KABARÉ

Nagy Endre  

Nehéz a giccs!

Második anekdóta

Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 19. szám

 

2022.11.30.

 

Ady Endre

 

Ady Endre nem hagyott békén. Az ő furcsa cigányosan alázkodó, önkínzó modorával folyton gyötört, hogy ő röstelli azokat a pénzeket, amiket havonta Párisba küldözgetek neki. Hiába írtam neki vissza, hogy azokat a pénzeket nem ingyen küldöm, bőségesen megszolgál érte, hiszen az új verseit magam szoktam esténként fölolvasni a kabaréban és nagy sikerem van vele. Csak nem akart belenyugodni. Folyton azzal fenyegetett, hogy ő majd megmutatja. Majd megmutatja ő, hogy tud ő olyan kuplékat írni, mint a Zerkovitz.

 

Zerkovitz Béla

 

Komolyan megijedtem ettől a fenyegetésétől. Elég bajom volt nekem magammal is azon a süppedős talajon; még csak az kell, hogy Ady, ez a gránit-tuskó ránehezedjék! És időtlen időkre megbélyegezzenek, hogy én csábítottam oda! Komolyan megintettem, hogy nekem bizony kuplét ne írjon; maradjon csak az, ami volt; a magyar kabarénak örök dicsősége lesz, hogy ő változatlan lelki öltözékével jelent meg ott néhanapján.

 

Nem használt az intésem. Néhány nap múlva levelet kaptam tőle Párisból és büszkén közölte, hogy sikerült két kuplét írnia, legközelebb be is küldi és azt hiszi, hogy ezúttal még a Zerkovitzot is lepipálta.

Aztán megjött a két «kuplé». Az egyik volt: «Kató a misén», a másik: «A párisi lány», - két kis remekmű, a legszebb, a legmélyebbre markolóbb versei közül való. És még kacér dicsekvéssel odaírta hozzá:

- No mit szólsz hozzá? Úgy-e hogy lepipáltam a Zerkovitzot?

Hát istenem, - tényleg lepipálta.

 

FEL