Sztankay Ádám     ORIGO 2022.07.31

Az operett színészkirálya, akit életében állandóan megaláztak, bár egy ország szerette

2023.09.28.

Rózsahegyi Kálmán

Rózsahegyi Kálmán, a múlt századi színjátszás egyik legnagyobb színházművésze és színészpedagógusa őszintén hitte: hadaró beszédű növendéke stúdiuma végeztével a korszak egyik legerősebb hatású drámai színésze lesz, aki Hamlet szerepében is emblematikus alakítással bizonyítja majd erős képességét az elmélyült emberábrázolásra. Rátonyi Róbert pályafutása némileg másképpen alakult. Hadarásától szabadulva, ugyanakkor makacsul ragaszkodva a hiteles szerepformáláshoz, az operett műfajának lett meghatározó tolmácsolója. Nem feltétlenül saját akaratából, inkább egy olyan korszak vezéreinek szándéka szerint, amely korszakban nem sokat számítottak az egyéni elképzelések.

Ikarusz lépcsői

Hallgass az édesanyádra!

Édesanyám a maga mondandója után már lelépdelt a bécsi buszpályaudvaron nem sokkal korábban leparkolt Ikarusz-busz lépcsőin, átadva helyét a lépcsősor tetején az elegáns, ezúttal mosolytalan Rátonyi Róbertnek. Hallgass az édesanyádra!- ismételte meg sztentori hangon a színész, akit eladdig csak a tévében láttam, bár sosem néztem sokáig, mert a vonatkozó operett témájú megmutatkozásai - feledhetetlen mosolyával - nemigen estek egybe annak a fiatalembernek az érdeklődési körével, aki akkoriban voltam.

Zsigerileg éreztem, hogy a valóság adott körülményei között még inkább ellentmondásos az éneklős, táncolós operettvilág boldogsága, önfeledtsége.

1958. Budapest II., Kút utca 5., Rátonyi Róbert az otthonában Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Addigi életem valóságának adott körülményei voltak azok, amelyek arra késztettek, hogy befizessek egy háromnapos bécsi bevásárlókirándulásra, és alig húszévesen dobbantsak a Kádár-világ legvidámabb barakkjából. A barakkvilág urai azonban nem szenvedhették el a botrányt.

Apám – bár sosem titkolta a rendszer iránti ellenszenvét – országosan ismert, általános szeretettől övezett színészként – más művészekhez hasonlóan – a rendszer kirakatába került, egy kirakatember fia pedig mégsem lehet disszidens.

Így, amikor a háromnapos kirándulás már több hónaposra nyúlt, utánam küldték édesanyámat, hogy hozzon haza.

Anyám is színházi ember volt, aki az apáménál kevésbé szerencsés színészi pályafutását lezárva a zsöllyesorból nézte asszisztensként a szerencsésebbeket. Sok mindenkit ismert a szakmából a munkája kapcsán, így Rátonyi Róbertet is, akivel akkor azonban a véletlen hozta össze azon az Ikaruszon. Anyám miattam jött Bécsbe, Rátonyi Róbert operettet nézni.

Haza ne gyere!- mondta anyám tettetett szigorral, amikor elsőként felbukkant a szétszisszenő buszajtó lépcsősorának tetején. Szerető anyaként, a maga sorsa tanulságait is mérlegelve, tudta, hogy ott vagyok jobb helyen, tágasabb perspektívát kínáló közegben, ahol vagyok, vagyis a vasfüggöny túlsó felén.

Hallgass az édesanyádra!- erősített rá anyám intelmére Rátonyi, majd gyors kézfogás után sietett a dolgára. Személyesen később sosem találkoztunk.

Anyám pár nappal később, jókedvű bécsi séták után, reményekkel telve tért haza. Igazán megrendült, amikor újabb hónapok elteltével végül én is hazatértem. Hogy miért?: az egy másik történet.

Ami apámat illeti, ő jobban szerette volna, ha kimarad az életemből ez a kaland, de mert szeretett, nem is akadályozta, hogy megessen. Számomra élethosszig erős emlék, benne a Rátonyi Róberttel való röpke találkozás évtizedes talány.

Miért állt az édesanyám pártjára a magafajta, ugyancsak kirakatba kitett sikerember?

Felmenők, kávéházak

Reisz Róbert néven született Budapesten 1923. február 18-án.

Édesapja, a zsidó vallású Reisz Lajos pék és fűszeres. Édesanyja – fia későbbi meghatározása szerint – „magánzó", Bronner Stefánia egy kalandos múltú édesapa leánya, felnővén jámbor katolikus asszony.

Apai nagyapja, Reisz Dávid, a Klauzál téri csarnokban birtokolt méretes fűszerüzletet.

Anyai nagyapja, Bronner Miksa, egy hétgyermekes parasztcsalád egyik fia, aki a mai szlovákiai Alsókubinból került Pestre tizennyolc évesen, s lett pincér a millennium idején alapított mulatókomplexumban, az Ős Budavárában. Állásából is következő kalandos helyzetek, viszonyok után Bronner Miksa nyitotta meg az irodalmi és színházi életben is nevessé lett Simplon Kávéházat, majd a Zichy Jenő utcai Kristály Kávéházat, melynek konyhájában Újházi Ede, a Nemzeti Színház vezető színművésze maga főzte a híressé vált Újházi-tyúkhúslevest.

A Kristályból továbblépve Bronner Miksa a Nyugati pályaudvar közelében lett tulajdonosa a Westend Kávéháznak, melyben először játszottak Budapesten fekete bőrű dzsesszzenészek a szokott cigánybanda helyett.

1912. Bronner Miksa budapesti kávéháztulajdonos (Rátonyi Róbert nagyapja)Forrás: Fortepan / Saly Noémi

Hamar hírnevet szerzett műintézményében, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő olykor könyveik dedikált példányaival egyenlíthették ki fogyasztásuk ellenértékét. Bronner nagypapa és unokája, Reisz Robi igen szerették egymást. Robi sokat időzött a Westendben, nagyapjának köszönhetően hamar pajtási viszonyba került – egyéb híres, a művészvilághoz tartozó törzsvendég mellett – a Beketow Cirkusz külhonban is népszerű bohócával, Zolival, a törpével. Ő szerettette meg a kisfiúval a manézs világát. A meghatározó színházi élmény sem váratott sokat magára.

Csődök és kislányok

Róbert sokkal jobban szerette a babákat, mint a fiús játékokat. Saját bábszínháza is volt, a darabok történeteit maga találta ki. Mesélőkedvét dadájának és nagynénikéjének, Manci néninek káprázatos elbeszélései izmosították. Első színházi élményét négyéves kora körül élte meg, amikor Manci néni magával vitte a Király Színházba, a Három a kislány című operett előadására. A látottak után Robi kijelentette: színész lesz, s maga is eljátssza majd a három kislány egyikét, mégpedig azt a karaktert, amelyet legszebbnek látott.

Király Színház

Szülei nem aggódtak, úgy vélték, fakulnak majd a gyermeki álmok, cseperedő fiuk idővel ráérez a sebészi hivatás nagyszerűségére.

Csakhogy hamarosan komoly gondok akadnak a család működésében.

Bronner Miksa 1926-ban meghal, a Westend Kávéház dobra kerül. Az anyai ági rokonság a Király utcában nyit másik kávéházat, amely azonban gyorsan csődbe megy. Apai ágon is hasonló az irány: Reisz nagyapa tanácsára nyit fűszerüzletet Róbert édesapja, Reisz Dávid az Almássy téren, de bukik az is.

Westend kávéház

Reisz Dávid akkor kitanulja a pékmesterséget – gondolta, a fűszer vékony jég, a kenyér, kifli biztos talaj – majd pékséget nyit. Róbert fia ekkoriban a Szív utcai elemibe jár. Egy súlyos skarlátfertőzés után szülei – anyagi lehetőségeiket meghaladva – néhány hétre ausztriai nyaralóintézetbe küldik a csupa csont fiút. Ott esik szerelembe életében először. Siketnéma kislány ejti rabul a szívét, akivel mégis szót értenek. A leány is magyar, tartják a kapcsolatot, de idővel majd eltűnik az életéből. Csak a pluszkilók maradnak. Budapestre visszatérve már a vonat lépcsőin alig bír lekászálódni, az elemi iskola maradék éveiben sokat gúnyolják majd társai a túlsúlya miatt. Tűri, amit kap. A reáltárgyakból beszerzett elégségeseket is. Ám magyar nyelvből és irodalomból, valamint énekből minden körülmények között kitűnő.

