Kozma György  

Brachfeld Siegfried és a pesti kabaré

Brachfeld Siegfried (Berlin, 1917. április 17. – Budapest, 1978. június 22.)

2023.02.26.

 

Brachfeld fénykora a kabaréban 1957 -77 között volt.

 

Meglepő, hogy mennyire összekapcsolódik a zsidó származással a kabaré története Pesten.

 

1956-ban "Kijavítjuk a történelmet" címmel Nádasi László kabaréját játsszák és újra műsorra tűzik Szőke Szakáll "Vonósnégyes"-ét. Az utóbbi politika-mentessége jelzi, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van" (ahogy a korabeli vezető megadta a békés jelszót).

Darvas Szilárd

A Vidám Színpadon Darvas Szilárd konferál a "Mi van a függöny mögött" áprilisi műsorban, s novemberben "lehet beszállni" címmel Kellér Dezső vezeti a műsort. A szerzők: Alfonsó, Nádasi, Királyhegyi, Stella Adorján, Karinthy Tardos Péter, Halász Rudolf, Fényes Szabolcs, Szenes Iván. A kamaraszínházban irodalmi összeállítás megy, klasszikus kabarékból: ismét megjelenik Molnár Ferenc neve.

Kellér Dezső

 

Ferrári Violetta

A Budapesti Varietében "Humor Expressz2 címmel Ferrari Violetta és Kazal László lépnek fel. (Alpár, 1978, 238.)

Kazal László

 

Szuhai Balázs

1957-ben lépett színpadra először Brachfeld Siegfried a Vidámon. Kellér Dezső ugyanis beteget jelentett. Ővele oldották mg Kellér utódlását a hatóságok. Aczélnál kért védelmet Kellér és visszahelyezték, de csak minden harmadik héten vállalt konferálását – Szuhay Balázs és Brachfeld, illetve Kazal László (Róna szövegeivel) versenyeztek az utódlásért. 13 évig nem lépett fel Kellér. (Egy ideig 64-ben a Tháliához szerződött.) Közben 61-ben meghalt Darvas Szilárd és Gádor Béla is.

Gádor Béla

 

Tabi László

1957 januárjában Tabi László véletlenül a New-York-házban (a sajtó-központban) összefut Szirmai Istvánnal, akit régről (gimnáziumból) ismer és aki most Kádár sajtófőnöke. Szirmai felajánlja neki a Ludas Matyi főszerkesztői állását (ahol Tabi évek óta dolgozott). Szocdem szimpatizáns, (Kéthly munkatárs) felesége, Szilágyi Lilla (akivel hamar elhidegültek egymástól) tiltakozása ellenére elvállalja. Tabi jelszava már a bori munkatáborban az volt: "Nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni a sorsomért", említi róla (nagybátyjáról) szóló könyvében Pelle János. (Pelle, 35.) Érdekes apróság, hogy Tabi apósa, Szilágyi Géza testvére, Ernő, a náciktól pénzért egyes neves és vagyonos zsidókat kiváltó Kastner Rudolf /Rezső/ titkáraként gyakran járt Palesztinában a háború előtt, erről azonban (közös ismerősöktől – Ungváry Rudolf, Somogyi Győzőtől – tudom), soha nem beszélt a hetvenes években bekövetkezett (Münchenben) haláláig.

 

 

 

 

(A Ludas Matyi című vicclap első száma 1945. május 20-án jelent meg, és a példányszám már kezdetben 200 000 körül volt, holott Magyarország a második világháború után nagy papírhiánnyal küszködött.[1])

 

 

 

 

Kabos László

1957-ben A Kis Színpadon Molnár-Kellér "A doktor úr" c. bohózatát játsszák, s ettől kezdve 1968-ig itt egyfelvonásosokat játszanak. (1965 kivétel.) 1200-szor játsszák, s ebben – Puzsér betörő főszerepében - tűnt fel Kabos László igazán. (Ő - ahogy Kalmár írja - "többnyire saját csúnyaságán filozofált és egy év kivételével (1980), amikor a Mikroszkóphoz szerződött, 92-es nyugdíjazásáig a Vidám Színpad színésze volt. ) Kalmár elmeséli, hogy Kabos egyszer római császárt alakított és kellék babérkoszorú volt a fején, ám egyszer keménykalapban lépett színpadra. Fegyelmi tárgyalásán azt mondta, hogy péntek volt és ő templomba járó zsidó, a fejfedő kötelező ilyenkor. Ekkor a Rabbinátushoz fordult az igazgató, akik válaszukban közölték: a babérkoszorú is megfelelő fejfedőnek számít...(Kalmár, KT, 2001, 134.)

