HAZAI ZSIDÓSÁG

Szabó Dániel

Kisvárosi politikai értékrendek

(Avagy egy történész a nagypolitikában)

2024.04.29.

A magyarországi lapok 1877. február 16-án közölték a hírt, hogy "Körmöczbányán az elhunyt Lehoczky helyére e hó 15-én egyhangúlag Pesty Frigyest választották meg, ki a Szabadelvű Párthoz tartozik". Nyolc évvel a kiegyezés és két évvel a fúzió, azaz a Szabadelvű Párt megalakulása után még mindig igaz Toldy Ferenc megjegyzése: "Ma a poéta, holnap a történész avatkozik a politikába: miért ne? Csak tiszta legyen a szándék, aztán nincs mit egymásnak szemünkre hánynunk, ha nem értünk is egyformán hozzá."[1]


Pesty Frigyes

Az adott példán, Pesty Frigyes képviselővé válásán (amely különben csak a következő általános választásokig, 1878 augusztusáig tartott, mivel akkor vereséget szenvedett Gyurgyik Gyulától) sokat bemutathatunk a dualizmus politikai, választási rendszerének működéséből, a helyi és központi értékek egybeeséséből és ütközéséből, a pártok párt létéből vagy nem-létéből, s a politikai elit mozgásformáiból. Természetesen az itt kapott kép csak az egyik modell. Jellemzői mindenekelőtt a kisváros lét, azaz a közigazgatási egység és választókerület többé-kevésbé egybeesése. Részben ebből következik, hogy a választójogosultakon belül a politikai referencia-csoport erőssége is nagyobb. Több településre kiterjedő választókerületben nem ilyen homogén a politikailag "meghatározó elem", s tevékenységük is más formájú a szavazáshoz való mozgósításkor: városban az egyéni, míg vidéken a csoportos mobilizáció a meghatározó.

Lényeges még a közjogi politizálás iránti viszonylagos semlegesség. Az adott példa is bizonyítja, hogy a képviselőházi politikát meghatározó 1848-1867 ellentét nem általános az egész országban, s így a politikai piac vizsgálatát soha nem szűkíthetjük le egyedül erre a kérdésre. Az, hogy időközi választásról, s nem egy általános választás szeletéről van szó, mindenekelőtt a külső körülményeket változtatja meg, magának a városnak, a választókerületnek mozgósítása egyforma általános és időközi választás idején, csak a vezető politikusok és hivatalok rendelkeznek több energiával az időközi választáskor egy kerületre koncentrálni.



Sennyey Pál

I. Az általános helyzet. 1875-től a Deák párt és a balközép fúziójából létrejött Szabadelvű Párt uralja a magyarországi pártpolitikai helyzetet. Tulajdonképpen stabilitásának bizonyítéka, hogy nem pusztán közjogi ellenzéke van, hanem világnézeti is a Sennyey Pál által vezetett Jobboldali ellenzék. A konzervatív politikusok nem érezték veszélyben a dualista rendszert, ezért "megengedhették maguknak", hogy külön ellenzéki pártként szervezkedjenek.[2] 1877-ben lejárt az 1867-ben Ausztriával között vám- és kereskedelmi szövetség (a gazdasági kiegyezés): megújítására már 1876 januárjában megindultak a tárgyalások. Ezek a kormánypárton belüli bomláshoz vezettek, a szabadelvű politikusok egy része elfogadhatatlannak tartotta a Tisza által tett közjogi kompromisszumokat, s 1876 májusában kilépve a pártból önállóan Független Szabadelvű Párt néven szervezkednek.[3]


Tista Kálmán

1877 februárjában végül a "bankkérdés", azaz a Monarchia jegybankjának kérdése törésre viszi a kérdést; Tisza Kálmán február 7-én beadja lemondását Ferenc Józsefnek, s az uralkodó azt elfogadja. A válság február 25-én megegyezéssel, s Tisza újabb miniszterelnöki kinevezésével zárul.[4] Tehát kormányválság van, s a kormánypártnak minden új mandátum fontos, pontosabban fogalmazva minden újabb mandátumvesztés kritikus lehet.


Ferenc József


II. Körmöcbánya helyzete. A magyarországi gazdaságban valamikor jelentős szerepet játszó Körmöcbánya főbányaváros a XIX. század második felében egyértelműen visszafejlődött. A város 1848-ban önálló törvényhatóság lett, de bányászatának jelentősége egyre kisebb, még mindig fontos mint az egyedüli magyar királyi pénzverőhivatal székhelye, de súlya egyre csökkent.[5] A várost tulajdonképpen "megsértették", mikor az 1870-es évek közigazgatási rendezéseinek sorában[6] mivel lakosságszáma tízezer alatt volt, előbb önálló törvényszékét, majd önálló törvényhatóság voltát vesztette el, bár szabad királyi városi és főbányavárosi címét megtarthatta.[7] Mivel két megye határterületén feküdt maga a város dönthette el, hogy melyik törvényhatósághoz akar kerülni. Így lett 1876-ban a város Bars megye része (a másik lehetőség Zólyom vármegye volt). Tehát egy problémákkal küzdő, sértett és éppen átalakulás folyamatában levő területen fekvő választókerületben tartottak 1877. február idusán választást.[8]


III. Körmöcbánya az országos politikában. Mint az kiderült az 1877-es időközi választáson Körmöcbánya szabadelvű (azaz kormánypárti) képviselőt választott meg. Ez nem meglepő a városnak az alkotmányosság újra megindulása óta mindig kormánypárti képviselője volt, s a későbbiekben is mindig ilyet küldött a képviselőházba. Ez nem jelentette azt, hogy a városban pusztán kormánypárti politikusok találhattak politikai bázist, de ezek túlsúlya olyan nagy volt, hogy a helyi "kormánypárt" bizonyos esetekben megengedhette magának azt is, hogy ne pusztán egy jelöltje induljon a választásokon. Például 1869-ben Splényi Béla báró a leadott szavazatoknak csak 50,14%-val szerezte meg a mandátumot, de legerősebb ellenjelöltje a szavazatok 28%-át megszerző Havas Sándor ugyancsak a Deák- illetve a kormánypárt híve volt. A városra tehát a kiegyezés és a kormány melletti állásfoglalás, ugyanakkor az ilyen jellegű nagypolitika híveinek megosztottsága volt a jellemző.