Rátonyi Róbert színművész portréja Forrás: MTI/Várkonyi László

Az árulás

Miután fiuk elvégzi az elemi iskolát, szülei beíratják a Rákócziánum néven közismert II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba, a főváros egyik legelőkelőbb tanintézetébe, ahová elsősorban arisztokraták, nagykereskedők és nagyiparosok gyermekei járnak. Zenei képzésére is ügyelnek: nyolcéves kora óta taníttatják zongorázni, hegedülni.

A család mindeközben a megélhetésért küzd.

Dob utcai pékségük két kemencéből és egy konyhából áll – utóbbi szellős berendezésével lakásként is szolgál. A többletbevétel érdekében Reisz apuka focimeccseken kezd perecet árulni, a két kemence éjjel-nappal izzik, a perechajtogatásba fia is besegít.

Rátonyi Róbert osztályfőnöke az elitiskolában nem más, mint Schwartz Eggenhoffer Artur matematikaprofesszor, majdani pápai prelátus (pápa által adományozott főpapi cím birtokosa). A derék matematikus Reisz Róbert matematikai hiányosságait nemcsak humánus megfontolásból nézi el, hanem a fiú színészi, s egyéb artisztikus teljesítményeit is értékelve. Róbert rendszeres fellépője az iskolai rendezvényeknek, amatőr filmesként is becsülik, egyik szerkesztője az intézmény Új Utak című diáklapjának, amely nemcsak verseit, de színikritikáit is rendszeresen közli. Ugyancsak aktív tagja, másodhegedűse az iskola nagy hírű szimfonikus zenekarának.

Schwartz professzornak az is kedvére van, hogy tudja:

Latabár Kálmán

 

Reisz Róbert színészi ambícióit az általa is elismert Latabár Kálmán színészi megmutatkozásai inspirálják leginkább.

 

 

A professzor a fiú matematika érettségijén is segítőkész, Te csak írj!

- súgja neki. Mindketten tudják, hogy az érettségin elnöklő Brisits Frigyes cisztercita paptanárnak a magyar irodalom a szakterülete. Mit sem ért a matekhoz. Róbert ír, maga sem tudja, hogy miként pattannak elő a fejéből a különféle számok, de Schwartz professzor helyeslően, látványosan bólogat. „Ez a gyerek színésznek készül, és nagyon tehetséges!" - súgja oda egyszer csak Schwartz professzor irodalmár kollégájának, aki erre megkérdezi a táblát nyűvő diákot:

Ki a színészideálod?

Reisz Róbert észnél van. Templomjáró, mélyen hívő fiú, az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszuson fő ministránsként vonult végig a város utcáin. Alaposan ismeri az egyháziak ízlését. Pillanatnyi töprengés után a Nemzeti nagyságát nevezi meg: Uray Tivadar!

Schwartz professzor felszisszen: Te, áruló!

Az érettségi azért összejön.

A jövő Hamletje

Reisz Róbert elsőként a Színművészeti Akadémiára jelentkezik, amelyet édesapja egykori katonatársa, Kiss Ferenc igazgat, aki egyben az akkor már szélsőjobb Színészkamara elnöke. Reisz Róbert barátságos fogadtatásra számít, édesapja egykori bajtársa azonban a Róbert által előadott vers után a pékmesteri hivatás továbbvitelét javasolja.

Pethes Sándor

Az Országos Színészegyesület iskolájának felvételijén Pethes Sándor tanácsolja el a hivatástól. A walesi bárdokat még végighallgatja, de az akkoriban a pesti mulatókban sikeres dalocska első sora után – „Hol van a rizsa, mondd meg már Misa!" – azonnal megálljt int.

 

Kilencszáznegyvenes évek, háborús idők.

Rózsahegyi Kálmán

Reisz Róbert eltöpreng, majd már péksüteményekkel felpakolva jelentkezik Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.

 

 

A Tintásüveget adja elő, de a művész felesége, Drági néni már a produkciója előtt közli: helye van a tanítványok között. Rózsahegyi azért meghallgatja a Tintásüveget, közben tekintete a péksüteményekről átfókuszál a versmondóra.

Rózsahegyi Kálmán előbb a hadarásától szabadítja meg Róbertet, majd évtizedes színészi tapasztalatából, bölcsességéből, különleges pedagógiai érzékéből kialakított metódusával beavatja a hamarosan egyik legkedvesebb tanítványának számító fiút a realista színjátszás mesterfogásaiba.

Rózsahegyi egyéniségeket nevel.

Akiben fantáziát lát, azt arra készteti: egyéni adottságait is bátran építse bele a különböző szerepekbe.

Reisz Róbertben a prózai darabok hősét látja. A fiú a mesterkurzusa idején változtatja a nevét Rátonyira. Rózsahegyi Kálmán az egyik lapnak azt nyilatkozza: egyik növendéke, Rátonyi Róbert személyében a korszak majdani legnagyobb Hamletje készülődik tanodájában a hivatásra.

A növendék nem gondolja túlzónak mestere állítását. Rajongja a zenés műfajt, de a próza sincs ellenére. Ráadásul – minden muzikalitása mellett – egyáltalán nem tud táncolni.

Rátonyi Róbert még növendék korában lesz partnere a származása miatt a színpadokról leparancsolt Rózsahegyi Kálmánnak a színész vidéki „haknijain". Hiába van tiltólistán, Rózsahegyi rendkívül népszerű, sokfelé hívják. Jelenetüket Rózsahegyi Kálmán korán meghalt fia írta. Rátonyi Róbert első meghatározó színpadi élménye a jelenet ügyvéd figurája, Rózsahegyi Kálmán öreg parasztja mellett.

Kardos Magda és Rátonyi Róbert színművészekForrás: Fortepan / Bauer Sándor

Vastapsot kap a Vígszínházban, majd a pálya szélére kerül

Amikor nincs tanítás vagy hakni, akkor Rátonyi Róbert a családi pékség előtt sorban állókat felügyeli, illetve engedi ötösével az üzletbe. Aznap azonban, amikor betoppan az intézménybe Horváth Árpád, a Vígszínház rendezője, Rátonyi Róbert éppen Rózsahegyi tanodájában tartózkodik.

Horváth Árpád

 

 

Kiderül: egy egyeztetési malőr okán veszélybe került a Horváth által az Operettszínházban vendégként rendezett Kata-Kitty-Katinka egyik előadása. A rendező a tévedés miatt a darabból kieső ifjú hős szerepére keres Rózsahegyi növendékei között lehetséges "beugrót."

 

Táncolni nem kell, nem kérdés, kit ajánl az idős mester.

A tizenkilenc éves Rátonyi Róbert hamarosan vastapssal honorált duetteket énekel az ötvenhat éves Kosáry Emmi, a kor egyik legnagyobb primadonnája – Honthy Hanna első számú vetélytársa – partnereként az Operettszínházban.

Kosáry Emmi

Honthy Hanna

Első operettszínházi fellépése után Horváth Árpád felkeresi az öltözőjében, ahol megkéri a fiút: a napokban látogassa meg vígszínházi irodájában, ahol aláírhatja szerződését a körúti teátrumhoz.

Mire azonban a szerződés megköttetne, Horváth Árpád felcseréli a rendezést az ellenállási mozgalomra, és felmond a Vígszínháznál.

/Nem sokkal később Horváth Árpádot elfogták, megkínozták, de halálának pontos körülményei ismeretlenek. Sz.Á./

Hamarosan Hegedüs Tibor lesz a Vígszínház igazgató-főrendezője, aki statisztaszerepre sem akarja szerződteti a nála kopogtató Rátonyi Róbertet. Dénes György, a színház egyik vezető színésze tanúja a megalázó elutasításnak, s a színész közben jár az érdekében. Egymondatos feladatot kap.

A Rózsahegyinél időközben sikeres vizsgát tett színésznek azonban hamarosan több színházban is értésére adják: félzsidóként nem számíthat szerződésre. Akkor műsoros matinék szervezőit környékezi meg. Azzal a feltétellel kap olykor fellépési lehetőségeket a Vigadó és a Zeneakadémia műsoros estjein, ha garantál harminc-negyven fizető nézőt. Elsősorban rokonságát igyekszik rábeszélni a jegyvásárlásra. Egy év gründolás után Lóránt úr, a Vigadó főszervezője azt mondja az ifjú színésznek: Több jegyet nem kell eladnia. Most már én fizetek magának!

Első gázsija a Vigadóban húsz pengő. Olyan művészek mellett kap lehetőséget, mint Karády Katalin, Muráti Lili, Szörényi Éva, Sárdy János, Latabár Kálmán.

