KABARÉ

Nagy Endre  

A NAGY HÁBORÚ ANEKDOTAKINCSE

részlet

Budapest, 1915 Singer és Wolfner kiadása

 

2022.09.28.

 

A ZSÁKMÁNY.

Egy tartalékos hadnagy mondta el a következő tréfás történetet:

Amikor szakaszommal megérkeztem Galiciába, azt mondtam a fiúknak:

- Na, aki a legelső orosz puskát elhozza, kap tőlem öt koronát.

Még aznap jelentkezett nálam Krausz Mór közlegény, aki a civil életben lisztkereskedő. Fölmutatott egy orosz fegyvert, amelyet mi - természetesen - a legnagyobb örömmel üdvözöltünk. Azonnal átadtam az öt koronát és megmondtam neki, hogy ezután is minden orosz puskáért öt koronát kap. Másnap Krausz ismét jelentette, hogy öt orosz puskát hozott és kéri érte a 25 koronát. Óriási volt azonban a meglepetésem, amikor három nap múlva a fiú egy egész szekér orosz fegyvert vonúltatott föl. Roppant elbámúltam és megkérdeztem a bátor katonától:

- Hol szerezted ezt a sok fegyvert? Talán egy egész orosz szakaszt öltél meg?

- Nem, - felelte a fiú, - hanem darabját két korona ötven fillérért vettem attól a kollégámtól, aki az orosz hadseregben szolgál.

 

A VALLÁS.

Galiciában bevonulnak egy kis községbe az oroszok. A község határán a polgári megbizottak fogadják a cár seregét.

Az orosz tiszt szóba áll velük. Megkérdezi a polgármester-helyettest:

- Mi a vallása?

- Görög keleti.

Aztán a jegyzőhöz fordul:

- Mi az ön vallása?

- Görög keleti.

Az orosz tiszt most a polgári bizottság harmadik tagjához fordul, aki történetesen hitközségi előimádkozó:

- Ön milyen vallású?

És a megtisztelt galiciai előimádkozó rezignált hangon válaszolta:

 

 

- Hát milyen vallásu lehet mai napság egy szegény lengyel zsidó? Ortodox görög keleti vallásu vagyok.

 

 

A "KIBIC".

Egy pesti úrról szól az ének, aki szeretett a kávéházba járni. Egész éjszakákat töltött ott, szenvedélyes kibiceléssel és erről a nem valami nemes, de viszont olcsó szenvedélyéről otthon, a békés családi körben is sok szó esett.

Aztán kitört a háború. A pesti úr is fölkötötte kardját és ment az orosz ellen. Hetek múltak, aztán egyszer csak tábori levelezőlapot hozott a levélhordó.

A pesti úr fia, Janika az előszobában elveszi a rózsaszínű kártyát a postástól. Sebtiben elolvassa, hogy a papája megsebesült, de csak könnyen: a bal kisujját megvágta egy orosz katona.

Berohan a szobába és elkiáltja magát:

- Mama, a papa megint kibicelt! Rávágtak a kezire!

 

TŰZ!

Lembergnél a tűzvonalban, a fedezék mögött erősen készülnek a tüzelésre, mikor a százados harsány, parancsoló hangon kiált a bakákra:

- Tűz!

Az egyik önkéntes erre szolgálatkészen ugrik a kapitány elé s zsebéből előrántva egy pakli svéd gyufát, meggyújt egy szálat és előzékenyen szól:

- Parancsoljon rágyújtani százados úr...

 

 

A MUSZKÁK ELEDELE.

Az oroszokról beszélgettek a kávéházi törzsasztalnál.

- Műveletlen nép, - mondja valaki, - spirituszt iszik és faggyúgyertyát eszik rá.

- Ohó! - veti közbe egy világlátott úr. - Most már nem olyan elmaradottak az oroszok se. A kultura náluk is sokat lendített az ősi állapotokon.

- Mennyiben?

- Nos, miután már nem igen találnak faggyúgyertyákat, különösen Oroszországon kívül, most már megeszik a... villanykörtét is.

 

A LOVASSZOBOR.

Egy sebesült tüzértiszt mesélte:

- Az ütegem tisztjei egy vasárnap lovon kirándultak a vidékre. Hozzánk csatlakozott egy tartalékos zászlós is, aki a magánéletben az opera tagja.

- Aztán fog menni a lovaglás? - kérdeztem tőle, - hiszen ön még sohasem ült lovon!

- Kérem, kérem, - felelte méltatlankodva az énekes, - már hogyne tudnék lovagolni, hiszen én vagyok mindig a lovasszobor a Don Juanban...

 

 

FEL