IDENTITÁS

Hrotko Larissza

Dvoyra Fogel: egy jiddis költőnő harcban az identitásért

2021.04.10.

 

Jiddis és a nemzeti identitásx

1914-ben az orosz csapatok elfoglalták Galíciát. Ennek nyomán zsidók ezrei menekültek Morvaországba, Magyarországra és Ausztriába. Közel 60.000 galíciai zsidó – köztük a Fogel család – Bécsben keresett menedéket. Sokan a menekülésben minden vagyonukat elveszítették, Bécsben pedig katasztrofális körülmények között éltek, menekült táborokban és tömegszállásokon. A várva-várt szabadság és stabilitás helyett a "galíciaiak" Bécsben idegengyűlöletbe és diszkriminációba ütköztek. (Stimmungsberichte Band 1914-1917)

A már korábban integrálódott bécsi zsidók ugyancsak idegenkedtek a keleti zsidóktól, akik ruházatban és nyelvben is különböztek tőlük. Persze, némely keleti zsidó irodalmárnak is Bécs előtt a jiddis nyelv még idegen volt. Hiszen többnyire lengyelül vagy németül publikáltak, de Bécsben megismerték a jiddis kultúrát és elkezdtek jiddisül írni. (Kohlbauer-Fritz 1995. 9-23) Azért választották ezt a nyelvet, hogy manifesztálják zsidóságukat és művészi individualitásukat. Konrad Schröder szerint "A nyelv nyilván kötődik az ember identitásához." (Schröder, 56. Fordítás itt és a továbbiakban H.L.)

Csakhogy a zsidóságban ez még sem olyan egyértelmű. Hiszen több zsidó nyelv is létezik, amelyet a zsidók – az ország nyelvén kívül, ahol élnek – sajátjuknak tekintenek. Ilyen a héber, a ladino és a jiddis.

Jiddis a kelet-európai askenázoknál terjedt el, főleg Kelet-Galíciában. A maszkilim (más néven Haszkala- a zsidó felvilágosodás) nyomán a zsidó felvilágosítók igyekeztek leszoktatni az európai zsidó populációt a jiddisről, amelyet a műveletlen "rabok nyelvének" tartottak. A 19. század folyamán a nyugat-jiddis a gettók megszűntetésével tulajdonképpen eltűnt. A Haszkala eszméje pedig terjedt Kelet felé. Hogy diszkreditálják a jiddist, a maszkilim tökéletlenségét és durvaságát színezték ki. Azt állították, hogy a szerelem és a gyengédség szavai a jiddisből teljességgel hiányoznak. Így a zsidók, de főleg a zsidó nők szerelmi élete a vallási parancsok és azok őrzői – az egocentrikus és introvertált zsidó tudósok – miatt puritán erkölcsösségre degradálódott. (Eidherr, 42)

Minden igyekezet ellenére a buzgó zsidó felvilágosítók képtelenek voltak a felvilágosítás eszméjét a zsidó népnek továbbadni, mert a legtöbb zsidó csak jiddisül tudott! (Eidherr, 34-38) Nem volt, mit tenniük, a maszkilimok kénytelenek voltak a jiddishez fordulni. Az irodalmi példát Ichok Lejb Perez (1852-1915) szolgáltatta, aki már 1888-ban jiddisül hozta nyilvánosságra a babonáról és a népies vallásosságról írt kritikus költeményét. 1908-ban a csernovci nyelvkonferencián Perez így szólalt fel: "Egy nép – zsidók, egy nyelv – jiddis. Ezen a nyelven hozzuk létre saját kultúránkat, és ezáltal erősítjük a szellemünket.“ (Eidherr, 40-46)

A csernovci konferenciának nagy jelentősége volt a jiddis, mint kulturális nyelv elfogadásának szempontjából. A konferencia hátterében eközben kemény harc folyt a nemzeti létért (Eidherr u.o.) A "jiddisisták“ elképzelése szerint jiddisnek a "zsidó kulturális autonómia központjává“ kellett válnia. Ezt a vonalat elsősorban a Zsidó Munkás Szövetség képviselte. A nyelv és az identitás harcának másik oldalán pedig a cionisták álltak, akik a héber nyelvet akarták nemzeti nyelvvé tenni.

Meg kell jegyeznem, hogy a cionisták között is voltak jiddis-támogatók, akik a Poale-Cion mozgalomhoz tartoztak. (Soxberger, 36) Végül a "mérsékeltek“ nyertek, aminek eredményeként a jiddis ugyanolyan jogot kapott, mint a héber nyelv. Jiddist tehát, bár nem az egyetlen, de zsidó nemzeti nyelvvé nyilvánították.

