Lomha, rongyosszélű sötét fellegek,
Komor lepelként borítnak egy kicsiny nemzetet,
Jákob csillaga hová tűnhetett?

Csíkos, durva, szennyes rabköntösök,
Semmibe meredő megtört szemek,
Jákob csillaga merre eshetett?

Pusztítás és káröröm, durva sebhelyek,
maró gúnykacaj, s jégverem fekhelyek,
Jákob csillaga miért, hogy elveszett?

Lecsupaszított egykor tán emberek,
kéklő húsok és feketéllő csonthegyek,
Jákob csillaga látja vesztetek.

Halállal perlő, reszkető vén kezek,
szomj és éhség kínjától emésztett lázbeteg,
Jákob csillaga egyszer perbe száll értetek!