HAZAI ZSIDÓSÁG

Városi Béláné

 

  Zsidók Sárospatakon[1]

2020.10.25.

A szakdolgozatom alapján összeállított cikkemben arra törekedtem, hogy hiteles képet nyújtsak a Sárospatakon élt zsidóság életéről a teljesség igénye nélkül. Szerepük hangsúlyozása rendkívül fontos, a város egykori kereskedő jellegét a nagyszámú zsidó betelepülők növelték és biztosították. Rövid betekintést adok a korabeli zsidó vallási vezetőkről, iskoláikról, egyleteik működéséről, temetkezési szokásairól. Kiemelten fontos az egykori rituális fürdő szerepének hangsúlyozása és a figyelem felhívása a műemlék helyreállítására, gondozására. Kutatásommal szeretnék hozzájárulni egy zsidó emlékmúzeum felállításához Sárospatakon.

Az alábbi összeállításban önálló kutatásom és fotóim alapján néhány közérdeklődésre számot tartó információt szeretnék megosztani, illusztrálva a sárospataki a zsidó kultúra mai helyzetét, egyben a megmentésére, ápolására, tiszteletére felhívni az olvasók figyelmét. Mély megilletődéssel és együttérzéssel olvastam a róluk szóló visszaemlékezéseket a vészkorszakból. Személyes érintettségem abból is fakad, hogy mindennap, mikor munkába megyek, a mikve rituális fürdő megmaradt romjai mellett visz el az utam. Többször elgondolkoztam azon, milyen nyüzsgő élet folyt itt valaha, aminek mára még az emléke is elhalványult. Csak egy tábla jelzi a fürdő helyét, de kultikus tartalmára nincs érdemi utalás.

  Míg a református, a római katolikus, és a görögkatolikus felekezetek jelenlétükben őrzik történelmüket, egyetlen vallásfelekezet, a zsidóság és kultúrája viszont nincs jelen napjainkban, a városban. Már 1989-ben szorgalmazta Újszászy Kálmán néprajzkutató professzor a zsidó kultúra helyi értékeinek feltárását, megőrzését. Arra a történelmi szerepre hívta fel az elöljáróink figyelmét, melyet egykor a város zsidó lakossága jelentett. „A valaha itt élt zsidóságra, ma már leginkább a középületek megmaradt, egészen egyedülálló komplex együttese emlékeztet, a volt zsinagóga épülete, a téli imaház, a zsidó iskola és rabbi lakás, a rituális fürdő, szinte egész Európában, sehol sem található meg, ilyen vizuális közelségben egymáshoz. Egy Zsidó Emlékmúzeum felállítását szorgalmazta, amely kulturális örökségünk részét is képezhetné.”[2]

Hivatásom – közösségszervező és diakóna – arra ösztönöz, hogy minden lehetőségemmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy Sárospatakon létrejöjjön a megőrzés és az emlékezés méltó intézménye.

Asher Zohár (Fényes György) Izraelben élő, sárospataki származású túlélő könyvében értékes adatokkal, képekkel, dokumentumokkal támasztja alá mondanivalóját, a sárospataki zsidóság negyvenes években átélt megpróbáltatásairól és küzdelmeiről. Munkája felbecsülhetetlen értékű, hiszen név szerint sorolja fel a Sárospatakon élt és elhurcolt, hősi halált halt zsidó asszonyok, gyerekek, férfiak, idősek és fiatalok neveit, továbbá a városunkban betöltött szerepüket és a foglalkozásaikat. Egyértelműnek ellene lennie a mindenkori városvezetés részéről, hogy megteremtse az emlékezés feltételeit, hiszen sokat köszönhet Sárospatak az egykor itt élt zsidó lakosságnak. Erről olvashatunk Fényes György könyvében is:

„A magyarok és a zsidók békés egyetértésben élnek egymás mellett és régi tradíció közöttük a jóban, rosszban való osztozkodás. Így volt már 1848ban is, mikor históriai emlékezés szerint a város prédára vetését a zsidók hárították el. Ez akkor történt, mikor az orosz hadsereg vonult át a városon és a református kollégium elkeseredett diáksága köveket dobált rá a kollégium ablakaiból. Az oroszok megálltak és ágyúikat lövésre készen a községre irányították. Erre a hitközség vénei az idegen hadsereg főparancsnoka elé vonultak. A szájhagyomány nekik tulajdonítja, hogy a parancsnok visszavonta veszedelmes rendelkezéseit és ellenségeskedés nélkül vonult ki a városból.”[3] (Asher, 1994:58) A konfliktus megoldásában döntő szerepe volt az ideköltözött zsidók nyelvismeretének. Ahhoz, hogy egy más kultúrájú népcsoportról hiteles adatokkal tudjunk szolgálni, sok-sok évre volna szükségünk, ráadásul csekély forrásanyag, áll rendelkezésre. Az, hogy a sárospataki zsidóság múltjáról, nagyon keveset tudunk dokumentumokkal alá támasztani, az utókor számára, a két világháború pusztításának, a cseh megszálláskor az iskolában elszállásolt cseh katonák, barbár kivonulásának köszönhető. A sárospataki levéltárban elhelyezett iratanyag, szinte teljes egészében megsemmisült, a Sátoraljaújhelyben található levéltárban, azonban még fellelhetők értékes iratok, népszámlálásokról, jegyzőkönyvek, egyéb bejegyzések, könyvek és lexikonok. „Bár hiányosak és ellentmondásosak is az iratok, ... a 18-19 század eseményeire és a szájhagyományra tudunk támaszkodni”.[4] (Benkő – Wirth, 2015:99).

1. A zsidók letelepedése Zemplén (vár)megyében

A zsidó csoportok Zemplénben való letelepedésére keresve a választ, szintén nem található hivatalos okirat. Az viszont köztudott, hogy a Hegyköz és a Bodrogköz életében mindig is meghatározó volt a szőlőtermesztés, a borkereskedelem, így a galíciai zsidók bevándorlási hulláma is elsősorban a kereskedelmi kapcsolatokra vezethető vissza. Az első olyan adat, amely letelepedésükre enged következtetni, Perényi Imre nádorsága idejéből való (1504-1519). A nádor a budai Mendel családdal kereskedelmi kapcsolatban állt, egy Israel nevű zsidón keresztül tartották a kapcsolatot, ez a magyarázata annak a bejegyzésnek, amit Kassa város jegyzőkönyvében 1489-1494-között találunk: Jude von Patak. Israel az ura (Mendel) nevében egyszer egy kassai polgár minden vagyonát letiltatta tartozásai miatt.

A legrégebbi összeírás 1726-os keltezésű, amely két zsidó családot említ, a nevükből ítélve galíciai származásúak: Jakubovics és Josephovics.

1753-ban az összeírás már 4 családfőt, 1778-as Nagypatakon 12, Kispatakon pedig 2 családfőt nevez meg. Tíz évvel később már 22 zsidó család élt a városban. 1811-ben 59 zsidó családfőt jegyeztek fel. 1828-ban a Ludovicus Nagy leírásban 446 zsidóról tesz említést és már feljegyzésre került a zsinagógájuk is.

A népszámlálásoknak[5] köszönhetően a zsidók száma:

1840-ben 437, 1869-ben 801, 1890-ben 853, 1900-ban 956, 1910-ben 1033, 1920-ban 1168, 1930-ban 10961, 1941-ben 1036, 1945-ben 220, 1960-ban mindösszesen 42 fő volt. (25 a felnőtt és 17 a gyermek.)

Sárospatakon a zsidók letelepedése két periódusban zajlott. Az első, a Bodrog hídfő körül figyelhető meg, ahol a piaci központjukat alakították ki. A második a Retel utca környékének puritán lakóházai között, ahol felépült a közösség imaháza (1905), az iskola, a jesiva a fiatalok tanháza. Letelepedésük a XVIII. század utolsó negyedére tehető, körülbelül 1780-ra.

Galíciából érkeztek és vallásilag az ortodox irányzathoz tartoztak, szegényebbek voltak, mint azok, akik Sziléziából vándoroltak ide.

Az ortodox zsidók a cigánysoron éltek. A Vízi kapuhoz nem messze, baloldalon volt a zsidó ispotály, melyet a források 1858-ban már feljegyeztek.

A sziléziaiak vallásilag a neológ irányzatot képviselték. A neológ imaházuk (1895) a mostani műszaki áruház helyén, a Rákóczi úton található. A XIX. század második felétől már működött a rituális fürdőjük, a zsidó iskola 1885-ben alapítványból épült fel.

Itt élt a zárt és a külső szemlélő számára különös életvitelű közösség valamennyi elöljárója, a rabbi, a tanító, a vágó. Mivel önálló egységet alkottak a városban, ezért nevezték zsidó városnak. A vallásgyakorlásukhoz elengedhetetlenül fontos intézményeik, egy kb.150m-es sugarú körben helyezkedtek el. Középpontban a mai Rákóczi utca és a Béla király tér állt. Méltán említik a források a Bodrogköz kapujának azt a 34 öl (61,2m) hosszú, kő lábakon álló fahidat, amely összeköti Sáros Patak Nagy és Sárospatak Kis települést, a zsidó közösség letelepedésének színhelyét. (1. ábra.)

