KLASSZIKUSOK

Diner-Dénes József

ELŐSZÓ

Bevezetés az érthetetlen megértésébe

2020.11.11.

 

Szent István, Magyarország első királya, a kereszténység X. századának vége felé nemzetté alakította a magyar népet. Ez az, amit a magyar történészek manapság hirdetnek. A magyar oligarchia alázattal meghajtja nemes fejét, a magyar "nemzet" lelkesedik ezért a tudományos igazságért: a magyar nép, amely eltűnt, nemzetté vált. Nincs mit mondani erről.

 

És íme, lássuk, mit hirdetnek még a magyar történészek manapság. Ami akkor volt, ezer évvel ezelőtt, még ma is az van. Eszerint István király a példaképünk a mai napig, a tanítónk, mondhatjuk, hogy a törvényalkotónk.

István király teremtette a magyar nemzetet, tehát ez a nemzet ma is egy szent, megfoghatatlan relikvia.

 

Ez a nemzet, hirdetik, az egyetlen az összes nép és az összes rassz közül, akik elfoglalták a négy nagy folyó - Duna, Tisza, Dráva, Száva – területét. Az ezer év megmutatta, hogy az akarat olyan erő, amely képes egy állam létrehozására és fenntartására. Tehát az állam, amely ennek az akaratnak az eredményeként született, és ez az erő tartja fent, szentséges - szent relikvia, és aki hozzá mer érni, felforgató személy, bűnöző.

 

István királyban testesült meg a nemzet. Az ő akarata volt a nemzet akarata. Hogy mi volt valójában Magyarország, azt sem az utazó, sem a helyi lakosság nem tudta.

 

Amit még soha nem látott nép és faj, amely átlépte határait vagy akár lakta is Magyarország területét - a természetes határokat, a homogenitást, a terület egységét - a magyar nemzetben első pillantásra felismerte.

 

És ebből az első pillantásból szemlélve a Szent István létrehozta "Négyfolyó" királysága annyira gyönyörű, annyira különleges, annyira homogén és egységes. Ezért ez a királyság még ma is szent relikvia, érinthetetlen ereklye.

***

 

Olvasóim azt fogják hinni, hogy álmodozom. De nem, sajnos nem! Nem is viccelek. Mindez a bolondság megtalálható Magyarország történelem-könyveiben, sőt a szerzők még nagyon komolynak, jelentősnek és tudományosnak is tartják magukat. Mit akarok ezzel mondani? Nagyon kevés független munka létezik Magyarország történelméről. Sőt! Minden augusztus 19-én este szinte az összes magyar szerkesztőségben több száz publicista ül az íróasztalánál, hogy dicsőítse István királyt, nem mint a múlt nagyhatalmú urát, hanem mint jelenlegi vezetőt és tanítómestert. És augusztus 20-án, Szent István napján, a nemzeti ünnepen, élő szóban ugyanezt hallhatjuk az egyházak szószékeiből és az egyetemeken.

 

Ah! Milyen közel állnak egymáshoz Magyarországon!

 

Képzeljük el egy pillanatra, hogy jelen korunkban Franciaországban Capet Hugó, Angliában Hódító Vilmos vagy akár Németországban Barbarossa Frigyes útmutatásai alapján élnének… Nevetséges!

 

De Magyarországon ennek az értelmetlenségnek politikai jelentése van. Ott nemcsak, hogy nincs jelentős ellentét a legsötétebb középkor és a legújabb modern idők között, hanem elválaszthatatlanul egymásba is olvadnak.

 

Ha meg akarjuk érteni Magyarország múltját és megismerni jelenét, ebből a történelmi konglomerátumból egyenként ki kell válogatni a ma látható következményeket és visszakövetni azokat a kezdetekig. Így tehát láthatjuk, hogy a jelen benyomásait, érzéseit, ötleteit miként vetítik a távoli múltba és hogy a távoli múlt benyomásait, érzéseit, ötleteit hogyan keltették újra életre a jelenben, igaz, ez az élet csak látszólagos. És e romantika mögött - mivel ez romantika, bár ezt nem álmodják, de élik - egyetlen akarat irányul egyetlen cél felé. Hatalmas, erős akarat, majdnem olyan erős, mint a természet ereje. És mi ennek az akaratnak a célja? Az oligarchia hatalmának, önkényuralmának fenntartása, ami mióta a Szent István által megalapított királyság "kasztok" államává alakult, úgy nehezedik a magyar államra, a magyar népre, mint egy sírkő, megállítva minden friss törekvést, megújulást, fejlődést.

