IRODALOM

 

KIKI ROLLER

NAGYPAPA HÁBORÓBA MEGY

Történelem gyengéknek és elesetteknek

2020.01.25.

A háborók úgy sorakoznak, mint a királyok. Első, második, ilyenek. És kapnak becenevet is, igen fennkölt beceneveket, hogy Szent Háboró, vagy Dicsőséges, Honfoglaló. vagy még jobb: a Nagy Honvédő, vagy Őszirózsás Forrongó, hű de szép neve van, de ezek mind, mind, csak győztes háborók. Senki nem hallott még Nagy Földönfutó, vagy a Kis Sehunnai Bitang Emberré Tevő, esetleg az Észveszejtő vagy Igaz Országvesztő háborókról. A magyar háboróknak becenevük sincs, pedig a magyarok szempontjából többségében mind úgy tűnik, nyertes háborók voltak ezek a háborók mint a mesében. Egyetlen gond velük, hogy általában mégis mind vesztes háborók ezek.

De nagypapa szempontjából ez az Első Vesztes Világ Háboró mégiscsak nagy nyereség, mondhatni győzedelem, mert nagypapa megsebesül, majdhogynem meg is hal bele, csaknem elveszejti az egyik lábát, combtól bokáig, már nem tudom, hogy a jobbat vagy a balt, de végülis megússza, nem kell levágni semmijét, csak megsebesül kicsit, de nem nagyon és ebből rengeteg haszna származik. Szóval mondhatjuk, számára ez, ha nem is Győztes, de legalább Nyertes Háboró, az Első, és ezt is elmesélem nektek pupákok, mert ez

 

Nagypapa és a mi csokoládégyárunk története, a mi történetünk.

 

Jó kis háboró, gyilkolják egymást a népek derekasan, kétkezi munkával, szúronyt fel, rohaaam, akkor beszúrja az ember a szúronyt a másik ember hasába és jól megforgatja benne, hogy kiomoljanak a másik ember fagyban gőzölgő belei, meg lődöznek, bumm, vérpiros kokárda nyílik a mentén, de nem látszik, mert a mente is piros, csak ha hideg van, akkor ráfagy és le lehet törni, még mustárgázt is bevetnek. Jön, árad a mustárgáz a levegőben, olyan dijoni mustárgáz talán, csak a színéről gondolom és akkor elő a virslit!, hol a virslink? Egy pár virslit minden magyar kézbe! Ajajajj, nincs virsli se égen se földön, hiába a mustárgáz, a slapecok pedig már gondolatban mind virslicsokorral a kezükben állnak, hogy feltunkolhassák a mustárgázt és hamm bekapja, de mivel nincs virsli se égen, se földön, így a slapeceknek felkopik az álla és jól meg is pusztulnak a mustárgázban, mert csak ekkor derül ki, hogy ők maguk a virsli ebben az Első Világháboróban, ők a hotdog, a töltelék, a puszta pusztulat, a veszett veszteség.

Nagypapa is elmegy hát a háboróba, mivel ez még nem egy rohadt antiszemita háboró, ide zsidók is mehetnek legyilkoltatni magukat, pont, mint a gojok, még csak fel sem vetül, hogy kóser-e az a virsli, ami nincs ott és a hősi emlékművekre mindenféle furanevű mártír kerül fel ábécé rendben, mint Kovács 23, Kovács 24, Lieberstein, Maurer szép magyar nevek, meg ilyenek. Nem is tudom, hogyan lehet szétválogatni őket. Azt se tudom minek ez a számozási mánia, hogy mindent megszámozunk, hogy mikor számba veszem, akkor tudjam, mi a különbség Kovács 23 vagy Kovács 24 között, de jól mutatnak így a mártírok márványtábláján, nem vitás. Ad valami eleganciát ennek a háborónak, ennek a Háboró 1-nek, főleg a Kovács 24, tisztára kabalisztikus ettől az egész. Csupa kivonás művelet. Háboró 1 egyenlő mínusz Kovács 24. A hősi emléktáblán állhatna csupán ennyi:

1=-24

Bőven megspórol így az ember egy halom márványt. Ha pedig valaki deriválni szeretne, így is felírható lenne:

1= -24, -25, -x

Az x az a változó.

 

Mikor nagypapa megelégeli a lődözést és elhatározza, hogy véget vet ennek a bazi nagy Első Világháborónak és fogja és hazajön a háboróból, mint aki jól végezte a dolgát, tessék, akkor plaff, pont megsebesül.

A nagypapa nagypapa létére egészen fiatal ember, olyan kora-huszonéves forma, de leginkább tizenhét, mert még nincs se családja, sem felesége, sem gyerekei, nemhogy unokái nincsenek, én se vagyok, szóval mondhatjuk, nagypapa egy suhanc. Egy bóher. Megyek, meg is nézem mit jelent ez a szó, bóher.