1.ábra: Sárospatak a 2. katonai felmérésen  Forrás: S.R.K.T.Gy.Adattár

 

2. Rabbik Sárospatakon

A hitközség lelki gondozása elsősorban a tanító és a lelkipásztor feladata. A nagyszámú pataki zsidó hitközségi élet szellemi vezetői a tudós rabbik voltak, akik köztiszteletnek örvendtek. A sárospataki Cigánysoron lévő ortodox zsinagóga és környéke.

Festette: Győri Elek 1932. Forrás: S.R.K.T.Gy.Adattár

„A rabbi, a zsidó lelkész címe. Az arám nyelvben a mestert jelenti ez a cím, már Jézus korában is használatos volt. Hiszen a tanítványok is mesternek szólították Jézust, olvashatjuk a Bibliában. A Talmud szerzők egyik generációjának tagjai, szintén ezt a címet viselték. Csak az élhetett ezzel a címmel, aki az un. szemichó-ban (kézfeltevésben) felavatásban részesült. A Talmud idejében, csupán a tanításra adott jogot a felavatás, a lelkészi teendők nem tartoztak a rabbi hatáskörébe. A Talmud lezárását követő századokban élt tudósok, nem éltek a rabbi címmel. A középkorban ismét divatba jött és lassan a lelkészekre ruházták át.”[6]

Egy véletlen beszélgetésnek köszönhetően tudomásomra jutott, hogy a hozzánk közeli településen, Bodrogkeresztúrban nagy készülődés folyik. 2015. április 23-ára ismét a zsidók látogatását várták, ami már hagyománnyá vált generációk óta. Most azonban még a megszokottnál is nagyobb volt a készülődés. Reb Sajele – akit az emberek csak úgy emlegettek: a csodarabbi – halálának 90. évfordulójára készülődtek.

Bodrogkeresztúr címerében egy Dávid csillag található, amely arra utal, hogy a három keresztény egyházközség mellett (római katolikus, görög katolikus, református) jelentős szerepet kapott a zsidó hitközség is.

A csodarabbi háza mellett imaház, zsinagóga, iskola és zarándokház is működött. A zsidók többsége a keresztúri temetőben van eltemetve. Ez a temető a Dereszlán (így nevezik a keresztúri hegyet) található. Itt nyugszik a csodarabbi a családjával és sok más zsidóval együtt.

„Ohel”

Bodrogkeresztúri zsidó temető (Városi Béláné saját készítésű fotója)

Még ma is nagyon sokan járnak ide megnézni a házat és a temetőt, Amerikából, Izraelből, a világ és az ország minden részéből.

A temető gondnoka külföldi segítséggel hozatta rendbe a sírköveket. A zsidók nem virágokat, hanem apró gyertyákat vagy kavicsokat helyeznek el a sírokra, így róják le kegyeletüket. A rabbi sírjának van egy különlegessége, a sírban van egy kis láda, amelyen egy kis nyílás található, ahová a zsidók és a falubeliek berakhatják kvitlijeiket, melyeket a rabbinak vagy a családjának írnak. Általában a kívánságaikat fogalmazzák meg, várva a külső segítséget, a csodarabbi közbenjárását. Ma is szájról-szájra hagyományozódnak apró történetek a rabbi tevékenységéről, például: „Éhínség fenyegette Bodrogkeresztúrt. Ekkor a rabbi imái sikerrel jártak, egy krumplival megrakott szekér kereke éppen az ő háza előtt tört ki, ő fél áron megvásárolta a rakományt és odaadta a szegényeknek” – jó ember volt![7]

A csodarabbi hírnevét mutatja, a temetéséről szóló legendák sokasága mellett az is, hogy még 90 év múltán is jönnek zarándokok hozzá, zsidók és keresztények, messzi idegen földrészekről, országokból, és ezek az emberek hisznek az csodatételekben. Ennek alapja az volt, hogy a rabbi sokat olvasott, igazságos és próféta lelkületű, segítőkész, nagytekintélyű férfi volt. Bölcsességét felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül gyakorolta is. Máig számos történetet mesélnek róla, melyek közül az alábbi különösen kedves számomra, mivel annak egyik szereplője a családunkhoz tartozott.

„Az apósom halász volt, az öreg Városi, ő mesélte… Nem akartak menni a halászok, mert nem fogtak halat. Azt mondja a szent pap megbízottja: minden dobásra ötven krajcárt ad, csak fogjanak. Kellett volna a hal… Dobóhálóval hajigáltak, de semmi…

Akkor eljött a rabbi, hozzá fogott imádkozni a Bodrog partján. Annyi halat fogtak mindjárt, hogy nem bírták kihúzni.”[8] (Petrik, 1962. Bk.)

