IRODALOM

 

Tóth I. János

Houellebecq a férfi-nő viszonyról és a családról

2019.12.12.

 

1. Houellebecq életéről

 

Érdemes alaposabban is áttekinteni Michel Houellebecq életét, mert a rossz gyermekkor, szülői szeretet és gondoskodás hiánya, és az abból származó gyerekkori traumák regényeinek jobb megértését is elősegítik. Az anyakönyvi adatok szerint a szerző 1956 február 26-án született – bár ő gyakran 1958-as évet adja meg születési évként –, a Franciaországhoz tartozó Réunion szigetén. Apja René Thomas síoktató–hegyi túravezető, akárcsak az A csúcson apafigurája. Anyja Lucie Ceccaldi algériai születésű, korzikai származású francia orvos és aneszteziológus, mint az Elemi részecskék anyaszereplője, akit a műben Janine Ceccaldi neveznek. [1] Az író anyjának és a műben szereplő anya családnevének azonossága nyilvánvalóan nem véletlen.

 

A kis Michael öt hónapos korától 1961-ig az anyai nagyanyjával Algériában élt. A weboldalán rosszkedvűen állítja, hogy a szülei „gyorsan elvesztették érdeklődésüket a létezésével kapcsolatban”, még gyermekkori fénykép sincs róla. 1964-ben – négy évvel a fiatalabb lány féltestvére születése után – Franciaországba küldték az apai, kommunista nagyanyjához. A nagyanyja leánykori neve volt a Houellebecq, amit a szerző később felvett. Ez idő alatt az anyja Brazíliába ment, hogy a hippik életét élje újdonsült barátjával.

 

A fiatal Michel középiskolai tanulmányait, bentlakásos diákként, folytatta Északkelet-Párizsban (Lycée Henri Moissan-ban). Ez az élethelyzet az Elemi részecskékben is fontos szerepet játszik az egyik főszereplő, Bruno életében. 1980-ban (24 évesen) megszerezte az agrármérnöki diplomát. Még ebben az évben megházasodott. Nem talált munkát, és nehéz anyagi körülmények között élt. 1981-ben megszületett a fia, Étienne. Hamarosan elvált, depresszióba esett, és ekkor kezdett el verseket írni.1998-ban újra nősült; egyes források szerint ez a házassága is tönkrement.

 

1994-ben jelent meg a Harcmező kiterjesztése című első regénye, amelyet több nyelvre, 2016-ban magyarra is lefordítottak. 1998-ban jelent meg az Elemi részecskék című második regénye, amelyet huszonöt nyelvre lefordítottak. A mű elnyerte a Prix Novembre-t, illetve a nemzetközi irodalmi IMPAC-díjat 2002-ben. A regény egy pillanat alatt a „nihilisták klasszikusává” vált. A New York Times-ban a könyvet „mélyen ellenszenves olvasmányként” jellemezték. Legfontosabb regényei a francia megjelenés sorrendjében: A harcmező kiterjesztése (1994), Elemi részecskék (1998), A csúcson (2001), Egy sziget lehetősége (2005), A térkép és a táj (2010), Behódolás (2015). A francia szerző műveit minden esetben Tótfalusi Ágnes fordította magyarra.

 

Houellebecq minden regénye a modern nyugatias jellegű férfi-nő viszonynak a reménytelenségéről és lehetetlenségéről szól. Persze minden egyes regény más közegben játszódik, és más kerettörténettel rendelkezik. Emellett a szerző álláspontja némileg változik abban a kérdésben is, hogy mi a legfőbb oka Franciaországban és általában a nyugati világban a férfi-nő viszony kudarcának.