Egy ágról szakadt bóher a Nagypapa, anyám így meséli.

 

A TÖRVÉNY

 

– Nem zsidó embernek való a háboró, Nagypapa.

– A hazáért mindent megteszek, rabbi.

– Nana, ezt azért nem árt néha átgondolni.

– Ezen nincs mit gondolkodni.

– De van.

– De nincs.

– Van, ha mondom. Fontolgasd csak!

– Mindent megfontoltam.

– Gondolkodj már egy kicsit, Nagypapa!

– Mindent meggondoltam!

– Jól van Nagypapa, nagyfiú vagy, magad döntesz, ha háborózni akarsz, hát menj háborózni! Ha mégse tudnád, mit kezdj egy kérdéssel, hogy ezt, vagy azt hogyan kell, mit csinálj egyes esetekben és tanácstalanul csak ott álldogálnál a csatamezőn, akkor gondolj mindig a Tóra törvényeire.

– Elég gondolni rájuk?

– Elég. A Tóra törvényei mindenre választ adnak.

– Hogyan gondoljak a Tóra törvényeire Rabbi, ott a csatatéren, amikor éppen a lovamat paréjozom, és épp arra figyelek, hogy kikerüljem a golóbiszáport.

– Karéjozod,Nagypapa!

– Micsoda?

– Nem paréjozod, hanem karéjozod. Mint a nótában. "Egy szép magyar huszár a lovát karéjozza..."

– De szép!

– Ugyan te nem vagy sem nem magyar, sem nem szép, de legalább tudd, hogy nem paréjozol, hanem karéjozol. Nem mindegy, hogy paraj, vagy karaj.

– Ez is a Tórában van?

– Nem, Nagypapa, ne játszd itt nekem a bohócot. Ez a 120 magyar népdal gyűjteményben van.

– Szükségem van nekem erre is a harcmezőn, Rabbi? Megtanuljam ezt is?

– Nem, Nagypapa, ne tanuld meg, éppen elég, ha a Tóra törvényeit tanulmányozod, és aszerint élsz. Érted?

– És ha nem jut eszembe egyik-másik törvény, akkor hogyan rohanjak a Rabbihoz, megkérdezni?

– Nagypapa! Itt a Tóra, odaadom neked, de vigyázz rá, mint a szemed fényére!

– De mondd csak rabbi, ha meg akarok keresni egy törvényt a Tórában, akkor gondolod, ott a hősi harcok közepén, ahol éppen bonyolódik a vérontás, ahol kifordult gőzölgő belek lepik el a kies tájat, ahol éppen srapnerek füttyögik a 120 magyar népdalt, akkor gondolod, van ott nekem időm lapozgatni a Tórát, hogy az illető törvénycikkelyre leljek?

– Nem, ott te nem lapozgatsz semmit, Nagypapa! A Tóra ugyanis tekercs, nem lapozgatni való, hanem tekergetni, gurítgatni. Az ipafai rabbiról mesélik, hogy képes a Tóratekercset egyetlen kézzel is tekergetni. Ha szorgalmas vagy Nagypapa, te is megtanulhatod. Így aztán míg egyik karoddal a kardodat forgatod, a másikkal vígan tekergetheted a Tórát.

– És a lovam kantárját, mivel tartom?

– A Rozálét?

– Ja

– Vedd szájba! Ettől egészen félelmetessé válsz, az ellenség hátrahőköl előtted, megládd. Ritkán lát az ellenség egy lengő, hosszúszakállas, pajeszos 17 éves zsidó Nagypapát, aki lova nyergében Tóratekercset tartva a balkarján vívja hősi harcát.

– Azért ha jól belegondolunk igen nehéz lesz vívás közben, ott az élet-halál harcban még valamelyik törvényt is előtekerni a Tórából!

– Jól van Nagypapa, igazad van, akkor elárulok neked egy titkot. Létezik egy olyan törvény, mint a Joli Dzsóker. Az mindenre alkalmazható. Az felülír minden más törvényt. Mégha ellentmondanának is egymásnak, mikor egymásnak feszül a két törvény és marha nagy ellentmondás van köztük, akkor jön ez és plaff, ez mindent visz, ez az erősebb. Ez az a törvény, amit jól véss az agyadba és add át gyermekeidnek, unokáidnak!

– De rabbi, nekem nincsenek unokáim! Túl fiatal vagyok hozzá. Nekem gyermekeim sincsenek, nemhogy unokák!

– Még lehetnek Nagypapa, ne aggódj, még lehetnek.

