RESTANCIA

független zsidó tudományos folyóirat

KÖNYVEK


Krausz Tamás és Barta Tamás:
Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területén


Ruszisztikának nevezik az orosz kultúrával, történelemmel foglalkozó tudományágat. Ismertető könyvsorozatának egyik tagja számunkra különösen érdekes tárgyat dolgoz fel Krausz Tamás és Barta Tamás szerkesztésében, címe: Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területén.

19 szerző írásai sorakoznak lapjain, nemcsak magyar de orosz, izraeli és más tudósok tanulmányai is.

Krausz Tamás bevezető gondolatai a zsidóság mint "exterritoriális nép" szenvedéseit elemzik a fekete százaktól a polgárháborús fehér pogromok és náci tömeggyilkosságok után egészen a szovjet pártapparátus burkolt antiszemitizmusáig. Megdöbbentő olvasni, hogy a cári katonai akadémiákon tantárgy volt a zsidóellenesség - sajnos jól vizsgáztak belőle!

Szvák Gyula Rettegett Iván cár 1563-as polocki zsidómészárlását eleveníti fel, amelyet a helyi zsidók még a XX.században. is évente meggyászoltak.

Filipov Szergej a XIX-XX.századi zsidókérdést vizsgálja Oroszországban, kitér a hivatalos politikára és az orosz értelmiségiek álláspontjára, beleértve a narodnyikok megnyilatkozásait.

Bebesi György az első orosz forradalom idejének "pusztitó tömegrohamait" mutatja be, a pogromok "koreografiáját". A "dühödt, ittas tömeg" néhol nemcsak a zsidók, hanem diákok ellen is támad.

Bojtár Endre az eltűnt litvániai zsidók sajátos kultúráját eleveníti fel, amely sajnos már a múlté, mivel 96%-uk veszett oda a vészkorszakban!

A kötet második része a holokauszt magyar szempontjáról vall.

Varga Éva Mária szovjet források és levéltárak anyagát ajánlja a kutatóknak,
Kovács Tamás az 1941-es Kamenyec-Podolszkijba deportálást részletezi, a vele foglalkozó történetírást
Majsai Tamás, különös tekintettel annak hiányaira.

Fóris Ákos az ukrajnai magyar megszálló csapatoknak a németek zsidókat kivégző tevékenységéhez való segítségére derít fényt.

Csapody Tamás tanulmánya az egyetlen, amely nem orosz vonatkozású, ő a bori munkaszolgálatról ír. Szita Szabolcs a szovjet fogságba esett magyar zsidók eddig nem kutatott sorsát mutatja be. A "szűrés" valójában fogolyszedést jelentett, a volt munkaszolgálatosok és deportáltak semmi előnyt nem élveztek fogvatartóik részéről, hiába rajzoltak könyörgő leveleikre sarló-kalapácsot, őtágú csillagot, hivatkoztak szenvedéseikre - nem hatott. Többször előfordul Vas Zoltán ellentmondásos szereplése.

A harmadik rész szovjet és kelet-európai szempontból tárgyalja a Soát.

Szilágyi Ákos morális szempontból ítéli el a magyar megszállók tetteit, már a hírhedt 10.sz.direktiva melléklete is a zsidó kiirtására uszít.

Kurdi Krisztina az 1941-es lvovi pogromokat a legújabb históriográfia tükrében mutatja meg, különös tekintettel az ukrán részvételre.

Jakab Attila országonként vizsgálja a katolikus egyházak megatartását a zsidóüldözés alatt.

Aron Snejer a Vörös Hadseregben tapasztalható "bujtatott" antiszemitizmus leplezi le, statisztikákkal bizonyítja a zsidó katonák helytállását, sokan vallanak sérelmeikről. Előfordult, hogy otthagyták a zsidó sebesültet, nehezebben kaptak előléptetést, kitüntetést. Persze azért a szovjet-zsidó hadifoglyok agyonlövése, a "komiszárparancs" illetve a kiegészítő más "bűnös parancsok" szerint Dmitrij Sztratyijevszkij leírása alapján összehasonlithatatlanu nagyobb bűn! Nála olvasható statisztika szerint ezek értelmében a 85 ezer zsidó hadifogolyból 55-80 ezret öltek meg, ami kétségtelenül magasabb a többiek –szintén szomorú –halálozási arányánál.

Sz Biró Zoltán a kollaboránsok eddig nem említett nagy számát indokolja a sztálini rendszer elleni jogos elégedetlenséggel. Persze hamar csalódtak, felismerték, hogy a nácik rosszabbak! Sok nevet és sorsot említ, figyelemreméltó hogy a szovjetellenes fehér emigráció zöme sem volt hajlandó a németek támogatására.

Ilja Altman a Soá oroszországi történetírásának hiányosságait fájlalja. Magát a Holokauszt kifejezést sem ismerik, vagy helytelenül értelmezik. Nagyon kevés történt a népirtás emlékének megőrzésére, csak az utóbbi években tapasztalható nagyobb fejlődés ezen a területen.

Bartha Eszter elméleti jellegű tanulmánya zárja a sort, amelyben óv a két egymás ellen harcoló totalitárius diktatúra azonosításától, a nácizmus és kommunizmus egybemosásától.

Nagyon érdekes a Függelék, amelyben az egyik tanulmány szerzője a megszálló magyar katonák által kivégzésekről készített –a könyv végén közölt- fényképekkel kapcsolatos hivatalos tiltásokat ismerteti. Sokatmondó tény, hogy felsőbb parancsnokok felismerték ezeknek a szörnyű képeknek a számukra kedvezőtlen hatását – magukat a gyilkosságokat azonban nem ítélték el!

Igazi tudományos munka ez a könyv, sok lábjegyzettel, de színvonala nem csökkenti olvasmányosságát elmélyülést.

Róbert Péter