Karády Katalin

Muráti Lili

Szörényi Éva

Sárdy János

Rátonyi Róbert közöttük az egyetlen „névtelen".

Lehet belőle valaki

Rózsahegyi Kálmán nem szereti a parodistákat, mert úgy véli: az igazi színészt parodizálják, az nem parodizál.

Ám az ifjú Rátonyi Róbert ösztönös, kitűnő parodista.

Ráadásul meg is kell élnie valamiből. Amikor adódik egy lehetőség, mestere berzenkedése ellenére parodistafeladatot vállal a Városi Színházban. Műsorszáma hangos siker. A fia hivatásától berzenkedő édesapja is azt mondja:

"Mégis lehet belőle valaki."

A Városi Színházban mutatott produkciója után a Moulin Rouge vezetése ajánl szerződést Rátonyi Róbertnek.

1960 - Budapest, Táncpalota (Moulin Rouge). Rátonyi Róbert színművész és a tánckarForrás: Fortepan / Bauer Sándor

Az aggódó szülők kérésére írásos nyilatkozatban vállalják: fiukat az éjszakai előadások után hazakíséri a főpincér.

ifj. Latabár Árpád

 

Nem sokkal később kiderül: nem elég a paródia, egy-egy jelenetben táncolni is kell a görlökkel. Rátonyi Róbert a műsort rendező ifj. Latabár Árpádnak – Kálmán öccsének – súgja meg – akivel addig sosem találkozott – a próbák előtti megbeszélésen, hogy nem tud táncolni. Ifj. Latabár Árpád arra kéri, erről ne szóljon senkinek, valamint felajánlja: egy órával a próbák előtt segít neki kigyakorolni az alapokat. Ifj. Latabár Árpádtól később is sok támogatást kap majd, őszinte barátságba kerül a húsz évvel idősebb művésszel.

Rátonyi Róbert ifj. Latabár Árpád tanácsára iratkozik be Feleki Kamill első osztályú tánciskolájába is, de tanára lesz majd Utassy Gizi táncpedagógus, valamint Bogár Richárd táncművész, koreográfus is.

Feleki Kamill

Bogár Richárd

Lugossy György

 

Amikor lejár a szerződése a Moulin Rouge-ban, akkor a Royal Revü Színházban lép fel Lugossy Györggyel egy énekes-táncos paródiában.

 

 

 

Azt a Mucsacsai puccs cím revü követi, amelyben Fodor Artúr komikus a partnere. Jelenetükben a Rátonyi Róbert által alakított adjutáns arra inti a Fodor alakította királyt:

Fenséges úr, vigyázzon! Ma délután meg fognak szállni minket!

Aznap délután is ez a produkció van színen, amikor egyszer csak csizmatalpak ütemes csattogása, tankok dübörgése írja felül a színpadi szavakat.

Kiugrik a vagonból, szekrénybe költözik

A német megszállást követően Rátonyi Róbertet behívják katonának. A budaörsi laktanyában rádiósnak képzik, ám hiába a muzikalitása, a rövid morzekurzus nem sokat ér. Nem kérik számon a hiányosságait. Hamarosan – hat nap vonatozás után – Vácon találja magát a századával. Onnan Drégelypalánk felé irányítják a szerelvényt.

Egyre világosabb: az úti cél Németország.

Egy őrmester, aki bevonulása óta szimpátiával figyeli, hirtelen odalép Rátonyi Róberthez a döcögő vagonban, közben felrántja a vagonajtót, majd két karjával magához öleli a színészt, s azt kiáltja: Művészkém, ugrunk!

A szerencsés földet érés után derül ki: az őrmester a Royal Revüben lett híve Rátonyi Róbert művészetének. Szökevényekre statárium vonatkozik, a két katona mégis szerencsésen visszajut a fővárosba. Rátonyi Róbert otthonát – ahogy a környező házakat is – fapalánk veszi körül. Sejti, mi történt, jobbnak látja, ha nem kopogtat be a gettóba.

Néhány éjszakát egy kávéház szemetesládájában tölt, miközben nyilasok járőröznek az utcákon. Egy nap elóvakodik a Pozsonyi útig. Ott lakik a cseh Bata Cipőgyár magyar vezérképviseletének igazgatója, aki a színész Moulin Rouge-beli színre lépései után gratulált lelkesen és menetrendszerűen.

Napközben a direktor szekrényében kap menedéket.

Azonban amikor a cipőgyári vezér német tiszteknek ad vacsorát, rendszeresen felkéri lakóját: énekkel, zongorajátékkal szórakoztassa vendégeit.

Rátonyi Róbert borzadva, de megteszi. Erőt ad az abszurdhoz, hogy időközben megtudja: szülei életben vannak, még a gettósítás előtt elköltöztek korábbi lakóhelyükről.

Rátonyi Róbert színművész és a tánckar. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Ügyes megoldások

Rátonyi Róbert a napilapokból értesül: a Pódium Kabaré az első színház, amely az ostrom után megnyit. Az igazgató Békeffi Gábor, aki édesapja, a dachaui koncentrációs táborba elhurcolt, és onnan soha vissza nem tért Békeffi László elképzelései szerint kívánja működtetni a teátrumot. A Békeffi László által alapított intézmény a háború előtt, és részben a háború alatt elsősorban az alapító merész háborúellenes konferanszairól, és a közélet eseményeire reagáló szatirikus jelenetekről volt híres.

Békeffi Gábor

 

Békeffi Gábor közli a kopogtató Rátonyi Róberttel: még sosem hallott róla, színészre nincs is szüksége, de plakátragasztónak fel tudja venni.

 

 

A színész vállalja a megbízatást, s bár hivatalosan titkárként alkalmazzák, egy ideig főként plakátokat ragaszt. Illetve a készülő darabok próbáit nézi.

Az új kabaréműsor premier előtti főpróbáján kiderül, hogy Herczeg Jenő – Vadnay László Hacsek és Sajó-jeleneteinek első Hacsekja – az ostrom alatt átélt borzalmak hatására idegösszeomlást kapott. Rátonyi Róbert az egyetlen, aki vállalja: az esti bemutatóra átveszi Herczeg szerepét. Békeffi és a színészek hitetlenkedve nézik a fiatal fiút, aztán úgy döntenek: tesznek egy próbát.

Herczeg Jenő

Komlós Vilmos

Vadnay László

A bemutató után írja a Népszava kritikusa, Stand Géza a Pódium új kabaréja kapcsán: A legnagyobb sikert Balassa János Azért is készültek című jelenete aratta. Rátonyi Róbert igen ügyesen oldotta meg kissé hálátlan feladatát.

Rátonyi Róbert kabarészerepei mellett jelentkezik egy önkéntesekből álló brigádba is, amely a rádió romos épületének újjáépítésén dolgozik. Téglahordás közben ismerkedik meg Kiszely Gyulával, a rádió akkori főrendezőjével. A színész hamarosan malteros fiúból lesz egyik napról a másikra gróf Fritz Rottenberg, Jacobi Viktor Leányvásár című operettjének rádiós változatában.

Kiss Manyi

 

Majd ötletadója s egyik műsorvezetője Hlatky Edit és Kiss Manyi társaságában a Vidám hétvége címmel induló zenés, szórakoztató műsornak.

 

 

Fényes Szabolcs

 

Amikor Fényes Szabolcs, az Operettszínház új igazgatója felkeresi a Pódium Kabaréban, és felajánlja új bemutatójuk, a Napsugárkisasszonyok egyik szerepét, a színész kapásból azt feleli: Ne haragudjon, de én prózai színésznek készülök!

 

 

Prózai lehetőségek

Rátonyi Róbert végül a gázsi összege és a megnevezett partnerek személye miatt mégis vállalja a felkérést. Berky Lili, Gózon Gyula, Gombaszögi Ella partnereként áll színpadra. A sajtó megállapítja: Rátonyi Róbert hamarosan az operett műfaj egyik legnagyobb egyénisége lesz.

Berky Lili

Gózon Gyula

Gombaszögi Ella

Újabb szerepeket kap az Operettszínházban, miközben szerelembe esik Virág Lilivel, aki a Napsugárkisasszonyokban lett a partnere. /Virág Lili nem hagyott nyomot a honi színháztörténetben. A szép és jó énekhanggal rendelkező művésznő civilben dadogott, Fényes Szabolcs csak egy szerepe erejéig számított rá. Sz.Á./

Egy alkalommal Rátonyi Róbert órákat tölt a válófélben lévő Virág Lili erkélyén, a férj váratlan felbukkanása miatt.

