Fintor Fruzsina

Simon Judit büntetése és megváltása

2020.10.16.

 

A szerzőről röviden

[1]Kiss József, aki ma már közismertnek mondható a magyar irodalmat szeretők körében, 1843-ban született Mezőcsáton. Anyai nagyapja Oroszországból származott, akár csak édesanyja, így Kiss József még oroszul is tudott. A Gömör megyei Serkén töltötte gyermekkorát. Édesapja rabbinak szánta őt. Későbbi tanítója, Almási Balogh Sámuel református lelkész hatására fordult érdeklődése az irodalom felé. Költeményeiben később származása, a magyar irodalom és nyelv iránti szeretete szervesen összekapcsolódott. A rabbi pályát otthagyva megpróbált továbbtanulni majd hét éven keresztül nevelősködésből élt. 1867-ben végül felérkezett Pestre, ahol - a kiegyezésnek és a zsidó emancipációs törvénynek is hála - Zsidó dalok címen megjelent kilenc versből álló írása, amely többségében hazafias lelkülettel és hevülettel íródott. A várt siker sajnos elmaradt, így nyomdai korrektorként élte mindennapjait Pesten, később a Képes Világ című újságot szerkeszti, majd Szentesi Rudolf álnéven Budapesti rejtelmek címmel írt egy nyolc részes ponyvaregényt. 1875-ben Toldy Ferenc a Kisfaludy Társaságban bemutatta Kiss Józsefet és Judit című balladáját, ezzel hozva meg az ismertséget költőnknek.[2]

Kiss Józsefnek köszönhető a korabeli magyar irodalmárokat magába foglaló Hét című folyóirat létrejötte, melynek főszerkesztője is volt. 1921-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan alkotott, így például olyan verseket köszönhetünk neki, mint A Knyáz Potemkin című orosz forradalmat köszöntő költeménye, ami a XX. századi magyar irodalmi tanórák elmaradhatatlan része lett. A forradalomra várás egyik legszebb magyar költeménye pedig a Tüzeket című alkotása. ^[3]

 

Kiss József balladájának sorsa

Kiss József pályafutását balladával kezdte és később is a ballada műfajában ért el jelentős sikereket. Arany János költészetének egyik legtehetségesebb követőjeként tarthatjuk számon ma is. Irodalmi munkásságának sajátossága a népies-nemzeti vonás, ugyanakkor új tárggyal gazdagítja és frissíti a kiegyezés utáni magyar irodalmat a zsidó tematikával.[4] Számunkra ez az utolsó mondat különösen fontos, hiszen, mint az később kiderül a Judit balladájában - ami meghozta a szerző számára a sikert és eme írás fő tárgyát képezi- alig-alig érhető tetten a zsidó tematika.

Kiss József 1875-ben Pesten él, ahol a Nemzeti Hírlap szerkesztőségében újságíróként kezd tevékenykedni. A húsvéti szám irodalmi mellékletéhez a lap szerkesztője, Toldy Istvángyűjt anyagot. Valaki figyelmezteti, hogy van Kiss Józsefnek egy elég jó balladája, amit sok illetékesnek megmutatott, de senkinek nem kellett. Elkéri a kéziratot és megmutatja apjának, Toldy Ferencnek, aki azonnal felismeri benne a lehetőséget. Általa a ballada eljutott a Kisfaludy Társaság ülésére, ahol felolvasásra került, két újság is közölte, később még huszonkétszer szerepelt a lapok hasábjain. Az első két kiadás alkalmával, Kiss József nagy bánatára, egy sajtóhiba következtében a "Lakzinak beillő keresztelőt csapnak" "keresztelő"-je helyett az értelmetlen, a szövegösszefüggésbe nem illeszkedő "lakodalom" szóval "Lakzinak beillő lakodalmat csapnak"-változatot közöltek. [5]^,[6]

 

Judit története

Simon Judit

Simon zsidóéknál minden esztendőbe’
Kis deszkakoporsót tesznek le a fődbe,
Kis deszkakoporsó – alig-alig rőfnyi,
Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni!

Judit haja kincs-arannyal ér fel,
Sírva simogatja mind a két kezével.
Ráfogja az ollót – jaj be nagy kár érte!
Nagy titokban úgy megy a szent pap elébe.