IV. A helyzet. 1875-ben az általános választásokon Lehoczky György körmöcbányai ügyvéd, 1867-1868-ban a város ügyésze szerzi meg a mandátumot. Ő 1876. december 20-án elhalálozik, s ekkor lép a képbe Pesty Frigyes, aki az első perctől kezdve igényt tart a képviselői helyre. Már itt le kell szögezni, nincs adat arra, hogy pusztán vagy akár elsősorban Pesty politikusi vágyairól van itt szó, vagy a Szabadelvű Párt korifeusai már korábban számba vették az országos hírű férfiút, mint olyat, akit a legközelebbi időközi választásokon indítani lehet, mint olyat, aki bizonyosan megmarad bármely feszültség ellenére a kormány oldalán. Egy biztos már december végéről fennmaradtak olyan levelek, amelyek Pesty képviselőjelölti jelentkezésére reagálnak.[9]


V. A jelölt, és későbbi képviselő. Pesty Frigyes 1823 márciusában Temesvárott született, apja szíjgyártó volt. Már 1848 októberében magyarbarátsággal vádolva összeütközésbe kerül a helyi osztrák hatóságokkal, akik a külvárosba internálják. 1849 áprilisában Debrecenbe megy s a Klapka által vezetett hadügyminisztériumban a hadügyi-igazságügyi osztályon nyer alkalmazást. A szabadságharc után emigrál Törökországba, de betegségére tekintettel hazatérhet. Ezután többször rövid időre letartóztatják, többek között "koronarejtegetéssel" vádolva. 1850-ben az éppen megalakult temesvári kereskedelmi- és iparkamara titkárává választják, e posztot 1864-ig tölti be. Mint ilyen több bel- és külföldi utazást tett, többek között a bányaipart tanulmányozva.

1858 és 1861 között szerkesztette az általa alapított Delejtű című lapot, s ennek következtében a korszak szóhasználatával számtalan "zaklatásoknak volt kitéve". 1861-ben tiszteletbeli főjegyzőnek választják, ugyanezen évben felajánlják neki Temesvár polgármesterségét, amit nem vállal el, de az újaradi választókerület képviselője lesz.

Ezek után már csak az ötvenes években megkezdett történetírói tevékenységével foglalkozik. 1859 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is választják. Mint történész mindenekelőtt történelmi helynévtárakat készít és országos ismertségre tesz szert. Így a Szabadelvű Párt személyében egy olyan jelölttel rendelkezik, akinek neve a "művelt közönség" körében ismert, múltja 1848-as tevékenysége, 1849-1850-es illetve 1860-as letartóztatásai miatt a 48-as hagyományokhoz köti, s mivel 1861 óta aktívan nem politizál nincsenek vele szemben politikai előítéletek.


VI. Az 1877-es történet. Kihez is fordul - ismereteink szerint - Pesty? Három személyről tudunk: Campione Sándorról Körmöcbánya város polgármesteréről,[10] Pehatsek Alajos bányaigazgatóról, aki a körmöcbányai városi Szabadelvű Párt elnöke,[11] és Majláth Istvánról, Bars vármegye főispánjáról.[12]

Úgy tűnik, Pesty minden követ megmozgat: támogatói írnak a főispánnak, s helyi polgároknak azt a (valószínűleg igaz) benyomást keltve, hogy a Szabadelvű Párt központja, s a kormány Pesty jelöltségét és megválasztását támogatja. Ennek megfelelően alapvetően pozitív válaszokat kap Barsból, Körmöcbányáról.

Valószínűleg ő maga az, aki január elején megjelenteti a következő közleményt a sajtóban: "A körmöczbányai választókerület, az elhalt Lehoczky György helyébe Pesty Frigyes ismert történettudóst léptette fel egyhangúlag, ki már volt a képviselőház tagja."[13] Ez egyszerre tükrözi, hogy Pesty biztos megválasztásában, s ugyanakkor a választók és esetleges ellenjelöltek számára azt a benyomást kelti, hogy a választás már lefutott. Az egyhangú felléptetés természetesen csak a Szabadelvű Pártra vonatkozik, ilyetén megfogalmazása valószínűleg más párti ellenjelöltek elijesztését szolgálja. Annyiban jogos, hogy a választási kampány során nem merül fel az, hogy bármely ellenzékben lévő párt (akármilyen feszültségek vannak is a kormány és a város között) jelöltet állítson.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Végig kell járni a szokott fázisokat. A kezdeményezés nem valamely állandóan működő városi egyletből[14]jön, hanem az egyes jelöltektől s a helyi, városi Szabadelvű Párthoz torkollik. Tulajdonképpen a képviselőséghez való eljutás első lépése ennek (s esetleg a megyei pártnak) megnyerése.[15] Mindenekelőtt magát a pártot kell alvó állapotából felébreszteni, mivel a dualizmuskori helyi politikai pártok a választások közötti időszakban, ha egyáltalán, csak latensen léteznek, tulajdonképpen az azt meghatározó személyiségek minden választáskor újra szervezik, újra élesztik azt. Körmöcbányán 1877-ben a szokott jelöltkijelölésen kívül még egy feladat vár a pártra, új elnököt kell választania. Pehatsek az eddigi elnök, ugyanis, betegsége miatt lemond erről a posztról. A korszakban általában a "párt" csak egyszer ülésezik egy választás előtt: eldönti ki lesz képviselőjelöltje, s azután csak a választási kampány eseményeit szervezi. Nem így történik 1877-ben Körmöcbányán. Az első pártgyűlés nem igazán tudja betölteni a caucus feladatkörét. Január 21-én ugyanis két jelölt, s annak támogatói jelentkeznek ott. Az egyik Justh József Túrócz megyei földbirtokos volt alispán a másik Rutska Tivadar kolozsvári erdészeti hivatalnok. Pesty neve itt a főispán értesülése szerint el sem hangzott, a városi kormánypárt ekkor megválasztott új elnöke Schrőder Károly m. kir. főreáltanodai igazgató[16] Pestynek írott beszámolója alapján a Pehatsektől kapott információk alapján ő közölte Pesty életrajzát a választókkal. Kétségtelen, hogy az első értekezlet után két szabadelvű jelölt volt Körmöcbányán. A kampány azonnal megindult: "A Justh pártbeliek élénken mozogtak, zászlókat tűztek ki s plakátokat ragasztottak fel", s azután valamikor január végén Justh állítólag hirtelen visszalépett.


