Kétszáz kemény láb aknamélyre szállt
a szénpokolnak szédült kosarán
a kőbe elzárt égő napsugárt
megkeresni indult valahány.
És lenn a mélyben csákány tört elő
s a vén falakban feljajdult a kő,
a kétszáz ököl szükölt, harapott,
románok, svábok, magyarok.

Messze zengett már a gyárszirén
s lenn a tárnán hempergett a váll,
hasoncsúszva, veríték vizén
viharzott, ázott kétszáz proletár.
S amerre szem lát, vak, süket terek,
de fönn, de fönn a hitves és gyerek...
tépett, zúzott, prüszkölt a marok -
románok, svábok, magyarok.

Fönn az élet villanya derült,
s a zöld mezőkön táncolt a világ.
A szén, a szén, a szén előkerült
és elindultak teli talyigák,
velük indult a kétszáz izenet:
vigyed te szén, vigyed a szívemet,
az éccakának adjál új napot -
románok, svábok, magyarok.

És fönn a kastély. Szárnyas szép szobán
az aknamélybe visszaszállt a szó:
Ragadd a csákányt, zúzzad szaporán,
mert kell a szén és indul a hajó
és fűl a gép, és estély láza int...
A kétszáz bányász hozzáfog megint
s nem látja: lenn a halál acsarog,
románok, svábok, magyarok.

Egy pillanat és szétdurran a lég,
a földnek gyomra forrón felhőköl,
összeomlik a cementbolt, fenék
s a kétszáz kézből hull ki a pöröly,
s elvonaglik kétszáz ember izma,
ó szörnyűséges földi kataklizma.
Uram, mitől jó a haragod?! -
románok, svábok, magyarok.

Kétszáz halott test újból felüzen
s e néma hírhez nem kell drótkötél.
Kétszáz halott test, gyilkos nagyüzem,
hasznothajtó, busás és kövér.
Kétszáz embert evett meg a szén,
de holnap kétszáz újra földbe mén,
s vérből veri nekik az adót -
románok, svábok, magyarok.

Kétszáz halott... de itten él a vád
és ég a könny, és karcol, mint a kés
és karcol mint a tőr és taplót gyújt alád
és mint a farkas, két szemedbe néz.
Aninának gyásza itt kereng le,
kétszáz üres szem harsog itt tetemre
s csákányt döngetnek a földlakók -
románok, svábok, magyarok.

Döng a csákány hátatok mögött,
a tömegsírból kibúvik a kar,
a néma gége újból felhörög
s össze-vissza zúg, mint a zivatar:
Vigyázzatok, ti élő emberek!
Csak az menekszik meg, aki szeret,
annak bocsát meg kétszáz zord halott -
románok, svábok, magyarok.