KLASSZIKUSOK

Somló Bódog 

Darwinizmus és szoczializmus (1907)

GRILL KÁROLY KÖNYVKIADÓ VÁLLALATA
BUDAPEST, IV., VERES PÁLNÉ-UTCA 16.

2022.08.07.

Az eddigiekben az individualizmussal mindig csak az állami szabályozás elvét állítottuk szembe, de nem voltunk különös tekintettel a modern szocializmusra, a melynek programjában az állami szabályozás különös fontosságot játszik és a mely gyakorlatilag az állami szabályozás elvének érvényesítője az individualizmussal szemben. Pusztán csak az állami beavatkozás elvével foglalkoztunk, de nem voltunk tekintettel a szabályozásnak ama konkrét formáira, a melyeket a szocializmus követel.

 

A szocializmus viszonya a természetes kiválasztáshoz nem kevésbé vitás, mint az állami szabályozásé általában. Schmidt Oszkár azt tartja, hogy a szocialisták, ha okosak volnának, mindent elkövetnének a leszármazás elméletének agyonhallgatására, mert ez az elmélet hangosan hirdeti a szocialista eszmék tarthatatlanságát.1

Rudolf Virchow

 

 

Wirchow szerint ellenkezőleg a darwinizmus közvetlenül a szocializmushoz vezet.2

 

 

Ernst Haeckel

 

Haeckel azt tartja, hogy a darwinizmus minden inkább, mint szocialisztikus; és minden művelt politikusnak terjesztenie kellene az általános fejlődéstant és a leszármazás elméletét, mint a szocialisták képtelen és utópisztikus egyenlőségének legnagyobb ellenmérgét.3

 

Enrico Ferri

Enrico Ferri Haeckellel szemben kifejti, hogy a tudományos szocializmus nem hirdeti az emberek teljes egyenlőségét, hogy a szocializmus nem zárja ki, hogy a létért folyó küzdelemben legyőzőitek (gyengék, betegek, elmebetegek, bűntettesek és öngyilkosok) is legyenek, azonban rámutat arra, hogy a természetes kiválasztás a fejlődés rendén egyre jobban mérséklődik és hogy a szocializmus is egy ilyen mérséklés. Szerinte a darwinizmus és a fejlődéstan következetes alkalmazása a társadalomtudományra elkerülhetetlenül a szocializmusra vezet.4

Karl Kautsky

Kautsky azt vitatja ezzel szemben, hogy a szocializmusnak a darwinizmusra való visszavezetésének csak akkor volna értelme, ha abból indulna ki, hogy a társadalomnak egyetlen egy célszerű alakja van, s minden más formája, minden körülmények közt természetellenes és helytelen. Szerinte ha valaki a szocializmus szükségességét nem határozott történelmi feltételekkel, hanem természettörvénnyel akarja bebizonyítani, gondolkozásmódja mindennek inkább mondható, mint marxistának.5

 

Szerintünk a főszempont e kérdésben az, hogy magát a szocializmust, mint osztályharcot, mint egy embertömegnek a létért folytatott küzdelmét tekintsük és mint ilyet illesszük be a nagy általános folyamatba, a mely a szerves élet kezdetétől fel a legmodernebb emberi társadalomig a szerves világnak, az életnek minden nyilvánulására érvénnyel bír.

S ha ezt az egész tüneményt ilyképpen a létért való küzdelem egy nyilvánulásának tekintjük, akkor alárendelt fontosságúvá válik az a kérdés, hogy e mozgalomhirdette egyes tanítások mily viszonyban állanak a természetes kiválasztás törvényével. Ez a kérdés más szóval annyit jelent, hogy a szocializmus tanításai mennyiben helyesek természettudományilag.

Már pedig ha egyrészt el is ismerhetjük, hogy a szocializmus vett át legtöbbet minden más eddigelé létezett politikai hitvallás közül a tudomány tanításaiból és jutott legközelebb az objektív tudományos igazsághoz, másrészről viszont a szocializmus minden egyes tételének tudományos helyességéért — ez a politikai jelszavak lélektanából és szociológiájából következik — azoknak sem kell jótállaniok, a kik egyébként maguk is a szocializmus zászlaja alá sereglenek.

A szocializmus egyes tételeit nem kell a szigorú tudományosság szempontjából túlságosan komolyan venni és azok jelentőségének mérlegelésénél nem kell figyelmen kívül hagyni, hogy azok mekkora százaléka politika. Nem új dolog a társadalomtudományi spekulációk nagy, praktikus szerepe és jelentősége a társadalmi átalakulások keresztülvitelében.

Nos, a mai társadalomtudomány is benne van ebben a társadalmi fejlődésben, neki is meg van az a gyakorlati szerepe, a melyet elődei betöltötték és elkerülhetetlen, hogy ez a tudomány, mihelyt csak egy hajszálnyira is eltér az exakt regisztrálás és az abstrakt konstatálások útjáról és belémerészkedik a vezetés, a konstruálás, a kiépítés útjára, rögtön belé ne kerüljön az életszükségletek magnetikus körébe, a melyben delejtűje az elfogulatlanság egyensúlyától elhajlik.

A mai szocialisztikus tudomány nagyrészben éppen olyan harci riadó, mint a hogy a XVIII. század individualisztikus társadalomfilozófiája az volt; épp oly lendítő kereke korunknak, a mely lendületével áthajít a fejlődés egy következő stádiumába.


1 Oscar Schmidt (Ausland, 1879. nor. 27.)

2 Amtl. Berichtd. 60. Vers. Naturf. u. Aerztezu München 1877. p. 68.

3 Haeckel, Freie Wissenschaft und freieLehre. Stuttgart, 1878.

4 Enrico Ferr i, Soclalismus u. moderne Wissenschaft . Leipzig, 1895.

5 Karl Kautsk y, Darwinismus u. Marxismus. Neue Zeit. XIII. Jahrgang, I. Band. S. 710.

 

Somló Bódog (Pozsony, 1873. július 21. – Kolozsvár, 1920. szeptember 28.) jogász, jogfilozófus, néprajzkutató, szociológus, egyetemi tanár. Neve 1891-ig Fleischer Bódog. Harkányi Edével és Pikler Gyulával részt vett a Társadalomtudományi Társaság megalapításában.

Született Fleischer Bódog 1873. július 21. Pozsony
Elhunyt 1920. szeptember 28. (47 évesen) Kolozsvár
Foglalkozása jogász, filozófus, egyetemi oktató, szociológus
Sírhelye Házsongárdi temető

 

 

 

 

FEL