KÖNYVEK

A.Gergely András: Iparkodással elért gőzerejű sebesség

Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján

2021.02.18.

Az önkéntelen és őszinte lelepleződés élménye mindig tanulságos… Könyvek esetében a külső (borító, szín, címlap, papírminőség, fogás, összhatás) éppúgy, mint albumok fényes pompája vagy régies dokumentumok szárazan pergő foszlányai mellett…

Egy kötet, mely egyszerre ízléses, érdekes, szakmai és tanulságos, ez élmény közvetlensége mindenképp irányadó. De magam-leleplező is egyben, hisz Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján kötetét egy áru-listában nem bizonyosan fedezem föl a kiválasztandók között. „Iparkodó Budapest” sorozatcímen a Holnap Kiadónál napvilágot látott könyv dunai látképei, bombasztikus épületek, kémények, vágányok, (később háborús romok, hűlt helyek…) fotói vagy kikötött uszályok sorai még nem okvetlenül indítanának tovább a lapozgatásban.

A könyvcím elvben nem ígér többet, mint egy ipartörténeti szakterület alkalmi impresszióját, melyhez talán keveseknek van eleve indulásuk, a kötetvégi lajstromok, forrásközlés, táblázatok sem inspirálóbban a felszínes tájékozódó számára. Az alcím pontosít ugyan: A budapesti malomipar a 19-20. században, ám „A gabonától a lisztig” vagy a „Milyen is volt a budapesti malomipar?” fejezetek még a belelapozáshoz elegendőek csupán.

A képek (ábrák, táblázatok, források) melléklete, a malomlexikon, a „Munkarend” vagy „A magyar liszt a nagyvilágban” fejezet ugyancsak valamely speciális optikai érdeklődésre, kíváncsiságra vallana…

Amin rajtakaptam magam, az nem a „Születő nagyváros” fejezet leíró történeti blokkja, vagy „Az egyesített főváros” lapjai. Hanem a vállalkozástörténet, a cégek, alapítók, menedzserek köre, decens portrék igazgatótanácsi vagy országgyűlési képviselő urakról (Haggenmacher Henrik és Róbert, Krausz Lajos, Wahrmann Mór és Sándor, Flesch Arnold, Jálics András Ferenc, Lánczy Leó, Kornfeld Zsigmond, Bacher Emil, Kollerich Pál s még sok tucatnyi mások részvételéről), vagyis „A gőzmalmok társadalma” fejezet szereplőiról, a munkások, a sztrájkok, az életmód, munkarend, a mindennapi élet vigalma fölé tornyosuló nyűgök, feszengések, érdekküzdelmek társadalomtörténete tükrében megjelenő Élet.

Klement Judit korábbi munkái, egyetemi tanári tevékenysége is a társadalomtörténet művelésébe, s ennek körében a szakmai részkérdések aprólékos kutatásába kalauzolnak (vállalat- és ipartörténetek, agrárválság, piaci folyamatok és szereplőik, kereskedelmi kapcsolatok, válságok, kapcsolathistória és írásos forrásértékek kultúratörténete), melyekben akár a tőkeképződés, akár a piacformálás, a beruházások, a haszonelméletek vagy tőzsdepiaci ügyletek is folytonosan úgy jelennek meg, mint kapcsolat- és családtörténetek, hálózatok és törekvések társadalmi terei, Újpest vagy Lipótváros, Viziváros vagy Óbuda-Újlak, Lágymányos, Ferencváros vagy Józsefváros népeinek életvilágai. Itt is ez a fő „csemege”, azt hiszem, legalább számomra ezek részletekbe menő szemléi a felszínes fotókról ismert, de belső világaikat mégsem csupaszul megvalló egyéniségekről.

A kötet is világosan tükrözi, a társadalom- és történettudományok köre pedig még tisztábban jelzi, hogy mostanság már egyáltalán nincs hitele a pusztán „nagy folyamatok nagy tanulságaival”, egyetemes aspektusok érvényesítésével elköteleződő szakkutatónak, ha nem jelöli ki a maga szűkebb, konkrétabb, mélyebb ismeretanyagának, tudás-terepének határait, ha nem végez empirikus kutatást vagy tapasztalati ráébredést serkentő felfedező aktivitást, buzgalmat, értékforgalmazást – vagyis ha nem mélyül el tematikus kutatásokban és tárja fel hosszas aprómunkájának kibányászott értékeit.

A „gőzmalmok mint terep” (különösen akkor, ha szinte kivétel nélkül a múlté lettek immár) nem könnyű terep, de gazdag szövegbánya, és Klement Judit jártas az efféle társadalmi világokban, ami szépecskén meg is jelenik munkája szépen illusztrált, értékes mellékletekkel bővített, látványos eredményén.

Az „Iparkodó Budapest” sorozat nemcsak e több éves kutatómunka eredményét, Halmos Károly, Czoch Gábor és Kövér György serkentő intenciói nyomán a dualizmus korának és a magyar iparfejlődésnek, „a nagy vállalkozások korának” is lenyomatává lett első kötetét reprezentálja, hanem a magyar, német, zsidó befektetők, vállalkozók, tőkések, bankárok egy olyan komplex törekvését is, melyben nem pusztán a forgalmi érték vagy a jogi feltételek együttese, külpiaci vagy részvényesi aktivitás, igazgatótanácsi tagság vagy felügyelőbizottsági szakértelem a mérvadó kérdés, hanem mélyen és sokrétűen az ember helyzete és iparkodásai játszanak megnevezhető főszerepet.

A Klement által lajstromba vett tizenkilenc malom, s tönkre ment, megszűnt, eltűnt intézmények (no meg a technikatörténeti ékességként még működő Concordia-malom múzeumi tevékenysége és forráskincsei) gőzerővel beindult sikerképessége, de emellett az „emberi erőforrások” egyedi történetei is egyfajta „kitágult törzsasztal” historikumát foglalják magukba, ahol érdekkapcsolatok és üzleti érzék, ágazati fejlesztések programossága, személyiségek és családok életvilágai, a szociális fejlődés mintegy másfél évszázados komplex társadalmi világa kap életteli tónust.

Jó, hogy megírta, a hazai társadalomtörténeti kutatás egy izgalmas, érdekes, látványos ágazata került így a történeti ismeretek polcára!

 

FEL