Virág Lili nem akarja, hogy a perben Rátonyi Róbert legyen a válóok. A színész végül átmászik a szomszéd lakás erkélyére, amelynek ajtaja résnyire nyitva van. Idős hölgy szunyókál mögötte, tolvajt, gyilkost kiált, majd amikor Rátonyi Róbert – eltévesztve a kijáratot – beront a spájzba, ahol befőttek, edények s egyebek borulnak a nyakába nagy csörömpöléssel. A színész végül sikerrel menekül ki a házból. Egy nap azonban levelezőlapot kap Lilitől: Nem tudok magyarázkodni, de soha többé nem láthatjuk egymást!

A bélyegző szerint a lapot egy nyugati országból küldték. Utóbb kiderül, Virág Lili a szülei ösztönzésére disszidált felmenőivel, valamint egy lopott repülőgép pilótájával.

Rátonyi Róbert színpadi teljesítményén nem érződik a lelki trauma.

Várkonyi Zoltán

 

Amikor az akkoriban induló Művész Színház alapítója, Várkonyi Zoltán megnézi egyik operettszerepében, a látottak alapján szerződést ajánl.

 

 

 

Bárdy György

Rátonyi Róbert a Művész Színházban Apáthy Imre rendezésében, Shakespeare Makrancos hölgy című darabjában debütál. A főszerepeket Jávor Pál és Turay Ida alakítják; Rátonyi az egyik szolgáló, a két másik Várkonyi Zoltán és Bárdy György.

Apáthy Imre

Rátonyi Róbert a Művész Színházban Apáthy Imre rendezésében, Shakespeare Makrancos hölgy című darabjában debütál. A főszerepeket Jávor Pál és Turay Ida alakítják; Rátonyi az egyik szolgáló, a két másik Várkonyi Zoltán és Bárdy György.

Márkus László

 

 

Márkus László Színház című lapban írt kritikája szerint Rátonyi Róbert tökéletesen valósította meg Apáthy rendezői elképzeléseit a clownszerű szolgáló megformálásával.

 

Következő szerepét a Vaszary Gábor által írt és rendezett A meztelen lány című bohózatban kapja, mások mellett Sennyei Vera és Bilicsi Tivadar partnereként. A darab egyik előadását megtekinti Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója, és egyik rendezője, Marton Endre.

Sennyei Vera

Bilicsi Tivadar

Jób Dániel

Marton Endre

Várkonyi Zoltán huszonöt évig tartja majd a haragot, amiért Rátonyi Róbert 1947-ben átszerződik a Vígszínházhoz.

1946. Sennyei Vera és Rátonyi Róbert Vaszary Gábor "A meztelen lány" című bohózatának bemutatóján a Művész Színházban Forrás: MTI/-

 

Lubickol

Kovács Erzsi

 

Rátonyi Róbert 1947 nyarán a Széchenyi fürdő medencéjéből szúrja ki a parton napozó táncdalénekesnőt, Kovács Erzsit. Partra szállva beszélgetni kezd Kovács Erzsivel, akit már régebben ismer, s igen vonzónak találja fürdődresszében.

Az énekesnő azonban nincs egyedül, egy alacsonyabb leány is ott toporog mellette.

 

A színészt eleinte zavarja a jelenléte, de ahogy rá-rápillant, egyszer csak azon kapja magát, hogy már leginkább az ismeretlen leányt nézi, tekintete mind ritkábban találkozik az énekesnőével.

Németh Margit művelt, több nyelvet beszélő leány, akkoriban a Savoy Kávéház melletti töltőtollüzletben dolgozik. Rátonyi Róbert mind többet időzik a tollak között, majd az estéket rendre együtt töltik a Savoy vacsoraasztala mellett.

Színház után Rátonyi a Savoy bárjában lép fel, így a tulajdonos, Berliner Manó rendre baráti áron lakatja jól az ifjú szerelmeseket.

A Vígszínházba szerződött színész szakmai életében ekkoriban sorra kapja a jobbnál jobb prózai szerepeket. Mások mellett Priestley Váratlan vendégében, Balzac Tőzsdelovagjában, Saroyan Így múlik el az életünk című művében.

A Váratlan vendégben játszott szerepéről írja Goda Gábor a Szivárvány című lapban: Rátonyi Róbertről örömmel jelentem, hogy a prózai színpadon teljesen szakított az operett hagyományaival.

Az Így múlik el az életünk kapcsán Pataki Károly Endre fogalmazza meg a Demokrácia című lapban: Parodistától a Vígszínház színpadáig nem is volt olyan hosszú az útja. Akiben ott van a művészet szikrája, az egy szál deszkán építeni tudott a Vígszínház valóban világot jelentő színpadán. Szteppel, táncol, keseregve énekel a néger muzsikájára. Egész lényében az elkallódó fiatalság, az éhező emberiség hangadója. A Vígszínház Saroyan-darabjának figurája megmarad a néző emlékezetében.

Kálmán Jenő a Színház című lapban: A fiatal Rátonyi Róbert legnagyobb dicséretére pedig állapítsuk meg, hogy máris hibátlanul átvette azt a stílust, amire a nemes vígszínházi hagyományok tisztelete kötelez.

Vígszínházi kollégái között van Mezei Mária, Ajtay Andor, Timár József, Benkő Gyula, Szabó Sándor, Tolnay Klári. Mindemellett: a háborút követő évek társadalmi, gazdasági sajátosságai miatt a gázsi olykor csúszik.

Mezei Mária

Ajtay Andor

Timár József

Benkő Gyula

Szabó Sándor

Tolnay Klári

Megesik, hogy a díszítők kikötik: csak akkor húzzák fel a függönyt, ha megkapják a fizetésüket. Ők megkapják.

Szabó Sándor, már országosan ismert művész, valamint kétgyermekes apa, egy alkalommal közli: ha nem kapja meg a fellépti díját, akkor eladja jelmezét, egy angol őrnagyi egyenruhát. A jelmez a Teleki téren talál gazdára.

Az igazgatónő levele

Gáspár Margit

Rátonyi Róbert Molnár Ferenc Liliomának Ficsúr szerepét mondja vissza – pedig erősen vágyik rá – a Vígszínházban, amikor a Magyar Színházat igazgató Gáspár Margit felajánlja számára Strauss Tavaszi harangok című operettjének egyik szerepét. Hatalmas gázsit ígérve. Rátonyi Róbert hangoztatja, hogy csak ideiglenesen távozik a Vígből. Vissza is tér, de aztán Gáspár Margit újabb zenés feladatra kéri. Így esik, hogy 1949-ben, a színházak államosítása idején Rátonyi Róbert a Magyar Színházban dolgozik, amelynek igazgatóját viszont kinevezik a Fővárosi Operettszínház igazgatójának. A Vígszínház sorsa kérdéses – a teátrum néhány évig Néphadsereg Színháza néven működik majd –, Rátonyi Róbert pedig követi Gáspár Margitot az Operettszínházba.

Sugár Róbert 1992-ben megjelent Rátonyi Róbert-biográfiájában publikálja Gáspár Margit levelét, amelyet a biográfia szerzőjének kérésére írt meg az akkoriban már egészségileg meggyengült egykori direktornő. Rátonyi többször is megírta, nyilatkozta, hogy valójában prózai színészként indult a pályán, és én csábítottam el az operetthez. Ezt nem szemrehányóan szokta emlegetni, inkább a nem egészen akaratuk ellenére megesett leányzók szemlesütött pironkodásával. A történtekért jó lelkiismerettel vállalom a felelősséget a magyar színháztörténet ítélőszéke előtt: nem érzem magam bűnösnek. Rátonyi és az operett nem kívánt nászát ugyanis több évtizednyi boldog házasság követte, és sikergyerekek egész rajának megszületését eredményezte. Mert hát Rátonyi (kitűnő drámai kvalitásai ellenére is) az én meggyőződésem szerint százszázalékos zenés színpadi művész. (...) Ez nem csak annyit jelent, hogy feltétlenül üzembiztosan táncol, énekel: az ilyesmi a szakma kiválóságainak alapfeltétele. Rátonyi a játék ritmusát érzi félelmetes biztonsággal. Hajszálpontosan tudja, melyik másodpercben kell a színpadra berobbanni, milyen fokig lehet (és kell) a tempót felpergetni, meddig szabad a feszültséget fokozni, és mikor ül leghangosabban a csattanó. Ezekből a komputeri biztonsággal bemért hatásidőzítésekből alakult ki Rátonyi színpadi jelenlétének legfőbb jellemzője, az ellenállhatatlan sodrású ritmusmámor."

