RESTANCIA
független zsidó tudományos folyóirat

IRODALOM

Hrotko Larissza

Bölcs Salamon legszebb "Éneke" spanyol nyelven

2022.04.27.

 

Luis de León, az "Énekek éneke" spanyol fordítója

Fray Luis de León (1527/28-1591) Ágoston-rendi szerzetes már a 16. században fedezte fel azt, amit magyarul – egy jobb elnevezés hiányában – most "self-partnernek" mondanak. Don Pedro Portocarrero érseknek (1556-1557 és 1566-1567. évben kétszer is a Salamancai Egyetem rektora) ajánlott versében Luis de León így írta le a "self-partneri" kapcsolatot:

Vivir quiero conmigo,
gozar quiero del bien que debo al cielo,
a solas, sin testigo,
libre de amor, de celo,
de odio, de esperanzas, de recelo.

A szó szerinti fordításban ez így néz ki:

"Élni akarok magammal, élvezni mindent, amivel az Égnek tartozok, magamban, tanúk nélkül, szerelemtől és féltékenységtől mentesen, szabadon a gyűlölettől, a reménytől, a gyanakvástól."

Weöres Sándor pedig így fordította le magyarra Luis versét:

Egyedül éljek, abban
a jóban, mi bőven fakad a mennyből,
tanúk nélkül, magamban,
mentesen félelemtől,
gyűlölettől, reménytől, szerelemtől.

Luis de León

Csak így "egyedül"? Nos, ez a szó nem fejezi ki igazán azt, amiről Luis írt. Hiszen önmaga társaságában soha nem volt egyedül. Hát, igen, a fordító feladata nem könnyű, főleg, ha a költészetről, sőt a szentírási költészetről van szó.

Luis de León költő, prózaíró, teológus és filozófus, a spanyol reneszánsz egyik legnagyobb humanistája volt. A Királyi Tanács megbízásából Luis de León adta ki Avilai Szent Teréz műveit és ő volt San Juan de la Crúz karmelita misztikus-költő professzora. A továbbiakban elsősorban Luis de León fordítói tevékenységéről diskurálunk, mert fentieken kívül a Héber Szentírás kutatója és fordítója volt.

 

Luis de León életrajzából

Luis már 14 éves korában indult el otthonról Salamancára. Ott csatlakozott az Ágoston- szerzetesrendhez, ahol egy év múlva fogadalmat tett. Ezzel egyidejűleg megkezdte az egyetemi tanulmányait. Tanult többek között Cipriano de la Huerga ciszterci szerzetes professzornál, aki héberre is tanította Luist. Cipriano életrajzaiban találhatunk utalást családja zsidó származására.

Ám ilyen utalást van Luis de León egyes életrajzaiban is: "… era de origen judeoconverzo por ambás rámas" (mindkét oldalágon kikeresztelkedett zsidó volt).[1]

Luis zsidó származására hivatkozott Diego de Haedo inkvizíciónak küldött feljelentése is, amelyben az állt, hogy a nevezett ágostonos szerzetes "descendente de generación de judiós".[2]

A felmenői zsidó származása nem volt az egyetlen vád Luis de León elleni inkvizíciós perben, amely négy évig (1572-1576) tartott. Luist és két társát eretnekséggel vádolták, mert újításokat vezettek be a Salamancai Egyetemen. Az újítók héber nyelven akarták tanítani a Szentírást. A vád szerint Luis és társai rabbinikus tanításokat csempésztek be a katolikus egyetemre. A tridenti zsinaton, 1546-ban hozott határozat szerint ugyanis a Szentírás latin fordítása (Vulgata) volt az egyetlen legitim szentírási szöveg, amely spanyolul még nem volt olvasható.[3] Luis de León pedig vette a bátorságát és az eredeti héber nyelvről (tehát nem a latin fordításról) spanyolra – az egyszerű nép nyelvére! – fordította le az "Énekek énekét." Ráadásul hangoztatta, hogy Szent Jeromos Vulgata fordítása több helyen pontatlan volt.

A súlyos vádak megfogalmazásában szerepet játszottak a Domonkos szerzetesrendi tanárok rosszindulatú intrikai, valamint a két szerzetesrend közötti régi ellenségeskedés. Luist már-már kínpadra küldték, de a felülvizsgálat szerencséjére felmentette a vádak alól. 1576. december 11-én elhagyhatta a Valladolid-i börtönt. Az egészsége komolyan károsodott, de visszatérhetett az egyetemre, ahol a tanítást állítólag úgy folytatta, mintha éppen csak tegnap lépett volna ki az egyetem ajtajából.

