Kelen András
Részlet a "Sajátságok" című aforizma gyűjteményből
2019.12.14.
Másságok
Magyarországon helyenként elszórtan, másutt szép számban élnek zsidók. Ezt a számosságot a legjobban azzal jellemezhetném, hogy vannak körök, foglalkozások, miliők, élet- és versenyhelyzetek, ahol kifejezetten előny nem-zsidónak lenni. Vagy, ugyanez másképpen, vannak zsidók, akik arról számolnak be, hogy a legnagyobb pofonokat életükben rendre más zsidóktól kapták. Ezek az arány-dolgok a mai Németországban és Ausztriában is nagyjából így állnak. Azzal a különbséggel, hogy a tömegkommunikációban feltűnő az általánosan érvényes újságírói hozzáállás, hogy ha zsidó értelmiségire vagy üzletemberre akadunk, azonnal életút interjút készítünk vele, mert tudni lehet előre, ez per definitionem fogyasztható, sőt érdekes lesz. Nemcsak a szerkesztő számára, hanem igenis a nagyközönség számára is érdekes lesz!
1. Krisztus: azon kevesek közé tartozik, akik elsők és utolsók egyaránt. A világ utolsó prófétája és első "zsidó származású" embere.
2. Zsidók: hitsorsosok. Jó lenne persze, ha a definíció itt ilyen egyszerű lenne. A mózeshit azonban sokfelé még ma sem magánügy, hanem sors. De mi lesz a hit nélkül és sorstalanságban élőkkel?
3. A kétezer évvel ezelőtt a Közel-Keleten maradottakra az jellemző, hogy az új generáció szigorúan a családi vállalkozásban marad - ebben az évszázados stabilitásban szintén nem csapásokkal játszik szerepet a sors. Vagy ott vannak az amerikai zsidók, akik életstratégiában és üzleti ügyekben életveszélyesen versenyképes modellt űznek, de Amerika bírja velük a tempót és helyzetük eddig sohasem romlott meg – ők is sorstalanok tehát zsidó szempontból. Zsidóságukat nem annyira egyéni sorsként élik meg, mint inkább egy sok más emberrel közös, tartós azonosságtudatként.
4. Talán akkor a jellemző politikai beállítódással lehet fején találni a szöget. Jobboldali zsidó igazán sok van már, az alkoholizálás meg a golfozás is ritka ugyan, de elfogadott köztük, de nem létezik diaszpórában élő zsidó ember, aki vadászatra adná fejét. Izraelben pedig egyenesen nagy erők munkálnak azon, hogy minden vadon élő állatot védettnek nyilvánítsanak. A bőrruhák, bőrülések is célkeresztben vannak. Még zsigereikben érzik talán, hogy szerepcsere áldozatává válhatnak.
5. Egyetlen kemény és állandó megkülönböztető jegyet lehet találni a többségi társadalom és a zsidók mássága között: utóbbiak komolyan veszik a bibliai parancsot és nem zaklatják az eltemetettek csontjait. Ez akkor is így volt, amikor még bizonyos szerény népsűrűségre tettek szert Európában. A nagy forgalmú keresztény temetőkben viszont ötven röpke év múltán, ha nincs pénz, átköltözés jön közös sírba a feltámadásig, mert "Béke poraira!" ide "Béke poraira!" oda, mert kell az "ingatlan" másoknak, frissebb csontoknak. Szerény vigasz, hogy e herce-hurca a "nyugodjék békében" felirat alatt történik.
6. Zsidó-keresztény viszony Európában: ez történelmileg a másság tűrésének gyakorló terepe. Az eredményről szintén történelmi léptékben azt lehet mondani, a keresztény többség eddig sem megemészteni, sem kiköpni nem tudta a másság e kétezer éves, törzsökös fajtáját. Együtt élni jobbára tudott vele. Érdemes ezt gyakorolni, mert az emberiség közeljövőjében, az életvilágok gyors divergálásával sokféle új, nehezen kezelhető másság van születő félben máris.
7. Zsidó-keresztény viszony Izraelben: az "idősebb testvérek" a Szentföld keresztény helyszínei idegenforgalmából, a zarándoklatokból jól profitálnak, a harcok elcsitultával majd még jobban fognak. Ez újdonság ebben a terhelt viszonyban.
