Róbert Péter  

Kései házmestersirató

Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban

2024.11.16.

 

Ádám István Pál

 

Érdekes új könyvet vehetett kézbe a magyar olvasó. Ádám István Pál 2016-ban külföldön angolul megjelent munkájának sikere után magyarul is megjelent a Házmesterek a vészkorszakban című alkotása, amelyben egy mindenki által ismert csoport magatartását elemzi abban a történelmi helyzetben, amikor nagyon sok - esetleg  élet vagy halál is - függhetett tőlük.

 

Maga az intézmény közép-európai eredetű, Európa nyugati részén ismeretlen, hozzánk német nyelvterületről érkezett. Vidékről érkezett, feltörekvő emberekből lettek a háziurak megbízása alapján, de lényegében a lakók által fizetve házmesterek. Gyakran itt maradt szlovák tutajosok lettek építőmunkások – olyan sokan, hogy ha a századvégen lebontottak egy pesti házat, a járókelők csak azt mondták: "Elvitték a tótok".

Szolgálati lakásuk miatt lenézték eredeti társaikat, de a középosztály őket nézte le. Ez elégedetlenséget eredményezett köztük, amely korán érdekvédelmi szervezettséget, saját sajtót hozott létre.

Gyáni Gábor

 

Gyáni Gábor előszava a könyv nagy érdemének tartja, hogy nem kizárólagosan a gyilkosok, vagy az áldozatok szempontjából vizsgálja a történelmi tragédiát, hanem a hirtelen hatalmat szerzett kortársaknak a cselekedeteit vizsgálja, kiemelve, hogy ugyanaz az ember egyszerre lehetett tettes és áldozat is.

 

A szerző bevezetőjében hangsúlyozza, hogy kizárólag a házmesterek szerepéről ír, beleértve a század előző évtizedeit, de nem szól a haláltáborokról és a náci főbűnösökről. Ennek oka, hogy ez a közbenső réteg szemlélőből valamelyik oldalon cselekvővé válhatott. Könyvében írói koncepcióját történetek sorával igazolja, szociális szempontból elemezve a házmesterek anyagilag szűkös, de feltörekvő rétegét, amelynek a csillagos házakban már folyamatosan növekedett a súlya.

A légvédelmi feladatok, az élelmiszerjegyek kiosztása az ő hatáskörükbe tartozott, fontosságuknak a hatóságok is tudatában voltak, ezért 1942-től zsidó nem lehetett házmester (kb. 1500 - at bocsátottak el!) Mivel a házmesternek nem volt mindig fizetése, nagy fontossága volt számukra a borravalónak, amely ekkor baksis jelleget öltött és néha életet mentett.

Természetesen a jobb módúak előnyösebb helyzetben voltak! A szerző igyekszik objektív lenni, említi a segítséget nyújtó, bujtató házmestereket is (gyermekkoromból ma is áldom a családomat rejtegető Tarnai bácsit!) akik közül 94-et nyilasok öltek meg.

Közülük 17-en lettek a Világ igazai cím birtokosai!

Különösen érdekes ennek a kérdésnek a vizsgálatánál az utolsó két fejezet, amely az 1945 utáni felelősségre vonást (igazolóbizottságok, népbíróság) tárgyalja, ahol már kommunista befolyásra osztályszempontokat érvényesítettek. Nehéz volt az igazság kiderítése ezekben az ügyekben, mert ugyanaz az ember egyes lakóknak segített, másokat kiszolgáltatta a nyilasoknak.

A fentebb említett Tarnai bácsi házmesterünk, aki sok év múlva is büszkén mutatta nekem az egyik hálás zsidó lakótól kapott ezüst cigarettatárcájába vésett "Emberségedért!" szót, 1945-ben verést kapott az új rendőrségen, mert az elfogott nyilasok más (bujkálni próbáló) zsidó lakók feljelentését vallották rá. Általában azért a házmesterek zöme beilleszkedett az új rendszerbe. Ebben az első időben segítségükre volt sokuknak a szlovák nyelvtudás. Hosszan taglalja a szerző a szemlélő és a tettes magatartás közti különbséget. Nos a gyakorlatban ezt nagyon nehéz volt elhatárolni!

Talán fordítási okból szokatlan kifejezéseket találunk pl. "zsidómagyar", gyakran "nyilas katonákat" említ, holott ez a fegyveres csőcselék zömmel suhancokból, vagy éppen a katonai szolgálatot elkerülni akarókból rekrutálódott.

Terjedelmes bibliográfia és jegyzetek egészítik ki Ádám István Pál sok újat tartalmazó könyvét.

 

Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
Budapest Park Könyvkiadó
304 p.