KÖNYVEK

A.Gergely András

Civilizációk és természet, virág és vallás két kötetben

2021.12.11.

 

Új könyvek esetében sem ritka az érdeklődési kedv, szakkönyveknél sem lehet idegen…, s egy kies, két kötetes szövegválogatásnál már eleve megfordul az ember képzetében a "kiolvashatatlanság" élménye. Annál is inkább, ha valójában minimum négy(-hat-nyolc), vagy inkább több nyelv húzódik meg a háttérben, továbbá olyan tudásterületek egymástól elváló élményvilága, mint például zsidó szakrális néprajz, misztika, művészet, ásványvilág, szentírástudomány… A mostanság megjelenő Löw Immánuel kétkötetes kiadvány bibliográfiája vonzotta szemem a Löw-örökség weboldalára,[1] ahol a félezer publikáció lajstromán túl a mintegy ezer-ezerkétszáz oldalnyi német összkiadás is letölthető állapotban megtalálható, nem beszélve magáról a tudós rabbiról szóló életrajzok, elemzések, visszatekintések, értékelések szövegeiig. Utóbbiak közül hadd emeljek ki egy rövid bekezdést Scheiber Sándortól, aki Löw Immánuel és a zsidó néprajz összefüggéseiről szóló konferencia-előadásában (1947) hangsúlyozza a következőket:

 

"Löw Immánuel életművének szánta és félévszázados anyaggyűjtéssel készítette elő a zsidó növény-, állat- és ásványvilág feltárását és megírását. Meg akarta fejteni a zsidó irodalomban és életben ismert növény-, állat- és ásványneveket; be akarta mutatni szerepüket a Szentírásban, a hagyományos irodalomban, misztikában, művészetben, költészetben, rítusban, néphitben, babonában, népszokásokban, népköltészetben, játékokban, közmondásokban, gyógyászatban, konyhában, zsidó személy- s helynevekben és a héber könyvek címében; meg akarta határozni végül a zsidók részét és szerepét termelésükben, terjesztésükben és feldolgozásukban. Ezeknek a munkáknak megírásához a nyelvész és a természettudós kölcsönös adottságaira volt szüksége. A nyelvész a sémi (héber, aram, szír, arab), indo-germán (perzsa, görög, latin, germán, román, szláv) és uralaltáji (magyar és török) nyelvek bámulatos ismeretével megfejtette az évezredekig talányos reáliákat; a természettudós viszont azonosította a megfejtett neveket a megfelelő növényekkel, állatokkal és ásványokkal. Ezek a művek tehát az egyetemes művelődéstörténetet is újabb fejezetekkel gyarapították".[2]

Az első kötet Virág és vallás címen Hidvégi Máté szerkesztő Löw-életrajzát és Löw prédikációinak válogatását, továbbá Ágai-szószedetét közli, a második kötet Fényszóró drágakövek első felében Löw ásványtanhoz sorolható tárgytörténeti írásainak magyar közlése található, zárásképpen a teljes Löw-bibliográfiával. A hazai forráskiadás végtelen gazdagságú gyűjteménnyel gazdagodott ezzel, s ehhez is érdemes legalább jelzés-értékkel csatolni a korábbi Löw-szövegek közreadását.

Ha az egyetemes (és látszólag mintegy "mellesleg") a zsidó folklorisztika bűvöletes és hétköznapi, szakrális és megismeréstudományi területeinek komparatív szemlézése lett volna csupán Löw vállalt föladata, vagy akár a kultúra vészjeleinek és jelentés-horizontjainak korszakos összevetése, azt sem teljesítette volna kevésbé cizellált, alapos és meghökkentően részletező módon, amikor Zsidó folklór tanulmányok címen megjelent kötetének tanulmányait nézzük.[3]

A könyv a bevezetőn, utószón kívül két szaktudományi közlönyben megjelentetett rövid cikket (A fűrész és a nap, A Föld mint Ádám szűzi anyja) és négy nagyobb tanulmányt tartalmaz (A szegedi új zsinagóga ablakfestészete, A könnyek, A csók, Manapság), melyekben varázsos arányban oszlik el az a felmérhetetlen kultúratörténeti és judaisztikai (általánosabban is valláshistóriai, eszkatológiai, nyelvi, irodalmi, szakrális folklorisztikai) tudás, mely jellemezte.