 

2. A harcmező kiterjesztése

 

A regény egy mindvégig névtelenségben maradó, harmincéves párizsi informatikus életének néhány hónapjáról szól. A főszereplő új számítógépes programok használatára tanítja a minisztériumi dolgozókat egy hozzá hasonlóan egyedülálló munkatársával (Tisserand-nal). Együtt járják az országot, és társa a bőséges szabadidejében megpróbál nőkkel ismerkedni. „Az a baj Raphaël Tisserand-nal – és valójában ez személyiségének alapvonása is –, hogy borzasztóan csúnya. Olyan csúnya, hogy a nők visszahőkölnek a láttán, és soha nem sikerül egyet sem ágyba vinnie. Pedig próbálkozik ő, belead apait, anyait, de nem megy a dolog. A nők egyszerűen nem kérnek belőle.”[2] A sikertelen próbálkozások és csalódások a főhős társát végül az öngyilkosságba kergetik.

 

A regény azt hangsúlyozza, hogy a modern liberális társadalomban a pénz, vagyis az első differenciáló rendszer mellett létezik egy második differenciáló rendszer is: a szex. E két rendszer egymástól teljesen független, miközben működési elvük ugyanolyan kegyetlen: „Egy tökéletesen liberális gazdasági rendszerben egyesek hatalmas vagyonokat halmoznak fel, mások munkanélküliségbe és nyomorba süllyednek. Egy tökéletesen liberális szexuális rendszerben egyeseknek változatos és izgalmas nem életük élete van, mások maszturbációra és magányra kényszerülnek. A gazdasági liberalizmus a harcmező kiterjesztését jelenti, minden életkorban és minden társadalmi osztályra. Ugyanígy: a szexuális liberalizmus a harcmező kiterjesztését jelenti, minden életkorra és minden társadalmi osztályra.”[3]

 

A gazdasági és szexuális versenyből következik, hogy az emberek között nemcsak az anyagi jólétben, hanem a szexuális „jólétben” is rendkívül nagy különbségek keletkeznek. „Gazdasági téren Raphaël Tisserand a győztesek táborában tartozik, szexuális téren a legyőzöttekébe. Vannak, akik mind a két területen győztesek, mások mind a két területen veszítenek. A vállalatok valósággal vetélkednek egyes fiatal diplomásokért, a nők valósággal vetélkednek egyes fiatalemberekért; a férfiak valósággal vetélkednek egyes fiatal nőkért; igen csak nagy a tolongás és a zűrzavar.” [4] Ez a mű egyáltalán nem állítja azt, hogy napjaink Franciaországában a férfi-nő viszony válságban lenne, pusztán azt mondja, hogy a szexuális harcmezőn vannak vesztesek (Tisserand), ahogy kívülállók (főhős) is, akiknek a sorsát is érdemes bemutatni.

 

Érdekes, hogy a szerző a szexuális egyenlőtlenségek csökkentésének a módját a hűségben látja. „Egy olyan gazdasági rendszerben, ahol tilos az utcára tenni az embereket, úgy-ahogy mindenkinek sikerül megtalálnia a helyét. Egy olyan szexuális rendszerben, ahol tilos a házasságtörés, úgy-ahogy mindenkinek sikerül megosztania az ágyát valakivel.”[5] A szexuális szabadosságot tehát Houellebecq nem vallási, hanem szekuláris és racionális megfontolások alapján utasítja el.

 

3. Elemi Részecskék

 

A regény két féltestvér (Bruno és Michel) élettörténetén keresztül mutatja be a 20. század második felét a 21. századból visszatekintve. A könyvben központi szerepet kap a szexuális forradalom (szexuális tabuk meghaladása, szexuális önrendelkezés, egyenjogúság, stb.) és a hippik világa. Houellebecq szakít a közfelfogással és – a saját borzalmas gyermekkora alapján – elítéli ezeket a társadalmi mozgásokat. A mű azzal zárul, hogy a genetikus Michel kifejleszti a klónozásra épülő ivartalan reprodukciót, és ez az új aszexuálisan szaporodó emberi faj veszi át a szexuálisan szaporodó ember helyét.