8. Európai antiszemitizmus: a zsidóellenességnek Európában évezredek alatt kialakult sajátlagos, másutt fel nem fedezhető válfajai vannak, a ma már ritka, de különösen gonosz egyházi antijudaizmustól kezdve, a baloldalon fellelhető "hülyék szocializmusán", továbbá az úri keresztény középosztály jellegzetesen tartózkodó beállítottságán keresztül az újakig, így az immár húsz milliósra tehető euromuzulmán bevándorlók együgyű, népi cionizmus ellenességéig, meg az újra globálissá forrott kemény jobboldal sorosozásáig. Az Európai Unió is letette a maga obulusát, ebben is tudott újat és egyedit hozni: egymással versengve szeretve tiszteljük az utolsó alkalom során megölt zsidóink emlékét; példásan és előítélet mentesen békén hagyjuk a kevéske itt maradtakat; egyúttal azonban - minden külpolitikai haszonszerzés nélkül, pusztán öncélúan – megszállóként démonizáljuk az Izraelben élő zsidókat, akik pedig – merőben jogilag tekintve - államként a brit mandátum egyedüli örökösei.
9. Az úri középosztályból egyesek, talán sokan is megátalkodott meggyőződéssel zsidók bosszújaként tekintenek a szovjet megszállás alatti politikai berendezkedésre. Abban még rejlik valami csúsztatott igazság, amikor a proletárdiktatúra kitelepítéseit munkaszolgálatnak minősítik, a vagyon 1938-44 közötti elvételét pedig a későbbi államosítás mellé teszik. De a megtorlás feltételezésében mégis hasonlíthatatlan sajátosság mutatható föl: ennek belátásához elég megnéznünk a "zsidó bosszú" első, még félős említését, ami Magyarországon bizony az elhíresült 1943-as (sic!) szárszói konferenciában adható meg.
10. Az izraeli életforma: akár ördöngösnek is tűnhet a lassan évszázada békében dagonyázó Nyugatról, kivált Európából nézve, szakszóval ez poszt-traumás stressz. (1) Ha külföldre, akkor csak repülőgéppel. (2) A hétvége egyetlen bibliai pihenőnapból áll. (3) A munkaidő fizetett része a gyakorlatozások miatti távollét. Magyarországon tudvalevően leggyakrabban a focibíráskodás miatt engedélyezhető igazolt és fizetett távollét. (4) Fiatal, kedves nők gyakran géppisztolyjal járnak az utcán és ez nem az erotika része; a villamos beszerzési tender pedig páncélozott közforgalmú járműveket keres golyóálló üvegablakokkal. (5) Természetes szaporodás plusz bevándorlás van az országban.
11. Cionizmus: "Jeruzsálem városa utáni vágyakozás." A zsidók eddig történelemben voltak erősek, földrajzban kevésbé. Most itt erősítenek. A cionizmussal a mindig (az ókori túlnépesedett Palesztinából való továbbállás óta) megvolt globalizmusuk mellett megjelent a helyi és a gyökerek értékelésének képessége.
12. Az arab revansizmus is megalkotta a maga cionizmusát, Al-Kuds utáni palesztin igyekezetet. Más irányultsággal, de léteznek keresztény cionisták is. Ha nem léteznének és virágoznának, azt lehetne gondolnunk, hogy az antiszemitizmus bizony keresztény találmány.
13. Zsidó unikalitás: tréfásan azt mondhatjuk, ez a hungarikum fogalmának alkalmazása a zsidó népre. De komolyra fordítva a szót, vajon milyen, a közkeletű sztereotípiáktól mentes abszolút egyediség lelhető fel bennük? Itt számtalan kísérlet van forgalomban, hogy csak egyet említsek: egy nép - egy saját vallás. Valóban igen-igen erős önazonosság jött így létre, hiszen hol vannak ma már az egykori szőke és kékszemű akhájok (az eddig élt legtehetségesebb nép a földön, akik hellenizálták az akkori művelt világot), az etruszkok, rómaiak, hunok stb? Persze, génjeikben itt élnek köztünk ma is, de immár más alias alatt.