– Ne csigázz rabbi, mondd el hát, mi ez a Joli törvény? Ezt jól megtanulom, ha mindenre érvényes! A többire nincs is több szükség. Mi ez?

– Úgy nevezzük Nagypapa, hogy ez a zsidók legerősebb, legszentebb törvénye, ami minden más törvényt felülír, minden más törvénynél hatalmasabb, amit minden zsidó embernek ismerni és alkalmaznia kell.

– Rabbi, hagyd már ezt az óhéber dumát! Elő nekem ezzel a szupertörvénnyel!

– Nem más ez, Nagypapa, mint az élet törvénye.

– Az élet törvénye?

– Az. Az élet törvénye kimondja, hogy bármi történjék körülötted, a zsidó embernek az élet törvényét kell szem előtt tartania, ezt kell alkalmaznia, punktum. Minden esetben az életet kell szolgálnia, az életet mentenie, az életet védenie.

– Biztos vagy te ebben, Rabbi?

– Hót zicher ignácz! Valami gondod adódik vele?

– Méghozzá nem is kicsi. Ugyanis a háboróban ennek pont az ellenkezője történik. Oda azért megy az ember, hogy kis vért ontson. Hogy gőzölgő beleket fordítson ki az ellenség hasából a szúronyával. Hogy jól lepuffantsa a másikat. Szíven szúrja a szúronyos muskétályával, kartáccsal kaszáljon a mordélyával, hogy nőket erőszakoljon meg...

– Bocs az utódlás az az élet védelme, Simonka. Egy jó kis erőszakolgatásból egy csomó gyerek sülhet ki – szól közbe a rabbi.

– ... szóval a lényeg az, hogy az ellenséget jól le kell kaszabolni, agyba-főbe lőni, felkoncolni, darabokravágni és hát az ellenség is pont ezt gondolja rólunk és próbálkozik is keményen, úgyhogy ezt az életvédelmi programot, amiről itt beszélsz, Rabbi, nem igazán tudom, hogyan lehet alkalmazni.

- Azt mondja az Írás Nagypapa, hogy aki akár csak egyetlen életet megment, az az emberiséget menti meg. Mert ott, ahol élet sarjad, abból újabb és újabb éltek fakadnak, hát ez járjon az eszedben a nagy vagdalkozás közben.

– Nem értem én ezt, rabbi. Hogyan védjem meg bárki életét, amikor azért megyek, hogy pont elvegyem tőlük? Hogy jól lekaszaboljam az ellenséget? Azért küld oda engem a haza, hogy végezzek az ellenséggel. Akkor meg mit jössz nekem ezzel a dumával? Ráadásul az ocsmány ellen is azon dolgozik, hogy éltemet vegye és véremet ontsa.

– Látod, Nagypapa, közelítesz a megoldáshoz!

– Nem látom! Nem látom, hogyan tudnék a hősi csatározás közben akár csak egyetlenegy életet megmenteni! Ott ahol az a feladat, hogy minél több életnek végét vessem! Nem szúrhatom be a szúronyt egy hasba, hogy miközben a gőzölgő beleket ontom, még életvédelmi gyakorlatokat is folytassak!

– Pedig bizony Nagypapa, legalább egy ember életét köteles vagy megmenteni! Ígérd meg Nagypapa, hogy megmented legalább egyetlen egy ember életét!

– De kiét? Rabbi! Kiét?

– Ki a számodra legfontosabb ember, Nagypapa?

– Az édesanyám, rabbi, de ő már nem él.

– Élőben gondolom. Ki az, aki mindennél fontosabb a számodra?

Nagypapa elmélázik. Számbaveszi a barátait, a szerelmeit, az ismerőseit, a cukrászmester feleségét, de bármennyire jól végiggondolja, egyik sem annyira fontos a számára, hogy bármelyikük elé vegye a másikat.

– Most hogy így feladod nekem a leckét, rabbi, azt gondolom, hogy magam számára én, saját magam vagyok a legfontosabb. Nincs nálam fontosabb ember a világon!

– Egyszóval te vagy a világon a legfontosabb ember.

– Én.

– A magad számára.

–A magam számára.

– Akkor figyelj jól rám Nagypapa! Az egyetlen élet, amit megmenthetsz és számodra a legbecsesebb dolog a világon, hát ez a saját életed! Bárhová vessen a sors, ezt vésd jól eszedbe, elsősorban a saját életedre vigyázz! Érted?

– Jó gondolat ez, háború idején?

– Hallgass rám, Nagypapa! Lehet, hogy nem ez a legjobb gondolat, de ez is egy gondolat, csakúgy, mint a többi! És egy gondolat, az egy gondolat!