Róbert Péter

 

Bölcs Náthán a 21. században

Vallások közötti és társadalmi párbeszéd a toleranciáról
2007.05.06

2022.05.06.

 

A budai zsidó hitközség budapesti Frankel Leó utcai szép kultúrterme nemcsak a budai zsidóság találkozóhelye. Sokan járnak ide a főváros más részeiből, és a helyiség már többször adott helyet tudományos rendezvényeknek is. Április harmadik hétvégéjén ismét rangos találkozóra került sor a Budai Micve Klubban. Tárgya Gotthold Ephraim Lessing – Mendelssohn kortársa és barátja – kedvelt, gyakran játszott és még többet magyarázott drámájának, a Bölcs Náthánnak az elemzése és a benne megfogalmazott nemes gondolatok mai érvényesülése, illetve annak akadályai voltak. Az előadások, viták színvonala a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelt.

A Goldziher Intézet által rendezett konferencia társrendezője volt a Debreceni Egyetem Német Irodalmi Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) zsidó kultúratudományi kutatócsoportja, illetve az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszéke. Megfelelve a címben jelzett, vallások közti toleranciának, a kétnapos rendezvény előadóit zömmel oktatóik, munkatársaik adták.

A megnyitó után Kiss Endre professzor az európai felvilágosodás egy virtuális tipológiájában méltatta Lessing szerepét, kiemelve a nevelés és az erkölcsi tényezők fontosságát. Szabadság, valóság és Spinoza hatása meghatározó e folyamatban. Karl Katschthaler (Debreceni Egyetem) a tolerancia és a resentiment temporalitását vizsgálta előadásában, Jeruzsálem megosztására és az ítéletek elodázásra figyelmeztetve.

Staller Tamás (az OR-ZSE rektorhelyettese) Lessing és Mendelssohn barátságának szellemét idézte fel, sok ténnyel és forrással. Kapcsolatuk két zseniális német barátságaként már az emancipáció előjeleként értékelhető. Hima Gabriella (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a Lessing-darab gyűrű paraboláját elemezte a tudásformákon keresztül, nem felejtve Náthán kivetettségét. Rácz Gabriella (Pannon Egyetem) Arnold Zweig, a "porosz zsidó" demokráciafelfogását ismertette egy, az Alpok történetéről Palesztinában írt könyve kapcsán.

Kiséry Eszter (Debreceni Egyetem) Náthán színházi küldetésébe és a német színházi életbe vezetett be, kritikák címlistáját adva. Kitért a magyar és izraeli Náthán-feldolgozásokra is. Tatár György filozófus (ELTE) a gyűrű példázatban Náthán humanizmusát méltatta. Jutta Hausmann  (Evangélikus Hittudományi Egyetem) a vallások együttlétének lehetőségeit és határait kereste, Bölcs Náthánt Ézsaiás fényében, sok bibliai idézettel mutatva meg.

Finta Szilvia Jehuda Halévinek a Kuzári című alkotását vetette egybe Lessing művével – ezáltal közvetve a magyar őstörténet is megjelent a tanácskozáson. A szünetben Lichtmann Tamás professzor (Debreceni Egyetem) mint a konferencia elnöke ismertette dr. Schőner Alfrédnak, az OR-ZSE rektorának üdvözlő levelét, amelyben jó munkát kívánt a konferenciának; a rektor betegség miatt nem lehetett jelen.

Másnap Szécsi József teológus (OR-ZSE) az ókori zsidó filozófus, Philo munkásságát kapcsolta össze Lessing gondolataival. Vajda Károly germanista (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar) az előítéletek eleve elítélését szorgalmazta, az igazság történő és plurális jellegének felismerésével Lessing színdarabjában.

Schweitzer Gábor jogtörténész a magyar reformkor vallási toleranciát, illetve emancipációt érintő politikai diskurzusairól adott elő, utalva az angol példára. (Az eredmények dacára az 1840-es években zsidó még talált gyereket sem nevelhetett fel, és a fürdőbejáratnál hajdú állította meg.) A szünetben édesapja, a jelen lévő Schweitzer József országos főrabbi szólt hozzá az előadásokhoz, érdekes adatokat és szempontokat említve.

Borsányi Schmidt Ferenc (OR-ZSE) a zsidó felvilágosodás hatását vizsgálta a Bölcs Náthán keletkezésére. Ő is kiemelte Mendelssohn szerepét, majd nyelvi példákat hozott, utalva a "hászkálá" szó eredeti "ész/értelem" jelentésére. Kósáné Oláh Julianna (Nyíregyházi Főiskola) egy Weöres Sándor-idézet után – a tolerancia parancsával kapcsolatban – a gyűrű meséjét kutatta más művekben. Lichtmann Tamás viszont a gyűrű példázata nélkül vizsgálta Náthán alakját. A dráma üzenetét értelmezve emlékeztetett az 1907-es Heller Bernát-tanulmány megállapításaira.

Rathmann János filozófus a német felvilágosodás korában zajló zsidó–keresztény párbeszédet elemezte, Haman és Mendelssohn párbeszédén keresztül. Riszovannij Mihály (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar) a jelenlegi németországi helyzetet mutatta be zsidó és keresztény oldalról. Szent-Iványi Ilona (Wesley János Lelkészképző Főiskola) az iszlámmal való párbeszéd lehetőségeit kutatta. Kozma György (OR-ZSE) egy mozaik identitású család öt nemzedékén szemléltette, hogyan élnek tovább – századokon átívelve – a misztikus tanok. Vári György (Pannon Egyetem) záró előadásában alternatív kinyilatkoztatásokkal foglalkozott, amelyek lényege az emberszeretet és a tolerancia.

A konferencia is ezt a célt szolgálta!