14. Vagy talán az, hogy a zsidóság lényege az életrevalóság, egy az üldöztetések alatt megedződött, az élettel kötött makacs paktum. Ők a túlélők nemzete. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint hogy ma már majdnem annyian élnek zsidók a világon, mint a holokauszt előtt. Igaz, már más összetételben: Európában valahogy ők sem tudnak sokasodni ("elillannak fölfelé a gyermektelen jómód lepárló edényein"), ezért az askenázi népcsoport jövője ma Amerikában van.
15. Ha egy szülő megszedi magát vagy sokra viszi a zsidóknál, akkor a következő tréfásan igaz-keserédes szabály mutatkozik: az askenázi zsidó gyerek igyekszik még többre vinni szüleinél, ez kódolva van bennük kulturálisan. A szefárdok már inkább csak igyekeznek fönntartani generációkon át ugyanazt: ha vásznat szőnek, akkor azt, ha tanítók, akkor azt. A keresztény külvilágról pedig az epés észrevételekre sohasem rest zsidó körökben azt tartják, legkésőbb a harmadik generációra visszazüllenek oda, ahonnan olykor kiemelkednek – Buddenbrook imprint.
16. Cionizmus, mint gyógyír: szép, érdemes, de úgyszólván lehetetlen vállalkozás. A zsidó nemzet ugyanis akkor sem fog beolvadni és hasonulni a világ többi nemzetarcai közé, akkor is jól megkülönböztethetően kilóg közülük majd (mindenki "kilóg"), ha zömében egy országban gyűlik is össze. Izrael ma olyan különlegesség, egyediség a nemzetköziségben, mint korábban a zsidó lakosok voltak a népek között. Más nemzetek ugyanis sokvallásúak, vallásilag ma már türelmesek. A Szentföldön azonban hiába vannak egy bevándorlónak zsidó felmenői, akár mind a négy nagyszülője, ha ő maga más vallásban van, akkor NEM KAP állampolgárságot. Más vallások, még ha államvallássá tették is őket, soknemzetiségűek, más népek számára is nyitottak, mint például az anglikán vallás Afrikában. És akkor még nem szóltunk a földről, ami szintén – ha nem is hozzátartozik - kapcsolódik a judaizmushoz. Az izraeliek tehát továbbra is tartják egyediségüket, amit a család szintjéről immár az ország szintjére emeltek, de a "választott nép" státuszban rejlő kivételességet a cionizmus kiteljesítésével sem vetkőzik le.
17. A vállalkozás mégsem lehetetlen abban az értelemben, hogy a cionizmus eredményeképpen Izrael erősödő ország, majdnem olyan, mint a többi a világon. Nem lett belőle a judaizmus Vatikánja, ez az elitistán absztrakt vallás továbbra sem központosul, hanem hús-vér demokratikus ország a többségi zsidók, köztük a túlnyomó többségben vallás nélkül élő zsidók, valamint muzulmánok és keresztények számára.
18. Nem teszem föl az igazi kérdést: ki a zsidó? Ennek megválaszolására ugyanis részletezően bonyolult, szigorú intézményeket működtetnek történelem- és világszerte – egyházjogiakat és világiakat egyaránt. Hogy csak egyetlen aktuális példát említsek, vajon az ötszáz évvel ezelőtti Reconquista után ottrekedt, vérrel és vassal kereszténynek térített ibériai emberek leszármazottai, ha nem oldott kéve lett a sorsuk, hanem maradt számukra mindmáig valami kézzelfogható, ami egybefogja őket hitsorsosaikkal, betérés nélkül fölvehetők-e ők Ábrahám szövetségébe? Vannak ugyanis jelentkezők!
19. A fenti patinás kérdésnek vannak modernkori, minden jogász örömére szolgáló módon eljogiasodott klónjai. Köztük az egyik legszebb, ki a magyar a sportban? Azt hinné az ember, itt a válaszhoz elég lenne a gyakorlatias megközelítés. Mondjuk, hogy aki bekerült a nemzeti válogatottba. Vagy kerettag lehet ott, akárcsak jelölt is. A – talán fölösleges - kérdés azonban, az olykor nagy tét miatt nem engedi az egyszerű választ, itt sem.
