernát egy Egyenlőség-beli írásában is határozottan állást foglalt a makói homilia mellett.[35] Ez az esemény minden bizonnyal a főrabbi engedélyével, támogatásával valósulhatott meg, így Marczali Henrik dédnagyapja ott volt a magyarosodási folyamat kezdeteinél. Halála után – vagy esetleg már előbb, ha betegség miatt helyettesíteni kellett – 1824-től fiatal rabbi-helyettesek vezették a közösséget, ám egyesek új főrabbit akartak hívni, amíg mások elégedettek voltak a helyzettel. Az úriszék döntése úgy szólt, hogy a közösség csak azután hívhat új rabbit, ha annak alkalmas házat épít. Ullmann Salamon (1794?-1863) a későbbi híres jeshíva alapító 1826-ban foglalta el a rabbi-széket amelyet négy évtizedig, az újításokkal szembeszegülve töltött be.[36] Freyer S. Jakab így valószínűleg ebben az „interregnum”-ban látta el a rabbi teendőket Makón.[37] Freyer S. Jakab 1826-tól Szegeden dajanként (rabbi-helyettes), majd Simándon már rabbiként működött. Utóda itt Friedmann Ábrahám (?-1878), Erdély utolsó országos főrabbija, a magyarosítás egyik úttörője lett.[38]

Freyert 1838-ban választották meg Győrsziget virágzó hitközségébe főrabbinak. Az 1795-ben épített Kígyó utcai templomban szolgált, amely 1856-ra már szűknek bizonyult, így a hitközség új templom építésének az előkészületeit kezdte meg. A főrabbi 1856 és 1860 között, az ideiglenesen bérbe vett Nádor Szálló emeleti nagytermében tartotta az istentiszteleteket. (Ez az állapot 1870-ig maradt fenn, amikor Löw Lipót felavatta az új nagy zsinagógát.)[39] Freyer főrabbi kezdte meg az anyakönyv vezetését, és megalakította a hitközségi iskolát az egyesített szigeti és városi hitközségben. Meghonosította azt a szokást, hogy a Győrben – később Újvidéken és Pétervárad erődjeiben – szolgáló zsidó katonákat pészachkor és más nagy ünnepekkor a hitközség megvendégelje. A háza az Abdai (ma Gyár) utcában állt.[40] A haladást hirdető kevesek: Schwáb Löb pesti, Chorin Áron aradi, Kunitzer Mózes budai, Khon-Schwerin Götz bajai és Oppenheimer Hirs temesvári rabbik közé tartozott.[41]

Feryer S. Jakab 1848-ban kiállt a forradalom vívmányai mellett, 1849. június 7-én Kismegyeren 10 000 ember előtt az evangélikus gyülekezet, a katolikus egyház és reformátusok papjai mellett „a győrszigeti rabbi is mondott egy ékes német nyelvű beszédet”.[42] Ebben a tüzes, hazafias beszédben szólította fel hittestvéreit az ácsi csata után a várost visszafoglaló Klapka támogatására. Ezért a megtorlás idején Haynau bilincsbe verve haditörvényszék elé állítatta, életét csak nagy összegű hadisarc fizetésével tudta a közössége megmenteni. Bernstein Béla 80 000 forintról és fekete-sárga posztóról, amíg Kemény József 200 000 forintról és 3000 rőf fekete-sárga szövetről ír.[43] A tényleges szám valószínűleg Kemény számaihoz közelíthet. Némileg ellentmondást találhatunk a forrásokban, abban a tekintetben, hogy a „mártíromsága” milyen hatással is volt Freyer rabbira. „Börtön és halálos fenyegetések sem tudták megtörni, energikusan utasította vissza az osztrák zsoldosok ama kívánságát, hogy a magyar ügyre a szószékről átkot szórjon. ’A zsidó pap ajkát átok el nem hagyhatja, az ő tiszte áldásmondás’ – így felelt. A szabadságharcot követő években zavartalanul élhetett hivatásának.” – írta Kemény József.[44]

