Róbert Péter: Dunapest – egy sajátos környék szépirodalmi megörökítése
Vámos Miklós: Dunapest
2021.02.11.
Vámos Miklós könyvei gyakran foglalkoznak a budapesti zsidóság múltjával, beleértve a vészkorszak szörnyű idejét.
Új műve az Atheneum Kiadó gondozásában megjelent Dunapest című regény
sajátos alkotás. Elején a szerző így jellemzi: "Az ebben a regényben
szereplő történelmi, illetve létezett személyek életéről mások által leírt
tények szerepelnek a szövegben, összekeveredve azzal, amit az olvasottak
alapján elképzeltem. Fiction és non-fiction szeszélyes gubanca."
Tulajdonképpen két teljesen mindennapi szerelmi történet keveredik össze a helyszín alapján az 1944-45-ös budapesti ostrom sajátos zsidó szenvedéstörténetével.
Mert mi is ez a helyszín?
A Park, a Dunapark ház és Kávéház. A Szent István park tágabb értelemben Újlipótváros egy része, szűkebb értelemben pedig egy igazi park. Mint 1870-1948 között szinte minden nagyszabású építkezést, ezt is Fővárosi Közmunkák Tanácsa kezdeményezte.
Az 1937-ben átadott Dunapark luxusházban (XIII. Pozsonyi út 48-52., Hofstädter Béla és Domány Ferenc) az átlagosnál nagyobb, 4 szoba-hallos lakások épültek, a felső szinteken széles teraszokkal, tetőkertekkel. Két luxusház együttese, melyek közé eredetileg mozit, autógarázst (egy változat szerint tornacsarnokot) terveztek, de ez végül elmaradt. Így viszont megnőtt a kávéház területe. A ház közös terei nagyon elegánsak, a lépcsőkhöz és liftekhez tágas előcsarnok vezet, falait ruszkicai márvány borítja, berendezési tárgyait nemes anyagokból, egyedi terv alapján készítették. Ezekből ma is szinte minden megvan, kivéve a foyer fűtőtesteit.
A hatvani cukorgyár beruházásában épült, nem csoda, hogy a tulajdonos-megrendelő Hatvany Lajos itt élt haláláig, 1961-ig. Akárcsak Heltai Jenő, Major Tamás és más notabilitások. Ebben a házban játszódik Nádas Péter Párhuzamos történetek című trilógiájának egyik felejthetetlen cselekményszála. (Ugyancsak itt, a közelben, a Pozsonyi út egyik cselédszobájában, ahonnét a Palatinus közön át a Dunára látni, zajlik a regény aprólékosan ábrázolt szeretkezési nagyjelenete.) Ez az irodalmi előzménye Vámos Miklós művének!
Dunapark kávéház – ahol a szereplők előszeretettel üldögélnek - 1938-ban nyitott, egy dél és nyugat felé néző, L alakú, nagy, galériás térben. 1949-ben bankfiók, 1968-ban Mikó Sándor tervei alapján, Pannonia néven a régi kávéházakat újjáélesztve eszpresszó-vendéglőként nyitották meg, ekkor a földszintet szilvakék PVC-burkolattal, a falakat pedig szürke színű tapétával borították be. Volt aztán rézkorlátoktól fulladozó bútoráruház, majd megint kávéház, mígnem egy nagyon alapos és költséges átépítés után szinte teljesen visszanyerte régi formáját. Azaz újra matt krómból vannak a korlátok, újra működik a motoros ablak emelő-süllyesztő mechanizmus – ez is egy 1938-as megoldás újraélesztése. A galérián van a tágas kártyaterem is. (Egyszerre több asztal is játszhat egymástól függetlenül.) A kávéházban többféle elszórtan bekeretezett archív fotón az eredeti berendezés, a régi híres törzsvendégek láthatók, többek között Karinthy, Rejtő Jenő és Szabolcsi Bence. (…)
A két női főhős Tóth Juli és Linda Román különböző emberek, de ezen a helyen rövid időre sorsuk összefonódik. Két férfi, akik megjelennek életükben Vas Dániel és Kádár Ákos jellegzetes pesti értelmiségiek, de nem a legfelkapottabb és legjobban érvényesülő fajtából. Legalább annyiszor, mint róluk esik szó a könyvben a Pozsonyi út 40. sz. ház alkotójáról Hofstätter Béla építészről, akinek ezt a párját ritkító szép bérházat köszönhetjük és a két oly sokat emlegetett diplomatáról, akik annak idején sokat tettek budapesti zsidók megmentéséért. Wallenberg Raul és Carl Lutz remek ecsetvonásokkal ábrázolt alakja gyakorlatilag a regény szereplőjévé válik.
Nem csak közismert áldásos tevékenységükről, hanem a magánéletükről is meg tudunk részleteket a könyv olvasgatása közben. De felrémlenek a háború alatti budapesti értelmiség más alakjai is, akiket a báró Hatvany család pártfogolt. Itt a ház hatodik emeletén gyakran látták őket vendégül, távozáskor az előszobában az inas ezüst tálcáról diszkréten osztotta ki nekik a pénzes borítékokat.
