KLASSZIKUSOK

Heller Bernát 

Goldziher Ignác

2022.01.30.

Eötvös József báró, Magyarországnak mindenkép első vallásos közoktatásügyi minisztere, 1868. szeptember 10-én Karlsbadból, ahol súlyos kórra keres orvoslást, sürgető kérést intéz államtitkár úrhoz, Tanárky Gedeonhoz, egy 18 éves ifjú érdekében: »Goldziher Ignác, ki nekem Ballagi és Vámbéry által ajánltatott s kivel magam többször szóltam, mert benne kitűnő képességet s komoly tudományos irányt gondoltam találni, tanulmányainak külföldön folytatására a ministeriumlól 400 frt segélyt nyert.« Ennek ügyét köti államtitkárjának lelkére, »Ha emberismeretem nem csal, — pedig sok tudományos pályára készülő ifjút ismerve, rég megszűntem optimista lenni — Goldziherben a szemita nyelvek jeles tanárját várhatjuk.«

Eötvös Józsefnek ezt a vatesi jövőlátását dicső valóra váltotta Goldziher Ignác pályája. Goldziher a világosi katasztrófát követő évben született, a trianoni katasztrófát követő évben halt meg. Ámde életének vértől piros hajnala és gyásztól fekete alkonya közé esik magyar nemzetünknek egyik dicső történelmi szaka. Ennek a korszaknak részese és áldásos munkása Goldziher Ignác.

Goldziher életéből.

1924. óta emléktábla jelzi Székesfehérvárt az Iskola (most Ybl Miklós) utca 44. számú házacskáján: itt született Goldziher Ignác 1850. június 22-én. Régi családból származott, őse a XVIII. században költözött be Hamburgból Magyarországba. Ebből a családból sarjadt Goldziher Vilmos, a budapesti egyetemen a szemészet tanára, nagyműveltségű férfin, akinek Goldziher Ignác nagy művei közül talán a legszebbel (» Vorlesungen über den Islam«) ajánlotta; ebből a családból sarjadt ki megdicsőült Bacher professzorunknak önmagában is kiváló érdemű hitvese, Goldziher Ilona. Goldziher Ignác atyja, Adolf, szerény módú kereskedő létére nemes vallásosságával, a zsidó tudomány megbecsülésével döntő hatást gyakorolt fia lelkének is, elméjének is kifejlődésére. A fiúnak vallásos képzésére Freudenberg Mózes Wolf-ot fogadta melléje házi tanítóul; gyermekkorának erről a vezetőjéről Goldziher Ignác nem kevésbé hálás szeretettel szeretett megemlékezni, mint akár Fieischer Lebrecht Henrikről, a keleti tanulmányoknak európai vezéralakjáról.

A gimnázium első öt osztályát Székesfehérvárt végezte, az iránta megindítóan jóságos cisztercitáknál. 1862-ben, midőn az akkor 12 éves fiútól könyvecske jelent meg a zsidó imáról, osztályfeje az iskolában szeretettel köszöntötte Ignatius autorculus-t. 1865-ben Pestre került, itt végezte a többi osztályt. Max Nordauval együtt kitűnően állja a ref. gimnáziumban az érettségi vizsgálatot. De már 1865. óta hallgatott főiskolai előadásokat az egyetemen. 1869-ben a berlini egyetemen tanul, majd Lipcsében a lelkileg is kimagasló Fleischeir tökéletesíti philologiai kiképzését. 1870-ben a lipcsei egyelem doktora. 1876-ban (26 évvel!) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1872-ben a budapesti egyetem magántanára. 1871-ben felkutatja a leideni, 1872-ben a bécsi könyvtár arab kéziratait, 1873. szeptemberétől 1874. áprilisáig a magyar kormány támogatásával Syriá-ban, Palesztinában, Egyiptomban utazik. Kairóban az Al-Azhar mecsetbeli theologiai főiskolában tanulja a fikhet, a muszlim vallásjogot sejkhektől, kik maguknál szeretnék tartani tanárnak. Az akkori Jeruzsálem benne fájó csalódást idéz elő s égő honvágyat a szülői ház, a magyar haza iránt. Hazatérve, elfoglalva találja a budapesti egyetemnek azt a tanszékét, melyet Eötvös József bölcsessége neki szánt volt. Titkári állást vállal a pesti izr. hitközségnél s azt 1874— 1904-ig tölti be.

1878-ban nőül veszi dr. Mittler Miksa aradszentmártoni orvosnak leányát, Laurát, aki Goldziher Ignác méltó hitvesének bizonyult, aki otthonukat az erkölcsi és értelmi nemesség bűvös erejű középpontjává avatta, aki külföldön, kongresszusokon férje tekintélyének, dicsőségének megfelelőleg képviselte társadalmilag a magyar nőt; aki férje halála után emlékének szentelte szép életét, özvegységének magányos óráiban elmélyedve férjének műveibe, abba, amit ő irt, abba, amit róla írtak. Két gyermekük született. Az idősebbik, Miksa, korai halálával gyászba borította szüleit. A fiatalabbik, Károly, jelenleg a polgári iskolai tanárképző főiskolának rendes, a műegyetemnek magántanára, életét családja, tanári hivatása és serény tudományos szakmunkássága mellett felülmúlhatatlan fiúi kegyelettel megdicsőült atyja kultuszának szenteli.