Marczali Henrik anyai nagyapja lemondásáról és elköltözéséről így írt: „Ez az esemény [haditörvényszék, börtön - HM] őt teljesen megtörte, ókonzervatív lett, mint elődei és lemondott minden reformról. Végre Újvidéken választották meg papnak, hol őt 1872-ben anyámmal meglátogattuk.” Freyer S. Jakab 1862-ben lett újvidéki főrabbi, amelyet haláláig töltött be. [45] Ezzel szemben Groszmann Zsigmond azt írta, hogy a császári kormányzat által rendezni kívánt zsidó egyházügyi és tanügyi kérdések ügyében 1851 szeptemberében és novemberében működő budai bizottságba meghívták a magyarországi vezető rabbik (Schwáb Lőb, Löw Lipót, stb.) közé Freyer S. Jakabot is. Ez a bizottság állította össze azt a 285 szakaszból álló tervezetet, amely alapján létrejött volna a hitközségi rendszer, ám ez ekkor még csak terv maradt.[46] 1851-ben a bécsi kormányzat a zsidó iskolaügyet is rendezni akarta, ezért az összes rabbinak levelet küldtek, hogy írják össze a leendő diákok létszámát, s az iskola épületéről és felszereléséről is nyilatkozzanak. Freyer főrabbi ennek eleget is tett, így 1852-ben megnyílhatott az első zsidó elemi iskola. (Ugyanebben az évben a frissen kinevezett Morgenstern Mihály rabbi vezetésével a marcali iskola is megnyílt). A győri főrabbi tevékenyen részt vett emellett a középiskolai zsidó hitoktatás megszervezésében is, mivel az 1825-ig a tanulók és a szülők magánügye volt. 1852-ben a győri katolikus Főgimnázium igazgatósága engedélyezte a zsidó tanulóknak, az intézményen kívüli hittan tanítását. Ezt Freyer főrabbi, – aki valószínűleg 1839-től már nem hivatalosan – 1854-ig, díjazás nélkül, már hivatalosan végezhette.[47] Freyer S. Jakab 1860. május 10-én adta át a rabbi székét utódjának dr. Ranschburg Salamonnak.[48] „Konzervatív törekvések kezdtek a hitközségben kibontakozni. Ezekkel szemben nem győzte hangoztatni, hogy ő csak egy zsidó vallást ösmer.” Irtózott attól, hogy világi hatóság elbírálása alá kerüljön a reformisták és ortodoxok erősödő viszálya.[49] Újvidékre költözött a családjával, ahol 1862-től lett főrabbi.[50] Marczali visszaemlékezése szerint 1872-ben látogatták meg, korábban valószínűleg nem jártak nála.[51] Kemény József szerint: „Marczali Henrik dr., a kiváló magyar historikus, akiben nagyatyja már gyermekkorában fölismerte a kiváló tehetséget és fogadalmat vett tőle, hogy hű marad apái hitéhez.”[52] Ez megvilágítja az öreg Freyer rabbi konzervatív ragaszkodását hitének elveihez és félelmét, hogy az unokáját a világi nevelés a reform zsidóság, vagy akár a kikeresztelkedők közé is irányíthatja.

A legidősebb Freyer lány, Regina, Gestetner Adolf győri hitközségi jegyzőhöz ment feleségül, majd Újvidék, Bécs után Budapestre költöztek, ahol férje a rabbi-szeminárium könyvtárosa lett. Gyermekük – Marczali Henrik unokatestvére – Izrael rabbi-növendék Boroszlóban, fiatalon halt meg.[53] Az Emlékeimben érdekes leírást találunk Gestetner Adolfról, akinek a házában Marczali Henrik 1866 októbere és 1867 nyara között havi 10 forintért kosztos diákként élt. „Nagynéném igen jó volt hozzám. Süldő leánya és érettségiző fia szintén szerettek, nagybátyám ellenben, a zsidó község titkára, valami ellenségfélét látott bennem. Tanult ember volt, tele humorral, de mogorva. Atyámat sohasem tartotta jó zsidónak, engem még kevésbé.” A tíz éves Henrik otthon vallásos nevelést kapott, előtte állt a bar michvójának. a külsőségekkel, szigorú szertartásokkal nem kellett sokat törődnie. Ezért a reformált vallási szokásai miatt győri rokonai a Tórát az utolsó betűig be akarták tartatni vele. „Ez megszokott szabadságom lényeges korlátozása volt, de szó nélkül engedtem.” A katolikus kispapokkal való barátkozásakor pedig Gestetner Adolf attól félt, hogy meg akarják majd téríteni.[54] Ezek szerint erős ellentmondás feszítette a Morgenstern és Freyer család egyes tagjainak a kapcsolatát. A „mártírságot szenvedett” tekintélyes Freyer S. Jakab és Morgenstern Mihály között a korabeli zsidóságot megosztó szakadék tátongott. A marcali rabbi – ahogyan ifjú korában az apjával való vallási konfliktusa után – családi kapcsolatait ekkor is megtartotta, túllépett a vitákon, és az apósának a családjához küldte el fiát.