 

Kegyetlen és behízelgő, heves és körültekintő, makacs és rugalmas az oligarchák ezen hatalom iránti vágya, mely magával az oligarchia uralmával együtt fennmaradt évszázadokon át Magyarországon.

 

A születését követő ezer év összes politikai átalakulása: a társadalmi osztályokkal, abszolutizmussal, liberalizmussal rendelkező állam nem tudta megállítani őket, a múlt század minden gazdasági átalakulása: a kereskedelmi, ipari, pénzügyi kapitalizmus nem tudta megdönteni a hatalmukat.

 

Csodálatra méltóan kitartó, elmozdíthatatlanul állandó ez a hatalom. Az oligarchia hatalom iránti vágya azonban gyűlöletes, mivel a magyar népre tapadva, mint rákfene a múltján zsarnokoskodik, jelenét mérgezi, jövőjét pusztulással fenyegeti.

***

 

Több mint harminc éve terveztem, hogy szervezek egy konferenciát a magyar történelemről. De nem az "előkelő uraknak", hanem a "nép"-nek, a napszámosoknak és a kis alkalmazottaknak. Több száz és száz könyvet kerestem, kutattam. Egyben sem találtam Magyarország történelmét: csak legendákat Magyarországról, semmi mást. És ezek a legendák annyira frissek voltak, annyira tegnapiak és maiak, hogy gyanússá váltak számomra. Olybá tűnt, mintha az ókor csak egy hónapja lett volna…

 

Úgy a külföldi, mint a magyarországi történelem-könyvekben - amiket szívesebben hívok krónikás könyveknek- eredetkutatás nélkül tényként közlik a honfoglaló magyarok bevonulásáról szóló legendákat, amelyekben legfeljebb a betolakodó magyarok viselkedéséről, jelleméről, valamint István király és az Árpádháziak utódairól olvashatunk.

 

Így ez a legenda, amely a magyarok szabadság és függetlenség iránti elnyomhatatlan, ösztönös vágyáról beszél, ami még Karl Marx-al is azt láttatta az 1848-as események kapcsán, hogy a magyarok szabadság utáni vágya előbbre való a szolgaságból való kitörés vágyánál, Bölcs Leó X. századi bizánci császár krónikájára nyúlik vissza[1].

 

De ezekben a régi évkönyvekben és krónikákban nem találunk semmit Magyarország minden modern történészét figyelembe véve sem, amelyre alapozhatnánk akár csak egy részletében, István és a "nemzeti" uralkodó ház feje körül keringő a nemzeti legenda szövevényét, és amellyel a királyságot patiarchalis rezsimmé alakították, amely ez alatt a közel 3 évszázad alatt észrevétlenül átalakult kasztok államává, nemzetállamnak elkönyvelve. Semmi, ami igazolhatná ezeket a "nemzeti" legendákat, nem található az ország, vagy a külföld későbbi történelmében, ahol Magyarország történelme folyamatos elbeszéléssé vált, bár ez még nem volt a fejlődés története.

 

Csak sokkal később, a XIX. században, amikor a történelemben nem csak azt keressük, ami "van", hanem inkább azt, amivé "lesz", már nem a "natura"[természet], hanem a "genitura" [természet / eredet], amely a történelem vezető csillaga, és csak ekkor jelenik Magyarország történelmében, az amit a magyarok csinálnak, a "nemzeti" legendák.

 

Ez egyértelműen rávilágított arra is, hogy mikor születtek ezek a legendák. Az 1780-1825 közötti időszak - amely korszak megkapta a szintén hamisan csengő, „nemzeti reneszánsz" nevet, ebből az előbb említett ideológiából származik, amely azóta uralkodik a magyar történetíráson és ezzel együtt a teljes magyar politikán. Ez az ideológia Magyarországról, amely szinte érthetetlen rejtély a külföldiek számára, és ma is elhomályosítja az egész magyar politikát.

