Róbert Péter  

Budapest – asztal mellől nézve

2026.01.03.

   

Saly Noémi

 

Saly Noémi sokoldalú alkotó, a szegedi egyetem francia tanszékének kutatójából művelődéstörténész lett, majd a budapesti vendéglátás múltja igézte meg, különös tekintettel a kávéházakra. Egymás után láttak napvilágot – és arattak megérdemelt sikert – munkái ezekről az Európa szerte elhíresült, szinte intézménnyé vált helyekről. Háttérben a főváros története, kiragadva belőle az érdeklődést vonzó történeteket, eseményeket.

Utolsó két könyve Az én Budám és Az én Pestem az AB OVO kiadó gondozásában akár egy kétkötetes mű is lehetne, de csatlakozik hozzá a szigetről szóló kisebb kiadvány. Így akinek lokálpatriotizmusa előnyben részesíti a Duna egyik oldalát, valószínűleg elolvasás után kedvet kap a másik könyv elolvasásához is. Mindkettőben régi cikkek, írások találhatók egy-egy helyszín köré csoportosítva. Hatalmas anyagból kellett tallóznia a könyv alkotójának! Megtalálásuk, nem volt elég: "Húztam, toldoztam, pótoltam a jegyzeteket" – emlékezik vissza. Nemcsak vendéglátóhelyekről ír – bár ő ennek alapján is képes bemutatni egy adott települést – hanem a környék érdekességeiről, nevezetes helyeiről, egykori lakóíról is tudósit. Megérte, olvasmányos munka született!

Budára a befagyott folyón keresztül vezeti át az olvasót, régi teleken ez könnyebb volt mint mostanában. Nyaranta zajlott a vadevezős élet, de azért a könyv legterjedelmesebb része a Tabánnal foglalkozik, az 1810-es nagy tűzvésztől kezdve. József főherceg a hamuból virágoztatja fel a városrészt, ahol márványhordók is vannak. Sorra veszi Tabán híres lakóit, családjait – hiszen itt még a gesztenyeárus is emigráns cári tábornokné volt. Romantikus része volt Budának, kár hogy lebontották.

Tabán

Budán általában virágzott a vendéglátás, még az Alagút bejárata fölé is kávéház épült. Legpatinásabb a Vár, a Vörös Sünben nemcsak színház, de egyetem is működött. Kedveltek a budai bálok, ezeket nagyobb kocsmákban tartották, mint pl. a Noé bárkája. Rendezők közt már megjelenik az izr. Nőegylet is.

Vörös Sün Vendégfogadó

Nem hallgatja el a Mackó Büfé Onódy féle – valószínűleg koncepciós perét sem. Ma is finomak az Auguszt cukrászda süteményei és érdekes a család története. Bambi presszó törzsvendégei között sok neves színész és író akad, de hátul dominózni is lehet. Közel volt hozzá a Sztambul kávéház, ahol Móricz Zsigmond nézegette az újságokat Leányfalura utazva a HÉV indulásáig.

Mézes Mackó

Bambi presszó

Sztambul kávéház

Vendéglője volt a Császár fürdőnek és a Lukácsnak, mindkettőben zene szólt. Két vendéglő a nevében is füstölgött: volt Kispipa, ahol egy Tausinger Izidor nevű öreg vésnök szórakoztatta a vendégeket és csak három háznyira volt a Nagypipa. Sajnos már a múlté a Paksi Halászcsárda, ahol még emlékeztek az 1838-as árvíz áldozatait felkaroló "krumplibúcsú" libazsíros főtt burgunyáira.

Császár fürdő

Lukács fürdő

Kispipa vendéglő

Paksi halászcsárda

Régen lebontották a Budai Színkört, de a Horváth kertről ma is szól az örökzöld nóta. A néhány házból álló Alagút utca négy vendéglátó hellyel is rendelkezett, köztük a magyar irodalomba bejutott a Philadelphiával, amelynek (és törzsvendégeinek) 20 oldalt szentel.

Philadelphia kávéház

Hangsúlyozni kell, hogy Sály Noémi könyve nemcsak vendéglátástörténeti munka. Általános helytörténeten kívül pl. a Szilágyi Gimnáziumról is beszámol, a budai szüretek pedig több fejezetet kapnak. Utóbbiból megtudhatjuk még a "lonkázás" kivülállóknak eddig ismeretlen jelentését. Kevesen ismerik a Csörsz utca egyik házának kertjében rejtőzködő zsidó temetőt, pedig a magyar felsőház egyik tagja, felkért korelnöke is itt nyugszik. Személyes sorsok, a maguk korában ismert arcok villannak fel , ki tud ma már a "lágymányosi nábob" tetteiről, pedig sokakkal jótékonykodott.

A Gellért szállónál kiemeli az 1918-20 közötti időkben a magyar történelemben játszott szerepét. Román parancsnokság, Horthy még mint fővezér, Bandholz amerikai tábornok egyaránt szívesen lakott itt!