Löw Immánuel (1854–1944) szellemi és rabbinikus hagyatéka Szegeden bár részint talán haloványan ismert lehetett (halálának 25. évfordulóján emléktáblával is illették lakóhelyét, Scheiber Sándor pedig "igazi kincs"-ként utalt folklorisztikai eredményeire, szegedi jelentőségét is méltatva), ismerten "elismert" azonban talán még ma sem lett. Épp ezért korszakos vállalás a szegedi etnológusoktól, hogy sajtó alá segítették írásait, melyekhez hasonlatos aprólékosságú dolgozatokkal talán csak az egyetemes néprajz kivételes varázslóinak egynémely munkája vagy lexikon-szócikke büszkélkedhet. Hagyománykövető tudós emberként Löw az adatok körbeadatolásával és változatok mellésorolásával látja el szinte minden sorát, ahol tézisei igazát keresi. Ahol pedig csak árnyaló-részletező leíró tónusban marad, ott is végtelen Biblia- és Tóra-citációkkal, szentírási magyarázatok ó- és újszövetségi verzióival, értelmezések megannyi változatával, német, héber, angol, francia, latin, arámi s megannyi más fordulatával teszi.

Ebben ugyan kétségtelenül nem a mai (vagy akár a két világháború közötti fővonalbeli) vallásnéprajz útján jár csupán, hanem megmarad a 19. századi szaktudományos mintáknál, de emiatt (és könnyeden poétikus címei dacára nehezebben olvasható tanulmányai okán) a cizellált jelentésárnyalatok épp ilyesfajta színkép-változataival lep meg bennünket. Vagyis nem sajtóhírbe vezet témaválasztása, esetleg lírai elemzésbe, mint azt kínálná mondjuk A csók című írása, hanem a korszellem adta legteljesebb tájékozottsággal a latin, görög, német és magyar költészet szféráiba is, a nyelvészet világába is, a szokásjogok és történeti példázatok intimitásaiba is, a legkülönfélébb "érintések" legváltozatosabb gyűjteménye, etnográfiai háttere mellett…

Hasonlóképpen a kéz ujjainak szerepe, jelképes használata, funkcionális és rituális verziói, vagy épp a könnyek jelentés-telítettsége (az öröm, a bánat, a fájdalom, az ima, a szégyen, a boldogság, a félelem, a teremtés, a bűnbánat, a gyász, a belső sírás, a könnyek természettörténete, stb.) – mindezeknek "akkurátus néprajzos" módon adattárazott előfordulásai nemcsak életút-értékű munkát, hanem hasonló tágasságú továbbolvasási és értelmezési hagyatékot is kínálnak. Nem tartalmazza a kötet, de érdemes utalni még nyomtatásban is megjelent zsinagógai beszédeire, melyek több százas nagyságrendje magában véve jelzi, hogy kivételes személyiség még kivételesebb aktivitásáról mutatkozik áttekintés a kötetben.

 

Ez utóbbinak kiváló és méltó elvégzésében segít Glässer Norbert és Zima András közös, impozáns utószava, melyben Löw Immánuel és családja (szintén rabbi édesapja, Löw Lipót hasonképpen míves munkásságára is utalva, kinek régiségtana, zsidó írásbeliségről fogant műve és más opuszai, mintegy négy kötetben éppen fia által gondozva közzétett műveinek jelentőségével, továbbá reformhajlandóságú asszimilált értelmiségi attitűdjével is). Kulturális összhatásukban már akként szólnak Löw Immánuel írásai, mint az egyetemes judaisztika terén elismert személyiség a szegedi örökségének közvetítő erejéről áttekintést adó Scheiber Sándor méltatta volt. Közvetítőről, mely a szétszóratott, a nyugat-európaitól a kelet-európaiig "tolmácsra" szoruló kulturális kisebbség egyetemes örökségét segíti megérteni – épp a helyi, szegedi és térségi dimenziók között, aktuális jelentéstérben. Csókkal, simogató vagy szimbolikusan érintő ujjakkal, a modernség mintázatait elfogadó vagy elvető hagyománytudattal, a zsinagógai vitrázsok jelentéshátterét pontosító árnyaltsággal. Régóta szükséges és fölöttébb fontos lépés volt a Szerkesztők részéről a Löw-életmű e látványos és érzékletes hányadának átölelése és közreadása.