"Hét országra híres szép hajam lenyírtam,
Hét országra híres szépségem elsírtam,
Te szent pap, te szent pap! mondd meg azt az egyet:
– Hát én már gyermeket föl se nevelhessek?"

Fölpillant a szent pap a vén bibliából,
Összeroskad Judit egy nagy vád súlyától:
"Kellene most, kéne? Volt idő, nem kellett:
Legelső gyermeked Judit, hova tetted?"

Fehérebb a hónál Judit asszony képe,
Eltemeti képét rózsás tenyerébe,
Súgva ejti a szót, fuldokolva, törten:
"Gyilkos két kezemmel enmagam megöltem.
Apja, ki megejtett, cserbe hagyott rútul,
Szegény, gyönge kislány – reszkettem a csúftúl...
Vajúdó lázas éj – jó volt temetkezni.
Jobb volna most nékem a föld alatt lenni!"

Forgatja a szent pap szent könyveit rendre,
Lássa, melyik milyen bűnhődést szab erre?
"Kelj fel Judit, kelj fel! Vesd le gyászruhádat,
A te nagy bűnödre mind kevés e bánat.
Más itt a megváltás – iszonyú az ára!
Van-e erőd, Judit egy nagy fogadásra?
Gyilkos a te ajkad, ha ártatlant csókol:
Eltiltalak téged az anyai csóktól!
Epedj el, sorvadj el, légy mondhatlan árva:
Gyermeked násznapján, akkor légy megváltva."

Simon zsidóéknál fényes minden ablak,
Lagzinak beváló keresztelőt csapnak.

Simon zsidó rágyújt egy régi zsoltárra,
Könnyben úszik Judit halovány orcája,
Kicsike magzatját százszor ölbe kapja,
Eleped egy csókért s még sem csókolhatja.

Simon zsidóéknál jaj csöndesen vannak,
Sűrűn beaggatva valamennyi ablak.
Judit asszony kezét töri sírva-ríva:
"Jaj, ha ennek is még halál van megírva!"

"Tüzel a homlokom, lelkem anyám, úgy ég –
Ha te megcsókolnál, mindjárt meggyógyulnék!"

"Csitt, kicsikém, csitt! csitt! Húnyd be pici szemed
– Istenem, teremtőm! Ne hagyj el engemet!"

"Kipattogzott szácskám, édes anyám lelkem,
Ugy-e, ugy-e azért nem csókolsz te engem?"

Simon zsidó képe elfakul, elkékül:
"Gonosz vagy te Judit, májastul, veséstül.
Mondta már azt más is – egyebet is, mást is –
Oly igaz az egyik, mint igaz a másik:
Aki rossz anyának, rossz az feleségnek,
Gyermekem úgy éljen, mint elűzlek téged!" –

 

Múlik az esztendő, fogy is, meg megújul,
Simon zsidóéknál vígan vannak újbul.
Udvaron menyezet, násznép násznép hátán,
zsidó lányát elveszi a Náthán.
Szegény koldus asszony, távoli sarokba’,
Lökdösik hol balra, lökdösik hol jobbra,
Reménykedik, küzköd, átront a korláton:

"Azt a szép menyasszonyt jaj, hadd én is látom!"
Most hozzák... esküszik... a pap imádkoztat:
"Én édes véreim, még csak egy tapodtat!
Gyermekem! leányom!..." Odaborul rája,
Hűlő ajkát nyomja égő ajakára,
– Ez a Judit szomorú nótája.[7]

 

[8]

Egyből nyilvánvalóvá válik az olvasó számára, a történet lényege, amelyben Judit megölte és elsiratta legelső gyermekét. Magát, csak úgy válthatja meg, ha megszületendő lányát nem csókolja meg egyszer sem, különben őt is el fogja veszíteni. Megváltása csak a lánya esküvőjével következik majd be, mikor már idős asszony, akit elkergetett a férje, mert rossz anyának és feleségnek tartotta.

Bűnhődésének módját a Biblia segítségével a pap dönti el, még a ballada elején, így kapcsolva az Örökkévalót össze, azzal a bűnnel, amit Judit elkövetett. Utalva arra, hogy ez Istennel szembeni vétek is és nem csupán ember ellenes, ezért lesz a büntetése olyan hosszú és embert próbáló.