Morgenstern Mihály anyósa, Löwy Teréz rokonságban állt a győri Kőnig családdal, valamint unokaöccse volt Levy József a berlini csillagvizsgáló vezetője is.[55] A Kőnig család az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb családja volt a győri zsidóságnak, tagjaikat ott találjuk a Hitközségben, a Chevra Kadisában és a nőegyletben is. Kőnig Adolf (1830-1888) ugyan csak egy évig, 1862-ben volt a hitközség elnöke, de mindig részt vett a legfontosabb döntésekben később is. Az ő, Zsigmond nevű testvérének a fia volt Kőnig Gyula (1849-1913), a híres matematikus és műegyetemi tanár, több egyetem professzora.[56] Érdemes megemlíteni Freyer S. Jakab és Löwy Teréz többi gyermekét is. Freyer Aranka Janka (1848-1928) Lusztig Sámuel tanító neje lett, és Óbecsén éltek.[57] Freyer Samu pedig Pesten magántisztviselőként dolgozott.[58]

A Marczali család

Morgenstern Mihálynak és Freyer Rozáliának hét gyermeke született: Johanna (1854-1925), Henrik (1856-1940), Regina (1858-?), Gizella (1860-1886), Pál (1862-1886), Mária (1867-?) és még egy fiú (1869-1873).[59] A család a magyarosodási hullám során sokakhoz hasonlóan megváltoztatta német hangzású nevét. A Belügyminisztériumhoz benyújtott eredeti kérelmük a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárában sajnos nincsen meg, viszont a hivatalok egymás közötti levelezése megtalálható. Az 1875. második félévében engedélyezett névváltoztatás a család hat tagját érintette, a rabbit és öt gyermekét. Marczali Mihály, Johanna, Henrik, Regina, Gizella, Mária nevei mellett ugyanakkor nem találjuk Morgenstern Mihályné és a kiskorú Pál nevét. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a rabbi felesége és a legkisebb fiú automatikusan vált Marczali nevűvé.[60] Marczali Pál szigorló orvos és egyetemi tanársegéd volt, nagyon fiatalon 24 évesen halt meg. Marczali Gizella férjhez ment, majd még 1886-ban, ugyanabban az évben, mint testvére, gyermekszülés közben meghalt.[61] Herbacsek Bertalanné Marczali Máriáról annyi adatunk van, hogy a férje Herbacsek Bertalan (1859-1924) fakereskedő volt, aki vecsési kereskedő családból származott, a házassági szerződésüket pedig 1887. április 22-én kötötték meg.[62] 1901-ben Herbacsek Bertalan javasolta a Kossuth szobor felállítását Kispesten.[63] Fiuk, Herbacsek Mihály (1892-1934) a nevét minden bizonnyal a rabbi nagyapjáról kaphatta. A budapesti evangélikus főgimnázium 1902-ben kiadott értesítőjében, az 1 a. osztály listájában, mint kispesti izraelita tanuló szerepelt.[64] Az apa és fia később kitért és katolizált, mert a síremlékük a kispesti „Öreg” temetőben található.[65] Heinrich Fülöpné Marczali Regináról, férjezett nevén kívül jelenleg nincsen adatunk.

A főrabbi gyermekei közül egyedül Johanna (Janka) maradt Marcaliban, aki feleségül ment a település vagyonos, ecetgyáros famíliájának a tagjához, Berger Miksához (1851-1927). Több gyermekük született. Marczali Mihályné velük egy háztartásban lakott, miután elköltözött férje halála után a rabbilakásból. Ma a Berger-házaspár síremlékei a marcali öreg temetőben, néhány lépésnyire a főrabbi házaspár síremlékeitől találhatóak.[66] Marczali Henrik történész felesége a budapesti Schmidl Sándor kereskedő leánya, Laura (1867-1921?) lett. Házassági szerződésüket 1883. december 20-án kötötték meg.[67] Egyik leányuk May Frigyesné Marczali Erzsébet (1885–1937) költő, műfordító, míg a másik Ernszt Gyuláné, később Gálné Marczali Paula-Póli (1889-?) volt. May István János (1915–1996) irodalomtörténész egyetlen unokájuk volt.[68] Marczali Henrik síremléke ma Budapesten a Kozma utcai zsidó temetőben áll.

