Lányi Pál  

VARGA PAPI LÁSZLÓ: AZ ÖRÖK REMÉNYSÉG TEMPLOMA, A SZEGEDI ÚJZSINAGÓGA SZIMBÓLUMAI ÉS HAGYOMÁNYAI

2024.08.02.

 

Varga Papi László

 

Varga Papi László csodálatos összegző művel ajándékozott meg bennünket, fantasztikusan széles megalapozással dolgozta föl a 121 éves szegedi Újzsinagóga építményében megvalósult hagyománytiszteletet és szimbólumrendszert. A Löw Immánuel tudós főrabbi eszmei elgondolásainak (1854–1944) Baumhorn Lipót (1860–1932) építőművésznek köszönhető szent épületet minden kétség nélkül a világ legszebb zsinagógáinak sorában emlegetik.

Löw Immánuel

Baumhorn Lipót

Hidvégi Máté

A polihisztor főrabbi talmudista-judaisztikus munkássága melletti botanikus és etnográfus életművét gondozó alapítvány kurátora, Hidvégi Máté professzor nagyon ihletett előszóval világította meg a szerző magasfokú tökéletességre törekvő munkáját. Rámutat arra, hogy az írott források mellett – fél évszázaddal ezelőtt – Raj Tamás főrabbitól kapott szellemi útravalók indították el Varga Papi tanáros tudásszomját, hogy "hitközségen kívüli rokonszenvezőként" is mennél többet megértsen és bemutasson a zsidó hitélet elemeinek, rítusainak és tárgyainak, ünnep- és a hétköznapjainak, művészetének világából.

A szerző komoly előkészületekkel készült mostani, enciklopédikus teljességre törekvő munkájára: az ezredforduló idején két kiadást is megélt "Zsidó magyarok Szegeden, Löw Lipót és Löw Immánuel" című 60 oldalas füzete, majd a 2014-ben megjelent "Babilon folyói mellől a Tisza partjáig – zsidók és zsidó magyarok" 206 oldalon tett hitet amellett, hogy a város zsidó múltját kutató erőfeszítései mennyire fontosak számára.

Jelen könyve a szent hely és a szakrális tér zsidóság számára adódó jelentőségével, a szétszóratás és a zsinagóga lerombolásának korát tárgyalva indul. A templom fogalmát, mint szent helyet a következőképpen definiálja: "…olyan helyiség, amely közvetítő a túlvilági, mennyei (a transzcendens) és az evilági szféra között. Szakrális középpont, amely az égi minta földi leképezése, azaz az ember kicsiny világában (a mikrokozmoszban) megmutatja a mindenséget (a makrokozmoszt). Ezért a templom a mindenség képe, ábrázolása, (imago mundi). Függőleges kiterjedésénél (vertikalitásánál) fogva az épület maga világtengely (axis mundi), így jelképisége összefügg például az ég felé közvetítő helyek közül a hegy (Olümposz, Sinai, Morija) szimbolikájával." (18. oldal)

Majd egy nagyon jól tagolt központi fejezetben belekezd a páratlanul elmélyült épület-ismertetésbe. A külső kép, az előcsarnok, a központi tér (az oszlopfők, csegelyek, áthidalások) és az üvegkupola "eget a földdel összekötő s az architektúrát áttörő csipkebokor virága, mint a kinyilatkoztatás jelképe, ez úgy terjedelmére, mint művészi színhatására nézve párját ritkítja. Opálüvegből készült sugárkorong fut szét a kék égen, amely lefelé ereszkedve a kupoladob mögött a virágokkal ékesített földön nyugszik. Megragadó benyomást tesz nappali világításban is, de áhítatra hangoló, magasztos látvány, ha az üveg fölött elhelyezett éppen 24 lámpa fénye a sugarakon áttör, s ezek az esti sötétkék ég fölött a kupoladob homályában ragyognak. Az üvegkupola a barna termőföldből sarjadó zöld növényzettől a csillagos égboltig terjedő térben teremtett világot dicséri, s mindeme szépség Teremtőjét dicséri. A növényzet zöldje fölött a Hasmoneusok pénzérméiről átvett stilizált liliomok fonadéka látszik, amely minta a földszinti ablakszegélyeken is feltűnik." (90. oldal)