A Városi család halászat közben (Családi fotó)

A sárospataki zsidó hitközség rabbijai – a legrégebbi nyomtatásban megjelent és hitelesnek vélt adatok alapján [9] - így követték egymást:

* 1828-1829 Sinyavai Lewi Hirsch a legelső helybeli a Galíciai Sinyovából ideszármazott rabbi.

* 1837-1859 Schattin Simon követte, kiváló talmud tudós, akinek hátrahagyott Kehunáth Olám vagyis Örök Papság- című művét, Schattin Hermann a brünni egyleti rabbi adatta ki. Támogatója Szófer Mózes híres pozsonyi főrabbi volt.

* 1860-61-ben Jesejá Ha Kohen Bayern (Baier, Beiron?) következett, szintén híres talmud tudós volt, aki 1867-69 között megtartott egyetlen Egyetemes Izraelita Országos Kongresszuson, mint a Bodrogköz képviselője vett részt. Baiern az ortodox szervezethez csatlakozott, gyülekezete azonban csak halála után követte őt, ami 1885.december 7-én következett be, jegyzi meg Fischer Fülöp főrabbi.

* 1886-ban utóda Ehrenfeld Jezsajás berzevicei rabbi volt. Szófer Mózes unokája, akinek sikerült megvalósítania, hogy a gyülekezete az ortodox irányzathoz csatlakozzon. Nagy Surányi rabbiként 52 éves korában halt meg. A Tórához írt magyarázatai: /Sévet Szófer/ - Az író vesszője- név alatt, veje Blum Juda által került kiadásra jegyzi meg szintén Fischer Fülöp.

* Schwarcz Lázár alrabbiként a legszükségesebb feladatokat látta el.

* 1909. október hó 26-án az utolsó rabbiként Fischer Fülöp került beiktatásra.

1877-ben született Kiskunhalason, atyja Fischer Imre volt, Gyönki rabbi. Anyja: Szofel Malvin, szintén rabbi család gyermeke volt. A rabbi képzőt Pozsonyban végezte, első állomáshelye Dévaványa, majd Sárospatakra kerülve, mindenki megelégedésére végezte teendőit, egészen a haláláig. Szerencsére székfoglalójának beszéde fennmaradt, amelyben kifejti működésének alapelveit. Rendkívül nagy szerepet tulajdonítanak neki a zsidó népiskola fenntartásában, templomi beszédeiben, röpiratokban kelt a népiskola védelmére, az államosítások idején. Tanulmányait a majna-frankfurti rabbi-képzőben fejezte be, azon kívül teológiát, filozófiát hallgatott. Fischer Fülöp (1909-1944) Sárospatak főrabbijaként korának elismert szellemi vezetője volt.

 

Forrás: Gulyás József – Kántor Mihály (szerk.) 1933 Magyar városok monografiája XII. - Sárospatak és vidéke. Budapest.

3. Sárospatak az iskolaváros. Goldblatt Farkas szerepe

Sárospatak a kultúra ápolására, az oktatásra mindig nagy gondot fordított, méltán érdemelte ki a Református Kollégium a Bodrog-parti Athén-nevet.

Csokonai szerint a Múzsák székhelye. Mára pedig már méltán viseli a magyar Cambridge nevet, mert először itt szerezhettek a diákok angol nyelvű diplomát az országban.

Nagyon sok híres ember tanult itt, akik pataki diákként még ma is sokat tesznek iskolájukért. Öreg-diákként a világ minden tájáról hazalátogatnak, az alma mater még most is vonzza őket. Országszerte híresek a sárospataki diák-napok, még ma is elevenen él emlékezetükben a sok színes program, a nagytekintélyű tudósok, művészek jelenléte városunkban.

A zsidók körében is több különböző iskola működött Sárospatakon, elemi iskolájukat elég későn, 1885-ben indították el. A földszintes épület, ahol a tanítás folyt, kontyolt, nyeregtetős. A héber betűvetésre a 3-és 5 éves korú gyerekeket az ún. chéderben, speciális iskolában tanították, ezek a gyerekek játékosan tanulták az imakönyvolvasást, süteményre írt szöveg segítségével.