Luis de León további élete meglehetősen sikeres volt. Végre elfoglalhatta a Szent (Aquinói) Tamás teológiai tanszékét, rendi vikárius, sőt röviddel halála előtt tartományfőnök lett.

Az "Énekek éneke" nem volt Luis de León egyetlen bibliai fordítása. "Jób" könyvének fordítása és bőséges kommentárja egy igazi vallásfilozófiai kincs. De az "Énekek éneke" egyszerűen gyönyörű.

 

Az "Énekek éneke" spanyol nyelvű fordításának néhány érdekessége.

A költemény első és második fejezetéből

A könyvhöz írt prológus így kezdődik: "A szeretet az, ami Isten legbensőségesebb tulajdonsága."

És tovább:

"Cierto es, que Diós ama, y cada uno que no esté muy ciego lo puede conocer en sí por los senalados beneficios que de su mano continuamente recibe: el ser, la vida, el gobierno della y el amparo de su favor, que en ningun tiempo ni lugar nos desampara."[4]

Luis fordítása úgy, mint az eredeti héber szöveg nyolc fejezetből áll. A fejezetek számozott sorokból tevődnek össze, amelyeket részletes kommentár követ. A kommentár egyrészt magyarázza a cselekmény részleteit, például a történés helyét, a nővények, az olajok, a tárgyak és az eszközök neveit és rendeltetését. Másrészt kitér a héber és spanyol nyelv sajátosságaira, de néha értelmezi is a helyenként nehezen érthető fordítást.

A prológus elmondja, hogy noha a szöveg főszereplői királyi származásúak – Salamon király a férfi főszereplő (a spanyol szövegben "esposo", azaz a férj) és az egyiptomi hercegnő a jegyese ("esposa", a feleség) – a könyv egy pasztorál formájában íródott. A főszereplők több helyen a mezőn, a tűző nap alatt élő vidéki emberként beszélik el a történetet, és a nép egyszerű gyermekei – pásztorok, vagy a "Jeruzsálem leányai" – veszik őket körül, illetve csatlakoznak a főszereplők dialógusához.

Így az első fejezet ötödik és hatodik (Luisnál negyedik és ötödik, mert a héber szöveg első mondatát címnek tartotta) sorában a feleség, aki ugye egy egyiptomi hercegnő, amiről Luis szerint a 45. (44.) zsoltár is tanúságot tesz, szabadkozik bőre fekete színe miatt. A sötét színt a nő a Kéder sátraihoz és Salamon sátorlapjai színéhez hasonlítja. Luis kommentárja fényében ez a megfogalmazás találóbbnak tűnik a magyar fordításnál[5]. A magyar fordítás ugyanis a "Salamon szőnyegéihez" hasonlítja a nő bőrének színét. De miért használt volna Salamon fekete szőnyegeket?

A sátorlapok hasonlata viszont logikus, amint az egész metafora is érthetőbb lesz. A sátorlapok ugyanis bőrből voltak, amely védte a sátor belsőjét a víztől és a naptól. Jóllehet a sátor a sötét színe miatt kívülről nem nézett ki nagyon szépnek, de a sátorlapok mögött rejlettek a királyi kincsek: az ékszerek, a drága kövek és az arany. Így az ifjú feleség rövid, kétsoros leírása is azt bizonyítja, hogy az arcszíne ellenére a hölgy érdemes volt arra, hogy király arája legyen.

Egy érdekes magyarázatot fűzött Luis de León a kilencedik (Luisnál nyolcadik) sorhoz, ahol a férj a kedvesét a fáraó szekérének lovához (paripájához, kancájához) hasonlítja. Luis azt magyarázta, hogy abban a korban a fáraó szekerében voltak a legszebb és a legjobb lovak. Salamon olyan gazdag volt, hogy megengedte magának ezeket a lovakat, amit nem minden király tehetett meg. A hasonlat mindig tükrözi a kor elképzelését a szépről, valamint az elbeszélő környezet beállítottságát. Jómagam pedig úgy foglalnám össze Luis gáláns szavait, hogy Salamon úgy dicsekedett az új feleségével, mint az egyiptomi lovaival!