Mindezek részletező bemutatása után a Szentföld felé néző keleti fal és előtere bemutatása következik. "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" – ez a (3Móz.19:18) bibliai idézet a keleti fal fölötti íven, a legmagasabb helyen olvasható, amely tömören és napnál világosabban fejezi ki az emberi erkölcsi világ központi értékét. […] Nyilvánvaló, hogy Löw Immánuel mindannyiunk számára a legfontosabbat festtette fel, s természetesen a leghangsúlyosabb helyre. A szentélyt jelképező teret félkörben közrefogó boltívre íratta, magyarul és héberül, szavanként váltogatva (95. oldal) a nyelveket. Ebben a templomban mindennek, a legkisebb díszítménynek is oka, jelentése van. Itt minden falfestést, bibliai jelet Löw Immánuel tervezett, minden az ő elgondolása szerinti. (96. oldal)"

Egészen rendkívüli az a nagy figyelem, amivel Varga Papi a Róth Manó által kivitelezett üvegablakok szimbolikájával, bibliai összefüggéseivel foglalkozik. Ezek mindegyike "a földkerekség legtudósabb rabbija" tervei szerint készült, azokat a tartalmakat, jelentéseket tükrözve, ahogyan témáikat a "Die Flora der Juden", vagyis a hebraisztika és a nyelvészet mellett a botanika tudományában is nagyhírű szerzője a bibliai történetek alapján megálmodta. Rendkívül eredeti, ahogyan az elhelyezkedésükre alaprajzon utalva végig veszi az önálló, vagy kettős-, hármas- és főfali ablakcsoportok tematikáját. Amint azok a hétköznapi munka dicséretét ("[…] Az embernek kitüntető méltósága a munka, ezt hirdeti ennek az új háznak első jelképe jutalmazó kalászok közt ragyogó ekében. Arcod verejtékével egyed kenyeredet. […]" (122. oldal), majd pedig a zsidóság ünnepeinek szellemét, illetve tárgyait jelenítik meg. Először a szent szombatnaphoz kapcsolódó szokásrend részleteit világítja meg, majd az erre utaló "középső ablakképet mutatja be a díszesen felöltöztetett tórával." (135. oldal) "A baloldali ablak a szombat kimeneteléről emlékezik meg: felül illatszerek tornyos tartója, középütt égő viaszgyertyák és almavirágok közt a havdálá, a szombat kimenetelének serlege. A belső ablakszegélyek a kanócos olajmécsnek megfelelő olajágbogyókkal és az illatszerekhez tartozó szekfűszegvirággal (Caryophyllis aromaticus) díszítettek (139. oldal)

A nem mindennapi szépségű ablakok egyben pontos és szépséges "judaisztikai leckével" is szolgálnak, a jeles szerző nemcsak az ablakok szimbolikáját ismerteti, hanem rendkívül kimerítő tudást ad át ezeknek az ünnepeknek a tartalmáról, jelentőségéről – hozzájuk kapcsolódó tárgyakról, eseményekről. Az ablakokkal foglalkozó fontos fejezetet a nyugati oldali főbejárat fölötti nagyon különleges geometriájú – úgynevezett "történelmi emlékezet" ablakképeivel zárja. Itt a zsidó törzsek jelképei alatt az Ózsinagóga és az Újzsinagóga épületeit, továbbá a menórát és a kohanita főpapokat jelképező kezeket is elhelyezték. Az egyik ablakmezőben Dr. Várhelyi Rósa Izsó, egykor több ciklus hitközségi elnöke, nemesi címerét befoglalták ezek közé. (224. oldal)

Kiss József

Végezetül a szerző egy nagyívű, félszáz oldalas fejezetben hajt fejet "Az építők emlékezete" előtt. Megállapítja, hogy "Közös kultúránk képezi közös templomunkat." Itt a zsidó ősök Szeged városába történt betelepülésétől nagy történelmi ívet húzva korunkig követi a közösség életét és vallási tevékenységét. Méltatja Löw Lipót szerepét a neológia megalapozásában, az emancipációs törekvések propagálásában (259. oldal) A méltán nagyhírű rabbi, Kossuth követője emlékezetét nyomatékosítja a neves zsidó költő, Kiss József szép síremlék-verse.

