Róbert Péter
Zsidók Siófokon
2023.05.31
Magyarországon a török kiűzése után a vidéki települések lassú fejlődése magával hozta a kereskedelem fellendülését, amiben a zsidó bevándorlóknak nagy szerep jutott. Megjelentek a földesurak által támogatott zsidó vállalkozók, ha a forrásokat kutatjuk, városunkban a legrégebbi összeírás 1811.-ben 8, 1841-ben 12 családot mutat ki.
1825 április 10.-én "siófoki boltos ház Schrenk zsidónak árendába kiadatik – írja a szerződés – úgy, hogy ő azon házba lakván abban minden boltbeli portékákat: dohányt, pálinkát, vasat, sót, gyertyát, szappant és több effélét árulhasson."
1828.-ban telepedik le Siófokon Muth Mátyás "árendás zsidó", akinek 5 fia (Mór, József, Simon, Ádám és Sándor) is Siófokon maradt, s e család adta az 1862-ben kialakult hitközség magvát.
1863-ra épül meg a Budapest-Nagykanizsa közötti vasútvonal, amelyen Siófok a fővároshoz legközelebb eső balatoni község, ahol megáll a vonat. Egyre többen kezdik felismerni, hogy Siófok partja és selymes fövenye milyen kiválóan alkalmas fürdésre. Méltán jósolhatta meg Eötvös Károly: "Minden jel odamutat, hogy Siófok a jövőnek kegyeltje."
1872-re a piaci forgalom rohamos növekedése következtében az 1236 római katolikus mellett 347 zsidó választotta Siófokot lakhelyéül: 70 zsidó kereskedő élt a településen. Természetesen zsinagógájuk is volt, rabbi gondozta a lelkeket. A hitközség megalakulása után – 1869-ben – Siófokon fejezte be első könyvét a Szóládon 1853-ban született Krausz Vilmos, héber nevén Benjamin Zeev a későbbi debreceni főrabbi. Debrecen Hitközsége működése alatt élte fénykorát. 1921-ben halt meg.
Az alapítás évében egytanerős, két tantermű magyar nyelvű iskolát működtettek, amelynek Rónai Adolf volt 50 éven át buzgó tanítója. Hasonlóképpen a szomszédos Ádándon is alakult zsidó iskola, ahol Lőw Jeromos, a neves Lőw-dinasztia leszármazottja volt a rabbi pont.
A siófoki zsidó iskola nagyon jó hírnévnek örvendett, a szülők szívesen adták ide gyermekeiket.
Rónai kiváló ember volt, szigort tartott, de mindenki nagyon szerette. Katolikus és református családok gyerekei egyaránt jártak ide, például a református Farkas János építész – kinek népes családja volt – minden gyermekét a zsidó iskolába járatta. Polgárit tanított, Veszprémben vizsgáztatott, az összes tárggyal foglalkozott. Evégett is sokan jártak hozzá. Rónai Adolf hihetetlen memóriával rendelkezett, szigorú, sokoldalú értelmiségi volt.
A Chevra Kadisa 1863-tól gondoskodott a temetésekről. Kiemelkedő vezetői között tarthatjuk számon többek között Fleischmann Ignácot, Fischer Jákobot, Hirsch Mórt, dr. Friss Emilt, Freud Imrét és Rabin Zoltánt. Siófoki Izraelita Nőegylet 1880. január 1-én alakult és főként szociális ügyekkel foglalkozott, hivatása volt a szegény családok támogatása. Az özvegyek és árvák támogatására számos jótékony célú műsoros összejövetelt rendeztek. A hagyományos nőegyleti Purim bált, amelyet a Balaton étteremben tartottak, valláskülönbség nélkül látogatták a siófoki polgárok. A Zsidó Leányegylet hasonló célt szolgált, mint a Chevra Kadisa. Pártfogolta, összetartotta a tagságot, ezenkívül ünnepélyeket, teadélutánokat rendezett.
Goldberger Pál, az izraelita iskola tanítója 1934-ben megszervezte a Kiss József Ifjúsági Kört, amelynek keretében számos műkedvelő előadást is rendezett.
1940-ben átalakították a siófoki hitközséget, a XI. Községkerülethez tartozott, amely kiterjedt Fejér és Veszprém vármegyére. Ide csatolták Ádándot, s így a rabbiság alá tartozó községek a következők voltak: Bábony, Nagyberény, Endrédy, Faluhídvég, Városhídvég, Jut, Kiliti, Megyer, Nyim, Ságvár, Som, Szabadhegy, Zamárdi.