20. Volna azonban ebben a patinás kérdéskörben egy további jó, gyakorlatias megoldás, ami egyben az évezredes zsidó szokásjog megoldása. Ezt a gyakorlatias választ azonban, amely abban állna, hogy zsidó az, aki elég merész ahhoz, hogy annak mondja magát, nem alkalmazzák ma sehol – a tét úgy látszik, túl magas ehhez. Hozzáteszem, ugyanez volna az egyetlen jogilag korrekt, tartható definíció egy másik talányra, hogy mi tekinthető vallásnak meg egyháznak: az nevezetesen, amit a hívek annak tartanak. A teljesség kedvéért: a szociológiai felmérésekben az számít etnikumnak, akit a környezete annak tart.
21. Mindenesetre a zsidó népcsoportra, akárcsak a férfitalálgatásoktól övezett női nemre (amelyet a nagy Freud is fekete, azaz föltáratlan kontinensként jellemzett) jól alkalmazható az amerikaias észrevétel: tele van már beazonosított ismeretlenekkel és még megfogalmazásukra váró, földerítetlen titkokkal.
22. Ha mégsem ragaszkodunk a formális meghatározáshoz, akkor belengethető meghatározás még, hogy a zsidó az a nép, amely történelme során legalább három sajátlagos nyelvet alkotott magának, kizárólag magának. Egyet írásra alkalmaztak (úgy tudni, Isten is ezt használja), a többit a környezet nyelvére gyakorolt erős hatással kialakítva, magukévá téve beszédre használtak. Ez párját ritkítja. Az egyik ráadásul az a nyelv, amit a mindenható is használ, ha megnyilatkozik. Megjegyzem, az sem semmi, hogy Haydn himnuszát két nép használja zökkenőmentesen: először az osztrákok, majd, amikor a császárság vesztével a himnusz gazdátlanná vált, 1922-ben lecsaptak rá a németek.
23. Magyar zsidó: vidéken, falun is megtelepszik. Semmi kétség, ha életben maradhattak volna, ma sem lennének mind városlakó. Önálló válfaj, az atomfizikusok óta meg Hollywood óta presztízse is van a világban.
24. Orosz zsidó: híres szójáték és nagyon igaz, hogy nem a zsidók települtek Oroszországba, hanem Lengyelország három részre szakításával az oroszok érkeztek meg a zsidókhoz. Régen az Orosz birodalomban falun éltek a zsidók, mert a városokba nem engedték be őket. Majd a XIX. század elején szigorúan városokba irányították át őket. Rugalmas, mobilis nép… A vidéken élő zsidóról (az antiszemiták) azt tartják, nem keres üzleti vagy politikai befolyást. Más országokban a zsidók hagyományosan kizárólag városokban élnek, hiszen földet sokáig nem vásárolhattak. Soakak szerint innen veszi eredetét a gyakori Horowitz (Gurvich, Gerevich – akinek nem inge, ne vegye magára!) név is.
25. Kikeresztelkedett zsidó: régebben ezt valamiféle belépőjegynek gondolták. A mai nyitottabb társadalmakban, de valójában mindig is, ez csak annyit tesz: az illető más templomba nem jár.
26. Idős kollégám, aki nemrég talált rá zsidó öntudatára panaszolja, hogy ő a harmincas évek végén, negyvenes évek elején szocializálódott rémes társadalmi közállapotok közepette, most pedig a közélet ugyanoda a lázas állapotba látszik számára visszatérni. Talán nincs ebben egészen igaza: gyerekkorában a politikai rendszer puha eszközökkel diszkriminálta, majd később már üldözte őt és az ország szövetségi rendszere, amelyből Magyarország mindig meríteni kénytelen, csak még rosszabbakat ígért neki. A mindenkit többé-kevésbé egyenlő mérce alapján sújtó sztálinizmus rövid intermezzója után a kádári konszolidációt az ő szempontjából úgy jellemezhetjük, hogy – ha meglovagolni kívánta és befogta pörös száját - a hazai közpolitika akár még hátszelet is nyújthatott neki, éppen csak a szövetségi beágyazódás nem ígért sok jót, egykönnyen cionistának minősülhetett. A rendszerváltás liberális két évtizedét követően a mostani népi demokratikus rendszerben, ha nem vigyáz, más okokból ma is egykönnyen a margóra kerülhet, ám az ország szövetségi rendszere ebben a feltételezhető kiszorításban érezhető korlátot képez.