A külső dicsőség erős fénye 1889-ben esik Goldziher pályájára. Ekkor nyeri el az orientálisták stockholmi kongresszusán Nöldekével együtt a nagy aranyérmet. Mellére a fenkölt II. Oszkár svéd király személyesen tűzi a Wasarend lovagkeresztjét, nemes szellemű beszédet intéz hozzá, annak autogrammját személyesen emlékül felajánlja neki s azontúl is kitüntető figyelemmel kíséri.

Ezentúl sorra érik a kitüntetések: a Magyar Tudományos Akadémia megteszi rendes tagjának (1892), első osztálya elnökének (1905), igazgatósági tagjának (1911). 1894-ben lesz címzetes rendes egyetemi tanárrá, 1904-ben valóságossá. Külföldi akadémiák sorra megválasztják tagjuknak, külföldi egyetemek megteszik díszdoktoruknak. Az Akadémiák szövetségében ő képviseli a Magyar Tudományos Akadémiát, a nemzetközi, kongresszusokon ő a magyar tudományt.

Kevéssel a világdúló háború előtt, 1911-ben, Budapesten jár az egyiptomi khedive, ráveendő Goldziher professzort, hogy a kairói egyetemen tartson előadásokat az iszlámról, fölajánlván neki otthonul ezeregyéjszakába beleillő palotáját. A khedive kérelmét Balogh Jenő államtitkár útján Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter, továbbá Khuen Héderváry gróf miniszterelnök, Ahrenthal báró, a monarchiának akkori külügyminisztere nyomatékkal támogatták.

1914. nyarán a College de Francé hívta meg Goldziher professzort. Közben kitört a háború. A háború folyását szenvedelmes honfiúi érzéssel kísérte. A háború végzetes eldőlte, szeretett és nagyra- becsült menyének korai halála (emlékének van szentelve Goldziher utolsó nagy műve: Die Bichlungen der islamischen Koranauslegung), a háborút követő súlyosan kóros néplelki jelenségek, az égbekiáltó trianoni bűn, megőrölték Goldziher erejét. 1919-ben, nem keserűség nélkül vált meg az Akadémia osztályelnökségétől. De 1920- ban az Akadémia és az Egyetem méltón ünnepelték Goldziher születésnapját.

Az Egyetem pedig éppen félszázados egyetemi tanárságának nagyszabású ünneplésére készült, midőn 1921. november 13-án Goldziher professzor elhunyt.

Az egyetem a következő gyászjelentést adta ki:

A BUDAPESTI KIRÁLYI MAGYAR TUDOMÁNY-EGYETEM RECTOR MAGNIFICUSA ÉS TANÁCSA, ÚGYSZINTÉN A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI TANÁRTESTÜLETE mély fájdalommal tudatja, hogy

GOLDZIHER IGNÁC

m. kir. udv. tan., sz. mm. és bölcsészetdoktor, a sémi filológia nyilvános rendes tanára, a Magyar Tud. Akadémia rendes és igazgató-tanácsának tagja; első osztályának elnöke, nyelvtudományi s classica-philologiai bizottságának tagja; a cambridge-i egyetemen tiszt. Doctor Litterarum, az aberdeeni egyetemen tiszt. Doctor Juris, a kopenhágni tudom. Akadémia, a szentpétervári cs. tudományos Akadémia, a berlini Kgl. Preussische Akademie der Wissenschaften, a göttingeni Kgl. Gesellschaft der Wissenschaften, a British Academy, az amsterdami kir. tud. Akadémia, a madridi Reál Academia de la História, a bajor Idr. tudományos Akadémia levelezőtagja, a holland-indiai Kon.-Instituut voor Taal-Land en Volkenkunde, a Jewish Historical Society of England és a párisi Société Asiatique külföldi; a Budapesti Filológiai Társaság, a Deutsche Morgenliindische Gesellschaft, a Royal Asiatic Society. a kalkuttai Asiatic Society, az Institut Égyptien, az American Orientál Society, a helsingforsi Finnugor Társaság, a stockholmi Vallástörténeti Társaság tiszteleti tagja; a VIII. nemzetközi orientalista-kongresszus (1889.) nagy aranyérmének tulajdonosa, a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatótanácsának, a magyar keleti kultúr-központ elnöki tanácsának, a Magyar Néprajzi Társaság, a Felső Oktatási Egyesület és a lipcsei Deutscher Verein zur Erforschung Palaestinas választmányi tagja; a Congrés International d’Histoire des Religions és a Nemzetközi Orientalista Congressus állandó központi bizottságainak tagja és több ízben osztályelnöke, a bölcsészettudományi kar volt dékánja stb. folyó évi november hó 13-án, életének 71-ik és egyetemi tanárságának 50-ik évében elhunyt.

A megboldogult földi maradványai folyó évi november hó 15-én d. e. ½ 11 órakor fognak az izr. hitvallás szertartásai szerint a Magy. Tudom. Akadémia előcsarnokából a rákoskeresztúri izr. temetőben örök nyugalomra helyeztetni.

 

 

 

FEL