Róbert Péter   

100 éves a Magyar Rádió

2025.12.03.

 

Puskás Tivadar

 

A Telefonhírmondó volt a magyar rádiózás "nappal hasznos, este mulattató" elődje. A nagy feltaláló, Puskás Tivadar tervezte, szervezte. Már 1881-ben Párizsban is kísérletezett a "dalműtelefonnal", de ez csak egyszeri közvetítés volt.

 

 

 

 

A hazai adás 1893. február 15-én indult el. A szerkesztőség a - bizonyos házai miatt férfiak által kedvelt - Magyar utca 6. szám alatt volt, négy szerkesztővel és mintegy száz munkatárssal. "Mint a méhkasra, rajzanak be és ki a tudósítók és dolgozzák fel a munkatársak a beérkezett táviratokat, híreket és külföldi újságokat. Az így beérkezett híreket feldolgozva és szépen leírva megkapják a felolvasók, akik felváltva olvassák fel az e célra szánt készülékek előtt egy e célra berendezett szobában a kiadásokat" - írta az Ország-Világ az indulás évében.

 

 

Popper István

 

 

Puskás Tivadar az indulás után két hónappal meghalt, a telefonhírmondót Popper István fejlesztette tovább; ő alakította ki a sávos műsorszerkezetet, az esti főműsoridő színházi közvetítéseit is.

 

Magyari Endre

 

 

A világszenzációnak számító intézményt az USA-ban is utánozták, de tönkrement. 1924-től volt kísérleti rádióműsor, Magyari Endre mérnök munkálkodása eredményeként.

 

 

Az első adás a Gyáli útról, egy bútorszállító kocsiból történt és a meghatott postafőtiszt versben köszöntötte az eseményt. A Magyar Rádió Újság már 1924 nyarán megjelent, igaz hogy 11 szám után 3 hónapig szünetelt.

 

Molnár János póstafőtiszt

"És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt, ha Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt."

Marcal János segédtiszt

 

Scherz Ede

 

A Rákóczi út erzsébetvárosi oldalán a 22.számú ház negyedik emeletén egy nagyobb lakást építettek át, a stúdió 50 négyzetméteren szolgálta az előfizetőket. Itt volt a "tabulatura", egy kijelzőtábla, amelyen az előadókat utasították. Bemondó a Telefonhírmondó "szpikere", a szép hangú Scherz Ede lett, aki évtizedekre belopta magát az egyre szaporodó hallgatóság szívébe, nyitotta és zárta a műsort, és konferált 3 nyelven.

 

Reggel és este 9 óra között azonos időszakban jöttek az egyes műsorok: hírek, 17 órakor tárca, 20 órakor koncert. Megkezdődtek az operaházi, városi színházi, zeneakadémiai külső közvetítések, de már az első évben a stúdióból négy opera, 13 operett és 20 színmű került saját előadásra.

Tudósok, közéleti szereplők álltak egyre gyakrabban a mikrofon és ezzel a nyilvánosság elé. 1922-ben az addig független magáncéget az MTI felvásárolta, innentől állami tulajdonú a Telefonhírmondó, amely 1925-ben a rádióra kiírt koncessziós pályázatot is elnyerte, műsorai beolvadtak a rádióéba

vitéz leveldi Kozma Miklós

 

A Telefonhírmondó és a Rádió Rt az MTI érdekeltségi körébe tartozott a Rádióélet című hetilappal együtt. Első elnöke leveldi Kozma Miklós miniszteri tanácsos, egyben az MTI vezetője is volt, aki 1925. dec.1-i beszédében méltatta a "magyar broadcasting" jelentőségét, igérve: "Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontjait szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni..."

 

Hamarosan külföldre is írányultak adások, a szünetjel a Bercsényi-dal motívumai voltak, amelyet más rádiók is átvettek. 1928-ra a Rádió növekedése megszülte a lakhegyi állomás ikertornyait és az év végére beköltözött a józsefvárosi Sándor utcába.

rádióhallgatás

További sikertörténetét már innen folytatta! Növekedett az előfizetők és általában a hallgatók száma, köztük nagy arányban a kulturálisan mindig érzékeny zsidó polgárságé.

A műsoron gyakran szerepeltek zsidó szerzők művei, a rádió alkalmazottai is nagyobb számban voltak zsidók mint az állami szektorban.

Mohácsi Jenő

 

1937 októberében - az 1944-ben marhavagonban meghalt Mohácsi Jenő - 15 jelenetes Madách című hangjátékát mutatták be, de néhány hónap múlva már teljes 3 órán át németül is közvetítették Hitlernek Ausztria bekebelezését ünneplő beszédét.

 

Radó Árpád

 

 

A Szovjetunió elleni hadbalépést még a zsidó származású Radó Árpád jelentette be, de 1942-ben már nem tűrtek meg "zsidó bemondót". Tapasztalata viszont nélkülözhetetlen volt és az utánpótlás betanításában foglalkoztatták.

 

Viszont egyenruhás németek is megjelentek az épületben, ugyanis meghívták a Hitlerjugend ének- és zenekarát vendégszereplésre. A sors fintora, hogy 1944. március 19. hajnalán, a mindig korán beérkező Radó fogadta az odaérkező SS alakulatot. Zengő németsége annyira tetszett a parancsnoknak, hogy az őrnagy ragaszkodott, hogy ő vezesse az épületben.

Sajnos később a Magyar Rádió teljesen átvette az embertelen politika stílust, amelyet a gyorsan kinevezett Kolozsváry Borcsa Mihály és Liszt Nándor erélyesen képviseltek. Májustól adták Bosnyák Zoltánnak, a Zsidókérdés Kutató Magyar Intézet igazgatójának 32 részes uszító előadássorozatát a zsidókérdésről. Miután rádiójukat beszedték, az érintettek már nem halhatták milyen veszélyesek ők Magyarországra.

Természetesen az összes zsidó munkatársat elbocsátották, Radó Árpád munkaszolgálatba került, Sopronbánfalván végzett vele - mint oly sok legyengült bajtársával - a flekktifusz.