Gellért Szálló

Nem messze innen a Sanghaj-bár a 30-as évektől a háború utánig igényes szórakozóhelyként üzemelt. Nevét a belsejét díszítő keleties kerámiákról kapta. Csortos Gyula és Alfonzó is fellépett itt!

Sanghaj-bár

Talán a történeti sorrend miatt a második a Pesttel foglalkozó kötet, amely követi az előzőt, módszerben és feldolgozásban is. Kezdő írásban felidézve a XIX. századi állapotot fejet hajt fővárosunk emelkedése láttán, majd a Városszerte rész fejezetei az író kedvenc területére, a kávéházakba vezetik az olvasót.

Képzeletben beülhetünk a Newyorkba, a Centrálba, vagy a ma már ismeretlen Barossba és sok más törzshelyre megtudhatjuk kik és milyen céllal jártak oda.

NewYork kávéház

Centrál kávéház

Baross kávéház

Lassanként a hölgyközönség is megjelenik bennük, a közölt szemelvény szerint az emancipációnak ez a jele nem mindig használt az erkölcsöknek. Persze a kávéház egyúttal munkahelye is volt sokaknak, köztük szegénysorsú gyerekeknek, több írás is felhívja a gyakran 12-13 éves szivart vagy újságot áruló fiataloknak  a nehéz helyzetére, akik abban reménykedtek, hogy idővel pincérek lehetnek. Pedig az már "kauciós" munka volt és  a jelölt letett pénze gyakran odaveszett.

Itt is találkozunk érdekes családtörténetekkel, mint a felvidéki zsidó Tyroler- familia egyik tagja akinek nemcsak a Kossuth bankót, hanem Petőfi arcképéi is köszönhetjük, másik a Hadik kávéházat alapította.

Hadik kávéház

Orosz emigráns kávéház is volt Pesten a Podmaniczky utcában, orosz zenekarral, ezredes volt a pincér de még a ruhatáros is. Saját vendéglátó helyeiket látogathatták a trianoni menekültek, az elnevezések gyakran az elszakított régi lakóhelyet idézték.

Persze az Erdélyi vendéglő specialitásai nemcsak őket  vonzották. Néha a hatások keveredtek, pl. a Szövetség utcai Intim étterem reklámján: " Erdélyi konyha, badacsonyi borok, szenzációs hangulat. Konov orosz női jazz". Gasztronómiai érdekességű a vacsoraversenyek fejezete. Csodálatos menü, rangos zsűri, hurkába rejtett aranypénzek, Budapest legjobb vendéglői neveztek be, még kóser libator is volt az étlapon.

Erdélyi vendéglő

A második kötet nagyobb felét is az egyes kerületek foglalják el. Belvárossal kezdi, utalva a vásártartás régi városi jogára. Ízlenek a magyar ételek az idelátogató külföldieknek, sokat említ közülük. Ügyelnek az egyetemi menzára: vezető gazdasszonya az első magyar szakácskönyv írója lesz.

Ismét családtörténet a Mátyás pince históriája, de a kaszinók konyhája is igényes. Terézvárosnál a "bólesz" receptje után Jókai Mórról, a kerület országgyűlési képviselőjéről olvashatunk kortesnótát, amelyben őt csak Mojse Jokkaj néven becézik, célozva választóinak zömére.

Mátyás pince

Az Operaházzal szemben muskátlis kávét iszik egy művésztársaság, de említi Erzsébet királynő vadászszenvedélyét is. Később a könnyebb szórakozás fellegvára lett a negyed, de az Orfeum éjjeli leányai hajnalban azért eljárnak a Teréz templomba.

Royal-orfeum

Erzsébetvárosban "a világ legszebb kávéházát",a Newyorkot üdvözli, bemutatva történetét és jeles vendégeit, de nem felejtkezik meg a kerület többi kávéházáról sem, hiszen ezek meghatározták a városrész jellegét. Történetük a magyar közelmúlt históriáját adja egyben. Tulajdonosaik hozzájárultak Budapest fejlődéséhez, nevüket néha utcanevek, de a szakmai emlékezet mindenképpen megőrzi.

Színháztörténet bőven van lapjain, a Nemzeti Színház régebbi épületeihez csatlakoznak a művészet templomai, tagjaik gyakran a kerületi kávéházakban találkoztak az őket szerződtető ügynökökkel. Télen-nyáron sok örömet ad a pestieknek a Városliget, megismerhetjük a Jégpálya építésének fordulatos történetét.

Nemzeti Színház

Műjégpálya

Kispest XIX. kerületként csak 1950 óta tartozik Budapesthez, talán ezért zárja utolsó fejezetként Saly Noémi munkáját. Valóságos csárdatörténelem található benne, amelyből meglepetéssel értesülünk, hogy az elnevezés nem magyar eredetű.

Utószavában a szerző mentegetődzik a kimaradt kerületek miatt, de aki elolvassa a két terjedelmes, de érdekfeszítő és tartalmas könyvet úgy érzi, hogy nincs oka panaszra! Várjuk a folytatást!