Teológusként Luis de León egy spirituális jelentést is talált a – valljuk be kissé furcsa – kanca-hasonlatban. Ugyanis az ifjú feleség a történet szerint keresi a férjét és nagy utat tesz meg a nyáj nyomán. Spirituális értelemben pedig a feleség keresi az igaz lelkeket, amelyek megmutatják neki a helyes utat az Örökkévalóhoz. Tőlük tudja meg a nő, hogy a természetben sok jele van annak, hogyan találjuk meg ezt az utat. Főleg, ha követjük elődjeink hagyományát.

A következő sorban egy kis fordítási nehézségbe ütközünk. Vajon, mit is jelenthet a héber בתורים lexéma? Luis "gyöngyöknek" fordította ezt le. Szent Jeromos szerint a lexéma jelentése: "mint a gerlicéé"[6]. Közelíti Luis fordítását a Makkabi Kiadó Bibliája, amely "füzérekben" kifejezést használ.

Luis megjegyezte, hogy "torim" többes számú lexémának sok jelentése van, amelyből nehéz válogatni. Egyesek azt mondják, hogy ez gyöngy, vagy gyöngyfüzér. Mások szerint ez egy vékony aranylánc. És van, aki állítja, hogy a "torim" nem más, mint díszként használt kis galambfigurák. Vagy lelógó selyemszálak, amit a nők hajuk díszítésére használtak. Ezzel a magyarázattal tulajdonképpen mindhárom fordítás elfogadható lesz. Íme Luis de León spanyol fordítása:

Lindas tus mejillas en las perlas,
tu cuello en los collares.

Luis szerint az "Énekek éneke" héber szövege költői metrikus formában van megírva. Mivel ez így is van (főleg, ha figyelembe vesszük a híres refrént a Jeruzsálem leányairól), a ritmus szempontjából Luis fordítása hangzik legjobban.

Luis igyekezte hűségesen visszaadni a héber szöveget. De néha "mellé nyúlt". Ami pedig a Szentírásban említett növények neveit illeti, most értettem meg Löw Immánuel botanikai érdeklődését.[7] Tényleg izgalmas dolgok derülhetnek ki egy-egy behatóbb vizsgálatnál.

Itt van például az "Énekek" második fejezete, amely spanyolul ezzel a mondattal kezdődik: "Yo rosa del campo y azucena de los valles."

A kommentár szerint a szöveg így értendő: "A mező rózsája vagyok, és te, férjem, a völgyek lilioma vagy." Luis ugyanis kihagyta a fordításból a "ser" (lenni) spanyol ige első, illetve második személyi formáját. Ezáltal a spanyol mondat formailag utánozza a hébert, amelyben csak a személyi névmás "אני" ("én") utal arra a személyre, akire a hasonlat vonatkozik. Mi alapján döntött Luis, hogy a mondat második része már nem ehhez a névmáshoz, hanem a második személyhez ("te"-hez) kapcsolódik, igazán nem tudom elképzelni. Luis határozottan szuverén, egyéni gondolkodású ember lehetett!

Először a "חבצלת" (habacelet) héber lexéma jelentésének magyarázatával foglalkozik. De "habacelet" helyett Luis "jabachelet" (ejtsd: "habacselet") szót használt a spanyol transzkripcióban. Valószínűleg azért, mert a spanyol (kasztíliai) nyelvben a "c"-t másként ejtik ki. Hogy a szó kiejtése, vagy valami más okozta a félreértést, nehéz lenne megállapítani. De Luis úgy vélte, hogy a második fejezet első sorában szereplő szó egy ritka fekete rózsának a neve, amely nagyon szép és finom illatú (Luis de León, 2020.30). Pedig minden jel szerint tévedett.

kikerics

A "habacelet" nevű virág Magyarországon (mint Skandinávián kívül egész Európában) is megtalálható, nálunk őszi kikericsnek hívják. A monda szerint Médea, a legendás hírű hellén boszorkány kikericset használt varázsszereinek előállításához.[8]

Ez a virágnév az "Énekek éneke" könyvén kívül Jesajáhu prófétánál is szerepel (Jes 35,1). A Makkabi kiadású "Biblia" mindkét esetben nárciszként fordítja ezt a szót. Egy Angliában kiadott orosz fordítás is ehhez a verzióhoz ragaszkodott.[9]

A Szent Jeromos Bibliatársulata Vulgata latin szövegére támaszkodó fordítása egy másik megoldást javasolt: "Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben". Ugyanezt a megoldást választotta az úgy nevezett egységes német Biblia-kiadás is: "Ich bin eine Blume auf den Wiesen des Scharon, eine Lilie der Täler."[10]

Talán nem minden fordító tudta megfejteni az eredeti héber szövegben szereplő virág nevét. Pedig elég volt benézni Wilhelm Gesenius bibliai értelmező szótárába, aki Löwre hivatkozva megadta a virág latin elnevezését: Colchicum autumnale.[11]

Persze, egyáltalán nem biztos, hogy az "őszi kikerics", a német "Herbstzeitlose", vagy az orosz "безвременник" (bezvremennyik) illene is egy költői szövegbe!