Apáthi Imre Mujkó, a király bolondja, Rátonyi Róbert Antoine de Marini lovag és Honthy Hanna Mária, szelistyei asszony (b-j) szerepében Mikszáth Kálmán: Szelistyei asszonyok című operettjének egyik jelenetében. A darabot a Fővárosi Operettszínház mutatta be Forrás: MTI/Várkonyi László

Tarka tehén a jövő útján

Latabár Kálmán

 

Harmadik éve tagja az Operettszínháznak, a Luxemburg grófjában Brissard zeneszerzőt alakítja, Fleury-t Honthy Hanna adja, a darab Sir Basilja Feleki Kamill. Műsoron van az Állami Áruház is, a szocreál árnyalatú közönségsiker. Rátonyi Róbert Klimkó, a Klimkóval túrázó, de Dánielbe szerelmes Boriska, a női konfekcióosztály eladója Rajnay Elli, Dániel pedig nem más, mint a Klimkót alakító művész egykori példaképe, Latabár Kálmán.

 

Operettszínházi pályafutásának ekkori korszakában olyan színészek társaságában játszik – említettek mellett –, mint Bilicsi Tivadar, Dénes György, Sennyei Vera, Keleti László, Sárdy János, vagy éppen a Rátonyi Róbertet a pályáról egykor eltanácsoló Pethes Sándor.

Dénes György

Keleti László

Sárdy János

Gáspár Margit azt ígéri: Rátonyi Róbert lesz a társulat fő táncos-komikusa. A direktornő szándéka megkérdőjelezhetetlen, a körülmények azonban nem egyszerűek. A rendszer ugyan megváltozott, de még érvényben vannak azok a „színházi törvények", amelyek a magánszínházak korában fogalmazódtak meg, és amelyeket kizárólag a minőség hitelesít.

Vincze Ottó

 

Az igazgatónő által említett szerepkört a Rátonyi Róbertnél idősebb Feleki Kamill, Latabár Kálmán is magáénak tudja, s a műfajban még kisebb súllyal esik latba a szereposztásnál – ha esik egyáltalán – a színész kora, mint az addigi teljesítménye. A műfajba berobbanó Rátonyi Róbert egyelőre üstökös az állócsillagok között.

 

Zentai Anna

 

Eleinte másod-táncos-komikusi feladatokat kap, bár például a Csizmarek Mátyás szövegkönyvíró és Vincze Ottó zeneszerző által jegyzett Boci-boci tarka című, 1953-ban színre vitt termelési operett Fecske Tóbiásaként olyat alakít Zentai Anna partnereként, amely alakítását évtizedekkel később is számon tartják a honi operett-történetben.

 

Az Operettszínház azokban az években három előadását is bemutatja a Szovjetunióban. Hazatérésük után Gáspár Margit a lapokban idézi fel, miként összegezte a látottakat Novikov elvtárs, a nagy szovjet zeneszerző. Elmondja, hogy Novikov számára a legkedvesebb és legérdekesebb előadás a három közül a „Boci" volt. Aztán szó szerint idézi Novikov elvtársat: A szöveg igen szerencsés és mulatságos, bár vannak fogyatékosságai. A darab legfőbb értéke, hogy zenében, táncban kitűnően alkalmazza operettszínpadra a népi hagyományokat, és ezzel jelentős úttörő munkát végez. Persze, ez az út nehezebb és kockázatosabb a régi operetthagyományok kitaposott ösvényénél, de ez a helyes út, ez a jövő útja, és ezen az úton halad a Boci.

Rátonyi Róbert Bóni szerepében Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének bemutatóján a Fővárosi Operettszínházban Forrás: MTI/Farkas Tamás

 

Bóni gróf

Az 1955-ös szovjetunióbeli turnén Rátonyi Róbert már túl van az első, igazán nagy kiugrásán. Nem az elvtársak által szorgalmazott úton ért el odáig.

Szinetár Miklós

 

 

A Fővárosi Operettszínház 1954 novemberében mutatta be Szinetár Miklós rendezésében a Csárdáskirálynőt, amelyben Rátonyi Róbert játssza Bóni grófot.

 

Gyenes Magda

 

A színész több „forradalmi" újítást is bevet a siker érdekében. Egyebek között kieszközli, hogy a Te, rongyos élet című számának lassúdad folyásába kerüljön be egy foxtrott ritmusú betét, amelyhez persze táncot is koreografált, s a Gyenes Magdával előadott produkciót általában négyszer kell elismételniük esténként. Ugyancsak kiharcol némi bővítést Bóni másik fő száma, a Jaj, cica esetében is, amelyben szintén ünnepli a közönség.

 

A Bóni gróf esetében a legnagyobb truvájt Rátonyi Róbert szerepformálása jelenti. Egyik elemzője szerint: Az elvben kedélyeskedő szerepben is világossá tette, hogy Bóni valójában nem könnyelmű nőcsábász, hanem igazi hősszerelmes, aki képtelen választani, hiszen a nők egytől egyig elragadók. A Jaj, cica, Rátonyi „különszáma" nem hódítás, hanem bókolás, széptevés, a hódolatnak az elkárhozást is vállaló kinyilvánítása: „nélküled még a mennyország is fád". Ez a Bóni gróf, ez a táncos-komikus nem csak úgy szerette a nőket, áhítatosan rajongott értük. A gyöngédség férfiasságának szobra lett."

A Boci-boci tarka és a Havasi kürt című szovjet operett mellett éppen a Csárdáskirálynő a harmadik produkció, amelyet az Operettszínház bemutat az 1955-ös moszkvai turnén a Nyemirovics-Dancsenkó Színházban.

Heltai Gyöngyi az Ateasban megjelent Operett diplomácia című tanulmányában idézi fel Münnich Ferenc, akkori moszkvai nagykövet beszámolóját a turnéról: A Gáspár Margit és csapata által nagy műgonddal, 1949 óta esztergált szocialista operett-prototípus variánsai – a TSZ-operett: a Boci-boci tarka és a szovjet operett: a Havasi kürt – nem nyerték el a szovjet nézők tetszését. Efféle produkciókat éppen eleget láthattak a moszkvai operettszínházban is, miközben a humorra, ritmusra, szenvedélyes melódiákra épülő Csárdáskirálynő – elsősorban a Szovjetunióban gyakorolttól eltérő játékstílusa miatt – revelációt jelentett számukra. A Havasi kürt és a Boci-boci tarka előadásaival kapcsolatban a szovjet és a magyar lapokban közölt cikkekkel szemben meg kell mondani, hogy egyes művészek nagyszerű játéka ellenére egyik darabnak sem volt sikere. Ezt nemcsak a vérszegény tapsokon, az üres páholyokon lehetett lemérni, erről beszélt az a 40-50 személy is, aki a színház előtt az alábbi reklámmal kínálta jegyeit: »ma este olcsó jegyek kaphatók!« A Kulturális Minisztérium véleménye szerint helyesebb és olcsóbb lett volna csak egy darabot, a Csárdáskirálynőt kihozni. Rátonyi Róbert pályafutása alatt több mint kétezerszer játssza majd el Bóni szerepét, csaknem tíz különböző nyelven.

A „Váci utcán, Váci utcán” című új esztrádműsor próbája. Honthy Hanna és Rátonyi Róbert színművészek Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Gégetályog

Ascher Oszkár

 

Rátonyi Róbert az ötvenes években a Fővárosi Nagycirkusz gyermekekhez szóló előadásaiban is színre lép. A Csinn-Bumm cirkusz Robi bohócaként a manézsban is népszerű lesz olyan színészkollégák társaságában, mint Bilicsi Tivadar, Ascher Oszkár, Pethes Sándor, Komlós Vilmos.

 

Az Operettszínházban az 1954-es júniusi bemutatón – még a Csárdáskirálynő színre kerülése előtt – alakítja először Székely György és Szinetár Miklós rendezésében Mesterházi Lajos Két szerelem című bányászoperettjében Dohányos Pista vájárjelölt szerepét. A darab egyöntetű politikai siker.

Szakmaszerte azt rebesgetik, hogy Rátonyi alakítása Kossuth-díjat érdemel. A bemutató után először ajánlják fel a színésznek, hogy lépjen be a pártba. Ahogy az első felkérésre, úgy majd a többire is nemet mond.1956-ban végül Jászai Mari-díjjal értékelik a Boci-boci tarka Fecske Tóbiását, a Két szerelem Dohányos Pistáját és a Csárdáskirálynő Bóni-alakítását.