27. Tudvalevő, sokszor megírták, hogy a demokratikus politikai berendezés esetében minden jelző (szocialista, keresztény, illiberális vagy népi, de akár közvetett vagy közvetlen is) fosztóképzőként viselkedik. Ráadásul a pántlika nélküli változat maga sem tökéletes, politikai bölcsesség nélkül nem sokat ér.
28. Holokausztipar: emlékezéspolitikai álláspontra utaló műszó. A szélsőjobb panasza, hogy "sok ez már". Ahhoz képest azonban, hogy egyetlen forradalmár gondolkodó kétezer évvel ezelőtti kínhalála mindmáig napirendre kerül sokhelyütt minden vasárnap délelőtt – nos, ehhez képest azért van miről beszélni.
29. Keresztény szimbólumok: keresztény országokban a hal az a jel legtöbbször egy autó hátán, amiről a hittestvérek fölismerhetik egymást. A másik fő szimbólumban, a keresztben a vallásilag kevéssé muzikálisak pusztán egy római kínzóeszközt látnak.
30. Magyar holokauszt: vannak néptanítók, akik ennek "kesztyűskezű" jellegére mutatnak rá.
31. A holokauszt egzisztencialista értelmezése: zsidó körökben a háború után erősen tartotta magát a szólás, hogy a legjobbak vesztek oda, minden túlélő gyanús. Ez a nézet föltételezi, hogy mindig van választásunk, még ha egy gyilkos gépezet fogaskerekei közé kerülünk, akkor is. Érdekes módon Thomas Mann-nál is van egy ehhez mérhetően mély pesszimista észrevétel. Szerinte a mai – egyáltalán nem sikertelen - németek csak halvány visszfényei tehetségben és rátermettségben a harmincéves háború előtt élt németeknek, hiszen a vesztfáliai békét megelőző felekezetközti harcok során is az együttműködésre inkább hajlamosak élték túl a német földön végbement, már-már a holokauszt számszerűségével összemérhető, (de annak csak számszerű dimenzióját közelítő) pusztítást. Az erős személyiségek akkor is inkább odavesztek. Amos Oz itt egy másik törvényszerűséget lát, aminek első megfogalmazását Nabokovnak tulajdonítja. Eszerint a természet könyörtelen főtörvénye, a legerősebbek kiválasztódása mellett az emberi társadalomnak van egy nemes-kegyes tapasztalati törvénye is, ami az erkölcsileg leggyengébbek folyamatos túlélésében áll.
32. Izrael önképe szerint az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten. Ez bizonyára így is van, ennél érdekesebb azonban, hogy ők az egyetlen olyan demokrácia a világon, ahol a sajtó fölött stabil cenzúra működik. A 34 fős cenzori hivatalt jelenleg egy tábornok asszony vezeti és a sajtócikkeket közzététel előtt nemzetbiztonsági szempontok szerint szűri. Izrael ezen kívül a legkeletibb nyugati ország. Japán és Magyarország vetélytársa ebben, bár nálunk nem kevesen vannak, akik inkább a legnyugatibb keleti ország státuszára pályáznak.
33. Közel-keleti konfliktus: a palesztinok és izraeliek közti status quo tarthatatlan, megoldás után kiált. Eddig azonban mindig bebizonyosodott, hogy ez a jelenlegi helyzet még mindig sokkal jobb, mint bármely más alternatíva, más megoldás. Van ez így ebben a tökéletlen világban.
34. Megszállás: a zsidó állam önfenntartása szempontjából elkerülhetetlen az, hogy megszállva tartsanak idegen területeket, azt a hét várost, ahol az arab népesség 99 százaléka él, amíg a sajnálatos palesztin intranzigencia tart. Minden megszállás - akárcsak mint minden túlhatalom - erodálja a demokráciát. Az évtizedes, lassan évszázados megszállás pedig abszolút módon rongál. Mindenekelőtt a lelkekben. Csak abban lehet bízni, hogy nagyon magas szintről és apró lépésekkel alacsonyodnak.
35. Nathan Sharansky izraeli kormánytagot, akit annak idején a Szovjetunióban bebörtönöztek cionizmusa miatt, az különbözteti meg előnyére mai politikustársaitól, hogy ő kinevezése előtt ült.