 

A könyv nagyon sok önéletrajzi vonatkozást tartalmaz. Erre nemcsak a családnév azonossága utal: Houellebecq anyja (Lucie Ceccaldi) és a könyvben szereplő anya (Janine Ceccaldi) esetében, hanem további párhuzamok is. Janine 1928-ban született Algériában egy sikeres francia ivóvízvezeték-rendszert építő francia tisztviselő lányaként, amíg Lucie 1926-ban született Algériában. Janine korán kitűnt kivételes szellemi képességeivel és független jellemével. 13 évesen már elveszíti a szüzességét. A mediterrán szépségű lány az orvosi egyetemen tanult; Lucie Ceccaldi szintén orvosként végez.[6]

 

Janine 1952-ben (24 évesen) férjhez megy egy fiatal orvoshoz, akiből az apja (Martin Ceccaldi) tőkéje segítségével az első francia plasztikai sebész, s ezen a módon sikeres és jómódú ember lesz. 1956-ban (28 évesen) megszüli Brunot, ahogy a szerző is ebben az évben született. „A kisbaba gondozása azonban túlságosan egyhangú feladatnak bizonyult a házaspár számára és hamarosan összeegyezhetetlenné vált a személyes szabadságról alkotott elképzelésükkel. Ezért aztán Brunót 1958-ban közös megegyezéssel anyai nagyszüleihez költöztették, Algírba.”[7] (Ez történt a szerzővel is. Egész pontosan a szülők egy afrikai körutazás kedvéért elküldték a gyereket repülőn egy kipólyázott mózeskosárban Algériába az anyai nagymamához.[8])

 

Miután egy másik kapcsolatból megszületett Michel Djerzinski, a második gyerek, Janine elvált a férjétől 1958-ban. (Michael Houellebecq-nek is van egy lány féltestvére.) A jól kereső sebész azonban továbbra is támogatta a nőt, akinek így sohasem voltak megélhetési gondjai. 1960-ra a nő második házassága is tönkrement. „Janine hamarosan csalni kezdte Marcot, akinek ez valószínűleg rosszul is esett, de mivel egyre kevesebbet beszélt, ezzel kapcsolatban csak találgatni lehetett.”[9] Hősnőnk még ebben az évben (32 évesen) csatlakozott Francesco di Meola közösségéhez, aki később a szexuális szabadságra és a pszichodelikus kábítószerek használatára épülő kommunát alapított Kaliforniában. A nő legalább 10 évet ott él. Ez alatt nem találkozott a Franciaországban élő fiaival.[10] (A valóságban Lucie Ceccaldi Brazíliában élt hippiként a szerző, vagy keményen dolgozó orvosként az anya verziója szerint.)

 

Az anyai nagymama halála után a szülők a 11 éves Brunot bentlakásos iskolába adják. (Ez a sorsa a szerzőnek is.) Itt Bruno rendkívüli megaláztatásokat szenved el, ami egy életre deformálja a személyiségét. A fiú közösség hierarchikus rangsorában ö az utolsó, vagyis az „omega hím”. Michel szerencsésebb, őt az apai nagymamája még fel tudja nevelni. Mindkét fiúnak súlyosan sérül az a képessége, hogy tartós kapcsolatot alakítsanak ki. A fiúk személyiségnek a sérülését a szerző leginkább a szexhez való abnormális viszonnyal ábrázolja. Michel lényegében egy aszexuális és zárkózott tudóssá, amíg Bruno szexmániás irodalmárrá vált. Hozzátéve, hogy a kövér, csúnya, megtört személyiségű és szánalmas Brunonak egyáltalán nincsenek sikerei a nők körében. Így szexmániája, legalábbis kezdetben, csak különböző maszturbációs gyakorlatokban realizálódik.

 

A narráció fontos szerepet játszik abban, hogy a két érzelmi nyomorult történetét az olvasó általánosabb szintre emelje. A kulcskérdés éppen az, hogy ez a történet mennyiben tekinthető tipikusnak.

 

(i) Janine/Lucie Ceccaldi nem tekinthető tipikus nőnek és anyának. S ebből következően atípusos szereplőnek kell tekinteni az aszexuális Michel-t és a szexmániás Brunot is. Ezért ezeknek az atípusos, sőt aberrált személyeknek a viselkedéséből semmilyen általános következtetést nem lehet levonni. Azaz elcsúszik egymáson a könyv két rétege: az atipikus szereplők egyedi személyisége és a szexuális forradalom általános kritikája. Ezen értelmezés mellett még azt az érvet is fel lehet hozni, hogy gondatlan és felelőtlen anyák és apák minden társadalomban léteztek.

