Ágai Adolf:

AZ ANTISZEMITIZMUS

2020.11.24.

Próbálgatták definiálni,
Hogy ez mi is, igen sokan.
Többen vad, égő szenvedéllyel
És mások tudományosan.
Hitbéli kérdés, – vélte egyik –
A sakter-kés küzd s a kereszt;

Faj-érzület, ­– mondá a másik,
A harmadik – nem hitte ezt.
Mert hát, hiába, – így tünődött
A harmadik– ez semmi más,
Mint a nagy lázas haladásra
Természetes ellenhatás.
A negyedik szerint, ki ebbe
Politikát belékever,
Hibázik, – ez a munka harca,
Melyet a tőke leteper.

Szóval, a lényegét kisütni
Próbálták mindenfélekép,
De tévúton járt valamennyi,
Csak nem, – az egyszerű nép,
Mely bölcs urak szaván, irásán
Nekivadult egy év alatt
S a Kerepesi-utra zúdult,
Mint egy pokoli áradat.

Ezernyi ablak tört cseréppé,
A boltok öble puszta rom,
Kincsszomjasan rabolja végig
Az útat az ember-barom.
Eszláron vad tüzek lobognak,
Hajrá, tüzelni, lopni jó!…
Im, ez az antiszemitizmus,
Im, itt a definició!

 

Egyenlőség, 1924

"Ez a – ma már irodalomtörténeti értékű – vers 1884-ben, tehát éppen negyven évvel ezelőtt jelent meg. Akkor Tiszaeszlár izgatta a kedélyeket. Nagyon tanulságos olvasni ma is."

in: Egyenlőség, 1924. in: KŐBÁNYAI JÁNOs: Két Évszázad Magyar-Zsidó Költészete I. Múlt és Jövő, Budapest, 2015.101-102.