Molnár Andrea 

Arcok

2026.06.26.

Sápadtak és eresek,
zokogástól veresek,
szépek és rútak,
most egymáshoz bújnak.

Simák és ráncosak,
sírástól foltosak,
szeplősek és fehérek,
rémületről beszélnek.

Remegők és zihálók
puszta létért kiáltók,
ostobák és okosak,
többé már nem fontosak.

Jéghidegek és ijedtek,
szemet nyitva feledtek,
ifjú és agg meredt pillák,
örök az igaz és zord vád.

Ki éltetek adta, nem feled,
s holtotokért egyszer még
örök Bíróként
perbe száll majd értetek.