Róbert Péter

Fénylő fekete kő

2022.07.24.

 

Évtizedek óta részt veszek a honismereti mozgalomban, ahol gyakran találkozom Székely Gáborral, aki a kunszentmiklósi Petőfi múzeum létrehozásával, kutatásokkal és jó néhány sikeres könyvvel gazdagította a magyar kultúrát. Közülük a Fénylő, fekete kő című dokumentumregénynek immár negyedik kiadását veheti kézbe az olvasó.

 

 

Tulajdonképpen családtörténet, a fülöpszállási Gudmon-familia története, de messzebbre mutat, a keresztény-zsidó együttélés formáit taglalja, ahogy beköszöntőjében a szerző írja: "Egy olyan különös megtörtént esetet osztok meg Önnel, ami a keresztény-keresztyén magyarság és a magyarországi zsidóság együttélésének, nézeteltérésekkel, sérelmekkel terhelt évszázadai alatt felgyülemlett ellentétek hatására a XX. század elején és közepén tragédiába torkollottak."

Székely Gábor

 

Megismerjük a francia eredetű, de kunságivá lett család (Székely Gábor anyai ősei) történetén keresztül az első világháború és a forradalmak történetét, az öt Gudmon-fiú életútját, amelyek közül Gábor másképp alakul, mint testvéreié. Fronton elesett zsidó bajtársa szülei álláshoz segítik és a pesti pincérré lett vidéki fiúnak egy látomásban maga Mózes jelöli meg útját: a zsidó hitre való áttérést.

 

Református családja és szülőhelyének társadalma meghökken, de ő ragaszkodik döntéséhez. Olyannyira, hogy megtanulva héberül zsidó kisgyerekek vallási oktatásával egészíti ki felszolgálói munkabérét. Zsidó lányt vesz feleségül, aki nyolc szép leánygyermekkel ajándékozza meg, boldog családi életük a fülöpszállási református rokonságot is meggyőzi, befogadják őket. Nyaralásaik, felhőtlen gyermekkoruk leírása jó alkalmat ad a szerzőnek, hogy vérbeli várostörténészként bemutassa a város és a szomszédos területek helyzetét, társadalmi problémáit. Kiemel néhányat a helyi hitközségek ismertebb tagjai közül, jól megvannak a többi lakossal, legtöbbjüket polgártársaik kedvelik, becsülik. Sajnos, ez nem marad így, a történelem változik s néha rossz irányba fordul.

1944 tavaszán a vidéki zsidókat eléri végzetük. Gudmon Gábor kétségbeesetten próbálja menteni népes családját, rokonai segítenek ebben, de hiába! Megpróbálnak egy lakatlan, pusztai tanyán elrejtőzni, Gábor hivatkozik eredeti vallására, de nem használ. Ő maradhat, de családját deportálják. Velük menne, de reméli, hogy szabadon talán ki tudja őket hozni. Aljas csendőrök kicsalják rokonai pénzével megtetőzött vagyonát, azzal az ígérettel, hogy kicsempészik feleségét és lányait, de hiába rohan a szerelvény után… Sorsuk a többi áldozattal egyezik. A családfő belebetegszik a fájdalomba. Ráadásul az első szovjet katona amikor meglátja, hogy zsidó – összeveri! Többé nem is kel fel, 1945 első napján meggyötört lelke elhagyja megviselt testét. Sírján találják rokonai azt a furcsa fekete követ, amelyet a szerző asztalán őriz és könyve címét adta.

Székely Gábornak a család emlékét kutatva nagy örömet okoz, hogy két kislány életben jött meg az auschwitzi pokolból. Ibolya Kanadában, Tamara Izraelben próbál emlékezni a szép közös emlékekre és feledni a szörnyűségeket. Leveleik és arcképük zárják a könyvet.

Ez a könyv, nemcsak a múltat érdekesen, sok adattal és képpel szemléltető dokumentumok közreadása, hanem szép stílusban írt érdekes olvasmány, amely a jövőre is ad megszívlelendő tanácsot.

Érdemes elolvasni!