Bajor Andor 

A holló és a sajt átdolgozása

2025.05.25.

(Ha Krilov a meséjét elvinné az Irodalmi Fényszóróhoz)

Az "Irodalmi Fényszóró" szerkesztőségében tipikus csend fejeződik ki. Ez a kifejeződés azon keresztül hajtódik végre, hogy a szerkesztők nagyobb része most székekben rejlik és cikkeken hajt végre módosításokat, egy másik része viszont nem vesz részt a cselekmény közvetlen alakításában, mert a konkréten adott tér- és időbeliségeken kívül, a falakon végső fokon túlfejlődve, az adott teremtől elidegenedve, másutt törekszik egyéni sajátságainak kifejlesztésére az általánosban.

Körmölés, füst, halk szitkok. Hirtelen telefon csengetés. Szerző főszerkesztőt keresi.

– Arról lenne szó… hogy… lenne egy kis állatmesém, egy rövidke írás, tetszik tudni…

– Jó, jó… de miről szól?

– Állatokról szól, kérem. A rókáról meg a hollóról. Tetszik tudni, ez már magával a műfajjal jár együtt, hogy állatokról szóljon. Szeretném tudni…

– Jöjjön föl elvtársam, és akkor itt megnézzük konkrétebben.

Fattermörder reszortfelelős hellyel kínálja a szerzőt.

– Mit hozott?

– Egy kis állatmese… a róka és a holló… megmutatom… a hízelgők ellen szól.

– Ne, ne! Hagyja itt, elvtárs! Majd elolvassuk s megtesszük a javítási javaslatainkat.

– Igen… és… mikorra?

– Jöjjön holnap ilyenkor!… Addig elolvasom.

– Viszontlátásra.

Hallj ide! A holló és a róka! Hát ez meg mi? Ki talál ki ilyesmiket? És még azt mondják itt egyesek, hogy nem is olyan rossz? Hogy tehetséges kis írás?

Elég volt ezekből az öreg új tollakból! A könyökömön jönnek ki!

Nem bánom én, ha maga Zebedeus próféta írta! Hát lehet így írni, hogy holló, meg róka, meg sajt a csőrében? Mi ez? Mi az, hogy róka? Mi az, hogy sajt? Miféle elrugaszkodás a valóságtól? És hol van itt az eszme? Mit akar ez mondani és ki fejlődik? A sajt? a holló?

– Hát hun van a szeme a vén trotilnak!

– Ez, tetszik tudni, nem megy. Nincs megkonkretizálva. Milyen holló, milyen róka? Nem emelkedik, tetszik tudni. Itt, a holló… A hollónak eleitől végig emelkednie kellene, a rókának pedig le kell lepleződnie! Világosan! A rókát meg kell nyúzni, különben így, ha bundában van, nem látszik rajta, hogy róka! És írja át prózára, meglátja, milyen kedves karcolat lesz belőle!

A holló fent ült a fa tetején, csőrében nagy darab sajtot tartogatva. Esteledett. A nap épp most bukott le az ég pereméről.

Piros szőrű állat közeledik.

– Én egy bárány vagyok! – vakogja. Kivillannak a fogai, látszik hegyes füle, lompos farka.

A holló megnyugodott. Bárány.

– Énekelj –, szólt a hollóra a furcsa alakú bárány.

A holló énekelni kezd.

Istenem, oda a sajt. Fut vele, úgy látszik, mégse bárány. A holló utána, megkezdődik a küzdelem, harcolnak, verekednek, bökdösődnek. Holló visszaveszi a sajtot, fölszáll a fára és megszólal: "Súlyos hibát követtem el, amikor káros irányba hagytam magamat befolyásolni."

Eközben valaki a furcsa alakú bárányt agyonütötte és megnyúzta.

A holló rémülten veszi tudomásul, hogy róka volt.

A róka még egy utolsót rúg s ezeket mondja: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.

– Még most sem mondható sikerültnek. Több erkölcsi tanulság kell. És nem konkrét még mindig. Talán jobb volna, ha nevén neveznők a dolgokat A holló helyett írjon oda egy GTA igazgatót, a róka helyett egy cselszövőt. Még világosabban. A sajt, az perspektívátlan, lezárja a kérdést, ahelyett, hogy feloldaná. S talán mégis jobb volna versben. Hiszen nem kell félni az elbeszélő költeménytől. Van olyan költő, aki ebből a ragyogó kis témából ötven odalas poémát irt volna.

Forróság van, meleg.
Nyári délután.
Egy GTA igazgató
üldögél a fán.
Büszke a hangjára,
pedig az rekedt.
Szájában tartja az évi
munkaterveket.
Odalopakodik
egy gaz cselszövő,
S így szól: igazgató, halljam,
a hangod minő!
Ellopja a tervet
a gaz boldogan.
De nem rest az igazgató,
utána rohan!
Tervekkel kezében
megint fára ül,
s így szól: hibát követtem el
éberség körül…
A cselszövő bent ül,
ajtaján lakat.
S így szól egy hang: ki korán kel,
az lel aranyat!

 

Ez már döfi! Így igen! Pedig az elején egész reménytelennek látszott! Nagyon jó, csak – persze, ha akarja – adjon nevet a pozitív figurájának, a negatív figurája legyen társadalmilag világos, egyértelmű, mondjuk gróf! A sajt-ötlet mégsem rossz – van szaga, van íze, mozog benne valami! Hozza vissza a sajtot! Kerüljön vissza a sajt! S valahogy talán frappánsabb tanulság kellene, olyasmi, ami ugyanakkor távlatot is mutat. És több tanulság, gazdagabb tanulság, eszme! Amit ír, már az is jó, de ha gondolkozik, tud mást is, egész biztosan. És még egyet. Ha lehetne, használjon epigramma formát. A vers kissé elnyújtott, és tegnap megbíráltak bennünket, hogy nem közlünk rövid verseket, írja át epigrammává. Meglátja, milyen jó lesz, olyan, hogy még maga se hiszi.

Fondorlattal a gróf be akarta csapni Kis Antalt.
Ámde ez nem sikerült. Visszakerült, ím, a sajt.
Zápor után köpenyeg, pihenés jó munka utánra;
Anti, tanuld te meg azt: sajttal a fára ne ülj!

Zseniális! Zseniális kérem, olyan jó, mintha Krilov írta volna.

– Tetszik tudni, ez nem is csoda. Én ugyanis Krilov vagyok.

1954