Gränzenstein Béla

Schrőder, aki úgy tűnik egyértelműen Pesty mellé áll február 2-re hívja össze a pártgyűlést, ahol majd lehetőség nyílik Pesty ajánlására. A negyedik felkínálkozó kormánypárti jelöltről Feyseisen Ádám pénzügyminisztériumi titkárról[17] ekkor már nem esik szó. Ez a pártgyűlés csak bizalmi bizottságot választott. E napon keltezett dr. Kubacska Hugó távirata Gränzenstein Béla miniszteri titkárnak, Pesty erős támogatójának, akivel rendszeres kapcsolatban áll, mely szerint "Ügyünk szépen fejlődvén biztos."[18] A február 6-án ülésező, négy napja született bizalmi bizottság, már annak tudatában hogy Rutska visszalépett, kizárólag Pestyt ajánlotta a két nappal később tartandó nagy pártgyűlésnek, amely azután valóban egyedüli jelöltként állította az ismert történészt.

Schrőder nem pusztán magát a jelöltet értesítette, hanem azonnal sajtóközleményt is fogalmazott: "A körmöczbányai választókerületi szabadelvű párt elnöke: Schrőder Károly főreáltanodai igazgató értesít bennünket, miszerint néhai Lehoczky György országgy. képviselő elhunyta folytán megüresedett képviselői helyre a f. hó 8-án csütörtökön tartott nagy pártgyűlésen egyhangúlag és egyedül Pesty Frigyes kiáltatott ki képviselőjelöltül. A pártban tehát teljes egyértelműség éretett el, s így biztosan remélhető, hogy a f.é. febr.15-én tartandó képviselőválasztásnál Pesty Frigyes fog, mint képviselő megválasztatni."[19] Az újsághír újfent a kampány része, sulykolni akarja a választókba az egyedüli alternatívát, hiszen Schrődernek Pestyhez írott leveléből kiderül: "A dolog nem ment minden oppositió nélkül, amennyiben akadt (igaz csak egy-két) polgár, ki ezen határozat-hozatalt még pár napra elhalasztani óhajtotta, ezek azonban zajos éljenzésekkel csakhamar elnémíttattak, úgy hogy az egyhangúlag hozott határozat formaszerű kimondásánál ők is belenyugodtak."

Ezek után már minden egyszerű volt, Pesty megjelent a városban, beszélt a mértékadó személyekkel, s végül, ahogy kezdtem egyhangúlag, azaz közfelkiáltással megválasztatott.


VII. A választást meghatározó szempontok. A már említett levelezés lehetőséget ad arra, hogy bepillantsunk az adott választói réteg értékrendjébe. Mi szólt, s ki szólt Pesty mellett, s mi szólt ellene.

A végül is valamilyen módon Pestyhez eljuttatott levekből egyértelmű, hogy a megnyilatkozók, legyen az a város polgármestere, a megye főispánja, vagy a helyi Szabadelvű Párt elnöke valamennyien Pesty ismertségére "országos nevére" tudományos teljesítményére hivatkoznak. Ebben szerepet játszik nemcsak Pesty nagy szakirodalmi munkássága, amelyről a napisajtó is beszámol,[20] hanem előző évben kapott királyi tanácsosi címe is. Az országos név nemcsak azt jelenti, hogy a körmöcbányaiak egy része, mindenekelőtt az itteni bárhogyan is értelmezett értelmiségiek tudnak a tudósról, hanem egyben azt is, hogy feltételezhetően "odafenn" a nagypolitikában is ismerik Pestyt. Ez meghatározó először a jelölt később a képviselő megválasztásában. Ilyen jellegű benyomásomat erősíti az, hogy a levelek állandóan hangoztatják Pesty összeköttetéseit. Ezek azok, amelyeken keresztül a megválasztandó képviselő a város érdekében működhet. Az összeköttetések nemcsak feltételezettek, sokan és különböző módon segítik Pesty sikerét. Gränzenstein Béla, aki pénzügyminisztérium V. főosztályán a bányászatin miniszteri titkár, egyértelműen síkraszáll mellette, s barátján, a helyi pénzverde egyik becsőrén, és későbbi főnökén Kubacska Hugón keresztül próbálja segíteni. A város volt főispánja, ekkor zólyomi főispán Radvánszky Antal is sokaknak szól érdekében, köztük az ekkori barsi főispánnak. A Radvánszky család más tagjai is aktívak.