Rátonyi Róbert távol tartja magát a politikától.

Keresztény neveltetése ugyanakkor közismert, ahogy az apai ág zsidó származását is vállalja a nyilvánosság előtt – olykor "félvérként" említve önmagát. Interjúban mondta el: ha egykori evangélikus gimnáziumában bárki zsidózni mert volna, azt azonnal kicsapják.

Az akkoriban kötelező, üzemcsarnokokban megtartott munkás-színész találkozókon pedig arról beszél a kollégáinak: véleménye szerint nemcsak értelmetlen, de a munkások szempontjából balesetveszélyes Majakovszkij-verseket szavalniuk, miközben a hallgatóság keze alatt süvít az esztergagép.

Az 1956-os forradalom leverése után, amikor ismét színre kerül a Csárdáskirálynő, Rátonyi Róbertnek az előadás előtt megfájdul a torka. A színház gégésze, Jasper doktor megvizsgálja, letiltja a színpadról, másnapra berendeli a kórházba. A színész mégis színre lép, de a második felvonás után elmegy a hangja. Hazamegy, lefekszik, másnap bemegy a kórházba. Gégetályoggal operálják, utóbb megtudja, meg is fulladhatott volna.

Rákosi Mátyás étkei

Rátonyi Róbert a Csárdáskirálynő Bónija után kihagyhatatlanná lesz az Operettszínház jelentősebb bemutatóiból. Ugyanakkor sajátos korszakban lett ismert és népszerű operettszínész. Időskori interjújában beszéli el, hogy még első sikerei után is megesett, hogy többhavi gázsiját fizette ki a szövegkönyvek íróinak – név szerint említi Halász Rudolfot, Nádasi Lászlót, Királyhegyi Pált –, hogy dúsítsák fel a rá osztott szerep karakterét. /A dolog financiális hátterét a külsős munkák biztosíthatták. Sz.Á./

Halász Rudolf

Királyhegyi Pál

Igaz, ennek főként olyan esetekben érezte szükségét, amikor a színesebb figurákat Latabár Kálmánra vagy Feleki Kamillra osztották. Mindezzel együtt, amikor Rátonyi Róbert az ötvenes évek elején feleségül veszi a Széchenyi fürdőben megismert Németh Margitot, a pár két tanúja Bilicsi Tivadar és Feleki Kamill.

Rátonyi Róbert otthonában felesége, Németh Margit társaságában Forrás: MTI/Keleti Éva

Más kérdés, Rátonyi Róbert évtizedekkel később egy időre bekerül Feleki Kamill „megszüntető" füzetébe – egy ideig szóba sem áll ifjabb kollégájával –, mert egy operettműsorban eljátssza Feleki Kamill egy olyan szerepét, amelyet Feleki Kamill szerint rajta kívül más nem játszhat – igaz, ő olyan gázsit kért, amelyet a rendezvény szervezői nem tudtak kifizetni. Rátonyi vállalásával viszont megmenti a becsületüket, hiszen a szereplő által énekelt dal már ki volt plakátozva. Idővel a két művész kibékül.

Az esküvőre visszatérve: a bankettet a Savoy különtermében tartják. A kínálatban kaviártól, libamájon át a bélszínig, déli gyümölcsökig a legkiválóbb fogások. A Savoy főszakácsa, Bősze József vállalta a menü összeállítását. Az ifjú férj azonban ledermed, amikor belegondol, mibe kerül majd mindez. Sápadtsága láttán a főszakács megnyugtatja: egy fillért sem kell majd fizetnie. Hozzáteszi: A lakomához valókat Rákosi Mátyás egyik fogadásán „spóroltam" meg maguknak.

Ami talmi, ami igaz

Rátonyi Róbert operettszínházi szerepei sorolhatatlanok. A May fair Lady karakteres Doolittle-je éppúgy köztük van, mint a János vitéz Francia királya, vagy a Bál a Savoyban Musztafa beje.

Egri István

 

Mindemellett 1962-ben Egri István rendezésében a Jókai Színházban eljátssza Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című tragikomédiájának címszerepét. A darab a talmi és az igaz közötti eligazodás nehézségeiről beszél, áttételes jelenkori vonatkozásokkal.

 

 

Rátonyi Róbert Don Quijote szerepében Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című vígjátékának próbáján. A darabot 1962. május 15-én Egri István rendezésében mutatta be a Jókai Színház társulata Forrás: MTI/Keleti Éva

Rátonyi Róbert prózai megmutatkozása egyöntetű kritikai és közönségsiker. Héra Zoltán írja a Népszabadságban: Rátonyi Róbert Don Quijote szerepében megrendítő figurát állít elénk. Don Quijotéban a végletekig fokozza az esendő, fáradt embert, akit már csak – szinte a szó fizikai értelmében is – nagy hite, s jobbítani kívánó szenvedélye tart össze s emel fel, magasan a kétkedők s hazugok fölé.Egyik másik méltatója, Szöllőssy Tibor így fogalmazott Rátonyi Róbert alakítása kapcsán: Az eligazodás nehézségét /talmi és valós között. Sz.Á./ valóban bizonyítja az a megoldás is, hogy a valódi és az ál-Don Quijotét ugyanazon színész játssza: Rátonyi Róbert. S itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ez a rendkívül széles skálájú művész, akinek akár operettszínház-beli fellépései, akár konferansziéi mindig maradandó élményt nyújtanak, most mint drámai hős, az eddigieknél sokkal többet adott. Visszatérése a drámai szerephez véleményünk szerint az évadvég eseménye, és reméljük, hogy a következő évadban még sok esetben találkozunk majd vele más prózai alakításokban is. Játéka pillére az előadásnak, és elsősorban neki köszönhető, hogy a szerző mondanivalója nem talmi, hanem igazi fényben látható.

Pillérek

Rátonyi Róbert a Petőfi színházi kitérő után továbbra is teszi a dolgát az Operettszínházban.

Meglehet, hogy még a Bóni gróf első megformálása idején érzett rá a groteszk műfajának személyiségéhez simuló kifejezésmódjára. Bóni karakterének hősszerelmesre igazítása nem lehetett volna hiteles, ha a színésznek nincs érzéke az iróniához. Rátonyi Róbert idővel, háta mögött mind több operettsikerrel, nem csupán az adott karakter lehetőség szerint kacagtató, de legalább megmosolyogtató vonásait erősíti fel, hanem magát az operett műfaját, s benne önmagát is képes megfricskázni. Hasonlóan, mint Honthy Hanna, de az őstehetségek egyediségével. Ahogy egy elemzés megfogalmazta: Azért volt könnyű parodizálni, mert kiszámítottan eltúlzott, „bábuszerű" színpadi gesztusaival eleve önmagát, illetve a szerepkörét parodizálta. Ott volt a magyar mozi nagy nevettetői között maga is: a Rejtő Jenőt vászonra vivő Meztelen diplomatában, a Bóni grófot játszó önmagát játszva A tanúban, Csurka István Hét tonna dollárjában Kabos László mellett, és ott van végül, élete alkonyán, a Saul fia rendezője, Nemes László édesapja, Jeles András betiltott filmje, az Álombrigád csapatában is bizarrul kedélyes, groteszk narrátorként.

Zentai Anna és Rátonyi Róbert színművészek. A felvétel a Fővárosi Operettszínház bejárata előtt készült Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Rátonyi Róbert az Operettszínház tagjaként kapja meg második Jászai-díját, s lesz érdemes művész 1964-ben. A társulat emblematikus művészeként járja be a fél világot a színházi előadásaival, vagy saját műsoraival, melyeknek azonban a Nagymező utcai zenés műfaj jelenti a pilléreit. Aztán visszatér anyaszínházába. Negyedszázados operettszínházi működése kapcsán mindenki azt gondolja: Rátonyi Róbert az Operettszínház egyik legfontosabb, lényegében nélkülözhetetlen pillére.

A budai villában

Rátonyi Róbertnek 1953. december 13-án születik meg első gyermeke, ifj. Rátonyi Róbert. 1955. június 10-én leánya, Rátonyi Hajnal. Felnőve mindketten művészpályát választanak. Ifj. Rátonyi Róbert zongoraművész, zeneszerző lesz. Rátonyi Hajnal színművész.

Ifj. Rátonyi Róbert

Rátonyi Hajnal

A Hét című lap 1978-ban közöl riportot, amelyben otthoni környezetben szólaltatja meg a művészt, felesége, és már színművészetit végzett leánya társaságában. Ifj. Rátonyi Róbert akkoriban katonaidejét tölti.