Befejezés

Marczali Mihály főrabbi olyan családi háttérrel rendelkezett, amelyből egyenesen következett, hogy ősei papi foglalkozását folytatja. Tanulmányainak helyszínei, jeshivái a tradicionális zsidó vallási közeget jelentették. Lőw Lipót hatása és a pápai református kollégium viszont teljesen új irányt jelentett a német és jiddis anyanyelvű, a magyarosodás útjára lépő ifjú rabbi-jelöltnek. A marcali közösségben megtelepedése után magyar nyelvű prédikációit a felvilágosodás határozta meg. Az 1868-as kongresszuson a progresszív küldöttek között találjuk. Marczali Mihály feleségének családja, Freyer Salamon Jakab győri, majd újvidéki főrabbi reformkori, majd 1848-1849-es szerepe és elköteleződése erősíthette ebben. Annak ellenére, hogy híres apósa az önkényuralom korában letért a neológia útjáról. Győri sógornőjééknél merev ortodoxia uralkodott. Anyósa, Lőwy Teréz édesapja a világra nyitott makói főrabbi, Avraham ben Jehuda Löbl/Löwy volt. Voltak tehát a modern világ felé utat kereső magatartás- és mentalitás-minták, amelyek előzményei lehettek a világi tudományokkal foglalkozó leszármazottaknak. Nem meglepő tehát, hogy Marczali Mihály és felesége felnövő gyermekei közül fiaik a világi tudományt választották – Pál orvos lett, Henrik pedig országos és európai hírű iskolateremtő történetíró – s nem rabbi. Leányaik polgári foglalkozású férfiakhoz, gyároshoz és fakereskedőhöz mentek férjhez.


Irodalom:

BAUMGARTNER, Gerhard
1988 Geschichte der jüdischen Gemeinde zu Schlaining. Österreichisches Institut für Friedensforschung und Friedenserziehung Burg Schlaining, Wien-Stadtschlaining.

BERNSTEIN Béla
1998 A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Budapest.

DOMÁN István
1990 A magyarországi jeshivák. In: Kríza Ildikó szerk. A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest. 203-216.

FELEKI Sándor
1891 Zsidó magyar írók és tudósok. X. Dr. Marczali Henrik. Egyenlőség. X. évf. 10-12.

FENYVES Katalin
2010 Képzelt asszimiláció? Négy zsidó értelmiségi nemzedék önképe. Corvina, Budapest.

FÉNYES Elek
1851 Magyarország Geographiai Szótára. Nyomtatott Kozma Vazulnál, Pest, 1851.

FROJIMOVICS Kinga
2008 Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik Magyarországon 1869-től napjainkig. Archontológia (Az anyahitközségek rendjében). Hungaria Judaica 19. MTA Judaisztikai Kutatóközpont, Budapest.    

GENÉE, Pierre
1991 A burgenlandi zsidók és zsinagógák. Múlt és Jövő. Új Folyam III. évf. 1. 102-110.

GÓBI Imre
1902. A Budapesti Ág. Hitv. Evang. Főgimnázium értesítője az 1901/1902-iki iskolai évről. Franklin-Társulat Könyvnyomdája, Budapest.

GROSZMANN Zsigmond
1917 A magyar zsidók a XIX. század közepén. (1849-1870). Az „Egyenlőség” Könyvkiadóvállalata, Budapest.

GROSZMANN Zsigmond
1916 A magyar zsidók V. Ferdinánd alatt. (1835-1848). Az „Egyenlőség” Könyvkiadóhivatala, Budapest.

HIDVÉGI Máté szerk.
1999 Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő Könyvek, Budapest.

KECSKEMÉTI Ármin
1929 A Csanád megyei zsidók története. Csanád vármegyei Könyvtár 16. Makó.

