Róbert Péter  

Umbrai Laura: Az éhes Budapest – A lakosság élelmezése a fővárosban az első világháború alatt.

2025.08.04.

 

Várostörténeti tanulmányok. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2024, 434p.

 

Umbrai Laura

 

Umbrai Laura eddigi sikeres könyvei a főváros történetének kevesebbet kutatott részeivel ismertették meg a szakmát és az érdeklődő közönséget. Új kötete ismertebb korba kalauzolja olvasóit, de nem a frontra, hanem a hátországba, ahol - ha nem is véres – de fontos és érdekes események zajlottak.

 

Az első világháború alatt a lövészárkokban gyakran éheztek a katonák, és nemcsak akkor ha nem jött a "gulyáságyú", de akkor is, ha csökkentették az adagokat. Pedig már az idén ünnepelt Jókai is megírta, hogy az üres gyomrú katonát a rosszabbul felszerelt és kevésbé vitéz ellenfél is legyőzi ha az jól van lakva!

Méginkább jellemző volt az élelmiszer hiánya a "Hinterland" lakossága számára. A harci cselekmények egyik fő színtere Galícia és Bukovina volt, ahonnan a gabona jelentős része származott. A mezőgazdaság dolgozói hadbavonultak, nők és hadifoglyok próbálták pótolni őket. Apadt a szarvasmarha állomány, a lovakat elrekvirálták.

Hiánygazdaság lépett fel, a pótszerek nem segítettek a helyzeten. A drágulás, az infláció tovább rontotta a helyzetet, amelyen a hatóságok addig nem tapasztalt eréllyel és eszközökkel próbáltak javítani, de hiába. Hivatalokat állítottak fel, hangzatos nevekkel, mint Országos Gazdasági Bizottság, Közélelmezési Hivatal stb., de nem javult a helyzet.

Bevezették az élelmiszerjegyeket, de piros és barna jegyre egyaránt kevés élelem jutott. Különösen fájdalmas volt a tömegek számára a kenyér árának emelkedése és minőségének romlása, amely a középosztályt is sújtotta. "Korpaközpont" szabályozta a kukoricakenyér minőségét, de ezen az iskolai pedagógusokból összeállított "lisztbizottságok" sem tudtak segíteni. (Egyébként az ünnepek előtti maceszosztás is kenyérjegyre történt).

A hús és zsír hiányát jelzi a "hústalan napok" bevezetése, állandósult a tejprobléma, a "milimárik" vizezték a tejet, sőt már a tejszínt és a tejszínhabot hivatalosan betiltották. Kiterjesztették a jegyrendszert a későbbiekben a vendéglőkben is. Községi konyhakertek próbáltak zöldséget, gyümölcsöt biztosítani, de nem eleget, pedig még a lóversenypályát is beültették az orosz hadifoglyok.

"Hadi" jelzővel megjelentek a pótanyagok, ahogy a feketekereskedelem is. "Láncolóknak" hívták a vásárló és a termelő közé tolakodott nagyszámú közvetítőt, aki hozzájárult a drágításhoz. "Ablöserek" vették meg a piacra szállító kocsikról az élelmet, amit a maximált hivatalos áron felül adtak el. A hatóság sem maradt tétlen, annál inkább mert az elégedetlenség leveleken keresztül a frontra is eljutott!

Szterényi József

Élesedtek a társadalmi feszültségek, a jobban öltözött "kalapos" evőket szidták, gúnyolták, ők meg a kofákat hibáztatták. Természetesen támadások érték a kereskedelemmel bármilyen vonatkozásban kapcsolatban levőket, növekedett az antiszemitizmus. Pedig pl. Szterényi József a vezetése alatt álló szövetkezeti központtal sokat tett az ellátás javítása érdekében és a kóser tej után 4 fillér rituális illetéket szedtek. Tejellátás vonalán kapott feladatokat Stern Samu "élelmiszeripari üzletember", későbbi hitközségi elnök, aki sokat tesz a helyzet javításáért, érdemeit a könyv kiemeli, ő kapja a leghosszabb lábjegyzetet.

Stern Samu

Ennek ellenére az újságok egy része és az utca a zsidókat okolja a sorbanállásért. Jellemző módon panaszok miatt 1918-ban a feketézésre gyanús utasokat már "Zsidók lefelé!" felszólítással vitték el a vonatokról.

Weisz Manfréd

 

Noha olvashatunk a népkonyhák jótékony segíteni akarásáról, nem említi a könyv Weisz Manfréd Váci úti ebédosztó helyiségét, ahol ezrek ehettek naponta, vagy a Rákóczi úti OMIKE menzát, ahonnan télen még a kezükbe is kaptak meleg krumplit a rászorulók.

 

Sorra jelentek meg a rendeletek, egyre nagyobb teret kapott az állami irányítás és ellenőrzés! Jól tükröződik ez a folyamat a könyvben, a leírt eseményeket alapos jegyzetek egészítik ki.

Sok nevet említ, életrajzi adataikat lábjegyzet rögzíti. Tudományos jellege ellenére bővelkedik az érdekes eseményekben, mozzanatokban, valamint képekben, s ez olvasmányossá teszi a terjedelmes munkát.

Nagy forrásanyagot használt fel, műve bizonyítja, hogy szép eredménnyel!