Ipolyi Arnold

Sikerül a Hont megyei főispánt Majthényi Lászlót, akinek e vidéken nagy befolyása van, megnyerni a támogatók közé. Az akadémikus társak is színre lépnek: Ipolyi Arnold, akivel a Magyar Történelmi Társulat megalakulásakor Pesty szorosan együttdolgozott, s aki ekkor a besztercebányai római katolikus püspök, tehát akinek egyházmegyéjébe Körmöc is tartozik szintén sokat segít,[21] hasonlóan feltételezhető Kautz Gyula támogatása, akinek a helyi tanárokra lehet befolyása. A levelezésből egyértelműen kitűnik, hogy mindezek a támogatások nagy szerepet játszanak a helyi főispán Majláth István megnyerésében, akinek régi barátja, a Pestyhez hasonlóan temesvári születésű, Joannovits György országgyűlési képviselő ír rendszeresen Pesty érdekében, s aki Majláth válaszleveleit és táviratait mindig eljuttatja a várható képviselőjelölthöz.


Migazzi Vilmos

Pesty támogatói közé számíthatjuk Migazzi Vilmost is, aki Majláth előtt Bars főispánja volt, s ekkor a megye egy másik választókerületében, Aranyosmaróton szabadelvű képviselő. Érdekes támogatásokra, vagy együttműködésekre is fény derül a levelezésből. Pesty anyagában található 1877 februárjából két távirat, amelyeket ellenjelöltje Justh József küldött Kövér Gábor szabadelvű országgyűlési képviselőnek.[22] Mindezek a támogatók nyilvánvalóvá teszik mindazok számára, akiknek fontos, hogy az "idegen" jelölt összeköttetései valóban kiválóak. Ezt csak megerősítik magának a pénzügyminisztériumnak (vagy magának Széll Kálmán pénzügyminiszternek) január végén befutó, s több szálon, de mindenképpen Pesty mellett szóló lépései, amelyekre még visszatérek.

Mik azok a faktorok, amelyek gyengítik Pesty esélyeit. Mindenekelőtt a már említett idegen volta. Már Campione Sándor polgármester is azt írja 1876. december 25-i levelében "feltéve, hogy helybeli szülött a jelöltségre nem fogna jelentkezni [...] úgy találom, hogy Nagyságod állása a legnehezebbek közé nem tartozik." De mint említettem fellép Rutska Tivadar aki bár a pénzügyminisztérium kolozsvári jószágigazgatóságán dolgozik, mint Majláth írja egy levelében "körmöczi gyökér" s sokan a polgárok közül az ő pártján állanak "meg lévén győződve, hogy Körmöczöt méltóan csak körmöczi képviselheti."

Mind a két értékrend: az összeköttetésekkel rendelkező híresség, és a helyi elkötelezettségű személy ugyanarra a szituációra reagál, csak részben eltérően. A közös a kettőben, hogy a városnak sajátos érdekei vannak, melyek részben már említett súlyának elvesztéséből, további önállóságvesztéstől való félelemből, részben a központi kormányszervekkel való más feszültségekből következnek. Biztosítani kell, hogy, aki Körmöczöt reprezentálja; Pesten az adott kérdésekben a helyi és ne az esetleges központi akaratot képviselje. Campione már idézett levelében szó szerint ki is mondja: "Részünkről, jövendőbeli képviselőnktől megkívánjuk, hogy minden irányban önálló állást elfoglaljon, s tudománya - ismeretei, összeköttetéseinek érvényesítésével e választókerület jogait megvédeni képes legyen."

A kérdés tehát az, mi a jobb választás: kis befolyású de kétségtelenül helyi elkötelezettségű, vagy nagy befolyású de eddig még nem bizonyított elkötelezettségű személyt küldjenek az ország házába. Kijáró képviselőről van tehát szó,[23] aki kormányközeli, de nem kizárólagos kormányelkötelezett, aki a városért, s annak polgáraiért, akár egyéni problémáikkal kapcsolatosan hajlandó és képes lépni. Mint említettem a helyi értelmiség ismeri Pesty nevét, úgy tűnik a helyi polgárság nem, vagy számára ez nem elégséges. Január végétől kezdve sorakoznak a levelek, táviratok Pesty postájában, amelyek arra utalnak, hogy a helyi megismertetés sürgős és elkerülhetetlen. Schrőder pártelnök még február 6-án is így fogalmaz: "A polgárok sajnos nem ismerik Nagyságodat, ezért én és sokan hívei közül szükségesnek tartjuk Nagyságod idejövetelét." Két nappal később a még el nem kötelezettekre utalva írja ugyanő: "Ezen pár habozó a polgári elemet képviseli s ők sürgetik különösen Nagyságod mielőbbi idejövetelét." Nyilvánvaló, hogy szokott választási rítusnak megfelelően választási nagygyűlést is kell tartani, ahol a jelölt találkozhat nemcsak a városi polgársággal, hanem a környékbeli falvak választójogosultjaival is.