 

(ii) Janine/Lucie Ceccaldi helyzete abból a szempontból mégis releváns, hogy egy tipikus problémára ad egy atipikus választ. Így személyén keresztül meg lehet mutatni a gyereknevelés és a szexuális szabadság között feszülő ellentétet, amivel minden nő, sőt minden ember szembe kerül. Bruno és persze Houellebecq értelmezése szerint is a szexuális forradalom oksági kapcsolatban áll a válások növekvő számával, a szingli életforma általánossá válásával és a termékenységi arányok csökkenésével. „Az én hülye szüleim is ugyanabba az ’50-es évekbeli libertinus, kicsit hippi jellegű közegbe tartoztak, mint a te anyád. (…) Megvetem ezeket az embereket, azt is mondhatnám, hogy gyűlölöm őket. A rosszat képviselték, sőt teljes joggal állítom, hogy ők maguk hozták létre a rosszat.”[11]

 

4. Behódolás

 

A regény szerint a 2022-es francia elnökválasztást a Muszlim Testvériség jelöltje nyeri meg, s így szekularizált és nyugatias jellegű Franciaország elbukik. A regény főhőse egy egyedülálló, középkorú férfi (François), aki a Sorbonne-on tanít 19. századi irodalmat. A főhős személyén keresztül az író egy bensőséges képet ad arról, hogy a liberális individualizmus által irányított nyugati ember képtelen a stabil párkapcsolatra és a boldogságra, tovább arról is, hogy François, mint a kulturális elit egyik tagja hogyan jut el az iszlám vallás felvételéhez.

 

A narrátor szerint a liberális individualizmusra és emancipációra épülő férfi-nő kapcsolat ideáltipikusan a következő: „Az ifjúságom idején érvényben levő szerelmi modell szerint ( ….) a kora kamaszkorhoz köthető szexuális csapongást követően a fiatalok kizárólagos, szigorú monogámiára épülő szerelmi kapcsolat mellett kötelezték el magukat, amelyben már nemcsak a szexuális, hanem a társas tevékenység is belépett a képbe (…). Ezek a kötődések ugyan korántsem voltak véglegesek, de a szerelmi kapcsolat inaséveiként, szakmai gyakorlatként lehetett rájuk tekinteni ( …). A változó időtartalmú (…), eltérő mennyiségű szerelmi kapcsolatok (…) arra szolgáltak, hogy valamiféle végső megdicsőülést jelentő, egyetlen kapcsolatba torkolljanak, amelynek házastársi és végleges jellege lesz, és a gyermekek nemzésén keresztül a családalapításhoz vezet.”[12]

 

Ez a séma azonban csak illúzió, a valóság egészen más. Egyrészt mert a fiatalok, és a nem annyira fiatalok szerelmi kapcsolatai általában nem végződnek házassággal és családalapítással. „Az rögtön nyilvánvaló volt, hogy Aurélie-nek nem sikerült házastársi kapcsolatra lépnie senkivel, a futó viszonyok pedig egyre nagyobb undort ébresztettek benne, érzelmi élete pedig a visszafordíthatatlan és végleges katasztrófa felé araszolt.”… „Aurélie-hez hasonlóan lényegében Sandra is egy olajszennyezésben vergődő madár volt, de, ha fogalmazhatok így ő egyelőre még képes volt meg-megemelintenie a szárnyait”.[13] Demográfiai adatok is jelzik ezt a tendenciát. Például Magyarországon 1990 óta a házas népesség részaránya 61%-ról 43%-ra esett vissza, amíg az egyedülállók aránya 39%-ról 58%-ra nőtt.[14] Egy másik forrás szerint Magyarországon 1000-ből statisztikai átlagban 3,6 kötnek házasságot; ugyanez az arány Franciaországban 3,8, míg Algériában a nyers házasságkötési arányszám 10,1[15] Másrészt a megkötött házasságok túlterheltek és felbomlanak.