 

Ezt a vállalkozást nemcsak Péter László önálló kiadványa követte (a Vallási Kultúrakutatás Könyvei 21. köteteként, Szeged, SZTE, 2015), alapos filológiai összeállítással a folklorista, a tudós, a közéleti ember, a kutató és a szegedi kulturális élet meghatározó, korszakteremtő személyiségének bemutatásával, hanem az a törekvés is, hogy Löw emlékének gondozása céljával Alapítvány létesüljön Löw Heritage néven, "életművének és hagyatékának megismertetésére" vállalkozva. Nem függetlenül tehát a háttértől, a francia Antalis cég magyar leányvállalatának támogatásával és kezdeményezéséből megindult tudományos vállalkozás a Scolar kiadó jóvoltából (Hidvégi Máté és Ungvári Tamás gondos szerkesztésében, Péter László szegedi irodalomtörténész közreműködésével) közreadhatta 2019-ben Löw örökségének egy részét Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. (Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019), valamint Löw Immánuel válogatott művei. Fényszóró drágakövek. Fordította Kövér András. Löw Heritage – Scolar, Budapest, 2019).

 

Előszavukban a szerkesztők megjegyzik: "Hisszük, hogy kiadványunk a kultúra iránt érdeklődő olvasók körében revelációként fog hatni és növelni fogja Löw Immánuel mindenkori tanítványainak és tisztelőinek számát". S kézenfekvő, hogy nemcsak Szegeden, ahol (Ábrahám Vera, a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumának gondozója és Glässer Norbert, az SZTE "Identitás és Kultúra" Kutatócsoport tagja szerint) bár Löw Immánuel és apjának hagyatéka javarészt elkallódott, megsemmisült vagy "méltatlan helyzetbe jutott",[4] de a lehetőség, hogy a külföldi forráshelyeken még föllelhető anyagból relatíve teljesebb kép legyen összeállítható, önmagában is inspiráló maradt a város számára is.

A Szeged folyóiratban megjelent áttekintésük szerint "öröksége Szegednek a zsidó bibliakritika és a 19. század új zsidó tudományossága, ami német nyelven, erős közép-európai kötődéssel a maga korában is egy szűk rabbinikus elit számára íródott, számos orientalisztikai vonatkozást hordozva. A választ az a közeg adhatja meg, amelyben létrejött, azok a keretek, amelyek értelmet adtak a benne megjelenített törekvéseknek, formálódó új világképnek és modern önmeghatározásnak. A kérdés kulcsa az integráció, modernizáció, a tradíció és az új társadalmi és kulturális változások összeegyeztetése egy átalakuló társadalomban, annak tágabb európai és lokális szegedi vonatkozásaival".

 

Az első kötet Hidvégi Máté százoldalas Löw-életrajzzal indul (9-112. old, +33 fotó), ezután tematikus rendben sorjáznak első zsinagógai prédikációja, édesapjáról szóló közleményei, a szegedi árvízről és az Új Zsinagóga fölszenteléséről szóló beszédei (114-152. old.), majd a "Hit és tudomány" fejezet közli a Virág és vallás, az Intelmes hangsúly, továbbá a Fényszóró drágakövek írásait, melyekben már szerves egységben tündöklik a szakrális, a litterátusi és a mineralógusi szaktudás magabiztos fegyelmét (153-166. old.), melyre az Emlékbeszédek fejezet (Kossuth, Széchenyi, Deák, Arany, Goldziher, Steinthal) csillámló szövegrészei rakódnak (167-212. old.), végül az Adar hetediki beszédek (213-236. old.), majd zárásképpen az Ágai szószedet (237-265. old.) szerepel itt saját szövegeiből. Utóbbi jelző annyiban is indokolt, mert a saját anyagot méltóképpen kiegészíti Ungvári Tamás történeti és személyiség-életrajzi esszéje (Löw Immánuel és a második magyar nyelvújítás, 266-279, továbbá A család címen unokájával, Horváth Terivel készített beszélgetés-közlése, 280-291.), hogy leghátul névmutató és a szerkesztési elvek ismertetése tegye kerekké a körképet.