KEMÉNY József
1930 Vázlatok a győri zsidóság történetéből. Magánkiadás, Győr.

KOMORÓCZY Géza
2012 A zsidók története Magyarországon. I-II. Kalligram, Budapest.

KÖBLÖS József szerk.
2006 A pápai református kollégium diákjai 1585-1861. A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 9. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa.

MANDL Bernát
1917 Az első zsinagógai magyar beszéd. Egyenlőség. 34. szám. szeptember 1.

MARCZALI Póli
1973 Apám pályája, barátai. Emlékek Marczali Henrikről. Auróra Kiskönyvek 4. Molnár József nyomdája, München.

MARCZALI Henrik
2000 Emlékeim. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest.

MORGENSTERN Mihály
1860 Gyászbeszéd gróf Széchényi István emlékére. Gross-Kanizsa.

MORGENSTERN Mihály
1882 Fegyvereink rosszakaróik ellen. Újévi beszéd. Nyomtatott Buschmann F. Könyvnyomdájában, Budapest.

OLSON, Jess
2013 Nathan Birnbaum and Jewish Modernity. Architech of Zionism, Yiddishism, and Orthodoxy. Stanford Studies in Jewish History and Culture, Stanford. 2013.

OROSZ Károly – GRESCHÓ József
            2014 Adalékok a vecsési zsidóság történetéhez. Szerzők kiadása, Vecsés.

ÚJVÁRI Péter szerk.
1929 Magyar Zsidó Lexikon. Zsidó Lexikon Kiadóvállalat, Budapest.

SZINNYEI József
1902 Magyar írók élete és munkái. VIII. Hornyánszky, Budapest.

NÉMETH László szerk.
2002 Zala megyei zsidóság történetének forrásai 1716-1849. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg.

 

Levéltári források:

HU BFL – VII. 187.a.- 1887-0454. A jogszolgáltatás területi szervei. Weinmann Fülöp közjegyző iratai. Okiratok

HU BFL – VII. 184.a. – 1883-1303. A jogszolgáltatás területi szervei. Weinmann Fülöp közjegyző iratai. Okiratok.

MNL SML. Alispáni iratok, Belügyminisztérium 1875. II. félévi nyomtatványa.

MNL CsML ML. Csanádi Püspökség Makói Uradalmának iratai. Úriszéki iratok. (1784).

MNL CsML ML. A makói zsidóságra vonatkozó iratok. Simon Löbl Kitze ügye (1812).

Magyar Zsidó Levéltár 77.73. leltári számú dokumentuma.

 

Internetes forrás:

Mohos Márta: Kispest. In: http://budapestcity.org/04-keruletek/19/kispest-hu.htm (letöltés: 2016. szeptember 5.)



[1] Két jelentős prédikációja: Morgenstern 1860.; Morgenstern 1882. 1-11.

[2] Szinnyei 1902. VIII. 542.

[3] Fényes 1851. 61.

[4] Komoróczy 2012. 937.; Genné 1991. 110.; Baumgartner 1988. 5-7.

[5] Marczali 2000. 22.

[6] Marczali 2000. 21.; A főrabbi marcali régi zsidó temetőjében lévő sírfelirata.

[7] Marczali 2000. 21.; Újvári 1929. 969.

[8] Németh 2002. 167-168. Morgenstern főrabbi aláírása Polák János bíró és Trinter Izsák esküdt neve mellett szerepel.

[9] Németh 2002. 168-169.

[10] Bernstein 1998. 270.

[11] Marczali 2000. 21-22.

[12] Lásd Marczali Mihálynak a marcali régi zsidó temetőben lévő sírfeliratát.

[13] Feleki 1891. 10.

[14] A bócher meghatározása: A jeshívákban tanuló talmudistákat nevezték így, akik iskoláról-iskolára vándoroltak, követve a tanítóikat, valahányszor azok lakhelyüket megváltoztatták. Újvári 1929. 130.; Marczali 2000. 22-23.

[15] Komoróczy 2012. 693-694.

[16] Domán 1990. 208; Genné 1991. 108; Komoróczy 2012. 920; Olson 2013. 324;

[17] Domán 1990. 205-207; Komoróczy 2012. 991-1004.

[18] Hidvégi 1999. 215-216.; Komoróczy 2012. 1069-1071.

