Hajlongó törékeny test az éjfekete kaftán megett,
hófehér szakállra hulló könnycseppek
egy fájdalom barázdálta orca felett.

Ősi fohász szavai a jeges, dermedt kőfalak között,
iszonytatón sovány kifacsart testek
az aligélők tömege mögött.

Egymás mellett alabástrom szoborként heverők teste,
lábuknál a rabbi reszketeg imája száll
a kéklő ég felé esdve.

Fogadd magadhoz őket Urunk,
ki könnyes szemmel bámulod porunk!
Elárvult néped tedd szabaddá újra,
mint Mose Rabbénu idejében egykor,
minket sasszárnyaidon hordva!

Perelj azokkal,
kik velünk gaz szavakkal perelnek,
s kegyelmed fellegét bocsásd ránk,
kik haSém nevében fekszenek, s kelnek!

Áldassál igaz Bíró,
ki ítéletet teszel kinzóink felett,
nekünk pedig, kik a tiéid vagyunk,
légy oltalom a nyomorúságba menet!