 

A kötet ekkénti bemutatása csupán tompított visszfényét sem kínálja az oldalanként, soronként átadott (valóban fényszóró) narratív drágaköveknek, melyek külön kötetbe szerveződnek. A Mineralien der Juden első magyar megformálásának Löw lipcsei egyetemi ösztönzésre fogott neki, s a tárgytörténeti írásokat a héber írásbeliség reáliákra vonatkozó szókincsének tisztázásával kezdve, a judaizmus Írott és Szóbeli Tana mellett az Újszövetség és az antikvitás példáival folytatva illusztrálta közlendőit az egyes tárgyszavak ismertetése közben. A kötet többrétegű, s természetükből fakadóan eltérő szemlét kínál: A zsidók ásványai az antimontól a víz-ig betűrendi rendszert követve (antimon, fényszóró drágakövek, fürdőszivacs, gyémánt… tükör, vas, víz) mintegy az első kétszáz oldalon sorjáznak "a természet három reália-szférájában", a növény-, az állatvilág és az ásvány-(és fém)-világot tárgyaló részekben, s a hozzájuk tartozó teljes zsidó irodalom feldolgozásában rejlő lehetőségekkel élve, de a reáliák mint a kulturális örökség részei a teljes európai kulturális emlékezet jelképeként" feltárt anyag kap itt hordozható formát.

Hidvégi Máté előszava (7-21. old.) ezt aprólékosan és forráshű utalásokkal tárja elénk. Önálló szerepet kap Kövér András jegyzéke a kötetben szereplő misnai és talmudi traktátusok rövidítéseinek, valamint a kötet utalóinak szakirodalmi bibliográfiájának (210-234. old.) közlésével. Ezt Löw munkásságának 692 tételes bibliográfiája zárja (Hidvégi Máté és Ungvári Tamás szerkesztésében, 240-270. old.), végül Ungvári utószava tesz pontot a kötet végére.

 

A fentiek alapján talán bárki Olvasó felment a részletesebb ismertetéstől, ugyanis bármely oldal kivonatos ismertetése mögött álló tengernyi munka és óceánnyi tudás csak a legszikárabb közlőt nem rettenti el a jegyzeteléstől és ennek válogatott közlésétől. Ennél ehelyütt konvencionálisabb megoldást keresek, mely talán méltóbb is erre: A zsidók ásványai Scheiber Sándor előszavában (29-36. old.) úgy zárul, ahogyan a kétkötetes Löw-kiadás ezt fennen illusztrálja is: "Most a két mű – még ha töredékesen is – megjeleníti a kultúrtörténet egy darabját és benne a zsidóság szerepét" (1967).

 

Amit Löw e két kötetben, s olvasói, szerkesztői, tisztelői és hívei a Löw Heritage Alapítvány révén most méltó módon tehetnek, az olvasata, forgatása, megértése és tolmácsolása annak, amit Löw Immánuel fiaira-utódaira hagyományozott… A kötetek első recenziói már részben napvilágot is láttak az OR-ZSE oldalán, .[5]


[3] Szerkesztette Barna Gábor, Glässer Norbert és Zima András. SZEGEDI VALLÁSI NÉPRAJZI KÖNYVTÁR /BIBLIOTHECA RELIGIONIS POPULARIS SZEGEDIENSIS, 33. kötet/, Szeged, SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke, 2014., 171 oldal.

[5] Prof. Dr. Oláh János tanszékvezető könyvismertetője: https://or-zse.hu/wp-content/uploads/2019/03/low-recenzio-olahj1.docx ; Voigt Vilmos emeritus professzor Kései virág és örökkévaló vallás c. írása a Múlt és Jövő 2019/2-es számában látott napvilágot: https://or-zse.hu/recenzio-a-virag-es-vallas-c-kotetrol/

 

 

FEL