Arany János Ágnes Asszonyára - melyben a férjét megölő özvegy szenvedéseit és őrületbe menő vezeklését követhetjük nyomon - sokban hasonlít Judit története, hiszen nem csupán a ballada műfaja köti össze az 1853-ban megjelent költeménnyel, mert a két nőalak sorsának alakulása is igen hasonló - Ágnes a férjét öli meg, amiért a végén már önmagát bünteti az őrületig, hiszen folyamatosan vért lát a hófehér lepedőn, Judit pedig első szülött gyermekét ölte meg, így vezeklésül minden gyermekét elveszíti, akit anyai csókkal érint. Judit vezeklése is az őrületig hatol, hiszen, mint anya folyamatosan szenved, emészti önmagát és egyúttal a külvilág is kiveti magából, mert férje és gyermeke, aki betegen fekszik egy alkalommal és a csókjáért könyörög, kegyetlennek gondolják. Arany Ágnes Asszonyával ellentétben Judit a ballada végén megváltásra talál, még Ágnes önmagát bünteti majd élete végéig. Felvetül a kérdés, hogy Juditnak miért járt felmentés, mikor Ágnesnek nem?

Talán azért, mert mikor Judit fiatalon teherbe esett és szerelme elhagyta, a kétségbeesés munkált tette hátterében és nem a gonoszság. Ágnes viszont tudatosan tette, amit tett és csupán utólag bánta meg.

Kiss Józsefnél érezhető ugyan némi zsidó vonatkozás a balladában, ha a családi névre vagy a " zsidóéknál" kezdetű sorokra gondolunk, mégsem igazán ez benne a domináns, hiszen a Tóra szó helyett Biblia van és Judit a pap elé megy vezeklésért nem a rabbihoz. A keresztelőt említő sorokban már nyilvánvalóbb az olvasó számára, hogy esetleg egy áttért családról lehet szó, vagy ami szerintem valószínűbb, az olvasók számára letisztultabbá akarta tenni Kiss József a történetet, jelezve, hogy ez nem vallási célzatú és nem is identitás kérdése, hanem egyszerűen egy emberi történet egy vezeklő anyáról, aki egyszer rosszul döntött és vétett a Tízparancsolat és így Isten ellen azzal, hogy megölte első gyermekét.[9]  Arany János Ágnesének talán azért sem járhatott felmentés, mert ő egyszerre két parancsolatot is megszegett, hiszen előre eltervezetten elvett egy emberéletet és házasságot is tört.[10]

Németh László Kurátor Zsófia már- már igazi Juditnak mondható az 1930-ban megjelent Gyász című regényben, hiszen úgy öltötte magára az örök gyászoló szerepét, ahogyan Judit végig gyászolta első gyermeke elvesztését és bűnhődött egy életen át, lelkére és életére fekete gyászruhát öltve. Judit pedig igazi Antigoné, hiszen Szophoklész hősnője legalább annyira vergődött Zeusz büntetésének súlya alatt és édesapja Oedipus cselekedete miatt, mint Judit attól a bűntől, amit önmagára mért és attól, a büntetéstől, amit Istentől kapott. Mind Antigoné mind Judit olyan hévvel kezdett könyörgésbe, imába, és vezeklésbe, amit később Németh László Gyász című munkájában is tetten érhetünk.

Judit története összetettsége és sokrétűsége okán felér Ágnes történetéhez, talán azzal a különbséggel, hogy bár a két történet a parancsolat megszegéséről, az ember és Isten elleni vétekről szól Judit mégis tisztán, mondhatni, teljesen megtisztulva áll előttünk, szomorúan és boldogan egyszerre, még Arany János hősnőjének élete végéig vezekelnie kell.

Összegzés

Kiss József balladában elmondott történetével mindenki azonosságot találhat, legyen az egy irodalom szerető és tisztelő vagy a hétköznapok meghurcoltatásait megélő, szegény családból származó, elárvult és elhagyott ember. Judit története egy valóságot elénk táró történet, költőien és magas szinten megírva.

 

A Simon Judit történetét bemutató film egy plakátja, 1915.[11]