KÖNYVEK

Lajos utca 163.

Óbuda zsinagógája és annak közössége

 

Sajnos sok zsinagóga szűnt meg a vészkorszak után Európában. Egyrészűket helyreállították, de többnyire más célokat szolgálnak. Jó esetben kulturális intézmények műkődnek bennük, de bizony néha egyszerű raktárnak használja őket a közömbös környezet. Elhallgatott bennük az ima, a csendet legfeljebb a munka zaja és az ott dolgozók beszélgetése törte meg.

Ritka szerencse, ha eredeti szent hivatását tölti be több évtizedes kényszerű szünet után az épület, zsidó közösség gyakorolja falai közt hitéletét. Óbuda nagymúltú zsinagógájában ez történt!

Ez a tény és ez a zsinagóga megérdemli, hogy sorsát megörökítsék és ezt a Lajos utca 163. Óbuda zsinagógája és annak közönsége című kiadvány megteszi. Az eR: Publikáció gondozásában megjelent mű több műfajt is érint: történeti tanulmány, építészeti leírás és művészeti album gyönyörű képekkel egyszerre.

Előszavában Oberlander Báruch rabbi üdvözli az egykori szépségében pompázó "újra aktív" zsinagógát és rabbiját, akinek további sikeres munkát kíván. Köves Slomó 40. születésnapi köszöntése a következő oldalon teológiai érdekességű, mert a negyvenes szám bibliai előfordulásait köti csokorba.

A legterjedelmesebb fejezet a zsinagóga építéstörténetét mutatja be. Nagyon jelentős, hogy homlokzata az első portikusz a mai Budapest területén! Adatgazdagságára jellemző, hogy a hipotéziseknek is alfejezetet szentel. Kiemeli az épület akkor még újszerű kilencosztatúságát.

Már nemcsak Zichy uradalmi zsidói látogathatták, ezren is imádkozhattak benne! Ír a budai zsidóság hányatott sorsáról, az egyik Iábjegyzet állítása a Schulhof –család megmeneküléséről az 1686-os ostromban sajnos nem helytálló, a családfő gyászolta pusztulásukat.

A keresztény mesterek által tervezett épület - amelyre hatottak protestáns templomok - mintául szolgált a magyarországi zsinagógák számára, sok hasonlót említ a könyv.

A következő fejezetekben Haraszti György tekinti át a 300 éves óbudai zsinagóga és híveinek történetét, csatolva a rabbik névsorát, akikhez eleinte a pesti zsidóság is tartozott. Kutatása szélesebb a címben megadottnál: 1349-ből származó ingatlaneladás az első említett adat! Különböző feudális konfliktusok is kellemetlenül érinthették a zsidókat.

Amikor a XVIII. században egy örökösödési per a felek közötti fegyveres összetűzéssé fajult, az egyik fél lerombolta és kirabolta a "zsidó oskolát", amely egyben imaház is volt. Később, 1784-ben itt létesült az első világi zsidó népiskola Magyarországon. Szükség volt rá, hiszen a közmondás is úgy szólt: "Annyi, mint zsidó gyerek Óbudán".

Sokfajta foglalkozást gyakoroltak zsinagóga hívei, a textilből nőtt a későbbi Goldberger gyár. A hitközség egyre népesebb és tekintélyesebb lett, a szabadságharcban 50 lovast állítottak ki!

Az első világháború után több mint 5000 zsidó lakott a kerületben, itt volt az ország első zsidó óvodája. A 30-as években már fogyatkozott a létszám, a Soá majdnem 3000 áldozatot követelt.

Utána még helyreállították a zsinagóga épületét, de a hitközség (mint másutt is) és a vezetés végül eladta a templomot az államnak. Szó volt itt egy textilmúzeum kialakításáról, de végül a televízió stúdiója és raktára kapott helyet benne.

2010 után az EMIH vette kezelésbe a külsőleg ép zsinagógát és évek munkájával belsőleg régi szépségében helyreállították. Nemcsak az istentiszteletek folynak benne, de a működő hitközség kulturális előadásokat, kiállításokat, helytörténeti programokat is szervez.

Nagyon jó érzés erről az újjászületésről beszámoló szép könyvet kézbe venni!


Róbert Péter