A nyelvkonferencia nagy lendületet adott a jiddis nyelv és kultúra bécsi fejlődésének. "A lealacsonyított nyelv, amelyhez az ember ragaszkodik, mint a fénylő csillaghoz, tényleg csillaggá válik" – írta lelkesen Melech Ravich költő (Zekharye-Khone Bergner) az "Életem történetei könyvében" (Geschichtenbuch meines Lebens). Jiddis a zsidó nemzeti jogokért való harc eszközévé lett a bécsi Parlamentben is. (Soxberger, 67-68)

A zsidó nemzeti érzelmek, vallási ragaszkodás Cion eszméjéhez és egy fajta ellenállás az uralkodó felső társadalmi réteggel szemben, inspirálták a galíciai írónőket és művésznőket a jiddis aktív használatára.

A fellendülés hangulata arra indította Jakob Imbert és barátait, hogy egy központot nyissanak Bécsben a "jung"-jiddis irodalmárok számára. Ez a központ a háború utolsó éveiben és a háború utáni gazdasági válság idején egészen 1921-ig működött. Az új jiddis irodalom nyilvánosságra hozatalát Max Hickl Kiadónak köszönhették, amely 1915-ben tette át székhelyét Brünből Bécsbe. (Soxberger, 52-53)

Bécs zsidó lakosságáról már sokat írtak. Kár azonban, hogy ezekben az írásokban alig található női név, noha a zsidónők akkor is jelen voltak mind a politikában, mind a művészetben. Anitta Müller-Cohen újságírónő például "meghódította" az akkoriban férfiak által dominált politikai rovatot és így egy új nőképet alkotott a bécsi társadalomban. (Hecht, 108) A pozsonyi születésű Gisela Werbezirk (Verbesek) gyönyörködtette a közönséget a színházban, a filmvásznon és a kabaréban. Az akkori festőművészek között kiemelkedett Tina Blau (Jugend-Stil) és a galíciai származású Broncia Koller-Pinell (Bronislawa Pineles). De nem hagyhatjuk ki a felsorolásból Rokhl Korn jiddis költőnőt sem a galíciai Sucha Gorából (Kohlbauer-Fritz, 133-134), aki később a lembergi Tsustayer irodalmi folyóirat köreihez tartozott. A folyóiratot Dvoyra Fogel alapította meg barátnőjével, Rachel Auerbach-al (Rokhl Oyerbakh). Több mint ezer zsidó nő tanult azokban az években a Bécsi Egyetemen és sokan közülük galíciai menekültek voltak. (Pass Freidenreich, 298)

Dvoyra Fogel, a lembergi jiddis költőnő

Dvoyra (Debora) Fogel (Vogel)

Idehaza már kétszer futottam neki Dvoyra (Debora) Fogel (1900-1942) munkássága népszerűsítésének, bár az előző írásaim nem egyedül Fogelról, hanem általában a "jiddis avantgárd" (Jung-Galizien) bécsi és lembergi képviselőiről szóltak.

További kutatások során azonban rájöttem, hogy Fogel egy külön tanulmányt is érdemel. Nem csak avantgárd (szürrealista, kubista) költő, de a maga korában ismert műkritikus, folyóirat szerkesztő, a filozófiai tudomány doktora, előadó és prózaíró is volt. Az utókor Bruno Schultz múzsájaként fedezte fel a 20. század kilencvenes évei végén. Úgy tűnik, ma sem változott a társadalom megítélése a nőkről, mert a létezési formájukat csak a férfiakhoz kapcsolódóan képes felfedezni. Az elmúlt század harmincas éveiben Fogel maga is többször keserűen panaszkodott a nők hátrányos társadalmi és szakmai helyzete miatt. Egyszer ezt írta egy irodalmi barátjának, A. Lyelsnek:

"Az ilyen emberek, mint ön, a jiddis irodalomnak különösen fontosak… csodálom az állandó készenlétét és a felelősség tudatát. Ez azért van, mert nekem is van ez a tehetségem, csak ez nem tud annyira kifejezésre jutni, mert… engedje meg a személyes véleményemet: a szerencsétlen szerencsém miatt, amit a női lét jelent. A nő "metafizikai" szerepe ugyanis az elmerülés a kimerítő életbeli semmiségek áramlatában."(Kaszuba-Debszka, 2012)

Még néhány sor egy másik levélből:

 "És még a szakmai tevékenység is az olyan mizerábilis fizetéssel, amit csak el lehet képzelni havi két cikk esetén, teljes mértékben igénybe vesz, miközben a férfi konkurencia minálunk nem is engedi, hogy a nők pozícióba kerüljenek. Az egyes újságoknál például már szokássá vált, hogy a férfiak – még a teljesen tehetségtelenek és a grafomanok – megkapják a tiszteletdíjat, a nők pedig csak a tiszteletet.“ (U.o.)

