Róbert Péter  

Levélregény történelmi hátérrel

2025.12.21.

 

Hans-Hennig Paetzke

 

Hans-Hennig Paetzke sokoldalú kulturális személyiség. Magyar, német és bizonyos mértékben a lengyel szellemi élet résztvevője, színes alakja. Lengyelországi zsidó ősei Németországba jutva asszimilálódtak, ő 1943-ban született Lipcsében. Szülővárosának kulturális és irodalmi légköre mindig sokat jelent számára, bár a gyermekkori bombázások szörnyű emléket hagynak lelkében és hozzátartozik a városhoz megjegyzése: "Zsidó nagyanyám itt ölte vízbe magát".

A gimnáziumból politikai okok miatt eltávolították, mivel nem akart az NDK néphadseregében szolgálni. Börtönbe került, ahol sokat olvasott, kétszer az Ótestamentumot és sok zsidó szerzőt is. Színészi pályáját akadályozták, egyetemen bölcsésztudományokat hallgatott, majd házassága révén 1968-ban Magyarországon telepedett le.

5 év múlva Majna-Frankfurtba költözött, ahol honfitársain kívül magyar és lengyel irodalmárok, ellenzékiek élvezték vendégszeretetét. 1994 óta Magyarországon él, ahová addig is rendszeresen visszalátogatott, élénk kapcsolatokat ápolva magyar írókkal, költőkkel. Anyanyelvi szinten fordít Mészöly Miklós, Dallos György és Petri György műveit, akikkel barátságban is volt , könyveiben is szerepelnek. Az általa németre fordított magyar művek száma lassan eléri a százat!

Mészöly Miklós

Dallos György

Petri György

 

Heinrich_von_Kleist

Szépíróként is jeleskedik, eddigi műveinek sorához az Ábrándok című könyve még az év végén csatlakozott. Némileg más ez a munka mint elődei. Tulajdonképpen az évszázadok előtt annyira divatos levélregény műfaját eleveníti fel, aminek némileg a szerző irodalmi példaképe, Kleist hatása lehet az oka. Levelek,mégpedig szerelmes levelek bősége sorakozik benne, többségüket ő írta lengyel kedveséhez, Teresához, szenvedéllyel, gyengédséggel, áradó érzésekkel. Ma már a telefon és a dígitális eszközök korában kiváltképpen értékes ezek mennyisége, hiszen könyvéből kiderül, hogy azért telefonon is tartotta a kapcsolatot szerelmével.

"A Teresával való telefonálások összege elérte egy nagy lakás bérleti díját. Ha néha óvatosan utaltam rá, hogy a telefonszámlát már alig győzöm, további csaknem egy óráig tartó vigasztalással kellett bizonyítanom, hogy érte semmi sem drága."

Márton László

 

Így emlékezik az akkor elég rossz anyagi helyzetben lévő író. Bár kettejük világnézete merőben különbözik, igazat adhatunk Márton László irodalomtörténésznek, akinek Paetzke munkássága és életútja Szabó Dezső Életeim című életrajzi könyvét jutatja eszébe.

 

Szabó Dezső

 

Sokfelé megfordult, sok tárgyban, és sokat alkotott. És aminek új művét is köszönhetjük: magánélete se volt színtelen, nem mindennapi egyénisége hatással volt a szebbik nemre, múzsái gyakran ihlették tollát és könyveit. Talán leginkább az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában megjelent Ábrándok oldalain látjuk ezt legszebben. Érzéseit gyönyörű stílusban, megkapóan fejezi ki, a szeretett nő válaszai is nem köznapi magasságokban szárnyalnak.

Az Ábrándok nem kétszereplős regény, családtagjaik sorsát is követhetjük. Kriemhild zsidó édesanyja lágereket jár meg, a kislány Irkutszkban él, Tatjána lesz a neve, de vannak erdélyi és budapesti magyar szereplői a könyvnek szép számmal, egy német pedig a török nyelv és történelem tudósa lesz, magának Atatürknek a személyes ráhatására.

A könyv cselekménye az 1989-90-es években zajlik, a közép- és keleteurópai rendszerváltások idején, amelyeknek az író nemcsak tanúja, hanem barátai révén résztvevője is volt.

Sajnos Konrád György, Petri és mások már nincsenek köztünk, többeket álnéven említ, pl. a lengyel ellenzék vezérét. Sajátmaga is vonzódik az álnevekhez, írásait néha Kleinschmidt vagy Grimm meséje nyomán Ringenstikl néven jegyzi.

Érdekes, hogy felmerül ellene a Stasi ügynökség gyanúja, de akik megismerik, bíznak benne.

Egy eseménydús és tartalmas élet jelenik meg a könyv lapjain. Személyes hangú utolsó oldalain beszámol saját és a szereplők jelenéről, úgy tűnik még sok örömet fog okozni olvasóinak!