 

Szabadság és egyenlőség, függetlenség és nép, szabad, társadalmi, nemzeti, ezek a szavak, melyek világosan érthetőek mindenhol a Földgolyón. Habár itt - ott torzultak is a politikai küzdelem során, meghamisításukat nagyon gyorsan elítélték.

 

De Magyarországon ezeknek a fogalmaknak nagyon más jelentése van, mint bárhol másutt. Szemben a külfölddel, ahol biztosan az általánosan szokásos értelmükben használják őket, mi a belhonban megváltoztatott jelentéssel használjuk.

 

" Magyarország megalapítása óta nemzetállam volt, konzekvensen annak kell maradnia ". Ez a magyar urak tézise, de igazság szerint azt akarják mondani, hogy "Magyarország kasztok országa volt évszázadok óta, és konzekvensen annak is kell maradnia. "

 

Így, végül, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magyar mágnások téziseit, amelyeket megértésük érdekében le kell leplezni és le kell fordítani európai nyelvre. Mindannyian találkozunk ezzel az irodalommal. Konstatáljuk, mit jelentenek a magyar arisztokratáknak a kifejezések: nemzet, alkotmány, szabadság, függetlenség. Meg fogjuk érteni, hogy ők és politikájuk miért okoznak oly sok csalódást, demokráciájuk miért csak megtévesztés, konzervativizmusuk miért csak hazugság, számukra miért megvetendő az őszinteség és a bizalom csak visszaélés, miért ismeretlenek a közerkölcs és az erkölcs miért nevetséges, miért üldözik az igazságkeresőt és védik a hamisítót?

 

És végül megértjük, hogy a mai Magyarország, az arisztokraták Magyarországa, az oligarchák Magyarországa miért idegen test Európa testében, amelynek el kell tűnnie, hogy helyet adjon az új Magyarországnak, hogy végül Európa visszanyerhesse egészségét.

 

Tehát végül is asszisztálunk ehhez a különleges történethez, amelynek során a "mágnások" mögött megjelennek a mai magyar emberek. Egy olyan nép, mint a többi. Nem egy idegen test Európa testében, hanem hús a húsából, vér a véréből. Nem urak, akik parancsolgatni akarnak, hanem emberek, akik élni szeretnének. Emberek, akik tudják, hogy ahhoz, hogy éljenek, dolgozniuk kell, ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, közösségben kell lenniük a többi emberrel, és, hogy közösség csak úgy lehetséges, ha szabadságban tartjuk magunkat és mások szabadságát is garantáljuk. Emberek, akiknek van ismeretük az emberi szabadságról és van lelkiismeretük. A magyar "mágnások" nincsenek birtokában sem ennek az ismeretnek, sem ennek a lelkiismeretnek.

 

 

Dr. Szabó Cipora Jáel fordítása

 

Bibliográfiai információ:

Joseph Diner-Dénes, La Hongrie: oligarchie, nation, people.
Bibliothèque des sciences politiques et sociales. Rivière, 1927.



[1] Bölcs Leó leírása a magyarokról vagy a magyarság kialakulásáról egyszerűen egy nomád néplélek jellemzője. A szabadság és a függetlenség ösztöne tisztán egyéni, nem nemzeti. Ezért is teszi hozzá Leó, hogy jellemezze őket: "telve vannak féktelen kapzsisággal és heves vággyal mindenki elnyomására." Ezt a magyar modern történészek óvatosan elhallgatják, mivel ezek a tulajdonságok ugyanolyan jellemzőek a jelenlegi magyar urakra, mint korábbi uraikra és a középkor minden tábornokára. Még egy megjegyzés: minden alkalommal, amikor ebben a könyvben a "magyarokról "van szó, a "mágnás" urakat értjük azokon, amelyek közül igaz, sok magyar származású. A "nép " a magyar történelemben mostanáig csak ritkán fordul elő.

 

FEL