Büki Mátyás
ad Sorstalanság
(mondtam neki behívták munkaszolgálat)
2021.08.01.
apámat láttam vonultak
sáros mező sáros út
valakik kiabáltak aknaszedés
gyerünk gyerünk
jézusfalók büdös zsidók
mások meg sírtak
nem megyek oda nem
lövések robbanások
fröccsent a föld
voltak akik elestek
s nem keltek
fel többé
féltem mert féltettem
a gyerek az apját?
a kicsi a nagyot?
az okozat az okot?
nem önteltség
nem hiba?
az önteltség rossz
ő mondta
akkor tehát rossz vagyok?
de ha rossz vagyok
féltésem még nagyobb bajt okoz!
apámat láttam vonultak
sáros mező sáros út
lehorgasztott fejek
szürke ég sóhajok
Olvasónapló (Damals in Sachsenhausen)
Amikor kitépték az aranyfogamat, halott voltam már, és a holttestem arra várt, hogy elégessék.
Kerengtem még magam fölött egy keveset, aztán a kémények irányába ellebegve tájékozódtam, hogyan fog történni az elégetés.
Kutató utamról visszatérve megnéztem, mi lett az aranyfogammal: sok társával együtt egy ládában lakozott.
A fogam elvesztése nem fájt, mondhatnám közömbösen érintett, hiszen már nem volt rá szükségem.
Annak idején büszke voltam rá, de most egyáltalán nem értettem ezt az érzésemet.
Milyen nevetséges és gyermeteg félreértése mindannak – gondoltam –, amit máskülönben életnek neveznek.
FEL