Valószínűleg feledésbe merült volna Dvoyra Fogel sokoldalú munkássága, ha nem a lengyel és az ukrán kutatónők, akik nagy tudással és a női kutatókra jellemző kitartással (nem azért, mert nők, hanem mert megszokták, hogy kétszer annyit kell dolgozniuk, hogy észrevegyék!) apránként összerakták Fogel életét, lefordították verseit és prózáját orosz, német, angol és részben ukrán nyelvre. Elsőnek Karolina Szyminiak lengyel irodalomkutatónak és fordítónak jár köszönet. De jelentősen hozzájárultak Fogel felfedezéséhez Anna Kaszuba-Debska és Anna Maja Misiak. Bogdana Pinchevska ukrán kutatónő munkája olyan szempontból is fontos, mert Fogel kritikusi működésének feltárásán keresztül megismerhetjük Lemberg második világháború előtti zsidósága olyan elfelejtett művészeit, mint például Júlia Richter szürrealista festőnőt. (Пiнчевська, 2014). Dvoyra Fogelnak és Bogdana Pinchevskának köszönhetően most már nem csak az orosz és a bécsi, de a lembergi szürrealista festőnők neveivel is gyarapodott a női művészek világlistája. Pedig e lista összeállítása komoly nehézségekbe ütközik, hiszen a női képzőművészek, irodalmárok és tudósok pályafutása mindig is nehezebb volt, mint a férfiaké. Sőt egyes korszakokban a nőket ezeken a pályákon kimondottan visszaszorították: hol a divatos nőgyűlölet, hol a női konkurenciától való félelem miatt. (Koschorke, 2000)

A jiddis nem volt Dvoyra Fogel anyanyelve. Gyermekkorában lengyelül és németül beszélt, bár Galíciában született és haláláig ott élt, kivéve azt a négy évet, amit az első világháború alatt menekültként Bécsben töltött. Szülei ugyanis maszkilimok voltak, édesanyja egy hagyományosan cionista családból származott. Dvoyra valószínűleg Bécsben "fertőződött" meg, mert korán csatlakozott a jiddis avantgárd köreihez. A fiatal zsidó irodalmárok számára jiddis azokban az években a zsidó identitás a szabadság és a szolidaritás jelképe lett. De Fogel számára jiddis elsősorban a költészete nyelvét jelentette. Ugyanis ebben a nyelvben látta meg annak a lehetőségét, hogy verseiben a költészetet és a képi ábrázolást egybe hozza.

Dvoyra Fogel verseinek szókincse néha szegényesnek és majdnem banálisnak tűnik, de a banalitás mögött a geometriai formák és a színek, a dinamika és a statika viszonyainak gondos mérlegelése rejlik. Szinte minden versében feltűnik a szavak, vagy a szócsoportok ismétlése.

Az ilyen rendszeres (és ritmikus) ismétlések soha sem véletlenek. A tórai szövegekre is jellemzők ezek a parallelizmusok. Fónagy Iván magyar nyelvész és pszichoanalitikus a szavak bibliai ismétlését "gondolatritmusnak" nevezte, amely a téma főbb vonásait több tórai paszukon keresztül köti össze. (Fónagy, 1997. 33-41)

Körülbelül ezt a célt szolgálták Fogel szóismétlései is, amit "fehér szavaknak" nevezett". (Любас, 42-48) Több fajta ismétlés is megtalálható Fogel verseiben. Néha szinonimákhoz fordult. Például a "gömbölyű" szót a "papir-figurn-panoram" (Körkép papírfigurákkal, 1934) című vers egyik sorában kétszer ismételte: egyszer "kugelike", másodszor "koylike" szavak használatával. "Koyl" szó a "kugel" (gömb) szinonimája, de az ukrán, vagy a fehérorosz nyelven keresztül került a keleti jiddisbe, illetve lembergi zsidósága jiddis nyelvjárásába.