Mire jó a választási nagygyűlés? Erre a kérdésre egyértelmű tanácsot ad, mind a főispán, mind a pártelnök: "A programbeszédet német nyelven kellene tartani és inkább alantos és nem magos politikainak kellene lennie, hogy a közönséges polgár ember kit kiválóan kellene szem előtt tartani megértse. A hivatalnokok, az intelligentia amúgyis már meglévén nyerve." "Politikáról ne sokat beszéljen, a kormány dicséretében ne áradozzék, mondja meg csak azt, hogy képviselői állásában egész befolyását érvényesíteni hajlandó lesz a város erkölcsi és anyagi érdekei, jövő fejlődése érdekében, s e téren benne mindig hű szövetségesre találandnak: [...] ezzel legjobban fogja a szíveket meghódítani és a voksokat csoportosítani."[24]

A tanácsból egyértelmű, hogy Körmöcnek ugyan kormánypárti képviselő kell, de nem a kormány okvetlen szolgája, a megyei főispán még január végén is így fogalmaz: "elhárítom a gyanút is, mintha ő a kormány által szándékoltatnék a városra tukmáltatni, azon városra, mely csak az imént szenvedett veszteségek miatt még mindig nagyon nervozus."[25]Az idegesség oly nagy, hogy a polgármester még attól is fél, hogy esetleg a körmöcbányai választókerületet is megszüntetik.[26] Így természetesnek tűnik, hogy hiába ajánlja Pesty, hogy megszerzi a Szabadelvű Párt elnökének támogató sorait, a helyi pártelnök, Schrőder úgy látja, hogy sokan ebben gyámkodást látnának így tekintsen el tőle. A kormánnyal, a bármiképpen értelmezett központtal való elégedetlenség igaz a város, a választóközönség egészére, de nem igaz a választók egyes csoportjaira nézve.

Körmöcbánya választójogosult polgárait, a már eddig is idézett levelek több csoportra osztják: a leggyakoribb beosztás a hivatalnokok és intelligencia versus polgárok beosztás. Hogy a város életében meghatározó súlyú bánya, kohó, pénzverde, amely az összes foglalkozással rendelkezők több mint egy harmadának pénzkereső helye a politikai döntésekben is domináns, az mindenki számára nyilvánvaló. A polgármester már első levelében azt írja Pestynek hogy elsősorban a bányakincstár helybeli főbb hivatalnokait kellene megnyerni: Helvig Nándor bányahivatali főnököt, Bakhmann Gyula kohóhivatali főnököt és Privorszky Alajos bányatanácsost pénzverdei igazgatót. A különböző hivatalnokok a választóközönségen belül csak kis csoportot alkotnak; a népszámlálásban a bányászat és kohászat kategóriában 1869-ben 26 hivatalnokkal találkozunk, a városi és kihelyezett állami hivatalnokok száma ugyanekkor 69, mégis meghatározó szerepük van a politikai döntések kialakításában. Központilag a pénzügyminisztériumnak van a legtöbb szava, hiszen a már említett hivatalok mellett ott vannak az erdőhivatal tisztjei, az adóhivatal stb. A minisztérium és a miniszter szerepe még fontosabb, hiszen az egyik legfontosabb ellenjelölt Rutska Tivadar maga is a minisztériumnak alárendelt hivatal alkalmazottja.


Széll Kálmán

Így egyfolytában mindenki arra buzdítja Pestyt, s barátait, hogy nyerjék meg az ügynek Széll Kálmánt. Maga a főispán is ír neki. S január végén az első fordulatot valóban az hozza, hogy, mint Gränzenstein Kubacska január 27-i leveléből megtudja "a kormány részéről megígért utasítás végre Körmöczre megérkezett". Február elején, valószínűleg szintén a pénzügyminisztérium közbejöttével Rutska is lemond. 10-én Pesty megérkezik a városba végigjárja a hivatalokat és a polgárság jelentősebb képviselőit, s meglátogatja a környező falvakat is. Tárgyal a Justh (vagy a volt Justh) párt vezetőivel, akik végül is többé-kevésbé elfogadják. Még két nappal a választás előtt is feltételezi híveivel együtt, hogy elképzelhető újabb jelölt fellépése, akihez volt ellenfeleinek hívei puszta ellenzékiségből csatlakoznak. Ezért a választás napjára híveit majdnem úgy kell mozgósítania, mintha lenne ellenjelölt.[27] Mint már említettem a félelem felesleges, a választás napján nem jelölnek rajta kívül senkit, így a közfelkiáltásnak nincs akadálya.


VIII. Utójáték. Az 1877-es eseményekből eredő következtetéseket megerősítik az 1878-as választás eseményei, bár ezekről jóval kevesebb információ áll rendelkezésre. A meghatározó pontok itt is a város "önérdekei" és az, hogy "idegen" vagy helybeli tudja azokat jobban érvényesíteni. A középpontban már nem a múltbeli sérelmek, hanem a kormányzattal régóta fennálló vitakérdés eldöntése áll. A város erdőiről van szó, amelyek a pénzügyi kormányzat kezelésében vannak.

Az adott probléma alkalmas a helyi politika befolyásolására mint azt már 1876-ban is láthattuk. Ennek a városra nézve kedvező elintézésével próbálja a Bars vármegyei elit elintézni, hogy Körmöcz e megyéhez csatlakozzon.[28] Pesty egyedüli képviselőházi felszólalása is ezzel kapcsolatos, mikor 1878. május 7-én az 1878. évi költségvetési vita során, a pénzügyminisztériumi tárca részletes tárgyalásánál (egy kicsit összekeverve az interpellációt és a kérdésföltevést) felveti, hogy mi okból kezelteti a pénzügyminiszter Körmöcz városa erdeit az államkincstár költségén évi 5 - 8000 forintnyi kezelési hiánnyal, s hogy szándékozik-e Széll az állami takarékosság érdekében ezen visszás jogviszonynak véget vetni. Széll - mikor válaszol erre a formailag a költségvetési takarékosság érdekében, gyakorlatilag azonban Körmöcz város érdekében elmondott beszédre - jelzi hogy elmagyarázta már, magánúton Pestynek (tehát az tett már lépéseket ez ügyben), hogy a problémák a peres viszonyból fakadnak, s újfent felajánlja a méltányos megegyezésre vezető tárgyalást.[29]