Asher Zohar emlékezete szerint ebben az időben (1926) élt számszakilag a legtöbb zsidó Patakon, összesen három tanító tanította a hat évfolyamot, két-két évfolyamot egybefogva. Az első és a második osztályt Kovács Anna, a harmadik és negyedik osztályt Szegő Lipót, és az ötödik és hatodik osztályt Zihermann József vezette. Különös gondot fordítottak a tanulók hittan-oktatására, ezt a feladatot Fridlenberg, Liff és Króm nevezetű tanítók látták el.

Fischer rabbi áldozatos munkájának köszönhetően az iskolák megmaradhattak a gyülekezet gondozásában még az államosítások idején is.

A legtöbb zsidó gyülekezetben, de az oktatásban is a Tóra tanulmányozását tartották a legfontosabbnak, hiszen az a Biblia első öt könyvét, azaz Mózes öt könyvét foglalja magában. A Tórát egy arra avatott speciális felkészültségű írnok, a szofer kézzel másolta pergamenre úgy, hogy a másolás pontosságára, még az egyes betűk formájára is külön ügyelnie kellett.

Egyébként alkalmatlanná vált a használatra, egészen addig, amíg ki nem javították. Már évezredek óta ilyen módon másolják a Tóra tekercseket, ezért bátran mondhatjuk, hogy nincs benne számottevő eltérés.

Az is köztudott, hogy a Tóra a zsidó közösség legnagyobb becsben tartott szent könyve, még ma is úgy őrzik, mint az ókori Jeruzsálemi templomban, a zsinagógák keleti falánál, a frigyszekrényben. Pontosan úgy, ahogyan a Mózes által írt tekercseket őrizték a frigyládában.

Minden évben ún. hetiszakaszokra osztva olvassák át a tekercseket, a világ minden pontján, ugyanazt a szakaszt olvassák fel, ezzel is magyarázható, hogy minden zsinagógában kell lennie legalább egy Tóra tekercsnek, amely nem csak a vallási, de a közösségi élet fontos részét képezi.

Volt Sárospatakon egy harmadik típusú iskola is, ahová a 13-ik életévüket betöltött zsidó gyerekek járhattak – úgy nevezték, jesiva. (Talán egy régi rabbi alapíthatta, bár nincs róla konkrét adatunk.) Tanulóik talmudikus és rabbinikus oktatásban részesülhettek. Vezetőjük: Schwacz Lázár helyettes rabbi volt, a tanulók a bócher nevet viselték. Úgy nevezték a rabbi előképzőt, ahonnan többen eljutottak a Budapesti Rabbiképzőbe.

Ezek az iskolák a tudományra és az erkölcsiségre nevelték a fiatalokat. A jesiváról sem tudunk sokat, csupán annyi van feljegyezve, hogy a hallgatók ellátását a hitközség tagjai biztosították. Helyileg a haszid imaház közelében, (Retel utca 35.) a zsidó városrészben találjuk meg a nyomait.

Kiemelkedő szerepe és jelentősége volt Goldblatt Farkasnak,[10] számtalan önzetlen felajánlásának sokat köszönhet a város.

A tantermek mellett tanítói lakások, melléképületek megvásárlásával segítette a zsidó elemi iskolaalapítást, továbbá alapítványt hozott létre a hitoktatók mindenkori díjazására.

Erről tanúskodik a következő felirat, melyet anno az iskola bejárata fölé helyeztek el.

Az iskola lebontását követően a tábla a Rákóczi Múzeumba került.

„Ezen izraelita hitközségi iskolát építette
és alapítvánnyal ellátta 1885-ik évben
Goldblatt Farkas”

 

Forrás: Benkő-Wirth, 2015.

Ma már az Erdélyi János úti lakótelep van a helyén, sok egyéb mellett ez is lebontásra került. A deportálásokkal iskoláink sorsa is megpecsételődött.

Sárospatakon a magyarok és a zsidók békés egyetértésben éltek, a soá a helyieket felekezeti hovatartozásuktól függetlenül megrendítette, örök sebet ütve a lelkükön.

Sárospatakon, ebben a nagy múltú iskolavárosban már az 1780-as években szigorú ortodox keretek között működött a hitközség. Az izraelita népiskolában az oktatás magyar nyelven folyt.

Az oktatással kapcsolatban még egy fontos személyt kell említeni: Somosy János volt teológia professzort. A hittan és ószövetségi írások nagy ismerője, a héber-magyar szótár (R-betűig) összeállítása mellett meggyőződése volt, hogy a magyar nyelv, rokonságban van a héberrel. A teljes szentírás az ő gondozásában jelent meg Sárospatakon. Ez is azt bizonyítja, hogy Sárospatak méltán lehet büszke múltjára.

 

4. Zsidó Egyletek Sárospatakon

A zsidó közösség számos egyletet is működtetett Sárospatakon.