Megjegyzem, hogy Luisnak a mondat második részében szereplő virág nevével is gondja akadt. Azt írta kommentárjában, hogy a héber szó "sosanot" (spanyol kiejtéssel valószínűleg "szoszanot") egy "hat levelű virágot" jelent. Hogy ez valójában milyen virág, pontosan nem lehet meghatározni. Ezért a spanyol szövegben néha "azucena" (fehér liliom), máskor "alhelí" (viola) név alatt szerepel.

Nos, a szó transzkripciója ismét helytelen volt, mert adott helyen a "susana" szó birtokos konstrukciója szerepel, amely helyesen "susanat" (vagyis: a völgyek lilioma), de magáról a virágról Gesenius is elismerte (többek között ismét Löwre hivatkozva), hogy bár liliomnak nevezzük, valószínűbb, hogy a Bibliában szereplő több virágnak gyűjtő neve lehetett ez a szó. Vagyis tényleg más virág is szoba jöhetett. Luison kívül más fordítónak nem jutott eszébe megkérdőjelezni a "liliom" szó bibliai jelentését.

 

Harmadik és ötödik fejezetből  

Luis de León teljes fordítását egy rövid tanulmányban nem lehet átfogni. De a szöveg harmadik és ötödik fejezete érdekességeire talán még lesz hely.

A harmadik fejezet a feleségről szól, aki arra ébredt fel éjszaka, hogy férje nincs az ágyában. Felkelt hát és elindult a városba keresésre. Végig bolyongott a tereken és tágas utcákon a kedvese nyomán (a fejezet első és második sora).

Luis kommentárja szerint a szerető asszonyra jellemző, hogy ha éjszaka nem találja otthon a férjét, elkezd gyanakodni. Elképzeli, hogy a párja már nem szereti, vagy hogy egy másik asszonnyal van. Némelyik nő annyira gyanakvó lesz, hogy azt kívánja, hogy a férje mindig – és főleg éjszaka – a közelében legyen.

Az éjszaka természetes jellemzője pedig, hogy feloldja a gátlásokat. A szerelem és a féltékenység égeti az asszony szívét. Egyesek ilyenkor nem bírnak magukkal és elrohannak otthonukról, hogy veszélyről és illemről megfeledkezve megkeressék férjüket.

Ha belegondolunk, hogy Luis de León 1561-ben fordította "Cantar de cantares de Salomón", eltűnődhetünk azon, milyen keveset változtak azóta az emberek a szenvedély dolgában!

De vissza a szövegünkhöz.

A férjét kereső nő belebotlott a városi őrjáratba. Az őröket is megkérdezte, hogy látták-e a férjét, de amint odébb ment, meg is találta a szerelmét. Megragadta hát és el nem engedte, amíg be ne vezette az anyja házába, a kamrába, ahol ő (a feleség) született (vagy fogant). Luis ragaszkodott a fejezet negyedik sorának szó szerinti fordításához. Egy olyan spanyol igét (engendrar) talált, amely visszaadja a héber szó (הורתי) kettős jelentését: "születtem", vagy "fogantam".

A Makkabi Kiadó Bibliája egy homályos fordítással elégedett meg: "anyám házába, szülőm kamarájába." A Szent Jeromos Társulat által kiadott Szentírás fordítása egyértelműbb: "anyám házába, édes szülőm kamrájába." Érdekesen oldotta meg a helyzetet a német fordítás: "in die Kammer derer, die mich geboren hat." (Annak kamrájába, aki szült engem.)

Hogyan igazolta Luis saját fordítását? Szerzetes létére tájékozottnak mutatkozott a testi szerelem témájában. Kommentárjában azt magyarázta, hogy az igazi szerelem nem az, hogy a feleség megtalálta a férjét és hazahozta. Az igazi birtoklást a beteljesedett szerelem jelenti. Adott esetben az testesítette meg a szerelem fogalmát, ami a feleség születésének kamrájában ment végbe.

