Róbert Péter

 

Rendhagyó Fradi kocsma - kóser vendéglőben

2020.05.17.

 

Fővárosunkban több hangulatos vendéglátó hely volt és van, ahol a Ferencváros szurkolói találkozhatnak, megbeszélhetik kedvenc csapatuk ügyeit, sorsát. Sajátos módon ezek többsége nem a IX. kerületben található, bizonyítva az FTC össz-budapesti népszerűségét.

Deutsch Gábor Nagy csodák történtek itt című könyvében érdekes történeteket köt csokorba a főváros különböző részeiből és ezek egyik remek darabja a "Fradi kricsmi a Révay utcában", amely a Niszel étteremnek, Terézváros egyik, azóta sajnos már megszűnt nevezetességének állit emléket.

Sokan tudták, hogy a Nagyváradról Pestre származott Niszel bácsi vendéglője volt az 50-es, 60-as években az egyetlen kóser étterem a fővárosban, de azt már kevesebben, hogy vasárnap délelőttönként itt találkoztak a Ferencváros (akkor még Kinizsi) vezetőségének tagjai és leglelkesebb szurkolói.

Az ötlet Berda József kiváló Baumgarten-dijas költőtől származott, aki nemcsak a természetjárást, hanem a jó bort és a Fradit is nagyon szerette, s mivel akkor ez volt Pesten az egyetlen hely, ahol a rituális előírásoknak köszönhetően Verpeléten ellenőrzötten valódi szőlőből szüretelt bort mértek, megkérte a tulajdonost, hogy tegye lehetővé baráti társaságának a külön asztalnál való találkozást és fogyasztást.

Niszel bácsi szívesen fogadta őket, lévén maga is nagy Fradi drukker – barátja, Jancsi a Klauzál téri kóser húsbolt hentese is közéjük tartozott - s a Révay utcai kóser vendéglő vasárnap délelőttönként Fradi kricsmivé változott.

Niszel ortodox kóser vendeglő - 1960-as évek. Gál András felvétele

Egyébként a vendéglő törzsvendégei inkább az MTK-nak drukkoltak, talán a kék-fehér zászló jobban tetszett nekik, talán mert lakóhelyükhöz közelebb esett a Hungária úti stadion, pedig pl. a 40-szeres válogatott Blum Zoltán is a Ferencvárosban rúgta a labdát és amikor 1940-ben az MTK-t feloszlatták a klubok közül, a Ferencváros kérte illetékes helyen a nagy ellenfél számára a működés lehetőségét.

Berda József egyik kötetének címe: Magamhoz méltóan. Nos a fradista asztaltársaság így viselkedett, megtárgyalták a sportélet eseményeit, itták a verpelétit, szorgalmasan jártak a vendéglőbe, Berda József 1966-os halála után is.

Négyévenként egy vasárnapot hagytak csak ki: a szavazás napját, akkor ugyanis alkoholtilalom van.

Amikor Niszel bácsi meghalt, veje, Goldman József vette át feleségével, Piroska nénivel a vendéglőt, továbbra is szívesen látva vasárnap délelőtti vendégeit.

Sajnos az idő nem áll meg, hiába állította az akkori idők kedvenc slágere, a tulajdonosok sem fiatalodtak, Józsi bácsit kimerítette, hogy minden reggel maga cipelje az általa gondosan kiválogatott zöldséget a Klauzál téri csarnokból a Révay utcába, ráadásul a 70–es években megemelték a helyiség bérleti díját. Nem tudták folytatni a vendéglőt, s ez a "Fradi-kricsmi" végét is jelentette.

Az asztaltársaság még élő tagjai ma is szeretettel gondolnak az étteremre, együttléteikre - a múltra…