36. Palesztin menekült: az örökkévalóság egy formája. A palesztinokat segélyező ügynökség úgy működik, hogy öröklött menekült státuszt biztosít az eredeti menekültek gyermekeinek, unokáinak, dédunokáinak, így az 1948-as 700 ezer menekült közül a még élő 50 ezer ember helyett ötmillió palesztin menekültet tart nyilván
37. Palesztinok: a koncepciótlan segélyezés miatt szegénység csapdához hasonló szituációban tartott, a kitörés lehetőségétől elzárt népcsoport. Az izraeli állampolgársággal rendelkezők számára járható kitörési út, hogy inkább izraeli arabnak tekintik magukat. Ez palesztin önfeladást jelent, ez könnyen megy, hiszen a palesztin identitás csak egy 1965-ös párthatározat óta létezik. Megközelítőleg 10 százalékuk gondolkodik és él így, időről időre enyhén növekvő arányban ennyien mennek el közülük szavazatot leadni a választásokon.
38. A palesztin nép egyediségét rettenthetetlenségükben adnám meg. Nagy elszánás kell ugyanis ahhoz, hogy Krisztust palesztinnak tekintsük. Ők ezt rezzenéstelenül megteszik (Bethlehem most palesztin önigazgatás alatt áll) - és azt kell mondanom, hogy utódállamként igazságuk is van ebben. Tájékoztatásul hozzáteszem: a keresztény szentet, minden angolok üdvöskéjét és a magyar rendőrség jótevőjét, Sárkányölő Szent György kappadókiai vitézt is magukévá tették.
39. Utódállamiság: Magyarország nemrégiben rossz néven vette, hogy a mai Szlovákiában újratemették (és ezzel úgymond kisajátították) a leghosszabb szolgálati időt, 81 évet magáénak tudható magyar huszárt, a kornétás Skultéti Lászlót. Azóta is, ha valami nagyon lenézőt akar mondani a magyar ember a szlovákokról, akkor történelem nélkülieknek szidja őket. Ők pedig a magukénak, értsd közösnek tekintik velünk a régmúltat, így például királyainkat és elfogódottság nélkül használják mindarra, amire a históriát fölhasználni lehet.
40. Burgenland: iskolapélda arra, amikor utódállamban ideológiai munkával új tartalmat vetítenek a nemzeti képzeletre, nemzetté emelik a semmit. Valahogy úgy, mint amikor a költő egy ismeretlen, elhagyott romos épületre néz, meglátja benne a hősi múlt egy feltételezett objektumát, megénekli, sikere lesz, a romot helyreállítják, mert immár építészek is úgy látják, és az zarándokhellyé emelkedik.
41. Várvidék: tükörfordítás németből, akárcsak az Irottkő. Tudnunk kell, hogy a Burgenland szó 1920-ban bukkant föl először a németben. Nem jobb az Őrvidék megnevezés sem, hiszen a közelben itt az Őrség. Helyettük magyar használatra is ajánlható az amúgy is bevett Burgenland, hiszen a nemzetépítés ott befejezett tény már.
42. A mai osztrák-magyar államhatár egy pontján, az Irottkőn állandó kiállítás látható az első világháborút lezáró békerendszerről – osztrák szemmel. A kiállítás érdekes, mert az jön le róla, hogy őket lakosban is és területben is jobban megnyomorították, mégsem ezt rágják mind a mai napig. A burgenlandi határról pedig az tételezik, hogy ez a világ egyetlen, konszenzussal meghúzott határvonala! Nemcsak a mindenki által ismert Sopron, hanem minden kérdéses falu is szavazhatott, ha a trianoni térképeken vastag vörös irónnal meghúzott vonalra estek. Megjegyzendő, hogy a németajkú emberek és a horvátok Ausztriához kérték magukat, a magyarok és zsidók Magyarországhoz.
43. A két fő utódállam, Német-Ausztria és a független Csonka-Magyarország: Ausztriától arányaiban tehát többet vettek el, de őt legalább igyekeztek kompenzálni is, Bécs Burgenlanddal legalább szép "konyhakertet" kapott. A két fő utódállam 1918-ban ennyiben nemzetállammá vált. Az összes többi Monarchia-utódállam többnemzetiségűnek maradt! A következő nagy purgálásig.