* A legrégebbi közülük, a Sárospataki Izraelita Betegsegélyező és Temetkezési Egyesület, 1799-től a források már említik a Chevra Kadisha Szentegylet (Temetkezési) vagy a Betegsegélyző egyletet, 1858-ban pedig a zsidó ispotályt.[11]

(Balassa, 1994:123)

* A Sárospataki Izraelita Nőegylet /1870-1880/ tagjai rendkívül fontos feladatuknak tartották, a betegek, árván maradottak, gyermekágyasok, keresőképtelenek, özvegyek és a szegények megsegítését.1893-ban már működött a kistemplomot fenntartó egyletük, melyben külön tarthatták meg a saját szokásuk szerinti istentiszteletüket. [12](Gulyás, 1933:154)

* Az Izraelita leányegylet alapszabálya, 1919.december 18-án kelt, a sárospataki Rákóczi Múzeumban található.[13] (leltári száma: 55-229)!

„A leányegylet célja: A jótékonyság gyakorlása általában, de főképp szegény sorsú lányok férjhez menetelénél segélyt nyújtani, amennyire az anyagi viszonyaink engedi” (I. Fejezet 1§). Ebből is kitűnik, hogy a zsidó közösség önálló egyesületei rendkívül fontos szeretetszolgálati tevékenységet láttak el annak idején városunkban.

Sárospataki Izraelita leányegylet alapszabálya

Városi Béláné saját készítésű fotója
Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fióklevéltár Sátoraljaújhely

5. A sárospataki zsidó temető

A sárospataki ortodox-temető hitelesen árulkodik egy letűnt kultúra emlékeiről, az itt élt zsidó közösség temetkezési szokásairól.

„Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit”[14]

 

 

A temetőt magas fallal vették körül, megvédve így a rongálástól.

Fischer Fülöp főrabbi síremlékének a tatarozását 1995-ben az Egyesült Államokban élő volt pataki zsidók adományából végezték el. A források szerint a legrégebbi sírkő, amely a zsinagógai időszámítás szerinti 5540-ik esztendőből való, ami azt jelenti, hogy 2020-ban már 241 éves, vagyis 1779-ben készült.

Ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy mikortól élhettek itt zsidók, mert ha nincs rendezett hitközségi élet, akkor nem lehetett volna itt temetni sem.

A zsidó temetőt 1776-ban nyitották meg, amit egy latinul írt oklevél tanúsít,[15] melyben a következő felirat olvasható: „Coemetarium Judeorum” - Zsidó temetkezési hely.

Az, hogy a temetőt ilyen kibővített, megnagyobbított formájában láthatjuk, a temető kurátorának, Bein Henrik közben járásának köszönhető. A zsidók elhurcolása után pld. a Gelb család még életben maradt zsidó tagja is ide kerülhetett végső nyugalomba.

A temető – ellentétben sok mással – szépen gondozott.

6. A zsidók temetkezési szokásai

  „És emlékoszlopot állíta Jákob az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.” Efratába, azaz Bethlehembe vivő úton, olvashatjuk a Bibliában.

                      „Jákob és Rachel sírja fölé emelt emlékkő”. (Mózes I. 35: 20)

Kezdetben a halottakat barlangokban helyezték el, és sziklakövet görgettek a bejárat elé, azért hogy a vadállatoktól megvédjék. A kövek használatát a nomád és a letelepedett népcsoportoknál figyelhetjük meg, Jézus korabeli szokásként. Előfordult, hogy ahol nem volt barlang, ott kövekből emeltek hantot a halott fölé.

Később általánossá vált a sírfelirat és a síremlék állítása.

A zsidók hisznek a túlvilági életben, ezt bizonyítja az is, hogy az ásatások során a régészek feltártak olyan sírokat, ahol az élelem mellett egyéb használati tárgyakat is elhelyeztek.

Már a pátriárkák korában kialakult szokás volt a családi sírbolt, a korszak vége felé pedig már az elhunyt neve is szerepel a sírfeliratokon.

A különböző korok jellegzetességeiről, motívumairól árulkodnak a sírkövek.

 

 

 

Amikor belépünk egy zsidó temetőbe, szembeötlő különbség a keresztényszokásokhoz képest, hogy fekve vagy állítva helyezik el a síremlékeiket. Így alakult ki a szefárd vagy askenázi temetkezési szokás, de minkét esetben valamilyen zsidó jelképet helyeznek el a sírkövön, ami a sárospataki temetőben is jól kivehető.

