Róbert Péter

Az Arany szobor
a Múzeumkert dísze

2023.07.05.

 

Több szobor ékesíti a Nemzeti Múzeum szép kertjét. A legismertebb és legkiválóbb közülük Arany Jánost és műveinek fő alakjait állítja a látogatók elé.

 

Magyarországon majd mindenki ismeri ezt az alkotást, de a fővárosunkban járó külföldiek figyelmét is felkelti. Nem csoda, hogy sok írásmű – cikkek, tanulmányok – választotta tárgyának több mint ötnegyed évszázad alatt.

Eddigi legteljesebb feldolgozása a könyvhétre látott napvilágot, Debreczeni – Droppán Béla: A múzeumkerti Arany János-szobor című monográfia rangú munkája, a Nemzeti Múzeum gondozásában.

Debreczeni–Droppán Béla

Szerzője, a Nemzeti Múzeum főmuzeológusa, aki naponta látja a szoborcsoportot, éveket szentelt az Arany János halálának 140. évfordulójára elkészült 487 oldala könyvnek, amely áttekinti az ötlet megszületésétől kezdve az alkotás mozzanatait és a szobor történetét avatásától máig.

 

Az Arany Szoborbizottság kapcsán megismerjük a korabeli magyar emlékműszobrászat helyzetét, a vitákat a leendő szobor helyéről, ülő vagy álló legyen és a beérkezett pályaműveket.

Stróbl Alajos

 

 

Külön fejezetet szentel a nyertes Stróbl Alajos előző munkásságának is.

 

 

Sokat vitatkoztak a szobor anyagán, végül a bronz győzött a márvány felett.

A bécsi Turbai öntöde vállalta, de a munka a Váci úton folyt. Sajnos adósság miatt közben a cég tönkrement, lefoglalták a szobrot, amelyet a szintén bécsi Beschorner öntöde fejezett be, maradva Angyalföldön.

Nem hagyja figyelmen kívül a szerző, hogy a közkeletű elnevezés dacára tulajdonképpen egy szoborcsoportról van szó. Sorra veszi a csoport tagjait, kutatva – a néha vitás – az egykori modellek kilétét.

Ki gondolná a kerti sétálók közül, hogy Piroska modellje egy Széchenyi grófkisasszony volt?

Pekár Gyula

Toldi alakját nehezebb volt meglelni. Először Pekár Gyula a későbbi miniszter volt a jelöl, majd Müller Dávid az MTK atlétája kölcsönözte izmait a figurának, ő medvebőr kacagányt is kapott, de más sportolók is Üldögéltek Stróbl műtermében.

Müller Dávid

1893-ban avatták fel a szobrot, nagy kulturális esemény volt, a könyvben rengeteg véleményt olvashatunk a főváros új nevezetességéről. A többségnek tetszett, volt aki az arányokat kifogásolta.

A lakosság hamar megszerette, gyűlések, felvonulások találkozópontja lett, de a párok is szívesen találkoztak itt. Képeslapokon ábrázolták, nagy emberek temetésekor (pl. Kossuth, Ady Endre) a tömegből sokan felmásztak rá.

Stróbl "élete legjelentősebb epizódjának" tartotta ezt a munkáját, az ország más részein is alkotott Arany-szobrokat, amelyeken érződik a múzeumkerti alapmű hatása.

Külön fejezetek foglalkoznak a szobor utóéletének egyes részleteivel, többek között az Arany-szobor ötágú csillagának viszontagságos, a magyar történelem hullámzásait követő történetével.

Költőinket is megihlette a szobor szépsége, ezt idézetek sor bizonyítja.

A kötet záró harmadát a Szoborbizottság iratai teszik ki. Érdemes elolvasni a másfélszáz dokumentumot, sokat elárulnak az anyagi háttérről, de művészi véleményeket is tartalmaznak.

A bőséges lábjegyzetek mutatják a munka tudományos színvonalát, de ez szerencsére nem megy az olvasmányosság rovására. Hozzájárul ehhez a jól megválogatott képanyag 200 illusztrációja a kor – ma már néha már elfeledett – alakjairól.

Valóban korrajz ez a könyv, egy feltörekvő és termékeny korszak bemutatása egy közéleti és művészeti esemény kapcsán.

Megérdemli a figyelmet!