Voltak szavak, amelyeket Fogel több versen keresztül és szinte mindig záró szavakként ismételt. Ezt a jelenséget a "trinklider" (Bordalok, 1930-1932) ciklus verseiben fedeztem fel. Ezzel az ismétléssel Fogel az akkor megélt szomorúságát fejezte ki édesapja elveszítése miatt. Freud is írt az emberi beszédben előforduló szóismétlésekről. (Fónagy 1997) Betegeinél ezt a háborús traumával magyarázta. Az ember nem tudatosan ugyan, de törekszik a régi állapotok helyreállítására, ami bizonyos szavak ismétlésében nyilvánul meg. Fogel talán így próbálta meg feldolgozni gyászát és saját magát is meggyőzni arról, hogy a halál ellen nincs mit tenni.

 

Illusztráció a "togfigurn.lider" kötethez

Dvoyra Fogel sokat dolgozott. 1930-ban Lembergben megjelent "togfigurn.lider" kötete, amelynek legkorábbi versét 1924-ben írta meg. 1934-ben Varsóban és Lembergben kiadták "manekinen.lider" verses kötetét. Ez a kötet tartalmazza a "trinklider" ciklust, amelyet 1930 és 1932 között írt. 1936-ban jelent meg lengyelül, majd jiddisül Fogel "Akacje kwitna", azaz "akacjes blien" című prózája, amit maga a szerző montázsnak nevezett. 1939-ben a negyedik kötetnek is megkellett volna jelennie, de a háború közbeszólt. Ettől az évtől kezdve egészen Lemberg elfoglalásáig Dvoyra Fogel Lengyelország felől menekült zsidó íróknak, költőknek és festőknek segített ruhával, étellel és átmeneti szállással. 1942-ben Dvoyra Fogelt családjával együtt a lembergi gettóban ölték meg a nácik.

 

 

Marek Vlodarszki (Henrik Streng) illusztrátor, a család barátja, aki azonosította Dvoyra, férje, fia és édesanyja holttestét

Még nem találtam meg Fogel összes irodalmi művét, de örülök annak a néhány versnek is, amelyet már sikerült feltárni és lefordítani. Dvoyra sokszor meglepő és kutatást igénylő jiddis szókincse, a költői formái újdonsága és a verhetetlen intellektusa lenyűgözött.

Az alábbiakban bemutatott két vers a "togfigurn.lider", illetve "manekinen.lider" című kötetből származik. Mindkét vers az irodalmi kubizmus klasszikus példái. Maga a költőnő kollázsnak nevezte verseit. Mi tagadás, valóban egy-egy meghökkentő absztrakt kompozícióra emlékeztetnek.

Vasárnapi külváros

A hideg-zöld kocsi-javítóműhely előtt
fekszik 1 piros kerék,
és egy sárga 3-kerekű autó.

Az első és a második szürke ház előtti sárga ház előtt
ül egész hetedik napon át:
három, négy, öt gombócféle, sárga tésztából, üveges szemekkel,
kerekek, melyeknek nincs hova menniük:

És egyetlen kocsi sem megy be- vagy kifelé
a piros ablaktalan garázs-házból.
De majd hétfőn, reggel 6 órakor
néhány méterrel odébb megy
a zöld javító-bolt, a piros garázs,
a szürke házak, a 4-kerekű kocsi és a sárga gombócfélék, saját lábukon.

A tér ismét kitágul:
magába teheti az új házakat, a kocsit és a sárga tésztájú testeket.

 

 
Illusztráció Fogel "Élet-traktátusához"

Manöken

Három kerek próbababa rózsa porcelánból
mosolyog zavartan az üveg mögött
mint mosolyogna a szomorú pléh, vagy a papír.

Emeli az egyik rózsa karját,
emeli a második rózsa karját
emeli az első…
bemutatja a kék csipke ruhákat,
ebben az évben a kék a divat …

A világ egy porcelán körhinta
kék vászonszerű égbolttal,
elasztikus aranylemezes égbolttal,
hol a ráragasztott merev fekete uraknak
és az elasztikus kék színű hölgyeknek
nincs más dolguk,
csak mosolyogni a kékre lakozott szemükkel
és a kicirkalmazott kármin-ajkukkal.

Az első, a második, majd a harmadik …
minden két percenként három és újra …
míg a második papír napocska
fel nem jön a vetítővászonszerű égbolton.

És ekkor mást nem is tehetünk
csak bárgyún mosolygunk mindenre.