Kalmár Tibor

 

Királyhegyi Pál

A Kamara Varieté játssza tovább a Vonósnégyest és a mostanáig 49 óta hallgató Királyhegyi ismét felbukkan, mellette Tardos Péter és Darvas Szilárd.

Tardos Péter

 

A Vidám Színpadon "Színe-java" címmel Nóti, és a nem-zsidó arányszám érdekében Zilahy, Herczeg Ferenc és Móricz jeleneteit játsszák, majd a "Pestről jelentik" című műsorban Királyhegyi Capek átdolgozása mellett Nóti, Vadnai, és Fényes-Szenes neve szerepel, és konferál: Brachfeld Siegfried. Mindenképpen jó viszonyt ápolt a hatalom gyakorló Párt felső vezetésében néhány emberrel. Aczél gyakran ellátogatott a kabaréba és néha Kádár is.

Mint Kabos László meséli egy Szombat-beli 2003 márciusi interjúban, "Kádár harsányan röhögött, Aczél csak mosolygott a bajusza alatt, nehogy valaki azt mondja, tetszik neki."

Angyal János

1965-ben a Ki Mit Tud-ban felbukkant Angyal János élőben utánozta az ország vezetőjét, Kádárt. (75-ben Verebes ötletére Hofi is eljátszotta a pártvezért, amint sakkozik. 81-ben pedig Csákányi László Játszotta Aczélt és Kazal a Losonczi Pált, az államelnököt.)

Csákányi László

Darvas Iván

1968-ban a szerkesztőség megszavaztatta a Rádióújság olvasóit, kiket szeretnének hallani és kérdésekkel megszólítani a szilveszteri kabaréban. A népszerűségi sorrendben első lett Dobos Attila, második Albert Flórián, harmadik Kabos László, negyedik Darvas Iván, ötödik Latinovits Zoltán. Az írók élmezőnye: Berkesi András, Passuth László, Németh László. Politikusok: Kádár János, Szépvölgyi Zoltán (polgármester), Czinege Lajos (a hadügyminiszter). A párt-vezér Kádár tervezgetések során javasolta egy személyes megnyilatkozását a kabaréban. Ezt a "Politikai Bizottság" (a kor igazi kormánya) nem engedélyezte neki, de újév délutánján adott egy órás interjút Szepesi Györgynek a Rádióban, - akiről azóta megtudtuk, hogy béemes ügynök is volt - illetve Megyeri Károlynak a tévében és 1968-tól megszűnt a párt KB küldötteinek delegálása a műsorok lehallgatására.

Szepesi György

 

Szenes Iván

1958-59-ben a legtöbbet író szerzők: Nádasi, Darvas Szilárd, Gádor Béla, Királyhegyi, Szenes Iván a Kamara Varietében és a Vidám Színpadon mellettük még Markos József (Alfonso) és Fejér István, a "Weisz", aki egyben az igazgató is ekkor.

Markos József

G.Dénes György

 

1960-ban kezd itt rendezni Kalmár Tibor, ekkortájt bukkan fel a Kamara Varieté színlapján Rapcsányi László, Szilágyi György, Galambos Szilveszter (1927) valamint Tamássy Zdenkó (1921-1987) és S. Nagy István (1934-2015) neve – a Vidám Színpad plakátjain pedig Róna Tiboré ( 1923-2002) /szintén a BM-től/ a G. (Guttmann) (1915-2001) Dénes György ismerősen csengő neve mellett.

 

Szilágyi György

 

A Kis Színpadon Gádor Béla (1906-1961) darabját játsszák. Szilágyi Györgyről megtudjuk MGP leírásában (aki ügynök volt, mint Róna), hogy 47-től 49-ig a SZOT Kulturális osztályán, majd színházakban (Varieték) vezető, 62-77 közt a Rádió Szórakoztató Osztály helyettes vezetője, 77-80 közt az Állami Rádió és TV Bizottság titkára, majd 89-91 közt Izrael nagykövetségének sajtótitkára lett. (MGP, 2001, 32.)

 

 

1960-ban kiengedik a híres színészt, Darvas Ivánt (1925-2007) a börtönből (ahova az 56-os forradalomban vállalt tettei miatt zárták) és karikatúráit elviszi Tabi Lászlónak (meséli nagybátyjáról szóló regényében Pelle János). (Pelle, 2013, 64.) Tabi azonban őszintén megmondja neki, "tehetséged van mindenhez, de én nem vállalom a kockázatot, majd visszaengednek a színpadra..."

 

1961-ben tíz éves a Vidám Színpad: most először 45-ös meggyilkolása óta Rejtő-jelenet is szerepel a műsorban.