Az 1878-as választás előtt úgy tűnik a Széll által megígért tárgyalások már folynak Chabada[30] polgármester a főispánnal és a pénzügyminisztérium szakértőivel tárgyal július vége felé. Ki is jelenti: "[...] ha ezen kérdés a választásig legalább csak főbb pontozataiban megoldatik, akkor (talán egyhangúan) megválasztása (mármint Pestyé - Sz.D.)bizonyos, mert ez esetben Gyurgyik úr és pártja teljesen visszalépne." Ezért javasolja Schrőder pártelnök a jelöltnek, hogy a választásokig fennmaradó pár napot Budapesten szentelje ezen ügy elintézésének. Pesty valószínűleg eléggé kétségbeesett helyzetben fogadja a jó tanácsot. Már túl van a korteskörúton, és bár pártja felkészülten várta, plakátokkal stb. s a vidéket is bejárta, egészen egyedül érezte magát. Se Széll támogatása nem érkezett meg (nem is sikerült vele a kapcsolatot felvennie), sem a Szabadelvű Párt központi bizottsága nem jelölte.[31] Ekkor, mivel más párti ellenjelölt van, valószínűleg ez is segíthetne. Nem lehetetlen, hogy a kormányzat támogatását éppen a város érdekében tett lépése következtében vesztette el. Ellenjelöltje a egyesült ellenzék színeiben fellépő Gyurgyik Gyula helybeli ügyvéd, s ő is foglalkozik az erdő üggyel.[32]

Az 1878-as választás komoly előkészületekkel folyik, az etetés-itatás mindkét jelölt pártja részéről meglehetősen nagy. Ugyanakkor a bizonytalanság is meglehetős. Még pár nappal a szavazás előtt is terjednek olyan pletykák a városban, hogy a kormánypárttal elégedetlenek - félve Gyurgyik visszalépésétől - az Egyesült Ellenzék központi klubjához (a Jobboldali Ellenzékből, a Független Szabadelvüekből és más disszidens volt kormánypártiakból kialakított, a kortársak által habaréknak nevezett pártról van szó) fordul jelöltért. Ebben szerepet játszhat az is, hogy Gyurgyik a választás előtti napokban pártját "Bürgerpartei"-nak nevezi, ezzel is hangsúlyozva helyi, s a polgársághoz s nem a hivatalnokréteghez való kötődését.[33]

A helyi jelölt nem lép vissza, sőt, mindenekelőtt a város környéki falvakban komoly hódításokat ér el Pesty pártjának kárára. A történészt továbbra is támogatja a helyi plébános, és a helyi Szabadelvű Párt elnöke, ez azonban már kevés.[34] Az 1877-es főbb segítők közül Majláth és Radvánszky főispánok sokkal visszafogottabbak, valószínűleg számukra nem a személy, hanem a választókerületnek a kormánypárt részére való megszerzése a fontos. Mivel nem sikerül Pestyt megválasztatni, Gyurgyikot veszik rá, hogy csatlakozzon a szabadelvűekhez, amit az a többség megszerzése után meg is tesz. Így egyszerre profitál a "kormánytámogatásból" és a városi ellenzéki attitűdökből. A sajtó is bizonytalan: előbb egyesült ellenzékiként, majd Gyurgyik nyilatkozatának megfelelően szabadelvűként jelzik a politikust.

A mandátum megszerzése után hű marad a kormánypárthoz, bár úgy tűnik azon belül egyéni magatartása van. 1881-ben még egyhangúlag választják képviselővé, majd 1884-ben és 1887-ben egy másik helybeli szabadelvűvel Ámon Edével a város 1879 és 1884 közötti főjegyzőjével szemben marad alul, a leadott szavazatok 48 illetve 47%-át megszerezve, s bizonyítva, hogy e városban nem a közjogi kérdések határozzák meg a politikai frontvonalakat.


Jegyzetek

[1] Toldy Ferenc - Jókai Mórnak 1868. december 12-én. In: Jókai Mór levelezése (1860 - 1875). Bp., 1975. 180. p.

[2] Az 1875-ben megválasztott képviselők 80%-a tartozott a kormánypárthoz, 9%-a a közjogi, 5%-a a jobboldali ellenzékhez, 6%-uk pedig nemzetiségi pártokat reprezentált.

[3] A Szabadelvű Párt oly sikeres volt az 1875-ös választáson, hogy 74 kilépő képviselője sem veszélyeztette képviselőházi többségét.

[4] Ld. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora (Magyarország története 1867 -1918). Bp., 1934. I. 154 -162. p.; Kovács Endre (főszerk.): Magyarország története 1848-1890. Bp.,1979. II. 1173-1180. p.; Kövér György: Az Osztrák-Magyar Bank megalakulása és működése 1914-ig. (Kézirat) 1992.

[5] Ld. Körmöczbánya főbányaváros múltja és jelene, bányászata és a magyar pénzverés története. Bp., 1909.

[6] Ld. Hencz Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon. Bp., 1973. 129 -134. p.

[7] Ld. 1876. XX. és 1877. III. törvénycikk.

[8] A városnak az 1870-es években 8 és 9 ezer fő között volt a lakossága. A polgárok közel háromnegyede német, több mint húsz százaléka szlovák volt. A foglalkozással rendelkezők 36%-a kötődött a bányászathoz és kohászathoz. A felnőtt férfiak 11%-a volt értelmiségi beleértve a lelkészeket, tanítókat, közhivatalnokokat s a történetünk szempontjából igen lényeges 26 bányászatban és kohászatban dolgozó hivatalnokot. A választókerületben 1878-ban 661 választót írtak össze. A választójogosultak a város összlakosságának megközelítőleg 7,6%-át, a felnőtt férfilakosságnak 28%-át tették ki.