 

Miután egy partin a háziasszonykodó feleségnek sikerült feketére égetni a húst „leroskadt a kanapéra, és gyűlölködve a kaktuszra meredt, elgondolkodtam Annelise és a többi nyugati nő életén. Reggel felkel, valószínűleg beszárítja a haját, majd gondosan felöltözik, a szakmai státuszához illően….este kilenc felé ér haza, kimerülten (Bruno hozza el a gyerekeket az oviból, ő vacsoráztatja meg őket,..) … ekkorra Annelise-ből már kimegy minden erő … Bruno úgy érzi, nyilvánvalóan úgy érzi, hogy tulajdonképpen kicsesztek vele, sőt Annalise is úgy érzi, hogy kicsesztek vele, és ez nem fog javulni az évek során, a gyerekek csak nőnek, és persze a szakmai felelősség is egyre nő, és akkor még nem is beszéltünk a test hanyatlásáról”.[16] A 2010-es demográfiai adatok szerint Franciaországban a házasságok 55%, végződik válással; Magyarországon ez az arány 67%. Ezzel szemben Algériában a házasságoknak csak a 15% végződik válással.[17]

 

A Behódolásban nemcsak François, hanem a szereplők többsége egyedülálló és gyermektelen. Egy kvázi terméketlen társadalom pedig nyilvánvalóan halálra van ítélve. „A civilizációt nem mások pusztítják el: öngyilkosok lesznek”.[18] Ehhez a demográfiai összeomláshoz képest másodlagos kérdés, hogy a nyugati életforma és kultúra bukását milyen civilizáció fogja követni Franciaországban és általában Nyugat-Európában. Tekintettel az iszlám közelségére és jenlétére, így eléggé kézenfekvő, hogy Nyugat-Európa demográfiai összeomlásával párhuzamosan nő az iszlám kultúra és civilizáció jelentősége. Az őshonos, de steril európaiakat magas termékenységű muszlim emberek fogják felváltani Európában. “És amúgy is, a muszlimok igazi ellensége, amit mindenekfelett gyűlölnek és rettegnek, az nem a katolicizmus, hanem a szekularizáció, a laicizálódás, a materialista ateizmus. Szemükben a katolikusok hívő emberek, és a katolicizmus a Könyv egyik vallása; csak meg kell győzni a katolikusokat, hogy tegyenek még egy lépést és térjenek át az iszlám hitre….”[19]

 

A társadalmat Houellebecq a tradicionális és keresztény múlt, a liberális jelen és a szintén tradicionális, de muszlim jövő dimenziójában vizsgálja. Houellebecq végig azt hangsúlyozza, hogy a keresztény múlt és az iszlám jövő, fő vonásaiban: vallásosságában, tradicionalistásában, patriarchális jellegében, de ami a legfontosabb működőképességében hasonlít egymáshoz, miközben mindkettő élesen szemben áll a szekularitásra, a liberalizmusra és individualizmusra épülő, de ebből adódóan szétesőben levő nyugati jelennel szemben. „.. amilyen mértékben sikeres volt a liberális individualizmus, amikor szétbomlasztotta az olyan átmeneti struktúrákat, mint a haza, a céhek és a kasztok, oly mértékben készítette elő a saját bukását, amikor nekirontott a legvégső struktúrának: a családnak, vagyis a népszaporulatnak, ami után értelemszerűen eljött az iszlám ideje.”[20]

 

Behódolás persze csak egy szatíra, amely úgy hívja fel a figyelmet egy problémára, hogy azt eltúlozva jeleníti meg. Franciaország demográfiai adatai egyértelműen mutatják, hogy lehetetlen, hogy az elnökválasztást 2022-ben egy muszlim párt jelöltje nyerje meg. Nyilvánvalóan túlzás azt állítani, hogy a franciák, illetve általában az európaiak meddők és sterilek lennének, de kétségtelen, hogy sokkal kevesebb gyerek születik, mint amennyi az őshonos népesség reprodukcióját biztosítaná. A probléma megoldása triviális az őshonos embereknek több gyereket kell vállalniuk. Franciaország és Európa mint nyugati kultúra csak úgy tud fennmaradni, ha értékrendjében a gyermekvállalás újra központi tényezővé válik. Houellebecq egy ilyen fordulatnak a lehetőségét ebben a regényben is elutasítja.