[19] Köblös 2006. 901. Ebben a forrásban az apját Hermanként, szent grothi lelkészként jegyezték fel.

[20] Marczali 2000. 24.

[21] Marczali 2000. 24-25.

[22] Domán 1990. 206; Fenyves 2010. 40.

[23] Bősze 2005. 62-64. Somogy vármegyében ekkor kilenc rabbi kerületet hoztak létre, közöttük volt egy lengyeltóti és marcali központú is. Tehát az ez évben megszüntetett közigazgatási jogait elvesztő zsidó közösség helyét átvevő marcali hitközség – amely, kizárólag egyházi, szertartási, jótékonysági, valamint oktatási ügyekkel foglalkozhatott és kiterjedt a járás településeire. (Ez 938 főnyi zsidó lakosságot jelentett, a 34519 főnyi összlakosság 2,7 %-kát.)

[24] Fényes 1851. 66. Marcaliban 2186 katolikus és 10 református mellett 42 zsidó vallású lakó élt, a szomszédos Nagygombán ugyanekkor 41 főnyi zsidóságot írtak össze, ami az 588 főnyi keresztény lakosság mellett igazán jelentős számot jelentett. Lengyeltótiban 1036 katolikus, 4 evangélikus és 15 református mellett 105 zsidó vallású lakost írtak össze, külön megemlítve a zsinagógát.

[25] Bősze 2005. 67.

[26] Magyar Zsidó Levéltár, 77.73. leltári számú dokumentuma.

[27] A síremlékén magyarul csupán a halálának a dátuma, 1906. március 25-e van felvésve, a héber szövegben sem szerepel az életkora. A forrásokban kétféleképpen szerepel a családnév: Freier, Freyer, vagy Feyer alakban. Ebben az írásban a Freyer alakot használtam.

[28] A Magyar Zsidó Lexikon szócikkében Rohoncot jelölik meg születési helyként. Újvári 1929. 292.

[29] Genée 1991. 106.

[30] Mordechaj Benet (1753- 1829) csurgói születésű, nagytekintélyű főrabbi 1789-től negyven évig állt a nikolsburgi hitközség élén. Ugyan ellenezte a német nyelvű istentiszteleteket, de a világi tanulmányokat nem tiltotta. Ortodox kortársaitól eltérően ismerte és megértette a korszak modern jellemzőit. Az ortodoxok mellett a reform irányzat hívei is nagyra becsülték jelleméért, tudásáért és bölcsességéért.  Münz Mózes (1750 körül-1831) 1790-től volt az óbudai közösség főrabbija, 1793-tól pedig a Pest-környéki zsidóság is hozzá tartozott. Egyrészt megértést mutatott a modernizációs törekvések iránt, másrészt egyértelművé tette lengyel-konzervatív irányzathoz tartozását. Kezdeményezte az óbudai zsinagóga klasszicista átépítését, amely 1821-re készült el. Újvári 1929. 107, 622.; Komoróczy 2012. 757-759.

[31] Születési évét, nem ismerjük. Az ifjúkori tanulmányait számításba véve 25-30 évesen kerülhetett Makóra, így 1740 és 1750 között születhetett. MNL CsML ML Csanádi Püspökség Makói Uradalmának iratai. Úriszéki iratok. (1784). (Köszönettel tartozom Urbancsok Zsoltnak, hogy az adatok összegyűjtésében és pontosításában fontos segítséget nyújtott.)

[32] „Ofner-Pester Zeitung. 1814. augusztus 4. A teljes németnyelvű cikket idézi Kecskeméti 1929. 39. „Augusztus második napján ünnepelte Wolf Naschitz bíróval az élén a helyi izraelita közösség dicsőséges uralkodónk, őcsászári-királyi felsége szerencsés visszatérését Bécsbe, a harcmezőről. Ebből az alkalomból 210 darab lámpással pompásan megvilágították a templomot és őfelsége II. Ferenc arcképét felállították az oltárra, melyet áttetsző babérkoszorúval vettek körül. Több zsoltárt is elénekeltek, először a 18., 21., és a 24. zsoltárokat, majd pedig a 35., 45., 74. és végül a 98., 111., 117., 118. és a 145. zsoltárokat. Alkalomhoz illő héber nyelvű prédikáció, egy imádság németül és egy magyar nyelvű beszéd (mindkét utóbbit az izraelita közösség jegyzője, Faby Schweitzer tartotta) hirdette nyomatékosan és hőn az igét a népes gyülekezet számára, továbbá egy felállított gyűjtőládában 100 Forintot gyűjtöttek össze a hadirokkantak és a hátrahagyott özvegyek, illetve árvák javára. W.W.” A templom 1791 körül épülhetett, klasszicista stílusban, 1871-ben átépítették, majd 1919-ben lebontották miután az új neológ zsinagóga elkészült.