Adózik az író olyan mellékfiguráknak is, mint Langfelder Vilmos, Wallenberg sofőrje, aki osztozott a svéd diplomata sorsában. Helyi vonatkozásai neki is voltak.
 |
| Langfelder Vilmos emléktáblája az Andrássy út 36. számú ház falán |
Kerületünkben utca és emlékmű őrzi Raoul Wallenberg nevét és hősi
cselekedeteit, amelyeknek fő színhelye ez a környék volt. Kevesebb szó esett
segítőjéről és munkatársáról, Langfelder Vilmosról, aki végül osztozott
végzetében, pedig családja a régi Angyalföldhöz kapcsolódott.Az első
világháború előtt a főváros akkori VI. kerületében a Figyelő utca 14.szám
alatt kicsi, de gyorsan növekvő üzem volt Langfelderék családi vállalkozása.
Ma már hiába keresnénk ezt az utcát Angyalföldön, 1901-1937 között létezett
a mai Róbert Károly körút és a Béke tér között, nevét onnan kapta, hogy
innen lesték az "Őrjintézet", a közeli elmeápolda szerencsétlen lakóit.
Alapítója, Langfelder Vilmos, az 1944-ben szereplő hasonnevű mérnök
nagybátyja, mint annyi akkori angyalföldi a Felvidékről jött, itt tanulta a
géplakatos szakmát. Sikerrel önállósította magát, a kereskedelmi miniszter a
Langfelder Vilmos gépgyári czégnek 1908.október 16-án engedélyezte, hogy a
gyárat 250 munkással bővítse a technika legújabb vívmányai szerint".
Közvetlenül az alapítás után itt kapott munkát a fiatal Kassák Lajos, aki
utal arra, hogy a gyár helyén régebben ócskavas telep volt. Nem fest kedvező
képet a munkakörülményekről, amit mutat egy 1904-es Népszava híradás a Langfelder gyári sztrájkról. Kezdeti időkről meg kell jegyeznünk, hogy
Tauszig Béla, a kerület történetének elhunyt nagy tudósa sajnos máig
kéziratos munkájában emliti Langfelder Vilmos 1890-ben alapított gépgyárát,
de a Lőportár utca l3.sz. alatt, csak a táblája volt a Váci úton, ekkor még
csak 25-40 munkással dolgoztak.
Langfelder Vilmos gépgyár és vasöntöde kapta az első angyalföldi telefonvonalat és 1923-ig szerepelt a távbeszélő címjegyzékben, később "vasöntöde és kazángyár" lett, széles gyártmányskálával, majd beolvadt az osztrák Herkuleswerke A. G.-be, a telephely címe Figyelő utca 14-16.sz-ra változott, tehát terjeszkedett, ezt mutatják a tetszetős gyártmánykatalógusok is, amelyekben főleg faipari gépeket ajánlottak.
1927 évi szaknévsorban a cég új helyen szerepel, de még a mai kerülethatárok között, a központ a Kárpát utca 16-18.sz. alatt volt, Langfelder Károly mérnök, Vilmos édesapja a közelben a Kárpát utca 7/b –ben lakott. 30-as években a fiatal Langfelder Vilmos gépészmérnöki diplomát szerez, de a korlátozó, jogfosztó intézkedések miatt nem tud érvényesülni, munkaszolgálatra vonul be, majd 1944-ben elhagyva Andrássy úti lakását, ahol ma domborműves emléktábla emlékeztet rá, visszaköltöztetik a kerületbe, a Légrády Károly utca 35.sz. alá, másokkal együtt.
Itt kerül kapcsolatba Wallenberggel, sofőrje és munkatársa lesz, életét nem kimélve sokat mozog az újlipótvárosi védett házak között. Amikor már azt hiszik, túl vannak a veszélyen, a szovjet titkosszolgálat letartóztatja és elhurcolja mindkettejüket. Sorsukat évtizedekig homály fedte – és részben fedi. Utóbbi években került elő egy feljegyzés, miszerint Langfelder Vilmos 1948. március 2-án a moszkvai Ljubljanka börtönben meghalt. Halálának oka nem szerepel – 36 éves erős, kisportolt ember volt… Szüleit kitelepítették, vagyonuk elvették…
Könyve végén az író listaszerűen foglalkozik a kisebb szereplők és Wallenberg emlékművének sorsával. Maga a ház is tükrözi a XX. század hányatott történelmét.
Vámos Miklós előrebocsátott üzenete a könyv végén fokozottan érvényes: "Ha valakit akaratom ellenére bánt, vagy sért némelyik bekezdésem, fejet hajtva kérek bocsánatot. Bárcsak az érintett milliókat követnék meg akik… tudjuk kicsodák. Naponta szégyenkezem helyettük és a nevükben."