Ahhoz hogy megértsük a temetkezések jelentését, a következőket kell ismernünk:

varjú katasztrófában halt meg
Tóra-korona rabbi
szőlőfürt termékenység, alkotó élet
szőlő lévi, levita
szív Hezl, Léb: jóságos asszony
szarvas Hirsch, cvi, ajjal
 
tégla alakú üres mező emlékeztető Jeruzsálem pusztulására
sófár várja a Messiást
sátor rabbi, rebe
sas Adler
ponty Karpeles
persely gyakorolta a jótékonyságot
 
parokhet rabbi
pálma igaz, egyenes ember
pajzs az ősökhöz méltó, érdemes élet
oroszlán Arje, Júda, Jehuda, Löb, Löw
 
oroszlán karddal orvos
olló Schneider
mozsár, mozsártörő patikárus, gyógyszerész
menora az Örökkévaló mécsese az emberi lélek
medve Baer, Dov
mécses hirtelen halál
macska Katz
láng váratlan halál
korona fejedelmi személy (Gáon), előkelőség
korona két lánccal aranyműves
könyv, könyvespolc, -szekrény tudós
két törvénytábla vallásos élet
két oszlop: Jákin és Boáz,
mint Salamon Temploma előtt (I. Kir. k. 7, 21)		 jámbor élet
két Tóra-tekercs, Tóra köpenyben talmid háhám - Talmud tudós
Az alábbi képen: két kéz (kézfej), kohanita áldás jellegzetes tartása (a gyűrűs és a kisujj külön a mutató és középső ujjtól - jelentése: Kohén sírja, áldás.(A papi feladatokat a kohaniták törzse láthatta el Jeruzsálemben, így vált jelképpé.)
Az alábbi képen: kancsó és tál – Lévita sírja (utal a léviták szolgálatára)
ház, oszlop példásan erényes élet
hal Fisch, Fischer
hajó, süllyedő hajó a halál oka szerencsétlenség volt
fa két emberi alakkal Havva (Éva és Ádám)
Dávid csillag (magén) Dávid pajzsa

Az itt felsorolt néhány sírfelirat nem tartalmazza valamennyi, Sárospatakon is fellelhető szimbólumot, azonban az érdeklődő számára betekintést nyújthat a zsidó temetkezési szokásokba.[16] Magát a temető szót is többféleképpen használják: sírok háza, örökkévalóság háza, minden élő kijelölt háza.

Áron leszármazottai a kohének voltak, akik nem léphettek be a temetőbe, így alakult ki az a szokás, miszerint őket külön sorba temették el a temető fala mellett. A rokonok így meglátogathatták őket anélkül, hogy a temetőbe beléptek volna, ami a rituális tisztátalanná válás elkerülését szolgálta.

Harminc nap után azonban áldást mondtak a temetőben, a következő szöveg kíséretében: „Áldott örökkévaló, aki feltámasztja a halottakat”, amelyet, jól látható táblára helyeztek el a temető bejáratánál.

Közvetlenül itt, a bejáratnál találunk egy kis házikót, ebben végzik a rituális mosdatást, öltöztetést. Érdekességként megemlítem, hogy a zsidóknál nincs a síroknak lejárati idejük, annak ellenére, hogy ugyanarra a helyre nem temetnek még egyszer. Kihantolást pedig csak akkor engedélyeznek, ha a halott maradványait a Szentföldben helyezik örök nyugalomra.

Bodrogkeresztúron járva figyeltem meg, hogy egy kis házat, „ohel”-t emeltek a rabbi sírja fölé. Sírkövet 30 nap, vagy az egy éves gyász letelte után állítanak. A zsidó temetőkből semmit sem szabad kihozni, ez szigorú szabály, ezért a régi sírkő maradványokat a temetőfalba építik. Nem visznek virágot azért, hogy a szegények sírja ne legyen megszégyenítve.

A Talmud szerint tilos a halottakhoz vagy a sírokhoz tartozó dolgokból bármit az élők számára felhasználni, ezt a nem zsidók utánzásának tartották és tartják mind a mai napig. A mai modern hitközségek már engedik a sírok virággal történő díszítését, a halottak iránti tisztelet jeleként.

Amikor meghal valaki, szalmával meghintett padlóra fektetik, a szemeit lezárják, és az állát felkötik. Mindig lennie kell valakinek a haldokló mellett, aki segít az imákat elmondani a bűnvallás és az utolsó percek megkönnyítése miatt. A lélek ez által megtisztulva jut a túlvilágra. Közvetlen hozzátartozó azonban nem lehet a haldokló mellette. A halott tiszteletét jelenti az is, hogy még aznap, vagy másnap el kell temetni. A halottat viszont tilos magára hagyni (mosdatás, öltöztetés) a temetésig. A keresztény szokásainktól eltérően a zsidók fehér ruhában temetnek, ami a bűntelenség szimbóluma, angyali szín.