[9] Az elemzett levelek, ahol más forrás nem jeleztetik: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (továbbiakban OSzKKt.) Fol. Hung. 1115. (= Pesty Frigyes körmöcbányai képviselőségével kapcsolatos iratok.)

[10] Először 1848-ban foglalta el ezt a posztot, sok magyar politikushoz hasonlóan, 1849 után letartóztatják, 1861-ben újra ő a polgármester, majd 1867-től újra ő. Egyértelműen képviseli a folyamatosságot. Egyike azon városi politikusoknak, akik a "megyeválasztás" kérdésénél Bars vármegye mellett foglaltak állást. Ld.: Bars vármegye. Bp., én. [Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai.] (továbbiakban: Bars vármegye) 448. p.

[11] Pehatsek politikai szerepe nem új, már az 1872-es választás idejéből vannak adataink arról, hogy a helyi kormánypárti jelölt (az 1869-es vesztes Havas Sándor) érdekében mindent megtesz. Ekkor a balpárti polgárok ugyanis keresztül vitték a választást lebonyolító központi választmányban, hogy a szavazást ne nyíltan, hanem titkosan tartsák. Pehatsek és "érdektársai" a belügyminisztériumhoz fordulnak tiltakozásul. A Pehatsek Alajos és érdektársai kifejezés nem arra utal, hogy ne lett volna Deák párt 1872-ben a városban, hanem arra a közjogi felfogásra, mely szerint szervezett pártok nincsenek: a képviselőjelölteket személy(ek) állítják, s személyek választják meg. Ld. A belügyminisztérium 1872 júniusában kelt leiratát Körmöcbánya város központi választmányának, melyben tükröződik az 1848:V.t.c. 32&-ának többértelműsége "utasítom a központi választmányt, hogy újabb megfontolás tárgyává tegye azon körülményt, vajjon az ottani képviselő választásnál a közakarat nyilvánulása nem nyerne-e inkább kifejezést a nyilvános szavazat, mint a titkos szavazás útján?" Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) K 150. (= Belügyminisztérium általános iratok.) II. kútfő 10. tétel. 17689. (161. csomó). A nyílt vagy titkos választás problémájára ld. Gerő András: Az elsöprő kisebbség. Bp., 1988.; Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. Bp., 1980.

[12] 1869-ben a Hont vármegyei Szalkán választották meg Deák-párti képviselőnek, majd Hont vármegye főjegyzője, 1872-től alispánja, s végül 1875-ben lett Bars vármegye főispánja.

[13] Politikai Újdonságok, 1877. január 3. XXIII/1. 6. p.

[14] A városban ekkor működik (1862 óta) a Concordia egylet, (1875 óta) társaskör, van még lövészegylet és önkéntes tűzoltó-egyesület is, ahogy az egy rendes városban dukál. Csak 1880-ban alakul meg a Körmöczbányai Magyar Egyesület (mint említettem a városban elenyésző számban élnek magyarok), melynek elnöke a helyi Szabadelvű Párt vezetője. Nincs nyoma annak, hogy az 1877-ben működő egyletek közül bármelyik is részt vett volna a képviselőválasztásban, s ez megfelelt az általános magyarországi gyakorlatnak; sokszor még a politikai célkitűzéssel rendelkező egyletek is "átengedik" a képviselőjelölést s a kampányszervezést a tulajdonképpen nem létező pártoknak.

[15] Majláth főispán jelzi egy levelében, hogy az új szituációban, mikor Körmöcbánya Bars megye része, nem pusztán a városi kormánypártot, hanem a megyeit is meg kell nyerni, s vigyázni kell, hogy a két "szervezet" között ne legyen ellenségesség, ne legyen a körmöcbányaiaknak újabb sérelmük. Pestyt nemcsak a városiaknak, hanem a megyeieknek is ajánlják, mint arról az alispántól a főispán értesül. Nincs olyan adatom, hogy a megyei Szabadelvű Párt kísérletet tett volna a városi befolyásolására.

[16] Pályájára ld.: Emlékkönyv. Kiadja a Körmöczbányai áll. főreáliskola tanári testülete az intézet 50 éves fennállásának jubileuma alkalmából. Körmöczbánya, 1906. és Hlatky József - Schrőder Károly: A Körmöczbányai középiskola története a XVI. századtól a jelen korig. Bp., 1895.

[17] A pénzügyminisztérium VII. főosztályán a felsőmagyarországi gazdászattal foglalkozik, innen kötődése a területhez, ugyanakkor ugyanúgy Széll Kálmán "alárendeltje", mint még sokan e történetben.

[18] Gränzenstein azonnal átküldi a táviratot Pestynek ráírva: "Gratulálok Gr. Béla."

[19] Ld.: A Hon, 1877. febr. 9. XV. 36. (esti szám) 1. p. és Pesti Napló, 1877. febr. 9. XXVIII. 36.(esti szám) 1. p.

[20] Például éppen az 1877-es választás idején tárgyalja a sajtó, hogy elfogadták Szörény vármegye új, Pesty által tervezett címerét.

[21] Olyan tanácsot is kap Pesty, hogy városba látogatásakor kísértesse el magát Ipolyival. A püspök nyilván ilyen közvetlen politizálásra nem kapható, de lehetséges, hogy ő is szerepet játszik abban, hogy Pestyt a városban tett korteskörútján nemcsak a helyi szabadelvű pártelnök, hanem Belházy Imre körmöcbányai plébános is elkíséri mindenhová. Ld.: Pesty Frigyes Pesty Irmának 1877. február 13-én. OSzKKt. Levelestár.