Az írásból kiderül, hogy a Rátonyi család impozáns budai villában él, a hallban fotók, színlapok sokasága idézi a házigazda nagy operettszerepeit, emlékezetes előadásait. Akad relikvia a nappaliban is, ahol kandalló duruzsol.

Rátonyi Róbert elmondja, hogy ausztrál és amerikai turnéin legtöbbször az akkor még tinédzserkorú leányával lépett fel. Hangsúlyozza: sosem protezsálta a gyermekeit, maga is meglepődött, amikor az akkor még hétéves leánya, két évvel idősebb fia televíziós feladatot kapott.

Aztán szó esik a színész fiatalságáról, turnékról, a közönség szeretetéről. A riport vége felé kérdez rá az újságíró, Neumann János: Lehet, hogy érzékenyen érint, de sokan beszélnek erről a témáról. Évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb operettszínész voltál. (...) Miért van az, hogy otthagytad népszerűséged színhelyét a Fővárosi Operettszínházat, és évek óta a Tháliában játszol prózai szerepeket?

Rátonyi Róbert a riport készítése idején már hetedik éve átszerződött a Tháliába. A vonatkozó kérdéseket azóta is hárítja. Ezúttal valamivel bőbeszédűbb: Őszintén válaszoljak? Nos, egyrészt megbántottak a Fővárosiban. Akkor elhatároztam, hogy nem lépem át többé a Mozsár utcai kiskaput. (...) De volt egy „komolyabb" okom is. Nincs olyan színész, aki ne érezné beskatulyázva magát, ha mindig a könnyű műfaj könnyű szerepeit játssza. Még a legharmadrendűbb színész is arra vágyik lelke legmélyén, hogy az emberi jellemet, az esettséget, a jóságot vagy a talpra állító lelkierőt rajzolja meg figuráiban. (...) Ezért fogadtam el a kitűnő Kazimir Károly szerződési ajánlatát, s ezért vagyok megelégedett még akkor is, ha kevésbé látványos szerepkörben lépek fel." Ezután a művész témát vált.

Megemlíti, hogy ő a műsorvezetője a Televízió „Ez is operett, az is operett" sorozatának, valamint állandó munkatársa a Ludas Matyinak és a Fülesnek, s egyébként a negyedik könyvét írja. Büszkén említi, hogy a „Ne vegyék komolyan" című novelláskötete már három kiadást ért meg. A riport végén elárulja, hogy mi az az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből: Az a túlhajszolt régi Rátonyi-féle ritmus!

Ifj. Rátonyi Róbert és Rátonyi Hajnalka, a művész gyerekei Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Labilis kor

Még 1971-ben történik, hogy Vámos László, az Operettszínház 1967-ben pozícióba került főrendezője beszélgetésre hívja a negyvennyolc éves, amerikai turnéjáról éppen hazatért Rátonyi Róbertet a Rátkai Klubba.

Vámos László

 

Vámos azzal kezdi a diskurzust, hogy megemlíti: Rátonyi Róbert labilis korban van. Magyarázni kezdi, hogy már nemigen oszthat rá táncos-komikusi szerepeket. Azzal fokozza: voltaképpen más karakterben sem számíthat többé nagyobb feladatra. Rátonyi Róbert közbeveti, hogy éppen Doolittle szerepét alakítja a My fair Ladyben, ami nem éppen táncos-komikusi feladat. Hozzáteszi, hogy korábban is játszott már idősebb, de az adott darabon belül jelentős karaktert.

 

Vámos Lászlót nem gondolkodtatják el a színész érvei. Érezteti: nem tart rá igényt. Annyit ígér, hogy feladataitól függetlenül továbbra is megkapja majd a fizetését.

Rátonyi Róbert előbb Várkonyi Zoltánt hívja fel, aki addigra már feledte a haragot, amiért a színész anno faképnél hagyta a Művész Színházban.

Majd a Madách Színház igazgatóját, Ádám Ottót tárcsázza, aki előző évben a Bunbury című főiskolás vizsgadarabban rendezte az előadásban vendégként fellépő Rátonyi Róbertet, s a próbákon megemlítette: szívesen foglalkoztatná saját társulatában is.

A harmadik hívott a Thália Színházat igazgató Kazimir Károly, aki korábban több előadásban is vendégjátékra kérte.

Rátonyi Róbert és családja az otthonukban Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Kazimir Károly

Mindhárom direktor meglepődik, alig akarják elhinni, hogy Rátonyi Róbert távozni szeretne a Fővárosi Operettszínháztól. Másnap Kazimir Károly hívja vissza elsőként, aki addigra a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként tájékozódott a színész döntésének hátteréről. Kazimir Károly elmondja: szívesen leszerződteti Rátonyi Róbertet, de az ő teátruma egy avantgárd és kollektív színház, ahol egy korábban kényeztetett színész is csak azt játszhatja, ami éppen jut neki. Rátonyi Róbert azt feleli: "Szeretném próbára tenni magam."

Rátonyi Róbert Fényes Szabolcs Mit vesztett el kisasszony? című zenés vígjátékának főszerepében búcsúzik az Operettszínház közönségétől. Utolsó fellépésén a publikum zokogva nézi a komédiát, vastapssal búcsúztatja kedvencét. Távozása kapcsán - miután híre megy a rendező és a színész nézeteltérésének -, az újságírók megszólaltatják Vámos Lászlót is. Vámos azt mondja: emberileg nem volt konfliktusa Rátonyi Róberttel, művészileg annál több.

Történelem alulnézetben

Rátonyi Róbert élete vége felé úgy értékelte, hogy a Thália Színház társulata végtelen jóindulattal, egyben lenézéssel fogadta érkezését. Saját érzeteiről így fogalmazott: Féltem.(...) Az első esztendők nagyon nehezek voltak.

Rátonyi Róbert színművész Forrás: Fortepan / Hangosfilm

Beszélt arról is, hogy Kazimir Károly rendszeresen célzásokat tett a zenés színházi múltjára. Az volt a szavajárása: Amikor akarsz, visszamehetsz az Operettbe. Én visszaengedlek. (...)Abszolút jó szándékú vicc volt, de amikor a Bánk Bán Biberachját próbálja az ember – és ez ott hangzik el –, nem tud mulatni rajta.

Mindemellett Rátonyi Róbert minden lehetséges alkalommal hangsúlyozta: tiszteli, becsüli, szereti Kazimir Károlyt, aki élete egyik legnehezebb időszakában nyújtott számára segítséget. Tény az is, hogy bár mást ígért, a Thália direktora mindig igyekezett hangsúlyos, fontos szerepeket osztani Rátonyi Róbertre.

Tháliás időszakában olyan sikerdarabokban kap domináns feladatokat, mint az Isten veled, a Monarchia, Az ezeregyéjszaka meséi, a Történelem alulnézetben (utóbbiban munkás hőst formál hitelesen), a Színházi regény, a Házszentelő.

Erős egyéni alakítás a Bánk bán Biberachja. A Bal négyes páholy Beöthyjének, a háború előtti évek meghatározó színházcsinálójának szerepében pedig olyan szintű azonosulásnak lehetnek tanúi a nézők, ami önmagában színháztörténeti színre emeli a színészt. Hasonlóan fontos Thália színházi megmutatkozás a Miss Arizóna Rozsnyai, mely művet Rátonyi Róbert szerzőként is jegyezte.

Kezdeti félelme idővel elmúlik. Amikor a színész hatvanadik születésnapja előtt Kazimir Károly megkérdezi, mivel ünnepelné a jeles évfordulót, Rátonyi Róbert azt ajánlja: a színház anyagi helyzetére tekintettel egy one man show-val, az nem túl költséges. A Jóból is megárt a kevés címmel bemutatott előadás – tánckarral, valamint Rátonyi Róbert egyéb, egyébként sziporkázó ötletein alapuló "betoldásokkal" dúsítva – az intézmény egyik legköltségesebb produkciója lesz. A direktor nem tiltakozik.

Rátonyi Róbert mindig tökéletes szövegtudással érkezik bármely darab próbájára, elkötelezett és alázatos a hivatása iránt. Kollégákkal akadnak gondjai. Szerepeit a könnyedebb műfajú darabokban továbbra is szereti kibővíteni – dramaturgiai szempontból rendszerint vitathatatlanul –, így van előadás, amely olykor órányival is tovább tart a tervezettnél. Színésztársai ennek nem örülnek. (Klasszikus művek esetében egyébként rigorózusan szöveghű.)