[33] MNL CsML ML A makói zsidóságra vonatkozó iratok. Simon Löbl Kitze ügye (1812).

[34] Kecskeméti 1929. 15. Az első zsinagógai magyar nyelvű beszédet ugyanakkor egy másik hagyomány a nagykőrösi zsinagóga avatásához, Krakauer Salamonhoz köti, amely meg is jelent kinyomtatva (1817. szeptember 7.). Komoróczy Géza a 18. század végére teszi az első magyar nyelvű zsinagógai beszédeket, így nála az első 1790-ből való Szabolcs vármegyéből, majd a következő 1803-ból Bereg vármegyéből, azt követte az 1806-ban elhangzott győrszigeti beszéd, melyet követett a nagykörősi 1817-ben. Ezek mind főispáni, katolikus püspöki beiktatáskor hangzottak el. Lásd, Komoróczy 2012. 1055-1061.

[35] Mandl 1917. 10. Mandl Bernát a makóit követő, második magyar nyelvű prédikációt 1832-ből említi Nagykárolyból. A nagykőrösit nem említi.

[36] Komoróczy 2012. 976.

[37] Ugyanakkor valószínűleg már 1823 vagy 1824-ban Makóra érkezett és akkor kérte meg az akkor már a közel nyolcvan éves főrabbi leányát. A források nem írnak arról, hogy ekkor esetleg már árva lett volna Lőwy Terézia. Kemény József ír Freyer makói rabbi-helyettesi idejéről, ám a levéltári forrásokban nincs nyoma, ennek ellenére ez elég valószínűnek tűnik. Kemény 1930. 113.

[38] Újvári 1929. 295.

[39] Kemény 1930. 58-76.

[40] Kemény 1930. 104; 111-114.

[41] Groszmann 1917. 68.; 1845-ből nyomtatásban maradt fenn az egyik üdvözlő beszéde, amelyben az „egész nemes megyében lakó izraelita közösségek nevében” szólt gróf Esterházy Károly, Győr vármegye főispánjának az ünnepélyes beiktatásakor.; Groszmann 1916. 36.

[42] Kemény 1930. 114-115.

[43] Bernstein 1998. 156.

[44] Kemény 1930. 115.

[45] Marczali 2000. 30. Frojimovics 2008. 126.; Újvári 1929. 923

[46] Groszmann 1917. 64-65.

[47] Kemény 1930. 104, 128-129.; 159-163.

[48] Kemény 1930. 115.

[49] Kemény 1930. 115.

[50] Újvári 1929. 923.; Frojimovics 2008. 126.

[51] Marczali 2000. 30.

[52] Kemény 1930. 115.

[53] Uo.

[54] Marczali 2000. 33.

[55] Marczali 2000. 30.

[56] Újvári 1929. 501.

[57] Köszönöm az adatot Dénes Iván Zoltánnak.

[58] Kemény 1930. 115-116.

[59] Marczali 2000. 31.; 146-147.

[60] SML. Alispáni iratok, Belügyminisztérium 1875. II. félévi nyomtatványa.

[61] Szinnyei 1902. 542.; Marczali 2000. 146-147.

[62] HU BFL – VII. 187.a.- 1887-0454. A jogszolgáltatás területi szervei. Weinmann Fülöp közjegyző iratai. Okiratok.; Orosz – Greschó 2014. 19-20;75-76.

[64] Góbi 1902. 50.

[65] Az adatokért köszönettel tartozom Rózsás Szabolcsnak.

[66] A síremlékek magyar és héber feliratú gránit obeliszkek.

[67] HU BFL – VII. 184.a. – 1883-1303. A jogszolgáltatás területi szervei. Weinmann Fülöp közjegyző iratai. Okiratok.

[68] Marczali 1973. 5-6, 68.


Róbert Péter