[22] Ezek alapján Justh még február 6-án is kísérletet tett "pártja" megszervezésére, akkor, amikor sokan úgy tudták, hogy már lemondott a képviselőjelöltségről: még február 7-i távirata is így szól "A kilátások pártomnál eddig nem kedvezők."

[23] Ezt a Pesty hagyatékban található levelek is bizonyítják, amelyekben a képviselőtől részben a város ügyes bajos dolgaiban való eljárást, részben egyéni problémákban való segítséget kérnek. Érdekes, és valószínűleg jellegzetes, hogy maga a főispán, Majláth István is kéri volt támogatottját, hogy összeköttetéseit felhasználva segítsen a városban egy háziipar iskola felállításában. Ld. Majláth István - Pesty Frigyesnek. 1877. május 31. OSzKKt. Levelestár. Ezzel szeretne a főispán azon a nyomoron segíteni, melyről Bars vármegye közigazgatási bizottságának 1877. február 7-i ülésén Fokla János adófelügyelő számolt be, bemutatva többek közt egy "Jaestraba községből hozott kenyeret, mely korpából és káposztalevelekből van sütve, s mely Körmöczbánya vidékén a nép nagy részének eledelét képezi." Pesti Napló, 1877. febr. 14. XXVIII/40. 3. (reggeli szám).

[24] Igen jellemző, hogy az egész vizsgált levelezésben csak egy utalást találtam a már említett politikai válságra. Pesty feleségének írott levelében jegyzi meg, hogy nagyon aggódik a "politikai helyzet" miatt. Pesty Frigyes - Pesty Irmának. Körmöczbánya 1877. február 13. OSzKKt. Levelestár.

[25] Az ellentétekre Majláth már korábbi leveleiben is utalt, például január 4-én: "Alig vette fájdalmasabban bár melyik volt sz. kir. város kiváltságainak beszüntetését, mint Magyarország 'főbányavárosa'. Ehhez járult még az is, hogy a jelzett elkeseredés folytán, az utóbbi időben a város közönsége és a belügyminisztérium közt nem egy komoly confliktus jött felszínre, s a város passióval opponált." Február 22-én, már a megválasztott képviselőnek gratulálva, szövetségest keresve írja a főispán: "Kétségtelen: sokban igen méltánytalan a kormány ezen jó érzelmű és áldozatkész ódon város iránt. Legutóbb, a város által az új szervezetbeli tisztviselők számára megállapított tiszti fizetésekbe kötöttek be, mert ott néhány száz forint emelés fordul elé. A rendszermerevségből egyenlíteni akarják a polgármester fizetését a járási szolgabírákéval - jóllehet az, egy millió értéket meghaladó városi vagyont, a stubnyai uradalmat is kezeli, míg az utóbbiak egy krajcárt sem kezelnek. A városi bizottság igen helyesen, igen okosan illő fizetés megállapítás által kíván jó és megbízható tisztviselőkre szert tenni, mert bizony a mai nehéz viszonyok közt képzett és előre törő városiak sem maradhatnak tűzhelyüknél közszolgálatban, ha nem válik lehetségessé, hogy fizetésükből illően existálhassanak."

[26] Nemcsak, hogy erre nem kerül sor, de mint a belügyminisztérium 1877. január 11-i a képviselőház elnökéhez intézett átirata kimondja "Körmöczbánya város központi választmányának hatáskörét az 1876:XX. t.cz. érintetlenül hagyta." MOL. K 150. II. kútfő 10. tétel. 1246. Néhány évig tehát még a város maga intézheti képviselőválasztási ügyeit.

[27] Ld. Pesty Frigyes - Pesty Irmának. Körmöczbánya, 1877. február 13. OSzKKt. Levelestár.

[28] Ld. Migazzi Vilmos levelét Bodó alispánhoz 1876. július 26-ról: "Körmöcz városnak van egy nagy erdőpere a kamarával, meg kell ígérni, hogy az ügyet magunkévá fogjuk tenni." Bars vármegye. 448. p.

[29] Az 1875. évi augusztus 28-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. 17. kötet. Bp., 1878. 180-182. p. Az erdővitának végül csak 1879. július 1-én lett vége. A vitatott erdőterület körülbelül egy negyedét megkapta a kincstár, a többi visszakerült a város kezelésébe. Az ügy elintézéséért Körmöcbánya 1880. júniusában Majláth főispánt díszpolgárává választja.

[30] Chabada József 1870-től a város főjegyzője s 1877-től polgármestere volt.

[31] Ld. Pesty Frigyes - Pesty Irmának. Körmöczbánya 1878. július 27. OSzKKt. Levelestár.

[32] Igaz, hogy könyve, melyet 1878 novemberében fejez be csak 1879-ben jelenik meg: Körmöcz-bánya szab. kir. főbányaváros és a m. k. bányakincstár között a város területi és stubna- uradalmi erdők kezelése és használata iránt fenforgó viszály tekintettel a hazai bányajogra, eredeti kútfők nyomán. Bp., 1879.

[33] Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a dualizmus időszakában nincsenek a húszadik századi értelemben vett szervezett pártok. Sokszor a jelöltről nevezik el a választás idején egzisztáló helyi pártot. A központi pártnév használata tulajdonképpen csak utalás a jelölt egyik jellemzőjére. A "Bürgerpartei" vagy a "Városi párt" elnevezés gyakran előfordul olyan esetekben, ahol a választáson induló politikus nem akarja túlzottan hangsúlyozni valamely képviselőházi párthoz való kötődését.

[34] Már az "országos névvel" való rendelkezés sem segít; hiába tudja a városi intelligencia, hogy Pestyt 1877 májusában az Akadémia rendes tagjává választották, a polgárságot ez nem hatja meg.

 

 

FEL