Színésztársai azt is nehezen viselik, hogy rendre szóvá teszi: a fiatalabb kollégák jobban tennék, ha jeleneteik között nem a büfében kártyáznának, hanem idősebb kollégáikat figyelnék, abból is tanulva akár, amit nem kedvelnek a játékukban. Általában felpaprikázza a játszótársait, amikor bizonyos helyzetekben hangsúlyozza: a színház munkahely, amelyben elsősorban a közönségnek kell felhőtlenül jól éreznie magát, vagy megélnie a katarzist.

1971, Dunakorzó, a Hotel Duna Intercontinental terasza, Rátonyi Róbert színművész Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Becéző szavak

Tháliás évei alatt Rátonyi Róbert újabb könyveket ír, néhány színháztörténeti szempontból is jelentős. Folyamatosan tévézik, dolgozik a rádióban, sokat szinkronizál. Olykor rendezést is vállal, de soha nem a víziókra épít, hanem a műre és a színészekre. Vendégrendezőként a darabra készülve a játszók fotóit is beragasztja a példányba, becenevüket is a képek mellé írja. A műszakiak esetében is igyekszik tájékozódni. Főként vidéki társulatoknál könnyíti meg a csapatformálást, amikor "a" Rátonyi már az első találkozás során becenevén szólítja meg a sosem látott kollégát, a színpadmestert. Attitűdje sosem leereszkedő, de a munka egyes fázisaiban – főként, ha lazaságot érzékel – képes a hisztérikus kitörésre, majd a begubózásra. Aztán kinyílik, mintha mi sem történt volna. Belépője, alaphabitusa miatt rendezői kilengéseiből nincsenek maradandó feszültségek.

Schwajda György

Rátonyi Róbert 1985-ben kiváló művész lesz. 1986-ban Schwajda György, a szolnoki színház igazgatója Rátonyi Róbertet kéri fel a Csárdáskirálynő színre vitelére. Az előadás táblás házakkal megy, a kritika is dicséri. A színésznek Thália színházi tagsága alatt három alkalommal ajánlják fel: vegye át az Operettszínház igazgatását. Minden alkalommal visszautasítja a lehetőséget. A visszautasítás okaira vonatkozó megszólalásainak összegzése: a színésznek meggyőződése volt, hogy komoly drámai feladatok maradtak ki a pályafutásából, de olyan lehetőségre nem vágyott, amelyben kénytelen lett volna drámákat, olykor tragédiákat generálni.

Az ember nyugtalan

A hatvanadik születésnapja kapcsán adott interjúi, illetve az azokat követő évek megszólalásai nincsenek harmóniában mindazzal, ami a sokat foglalkoztatott, sokféle tevékenységet folytató, komoly sikereket is megélő színészről gondolhat a közönség.

1983-ban a Rakéta Regényújság is interjút készít Rátonyi Róberttel. Ebben – egyebek között – elmondja, hogy mennyire bántja, hogy a személye miatt – a szakma egy meghatározó részének felé áradó irigysége okán – sokkal kevesebbet foglalkoztatják színésznő lányát, mint azt megérdemelné.

Saját pályafutása kapcsán beszél mindarról, amit Thália színházi kollégái rendszeresen megtapasztalnak: olykor dühkitörésig képes felbosszantania magát hivatása felhígulása, az értékrend elmaszatolása miatt. Az interjú végén úgy összegez: A harmónia az, amelyet meg kell teremtenie az embernek magában, mert a jó alkotó közérzethez ez feltétlenül szükséges. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindig sikerül. Nem sikerül. Az ember nyugtalan! Nyugtalan azért, mert ebben a világban él, mert 1983-ban él, és aki azt mondja, hogy százszázalékosan nyugodt, az nem mond igazat. Akár a belpolitikát, akár a külpolitikát, akár a művészetpolitikát nézi."

A rendszerváltást követően, 1991-ben Kazimir Károly lemond igazgatói posztjáról. Rátonyi Róbert is tagja annak a társulati testületnek, amely elbírálja a posztjára jelentkező pályázatokat. Maguk közül választanak új direktort, aki ígéri: lehetőségei szerint folytatja a színház addigi hagyományait.

Rátonyi Róbert darabötletek tucatjait javasolja. Bemutatásukra nincs lehetőség. Hamarosan lekerül a színről rendkívül sikeres Thália színházbeli rendezése, A doktor úr. Az újságok betegségéről cikkeznek. A már nagybeteg színész cáfolja a híreszteléseket. Veszprémben vállal rendezést.

A Magyar Rádió 6-os stúdiója a Csinn-Bumm cirkusz felvételekor. Rátonyi Róbert és Bilicsi Tivadar színművészek. Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Kölcsönös rokonszenv

Vándorfi László

 

Vándorfi László 1991-ben került a Veszprémi Petőfi Színház igazgatói posztjára. 1989-ben még a teátrum rendezőjeként nézte végig, hogy miként állítja színre Rátonyi Róbert vendégként a Régi nyár című operettet. Kérésére a színész is megnézte Vándorfi néhány munkáját. Kölcsönös lett a rokonszenv.

 

Amikor az Arizona Színháznak átnevezett Thália hektikus hónapjait éli, Vándorfi több vendégrendezésre is felkéri Rátonyi Róbertet.1992-ben mutatják be az általa színre vitt Nebáncsvirágot, amely műfajhű előadás, ugyanakkor érződik benne a rendezőt színészként is jellemző önirónia a műfaj és önmaga iránt.

Az 1992-93-as évadot tervezve az igazgató megbeszéli Rátonyi Róberttel, hogy eljátssza majd Orgon szerepét a Tartuffe-ben. A színész betegségéről ugyan nem sokat beszélnek, de Rátonyi Róbert kimondja: ezzel a szereppel szeretne elbúcsúzni a közönségtől. Vándorfi azt feleli, mintegy ezzel is erősítve a színészt, hogy szeretné még egy Csárdáskirálynő-rendezésre is felkérni. Rátonyi Róbert belemegy.

Az 1991-1992-es évadban még fellép a Mikroszkóp Színpadon, részt vesz az Erkel Színház néhány előadást megélő Nyakfelmetszők című produkciójában. Utolsó szerepét a Thália helyén működő Arizona Színházban Feydau Női szabó című darabjában játssza.

Sorfal

1992 őszén Rátonyi Róbert erősen legyengült állapotban vesz részt a veszprémi színház évadnyitó társulati ülésén.

A Tartuffe olvasópróbáján azonban elemében van. Vándorfi direktor mégis azt ajánlja, hogy a próbák első szakaszában maradjon otthon, pihenjen, hiszen Orgon csak a mű későbbi szakaszában kerül színre.

Rátonyi Róbert néhány nappal később kórházba kerül. Az igazgató felhívja a színész kezelőorvosát, aki semmivel sem tudja biztatni.

Nem sokkal később Rátonyi Róbert felesége hívja az igazgatót, és tapintatosan arra kéri: találjon valakit Orgon szerepére.

Rátonyi Róbert színész. Forrás: MTI/Farkas Tamás

1992. október 8-án, a színész halála napján a Rátonyi Róbert rendezte Nebáncsvirágot játssza a veszprémi színház. A közönség még nem tud a halálhírről, bravózva, vastapssal ünnepli a játszókat. Amikor azonban leengedik a zsinórpadlásról a színész hatalmas fényképét, a publikum azonnal kódolja a váratlan effektus jelentését. Néma csend lesz, mindenki feláll, szótlanul, moccanatlan búcsúznak Rátonyi Róberttől.

A színész idős édesanyja kórházban van, egy évvel később, ugyanazon a napon hal meg, mint a fia, akinek elvesztését sosem tudta meg.

Rátonyi Róbertet a Farkasréti temetőben búcsúztatják. Ravatalánál veszprémi színészek állnak sorfalat. Rátonyi Róbert 1989-ben elnyerte az Operettszínház örökös tagja címet, de a színház akkori vezetése nem képviselteti magát hivatalosan a szertartáson.

Rátonyi Róbert halála után jelenik meg Sugár Róbert biográfiája, amelyben Kazimir Károly is megszólal. Egykori igazgatója Rátonyi sorsa kapcsán hangsúlyozza: a színész rossz helyen, illetve rossz korszakban született.

Források:

Sugár Róbert: Volt egyszer egy Rátonyi - Telerádió Reklámszövetség és a ROKA-Ex Kft. kiadása, 1992.

Arcanum Digitális Tudománytár

https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/megemlekezesek/98-eve-szuletett-ratonyi-robert-az-utolso-hosszerelmes