Luis szerint a spanyol nők (kasztíliai) nyelvére is jellemző ez a szófordulat, hogy a nő meghívja a szerelmét az anyja házába (vö. "Énekek" 8, 2). Nos, esetünkben a meghívás heves lehetett. Az eredeti héber szöveg után Luis is egy olyan igét (meter) használt a feleség aktivitására, amely "megfog, megragad" jelentéssel bír. Amolyan ragadozóként birtokolta a férjét.

Egészen más jellegű példát találtam az ötödik fejezetben, ahol a fordítás valószínűleg félresikerült. A fejezet 10. (9) sorában Luis szerint a feleség barátnői kérdezik őt, miben különbözik drága férje más asszonyok kedveseitől. Erre a feleség így válaszolt: "El mi Amado, blanco y colorado; [trae bandera] entre los millares." Azaz: "A szerelmem, fehér ő és színes; [zászlót tart] ezrek közül." Maccabi kiadású Biblia szerint: "Barátom fehér és piros, kiemelkedő tízezer közül."

Először vizsgáljuk meg az eredeti héber szöveg צח lexémáját, amit mindkét bibliai fordítás "fehérnek" vélt. A mai héber nyelv szótára szerint ez a szó azt jelenti, hogy "üde, tiszta". Érdekes megoldást kínált Wilhelm Gesenius értelmezési szótára, mely szerint a szó jelentése lehet "vakitóan fehér", de speciálisan az "Énekek éneke" 5,10. (Luis szerinti 11.) sorában ez a szó átvitt értelemben "világos, egyértelmű" jelentéssel használandó. Emellett Gesenius hivatkozást tesz צחח igére, amelynek jelentése "világosan, egyértelműen beszél".

A Szentírás katolikus (Szent Jeromos Társulat kiadású) fordítása még sem használta fel Gesenius lingvisztikai utasítását: "A kedvesem fehér is, piros is, ezer közül is kiválik".

Luis a kommentárjában azt írja, hogy a férj "[] piros és fehér, mert messziről e két szín fényéről ismerhető fel, amely annyira tökéletes benne, hogy ebben is különb a többiektől." De akkor miért használta a fordításban a "colorado", azaz "színes" szót? Talán szinonimaként fogta fel?

Luis de León fordítása 11. mondatának második része még inkább különbözik a többi fordítástól. A gondot דגול szó jelentette, amelynek formáját Gesenius múlt idejű melléknévi igenévként határozta meg. Megjegyezte, hogy az "Énekek éneke" 5, 10 (11) sorában ez a szó "kiemelkedő, kiváló" jelentésben értendő. Luistól eltérően mások is így fordították ezt a sort.

De Luis kritizálta Szent Jeromost, aki szerinte többet foglalkozott a szavak érzelmi oldalával (Luis de León 2020, 57) ahelyett, hogy elemezte volna a szó eredetét. A kommentárban megpróbálta megvédeni állítását.  Azt írta, hogy a férj valóban tarthatott egy zászlót, mert egyrészt olyan volt, mint egy csapat első embere (például egy zászlós!), másrészt ez volt a jel a feleségének, aki a zászlóról ismerhette fel a férjét. A magyarázat igazán szellemes, de a fordítás még sem volt nagyon meggyőző.

Befejezésül a héber nyelvről, a szerelemről és a költemény vallási recepciójáról

A héber nyelvre Luis szerint az jellemző, hogy kevés szót és szűk körülírásokat használ, amelyek ugyanakkor rengeteg jelentést tartalmaznak (Luis de León, 2020.5). Ez a módszer néha szokatlan és nehezen érthető hasonlatokhoz vezet, mint például akkor, amikor a férj és a feleség egymás szépségét és jóságát írja le. Egy viszont világos, hogy Salamon nem csak egy bölcs, de király és egy király fia is volt és amikor megpróbáljuk megközelíteni Salamon alakját, akkor ezt a körülményt és a korabeli udvari szokásokat is figyelembe kell venni. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy Salamon – Luis szerint – jobban és szebben beszélte a nyelvét, mint a környezetében bárki más. A hasonlatai, tehát, a legnemesebbek voltak. (Luis de León, 2020.5)

Fontos nyelvtani megjegyzést tett Luis a héber igék használatáról. Annak ellenére, hogy a szöveg az igék múlt idejű formáját alkalmazza, ez a jövő idejű (óhajtó) igealakként értendő. A múlt idejű forma – így Luis – azt kívánja kifejezni, hogy az elbeszélő nagyon biztos vágyai és várakozásai megvalósíthatóságában. (Luis de León, 2020.13)

Mielőtt elkezdte a fordítási munkáját, Luis az "Énekek énekének" több görög és latin fordítását tanulmányozta, de mégis a héber szöveget választotta, mert nem csak a szavakat és azok értelmét, de a könyv hangulatát is vissza akarta adni.