Összefoglaló

A szakdolgozatom alapján összeállított cikkemben arra törekedtem, hogy hiteles képet nyújtsak a Sárospatakon élt zsidóság életéről a teljesség igénye nélkül. Szerepük hangsúlyozása rendkívül fontos, a város egykori kereskedő jellegét a nagyszámú zsidó betelepülők növelték és biztosították. Rövid betekintést adok a korabeli zsidó vallási vezetőkről, iskoláikról, egyleteik működéséről, temetkezési szokásairól. Kiemelten fontos az egykori rituális fürdő szerepének hangsúlyozása és a figyelem felhívása a műemlék helyreállítására, gondozására. A holokauszt szörnyűségeink és helytörténeti összefüggéseinek olvasása szívügyemmé vált, ezért is jelentős számomra, hogy 146 éves irat-anyagokba is betekinthettem. Bár kutatásom csak részleges, mégis ezzel is szeretnék hozzájárulni egy zsidó emlékmúzeum felállításához Sárospatakon.

Köszönet-nyilvánítás:

2016-2020-ban még mindig akadnak olyan emberek, akik szívügyüknek tekintik a pataki zsidóság emlékének a megőrzését, nekik szeretnék köszönetet mondani, hiszen az ő segítségük nélkül ez a szerény összefoglaló nem jöhetett volna létre: Dr. Dienes Dénes, Laczkó Gabriella, Gelb József, Gelb Mária, Tamás Erzsébet és Törő Lajos sárospataki lakosok, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, a Rákóczi Múzeum, a B-A-Z Megyei Levéltár sátoraljaújhelyi munkatársainak segítőkészségét. Különösen meghatározó volt Dr. Gazda Anikó valamennyi írása, hiszen ezek döbbentettek rá, hogy Sárospatak első lehetett volna abban, hogy az észak-magyarországi zsidóság emlékezetét, pl. a rituális fürdő rekonstrukciójával megőrizze.

A szent negyed lezárásaként Sárospatak város büszkélkedhetne a pataki zsidóság emlékével, a történeti árok is visszanyerné valódi jelentését, s talán akad valaki, aki – e sorokat olvasva elgondolkodik üzenetéről.

Városi Béláné (Miskolc, 1959)

Tanulmányait a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Közösségszervező és Diakónia Szakán végezte. Jelenleg a Sárospataki Önkormányzatnál dolgozik, végrehajtási ügyintézőként. Elérhetősége: varosibelane59@gmail.com

[1] Részletek Városi Béláné 2016-ban írott, hasonló című szakdolgozatából, mely a Sárospataki Református Teológia Közösségszervező és Diakónia Szakán készült.

[2] http://www.zemplenimuzsa.hu/04_4/zsidoep.htm  Idézi Gárdos Anikó 1989 Zsidó közösségi épületek Sárospatakon. Rekonstrukciós vázlat.

[3] Asher Zohar (Fényes György) 1994 Öt generáció. Beer – Sheva

[4] Benkő Ágnes – Wirth Péter 2015 Ami megmaradt… Hegyaljai zsidó házak. Budapest, TERC kft.

[5] Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fióklevéltár Sátoraljaújhely.

[6] (http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/0736.html  Magyar Zsidó Lexikon [728] Rabbi címszó)

[7] Zelenák István 1999 Tokaji zsidó emlékek. Függelékben: Lőwy Lajos 1995 Tokaj. http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/1023.html és Csíkvári Antal 1940 Zemplén Vármegye (A Vármegyei Szociográfiák kiadóhivatalai XI. Budapest, kiadó: Nyers István    

[9] Grünvald Fülöp, Harsányi László, Schück Jenő 1972 A Magyarországi Zsidó hitközségek Monográfiái. Szerk. Schreiber Sándor. Budapest, A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása.

[10] Említi Gulyás, 1933. i.m., Asher, 1994. i.m., Benkő – Wirt, 2015. i.m.

 [11] Balassa Iván 1994 Sárospatak Történeti Helyrajza XVI.- XX. század. Miskolc-Sárospatak, kiadó: Dobrossy István

[12] Gulyás József - Kántor Mihály 1933 A magyar városok monográfiája XII. Sárospatak és vidéke. Szerk. Ladányi Miksa. Budapest

[13] Rákóczi Múzeum Könyvtára Sárospatak, Leltári száma:19292

 [14] http://www.citatum.hu/szerzo/Szechenyi_Istvan/2?r=6 Széchenyi István idézetek

FEL