 

Ősz Ferenc

1963-ban, az új "boldog békeidők" hajnalán a megszokott szerzők mellett felbukkan Ősz Ferenc (1930-1975) neve, s 1964 novemberében Róna Tiboré a Kamarában, ahol új előadó Bodrogi Gyula (1934- ) (aki egy Halász Rudolf szerzeményt ad elő.) Rónáról csak MGP meséli el, hogy ÁVH-s volt és azután 73-ban disszidált, Londonban takarítóként éldegélt. (MGP, 2001, 39.)

Bodrogi Gyula

1964-ben mindenki pihen a Vidám Színpad szerzői közül – egy Királyhegyi-darabot, a "Könnyű kis gyilkosságot" adják elő (nyilván finom utalással az állami gyilkosságok szünetelésére.)

Sándor György

 

 

Sándor György egyik korabeli története szerint rendszeresen ketten is jöttek megfigyelni a BM-től a műsorait – szünetben aztán a zegzugos hátsó folyosók visszhangzottak, amint egyikük egy telefonba kiabálta: "Eddig minden rendben!" (Személyes közlés)

 

 

Komlós János

1967-ben Fejér István (1911-1976) átadja a Vidám igazgatói posztját Rónának, s ő a Kamarának dolgozik ( "Helló, dolcsi!") - a Vidámban a Kis Színpadon bemutatják Urbán Ernő (1918-1974) : "A nagy baklövés" c. vígjátékát. A Vidám Színpadon az új korszakra jellemző új téma bukkan fel: beat-kabarét adnak. És megnyílik a harmadik kabaré-színpad, a Mikroszkóp (az ÁVH-s előéletéről hírhedt Komlós János /1922-1980/ vezetésével). A színház titkára a későbbi Mazsihisz-igazgató: Zoltai Gusztáv (1935 -). (Bános, 2008, 167.)

Zoltai Gusztáv

 

Fő sztárjuk - Brachfeld mellett - az egyetlen nem zsidó : Hofi Géza (1936-2002), akiről MGP említi, hogy a "kispolgár hősök után az első munkás főhős a kabaréban". (MGP, 2001, 77.)

 

Farkasházy Tivadar

 

 

Vagyis az apa-zsidó Brachfeld Siegfried mellett az első nem-zsidó főszereplő. Ebben az időben tűnik fel a hasonlóan apa-zsidó Farkasházy Tivadar is. Szerzők a Mikroszkópon Kaposi, Marton Frigyes, Szilágyi György, alkalmanként Peterdi Pál (aki kivételesen nem zsidó), Sándor György, sőt, Örkény István (1912-1979).

 

A cenzúra élesebb volt, mint a hitközségen kívül. 1977-ben Seifert Gézáné lett az egyszemélyi vezető (férje halála után) és ő egy öregek otthonában készült riportban a "Matuzsálem" szót "kijavíttatta idősre, mert a szó Izrael fővárosára hasonlít." (Kardos Péter, 2014, 122.)

1968 annyira liberális év volt (az új Gazdasági mechanizmus – a kis magántulajdon megjelenése – bevezetéséről híres a közelmúlt történelmében), hogy a Kamara Varieté az évekig hallgató Királyhegyivel az élen "Hungarosex" címmel próbálja a régóta beidegződött puritán-dzsentroidból puritán-proletárrá vált merevségeket lazítani a gazdasági puritanizmus remélhető oldódása alkalmából.

Ekkor mondja Kellér:

"Azt mondják, lehet ám a rock-and-rollt ízlésesen is táncolni...Majd azt mondjuk: lehet ám azt a Coca Colát úgy is inni, hogy üdítsen..." (Kellér, 1971, 172.)

 

Az évszázad első negyvenöt évében kétszer annyi (939) kabaréműsort mutattak be, mint a háború után eltelt szintén 40 évben: (443). (Alpár Ágnes, 1978, 52.)

A "zsidó" kifejezés (vagy a témára való utalás) ugyanúgy hiányzik, ahogy a húszas években is elkerülték: ismét meglódul a modernizálódás, mint a húszas években.

És mintha egy árnyalattal kevésbé lenne agresszív a kabaré hangja – lehet, hogy igaza van azoknak, akik szerint nemzedékenként csökken az erőszak (hiszen az inkvizíció idején élve égetés és karóba-húzás folyik a XV-XVII-dik században, a guillotine már egy pillanat alatt végez – a sokkal nagyobb számú – áldozatával és ez a fejlődés nem állt meg…) Tény, hogy a rezignáció, az önsajnálat (ami az empátia jele) és az őszinte együttérzés hangjai is felcsendülnek, ami korábban nem gyakori.