Szerintem a szándéka teljesült. A spanyol fordítás meghatóan szépen és érzékién adja vissza a bölcs Salamon legszebb szerelmi dalát. Luis magabiztosan és mély átéléssel leírta a testi szerelmet, valamint a női test szépségét. Ebben is hűségesen követte a héber eredeti szöveget, sőt a kommentárban néha "rátett" egy kicsit.

Az első fejezet 13. (Luisnál 12.) sorához[12] Luis megemlítette a nőknek azt a szokását, hogy virágokat, vagy egyéb illatosító szereket hordanak magukkal. A legtöbb hölgy mellei közé rejti el az illatosítókat, "amely hely kedves és szép" – egészíti ki Luis – majd így folytatja: ezért a szeretett férje emlékét a feleség úgy őrzi, hogy ott van a mellén, a szíve felett.

Persze, semmiképp nem felejthetjük el, hogy Luis de León a héber nyelv és kultúra szeretete mellett mindig is hűséges volt a keresztény vallásához. Ezért a tanulmányomban említett héber nyelvi fordulatokon és szerelmi jeleneteken kívül a spanyol fordítás kommentárjában legtöbb helyett a keresztény szimbolika foglalt. Hasonlóan az egyház atyáihoz Luis de León is allegóriának tekintette az "Énekek énekét".

Allegorikus értelmezéshez ragaszkodott Rabbi Akiva is (50/55-135. i. sz.), aki hevesen tiltakozott az ellen, hogy az "Énekek énekét" holmi szórakoztató esküvői költeménynek tekintsék. Akik ezt teszik – mondta – és nem látják a költemény valódi értelmét, nem érdemelték meg az eljövendő világot (BT Sanhedrin 101a). Rabbi Akiva hozzáállását a bölcsek elfogadták és időszámításunk 3. századától kezdve az "Énekek énekét" az Örökkévaló és Izrael közötti szeretet allegorikus leírásának tartják.

Ezt a véleményt hangoztatta tiberiusi Rabbi Johannan is (megh. 254-ben), miközben Origenes, a korai keresztény egyház híres hermeneutája, R. Johannan kortársa azt tanította, hogy az "Énekek éneke" Krisztus (vőlegény) és egyháza (menyasszony) közötti szeretetről szól. Úgy tűnik, hogy Fray Luis de León értelmezése inkább R. Akiva és R. Johannan véleményéből indult, vagyis azt tanította, hogy Salamon király szerelmi dala valójában Isten és népe (adott esetben keresztény hívők) közötti szeretetet és a Messiás eljövetelének állandó, feszült várakozását énekelte meg.


[2] Ricardo Senabre szerk. Fray Luis de León, Poesías completas, Barcelona, 2016. 15

[3] Német nyelven Marton Luther fordításában az Ószövetség 1534-ben jelent meg.

[4] "Biztos, hogy Isten szeret. Mindenki, aki nem annyira vak, magán is felismerheti ezt a sok ajándék láttán, amit folyamatosan kap: a lét, az élet, annak elrendezése, az (isteni) kegyelmének védelme, amely soha és sehol meg nem szűnik." Fray Luis de León, Cantar de cantares de Salomón, Wroclaw, 2020 (Fordítás H.L.)

[5] Vö. Teljes kétnyelvű Biblia, II. Budapest: Makkabi kiadó kft. 1997

[6] Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat: Budapest 1997

[7] Löw Immánuel, Die Flora der Juden, I-IV, Wien-Leipzig, 1926-1939

[9] The Society for Distributing Hebrew Scriptures. Ugyanilyen fordítás megtalálható az orosz szinódus kiadványában is.

[10] Die Bibel. Einheitsübersetzung, Herder: Freiburg, Basel, Wien, 1980

[11] Wilhelm Gesenius, Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. Verlag von F.C.W. Vogel: Leipzig, 1921

[12] "Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között pihen."

 

 

 

FEL