Fekete testük gyöngyöző tarajt túr
Az Óceán nagy sima szérűjén, -
Úgy buknak föl a rejtelmes homályból,
Mint két tajtékzó habsörényü mén.

Az egyiken az új életre várók...
Nyugati partok álma hiteget!
A másikon meg törődöttek ezre,
Kiket visszahítt a szürke vén Kelet.

Egymást csodálják néma félelemmel:
- Mi megyünk... - És mi jövünk vissza már...
Fürkészve, sejtve - egymást vádolóan
Állnak a hajók árbocainál.

A lomha gályák lassan elsuhannak...
Hívogat Nyugat és hív a vén Kelet,
Köszöntik egymást néma szánalommal
Magyar pusztákról jött idegenek.