Róbert Péter

Zempléni csodarabbik
Illyés Bence: Zempléni csodarabbik

2022.02.23.

 

Zsidó sajátosságok, érdekességek között gyakran elhangzik a csodarabbik említése. Természetesen néha már humorosan is hallhatjuk egyesekről: "Csoda, hogy rabbi!" Pedig eredetileg egy zsidó vallási irányzat különleges tudással és vonzerővel rendelkező képviselőinek tettei alapján kiérdemelt közkeletű elnevezése volt a magyar közbeszédben.

Magyar képviselőikről szól Illyés Bence: Zempléni csodarabbik című nemrég megjelent könyve. Szerzője régóta foglalkozik a sírjukhoz irányuló egyre népesebb  zarándoklatokkal és most könyvben is bemutatja a kulturális örökség eddig kevésbé ismert jelenségét.

Az első két fejezetben megismerkedünk a zsidók letelepedésével és szerepével Tokaj – Hegyalján, amelynek a borvidék sokat köszönhet. Ez a rész sokat elárul a magyar zsidóság általános történelméből, a zsidók rétegzettségéről, kapcsolatukról a földesurakkal és a településekkel.

Újításokat vezettek be pl. a hordók disznózsírral való kenése általi tartósítást pörköléssel és kénnel váltották fel. Később már tölgyfahordókat használtak és ezeket gyakran váltották.

A körzetben élő zsidók száma növekedett, míg 1770-ben a lakosság 2%-át adták, az első világháború előtt már egyharmadát! Szellemi téren a lengyel területekről hozták magukkal az ott erős haszid mozgalmat, amelyet két fejezet mutat be.

Baál Sém Tov

Az alapító Baál Sém Tov életrajza után szól az "udvarok" keletkezéséről, majd a 18.század végétől kezdődő magyarországi átterjedésről. Az első magyar csodarabbi a nagykállói Eizik Taub, aki egy pásztorfiútól hallott nótát héber sorokkal kiegészítve megörökíti és terjeszti "A szól a kakas már…" kezdetű dalt, amit ma is a magyar zsidóság himnuszaként emlegetik. Természetesen nemcsak dalolt, hanem, ahogy a többi csodarabbi, ő is tett csodákat, főleg gyógyított, de szerényen csak azt kérte sírja feliratának: erlikher jid (becsületes zsidó).

Eizik Taub

200 éve haszidok ezrei zarándokolnak Nagykállóba és olvassák áhítattal ezeket a szavakat! A szerző a következő fejezetpárban tisztázza a csodarabbi fogalmát, kiderítve, hogyan lesz valaki azzá. Maga a kifejezés a német "wunderrabbi" fordítása, amit a haszid irányzat ellenzői gúnyosan használtak, ezért a hívek inkább a cádik elnevezést szerették. Ez "igaz embert" jelent és már a bibliában használták Noétől kezdve Dávid királyig sokakra.

Középkori kabalisták szerint a cádik olyan személy aki közvetít a Teremtő és az emberiség között. Tetteiből, szavaiból isteni eredetű fény sugárzik. Szellemi vezető, aki szociális és gyógyító feladatokat is ellát. Emberi példakép és erkölcsi támasz, ezért nemcsak a zsidók tisztelik és fordulnak hozzá segítségért és tanácsért. Negyed évezred alatt szokások, hagyományok alakulnak ki személye körül. Ennek tárgyi jele az amulettek, a kérdésekre adott válaszlevelek (kvitli), az asztaláról kapott étel (sirájim), az otthon falára helyezett arcképe.

ohel

Szellemi örökségét, írott műveit annyira tisztelik, hogy néha arról nevezik el. Halála napján (jórcájt) a sírjához vonulnak, néha tömegesen. Ez nagyon fontos, mert a cádik lelke ilyenkor ott van a sírnál és meghallgatva továbbítja zarándokok imáit. Lelki nemességre mutat, hogy ilyenkor nem sajátmagukért hanem másokért (család, közösség) illik imádkozni. Ha a cádik sírja fölé ohel (sírboltszerű házikó) épül, ott imádkoznak, esetleg a lépcsőkön ülve. Ezeken a "zsidóbúcsúkon" más vallásos cselekmények is történnek. Közös étkezést tartanak, amelyet imádkozás és tanulás kísér, gyakran erre időzítik a szijumot (befejezés), egy-egy Talmud fejezet vagy más vallásos szöveg befejezését.

Emlékbeszédek hangzanak el a csodarabbi méltatására, de egyéb tanulságokat is levonnak belőlük. A rendszerváltás óta ismét népszerűek Magyarországon a zarándoklatok.

Területileg az ország északkeleti részén van a legtöbb helyszín, elsősorban Bodrogkeresztúr, de Nagykálló, Olaszliszka, Makó a leglátogatottabb, de említhetnénk még féltucat más települést is.

Az utóbbi években szállások és központok épültek a zarándokok számára, rendbe hozták az ott található sajnos – történelmi okokból – elhagyott zsinagógákat.

Személyessé teszi, közelebb hozza őket az olvasóhoz az, hogy a három legismertebb csodarabbi élete, működése külön-külön fejezetekben tárul elénk, mintegy zárva a könyvet.

Teitelbaum Mózes

A sátoralja újhelyi cádik, Teitelbaum Mózes még Lengyelországban született és kezdetben ellenfele volt a haszid újításoknak. Veje hatására változtatta meg álláspontját és Sátoraljaújhelyre már haszid rabbiként érkezett. Híres gyógyító, - a monda szerint - a gyermek Kossuh Lajost is elvitték hozzá. Nemcsak meggyógyította, de megjövendölte dicső pályáját is.

Az általa alkotott ún. "szatmári irányzat" ma főleg Amerikában él, hívei ezrével látogatják a "szent öreg" sírját évente.

 

Reb Sájele

Friedmann Cevi Hirsch is Újhelyen született és nála kezdte tanulmányait. Olaszliszkán letelepedve a legnagyobb magyarországi haszid irányzatot alapította. Híres volt szerénységéről, adakozásáról, hívei (az amerikai "lisker" haszid csoport) szorgalmasan látogatja sírját. Veje Steiner Jesájá, a legendás Reb Sájele Bodrogkeresztúron lett csodarabbi, mindig és mindenkinek szívesen segített. A "kerestirer" rebbe sírja a legismertebb zsidó zarándokhely Magyarországon.

 

Képek és bibliográfia zárja a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által a Tom Lantos Intézet támogatásával kiadott könyvet.

Érdemes elolvasni!