 

5. Összefoglalás

 

A francia botrányszerző, Michel Houellebecq központi témája a modern férfi-nő viszony. Tézise szerint a modern férfi-nő kapcsolat szubjektív és objektív szempontból is tökéletes kudarc, ahogy azt a legtöbb könyvében (A harcmező kiterjesztése, Elemi részecskék, Behódolás olvashatjuk. Tény, hogy a modern nyugatias jellegű férfi-nő viszony válságban van, s ennek olyan tünetei vannak, mint a házasságok hiánya, válások magas száma, szingli életforma; a társadalom számára azonban a legsúlyosabb következményt a termékenységi arány drámai mértékű csökkenése jelenti. Houellebecq művei szerint ezt a problémát az Európára jellemző értékrend mellett nem lehet megoldani.“Nézzünk szembe az igazsággal: Nyugat-Európa a szétesés, elrothadás olyan szintjére jutott, ahol már nem képes megmenteni önmagát…”.(285.o.)

 

Csak abban bízhatunk, hogy ez a kijelentés is egy szatirikus túlzás és Európa még képes megmenteni önmagát. Első lépésben ki kell mondani, hogy a nyugati kultúra egy reprodukciós válságban van és ennek ideológiai oka is vannak, úgy mint a szexuális forradalom, a hippi mozgalom és a liberális individualizmus. Ezek az irányzatok a tradicionális férfi-nő viszony antitézisét jelentik. Természetesen a tradicionális viszonyokat nem lehet a maguk eredetiségében helyreállítani, de a tradicionalitás jegyében lehet új szintézist keresni, és így új alapra helyezni az emberi kapcsolatokat. Európa eddig képes volt dinamikusan, önmagát megújítva válaszolni a különböző válságokra, csak remélhetjük, hogy az alacsony termékenységből fakadó demográfiai válságra is képes lesz válaszolni.

 

Irodalom

 

Angelique Chrisafis

  2008' I never left anybody. It was him that left me'. theGuardian. Wednesday 7 May 2008 15.10 BST.

 https://www.theguardian.com/books/2008/may/07/fiction.familyandrelationships (letöltés: 2016.09.08)

aprobuba

2013 Minden, amit Houellebecq-ről tudni kell. KönyvesBlog 2013 április 17.

http://konyves.blog.hu/2013/04/17/minden_amit_houellebecq-rol_tudni_akartal (letöltés: 2016.09.08)

Divorce domogrpahy

2016 Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Divorce_demographyp (letöltés: 2016.09.08)

Mediátor műhely

2014 Házasságkötések és válások aránya http://mediatormuhely.hu/hazassagkotesek-es-valasok-aranya/ (letöltés: 2016.09.08)

Michel Houellebecq

2015 Behódolás. Magvető Budapest (Ford. Tótfalusi Ágnes).

Michel Houellebecq

2016 A harcmező kiterjesztéses. Magvető Budapest (Ford. Tótfalusi Ágnes).

Michel Houellebecq

2001Elemi részecskék. Magvető Budapest (Ford. Tótfalusi Ágnes).



[1] Aprobuba 2013.

[2] Houellebecq 2016. 62. 

[3] Houellebecq 2016. 111-112. 

[4] Houellebecq 2016. 112. 

[5] Houellebecq 2016. 112.

[6] Houellebecq 2001. 27.

[7] Houellebecq 2001. 29.

[9] Houellebecq 2001. 30. 

[10] Houellebecq 2001 32.

[11] Houellebecq 2001. 207.

[12] Houellebecq 2015. 18.

[13] Houellebecq 2015. 19-20.

[14] Mediátor műhely 2014. 19.

[15] Divorce demography

[16] Houellebecq 2015. 97-98.

[17] Divorce demography  

[18] Houellebecq 2015. 263.

[19] Houellebecq 2015. 160.

[20] Houellebecq 2015. 280.