A fürdőélet nagyarányú fejlődésnek indult miután a Glatz Henrik (Glatz Oszkár festő édesapja) által alapított Siófok-Balatonfüred Rt. 1893. július 18-án ünnepélyesen megnyitotta a gyógyfürdőt. Különösen a pesti zsidók látogatták szívesen, ekkor nevezgették némi gúnnyal "Zsidófoknak" a települést. Sokan nem szobát vettek ki, hanem saját nyaralót építettek itt.
Az első villatulajdonosok között több festőművész is volt. Ennek köszönhető az, hogy az 1880-as években Siófokon egy "festőtelek" is létesült. Thán Mór, Vágó Pál (1888), Feledi-Flesch Tivadar, aki Zichy Mihály veje volt (1889) és Tölgyesi Artúr (1890) villája már állt ebben az időben.
A két világháború között gyakran dolgozott Siófokon Iványi-Grünwald Béla, Hermann Lipót és Cserepes István. Életművükben egy-két itt készült festmény is fellelhető.
A fürdés, úszás meghozza az étvágyat. A bécsi csonthús- és tyúkleves Karpelesz Jankánál, a Balaton Szállóban volt a legzamatosabb. A vízparton, a telepi étteremben Váradynál – Krúdy Gyula apósa – a franciás ételek és sültek kedvelői tanyáztak. A Royal Szálló híres vendéglősénél meg Magyari Imre muzsikált-hangversenyezett. Rövidesen megnyílik Blau Jónás, ortodox kóser rituális panziója, a Frenkl-panzió és a Batthyány utca 2. szám alatt a Rosenbaum-panzió, valamint Balatonújhelyen az Otthon-panzió.
1875-től megindult a nagy egyéniségeket felvonultató Siófoki Színészet is. 1890-ben épült a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság és színészvilág kedvelt nyári tartózkodási helyévé vált.
A századforduló táján mintegy 521 zsidó lakott Siófokon. Az 1920-ban tartott népszámláláskor 393, 1938-van 324, 1939-ben 487, 1941-ben pedig 506 fő. Ekkor a lakosság 10 százaléka volt izraelita vallású. Sok híresség született itt, talán a legismertebb Kálmán (Kopstein) Imre zeneszerző, akinek művészetét a szülőházában berendezett múzeum örökíti meg.
Fodor Károly műegyetemi vívómester adott oktatást tornából, különböző szabadtéri játékokból, atlétikából, vívásból, de ő tanította az úszást, az evezést, sőt a táncot is. Sportiskolája Budapesten is működött, később - nem véletlenül - az Újlipótvárosban.
Szellemi nagyságok is szerették Siófokot. Ady Endre, a Sió Szállóban lakott, Krúdy Gyula felesége Várady Zsuzsa révén kötődött Siófokhoz. Jókai Mór, aki életének utolsó nyarát töltötte itt feleségével, Nagy Bellával, a Batthyány és a Mártírok útja sarkán lévő Fekete-villában. Karinthy Frigyes itt halt meg utolsó nyaralásán.
Az 1929 után alakult önálló Siófoki Sportegyesület mecénásai között találjuk dr. Kertész Dezsőt – a helység egykori fogorvosát –, aki egész keresetét az egyesület fenntartására fordította. További mecénások az itt élő kereskedők: a Freud család, Rabin Zoltán fakereskedő, Kelemen András és dr. Hegedűs Béla volt. Meg kell emlékeznünk Pártos Arthúrról – nevét Siófokon utcanév őrzi -, aki 1936-tól irányította és szervezte a Magyar Úszó Egyesületet.
Ennek a virágzó zsidó életnek vetett véget a második világháború. Siófok zsidó közössége osztozott a vidéki zsidóság sorsában. Vészkorszak után 490 főből 72-en jutottak haza.
1948-ban még 60 család fizetett hitközségi adót, de a kivándorlás és asszimiláció évről-évre mállasztotta a kis csoportot.
Ennek ellenére 1986-ban amikor a terjeszkedő posta részére lebontották a nagymúltú zsinagógát új templomot avattak, az országban 1945 óta először. Azóta is működik, főleg nyaralók töltik meg.
Jelképezi a gazdag múltat és reményt ad a jövőre!
Forrás:
 |
| Matyikó Sebestyén József |
Matyikó Sebestyén József: Zsidók Siófokon Kiadó:Ethnica. Debrecen,2000.