 

Záró szavak

A szürrealizmus képviselői között sok zsidó volt, ez tény. Dvoyra Fogel műkritikusként is több cikket és esszét írt a szürrealista zsidó művészekről. 1929-ben jelent meg például "Themen und Formen in der Kunst von Chagall" című dolgozata. De elmondhatjuk-e, hogy ez az irányzat egy kimondottan zsidó minőséget képez? Volt, aki ezt határozottan tagadta, mert az abszurdum nem illik a judaizmus pragmatizmusához (Пинчевская 2010.4). Persze, az sem olyan nagyon biztos, hogy a judaizmusra csak a pragmatizmus jellemző, de a szürrealizmus zsidó irányzatnak való nyilvánítása sem lenne helyes. Se Majakovszkij, se Zinaida Grippius – mint sokan mások – nem voltak zsidók, de kiváló szürrealista művészek voltak. Lehet, hogy az előző kérdés is helytelen volt. Talán azt kellene kérdezni, hogy mit jelent a nemzeti vonás a művészetben. Vagy: mennyire nemzeti a nemzetinek nevezett művészet?

 
Illusztráció Fogel „Akacje kwitna” prózai művéhez (1939-es kiadás 147. oldalán)
 

Irodalom

Eidherr, Armin: "Das Jiddische als Kultursprache der Askenasim. Außen-und Innenperspektiven" in: Chilufim – Zeitschrift für jüdische Kulturgeschichte 1 (Januar/2006), 32-58

Fónagy Iván: "A halálösztön és a nyelv dinamikája" in: Thalassa 2-3 (August/1997) 33-41

Hecht, Dieter: "Die Stimme in Wahrheit der jüdischen Welt. Jüdisches Pressewesen 1918-1938“ in: Frank Stern/Barbara Eichinger (Hg.) Wien und die jüdische Erfahrung 1900-1938. Akkulturation-Antisemitismus-Zionismus. Böhlau Verlag: Wien-Köln-Weimar, 2009. 99-114

Kaszuba-Debszka, Anna: "Дебора Фогель – Дозя" in: Projekt Szpilki 2012 https://projektszpilki.pl/biografie.php?i=36&lang=ru#googtrans(pl|ru

Kohlbauer-Fritz, Gabriele (Hrsg.): אין א שטאדט וואס שטארבט  In a Schtodt woss starbt. Jiddische Lyrik aus Wien, Picus Verlag: Wien 1995

Koschorke, Albrecht: "Die Männer und die Moderne" in: Wolfgang Asholt, Walter Fähnders (Hrsg.), Der Blick vom Wolkenkratzer: Avantgarde, Avantgardekritik, Avantgardeforschung (Editions Rodopi B.V.: Amsterdam-Atlanta 2000

Любас, Анастасия (Übers.): "Debora Fogel, ’vayse verter’ in der dikhtung" («Бiлi слова» в поезii) in: Tsushtayer 3 (1931), 42-48  https://prostory.net.ua/ua/krytyka/374-bili-slova-v-poezii

Pass Freidenreich, Herriet: "Gender and Identity. Jewish University Women in Vienna" in: Frank Stern/Barbara Eichinger (Hg.) Wien und die jüdische Erfahrung 1900-1938. Akkulturation-Antisemitismus-Zionismus. (Böhlau Verlag: Wien-Köln-Weimar 2009), 297-305

Пинчевская (Pinchewska), Дана: «И вновь цветёт акация…» О прозе Деборы Фогель. (2010) https://libking.ru/books/nonf-/nonfiction/496204-dana-pinchevskaya-i-vnov-tsvetet-akatsiya-o-proze-debory-fogel.html

Пiнчевська, Богдана: "Світське єврейське мистецтво Східної Галичини першої третини ХХ століття:Людвік Лілле й Дебора Фоґель" in: Judaica Ukrainica 3, 2014

Schröder, Konrad: "Zur Problematik von Sprache und Identität in Westeuropa. Eine Analyse aus sprachenpolitischer Perspektive“ in: Sociolinguistica: internationales Jahrbuch für europäische Soziolinguistik. Band 9, De Gruyter Publishers: Berlin 1995, 56-66

Thomas Soxberger, Literatur und Politik – Moderne jiddische Literatur und "Jiddischismus" in Wien (1904 bis 1938) (Diss., Wien: 2010), unveröffentlichtes Manuskript, 43 https://core.ac.uk/download/pdf/11594617.pdf

Stimmungsberichte Band 1914-1917 www.digital.wienbibliothek.at/wbrobv/periodical/titleinfo/60

 


 

FEL