A hatvanas évek végén megint történelmi fordulóponthoz érkeztünk (az empátia evolúciójában) : Amerika kivonul egy szovjet-ellenes fixációból Vietnamban az egyre radikálisabban baloldalivá váló fiatal tömegek által hajszolva – a balos kommuna-divat is az egyéni boldogságra teszik a hangsúlyt. Az ennek megfelelően (és a szomszédos Csehszlovákia reform-kísérletének kudarcét látva óvatoskodó) magyar reform a mindennapi élet terén mégis beengedi a Nyugatot. Ismét megjelennek a Másság és Egyenlőség és ezzel ( a balosok alapdogmái) szempontjából retrográdnak tekinthető hangok is ismét megjelenhetnek.

Az elvágyódást Róna-Litványi így ábrázolja:

Konferanszié/Brachfeld : Miért akar elmenni?

Néző: Mert holnap utazunk...a közönségszervező előre megrendeli a jegyet ide a Vidámra, de az útlevélkérelem is be volt adva, az ember sosem tudhatja biztosan, hogy megkapja-e…

Konferanszié/Brachfeld: Mit ...a Jegyet a Vidám Színpadra?

Néző: Hát tetszik tudni, volt a nyáron néhány hét, amikor…

Konferanszié/Brachfeld: Hogyne, nagyon meleg idő volt…

Néző: Tetszik tudni, az anyósom visszaszokott a Szabad Európára…"

Ez az egyetlen (kimondatlan) utalás a hatvanas években a közel-keleti háborúra és így a "zsidókra".

 

Az Új Gazdasági mechanizmus (1968) idején jelenik meg a háború óta a legnyíltabb kabaréhang. Végre van egy kérdéskör, amiben a legellentétesebb nézetek is megszólalhatnak, mégsem dől össze a szocializmus. Sőt. Ez a kérdéskör a gazdaságpolitika. A technika újdonságain és a hivatal packázásain túl végre megint van valami, ami mindenkit érint és mégsem tilos említeni a vitákat. Az árakról is lehet szó.

"Az év folyamán az árucikkek egy része jelentősen olcsóbb lett – a másik részt a lakosság megértéssel fogadta."

 

A konferanszié, Brachfeld Siegfried – mindezzel ellentétben - németes raccsolása "titkos" felsőbbrendűségi jel volt, hiszen régen az arisztokraták raccsoltak.

1974-ben Szilveszterkor Brachfeld tett egy utalást a németországi származására:

"Izgultam, nehogy a dollár olyan mélyre essen, hogy már ne tudjunk érte lehajolni….Izgultam, hogy megnyerjük-e a tanácsválasztásokat. Hát megnyertük, ugye. de kiestünk a VB döntőjéből. Hogy fognak 300 000 kocsit karbantartani. Aggódtam, mikor mondták, hogy "nézik át a kocsimat." Kinyitják a bal ajtót és a jobb ajtó és átnéznek rajta.

Izgultam, milyen lesz az új Déli. Nyugati stílus és keleti kényelem a Déliben. Csak ezek a csúnya vonatok ne járnának erre.

És egyre több rajtuk a német turista. Csak nehogy nagyon elkezdjék magukat otthon érezni. Egyszer már nagyon otthon érezték magukat!"

 

Megdöbbentő, hogy láthatóan nem érzékeli, amikor minimálisan nevet a közönség ezen – hiszen egy olyan országban él, ahol a németeket kiverő oroszok rendezkedtek be évtizedekre.

 

Elég nehéz ebbe belegondolni, hogy mi is a lelki háttere egy ilyen poénnak: hogy ő most a tévében a németeket a múltjuk miatt kritizálja, de a német hangsúlyai a fő vonzereje, ebből él – miközben az anyja magyar volt és az apja zsidó. De a németes kiejtése miatt (és talán az ismeretes német rádióbemondó volta miatt) őt németnek tekintette mindenki (esetleg zsidónak, de tévesen, hiszen nem volt az.) Itt tehát egy magát Magyarországra menekítő és a németségéből élő ember kifogásolja, hogy egy német nálunk "otthon érzi magát", ez a mélyebb humor talán ebben a felszínen inkább kínos poénban.

 

---

BIBLIOGRÁFIA

Bános Tibor: A pesti kabaré száz éve, Vince, Bp. 2008.

Kozma György: A pesti kabaré, Művelődéskutató Int. xerox, Bp. 1984.

Molnár Gál, Péter, A pesti mulatók, Helikon, Bp., 2001.

Pelle János: A humorista, K.u.K. kiadó, Bp., 2013.