 

Kifejezetten az építőkről – Baumhorn kivételével, azonban nem értekezik. Némiképpen hiányolom annak megemlítését, hogy például a fából készült szakrális tárgyak, a rabbiülések és a padsorok, de még a székház bútorzatát is Seifmann Mór császári és királyi udvari szállító cége kivitelezte. Továbbá az építőanyag gyáros Landesberg Mór (dédapám) sem kapott helyet a szövegben, holott a Hitközség építési bizottságának elnökeként mindhárom építmény (a templom, a székház és a ravatalozó cinterem) megvalósítását afféle létesítményi felelős szerepben organizálta, felügyelte a munkásokat, az anyagokat és a finanszírozást.

Szerepét Löw Immánuel a "Száz beszéd" egyikében, Landesberg búcsúztatásakor az alábbiak szerint ismerte el: "Amikor ez az Istenháza épült, a terméskövet pótló műrészek oszlopokban, ablakok mérmíveiben, kupolaboltozatok csipkéiben a te gondosságodtól kerültek ki és állják másfél évtized óta az idő viszontagságait, mert nem kereső vállalkozás, hanem szívbeli föladat volt néked megalkotásuk. És mennyire szeretted ezt az örökzöld ültetvényest a templom körül! Ezüst fenyőit védted hernyójárás, pusztítás ellen. Ültettél belé szomorú eperfát, örökzöld borókát: bánatos búcsúul tesszük le ágaikat elinduló koporsódra. Részt vettél gyülekezetünk, istentiszteletünk, iskolánk, chevránk vezetésében, árváink otthonának alapításában és fenntartásában. Szeretted gyakorolni az Isten hitét, szeretted figyelni az ige hirdetését. Hívő lélek és benső rokonérzés, a vérnek sugalló ösztöne kapcsolt hitfeleidhez, förtelemnek ítélted a hitehagyás mételyét, de az emberiesség világszövetségének meggyőzött, tevékeny híve voltál." Ugyancsak az ifjabbik Lőw rabbi, apja méltó örököse volt az, aki Seifmann Mór síremlékét szép, Berzsenyi-sítusú időmértékes epigrammával tisztelte meg.

Nagyon alapos "Név- és helymutató" segíti a kötetben történő eligazodást, összefüggésekre kereső utalások követését. És különösen gazdag az előszóban imígy méltatott szívós kitartásának dícséretével jellemzett irodalomjegyzék! Idézem Hidvégi professzort: "Egy sokat olvasott tanár irodalmi gyűjtőmunkájának eredménye ez a jegyzetekből, papíralapú vagy digitális cédulahalmokból évtizedek nem lankadó szorgalmával összeállított szöveganyag." Négyszáz (!) körüli tételt sorol föl a 295-től a 318. oldalig húzódó "Felhasznált irodalom", amelyben örömmel ismertem föl az utóbbi években Baumhorn munkásságát ünneplő megemlékezések irodalmi termékeit, s a közelmúltbeli Rediscover projekt eredményeképpen megjelentetett munkákat is. Ez a könyv az élő bizonyság arra, hogy az emlékezetet hogyan táplálják a múltfaggatás csodái.

Könyvismertetőmet a szerző zárszójának egyik bekezdését idézve fejezem be: "Szellemi barangolásunk, amely valójában nem csupán a földrajzi, fizikai térben, a zsinagógában, a kertben, az épület körül történt, hanem az ékszerként ragyogó, tökéletesnek látszó épület ihletésére az általa hordozott eszmék és jelképek világán keresztül vezetett, szándékunk szerint az örök reménység felé vezérelt bennünket." (281. oldal)

Varga Papi László: Az örök reménység temploma, a szegedi Újzsinagóga szimbólumai és hagyományai
Magánkiadás, Atlasz
Szeged, 2024
320 oldal, 9900 Ft